Délmagyarország, 1920. március (9. évfolyam, 50-74. szám)

1920-03-10 / 57. szám

Szeged, 1920 március 10. DELMAQYARORSZAQ igazgatási vezető. Rá körülbelül két hétre bejött a rendörlaktanyába, hol én ügyeletes voltam és felszólított, segédkezzem az Agócsiféle villa átkutatásában, mert mint mondotta, ott nagymennyiségű muníció és gépfegyver van. Én engedelmeskedtem neki, mert az előző napokban kihirdették, hogy aki a proletárdiktatúra parancsait nem teljesiti, az forradalmi törvényszék elé kerül. Az Agócsi-villához érve Stéhli levette a dróthálót és bemászott a szobába. Beengedett később bennünket is. Stéhli összekutatta az egész házat, pincét, padlást, de csak élelmet hordatott össze az udvaron. Később ezt elvittük a Katona-féle* élelmezési üzletbe. Ott Varga János és József vették át tőlünk elismervény ellenében. Védő: Volt-e rendelet arra, hogy az üres lakásokból az élelmet be kell szállíttatni. Tanu: Ugy emlékszem, igen. Elnök: Kik tartózkodtak később az Agócsiféle villában, mert a Stéhli által beismert dolgokon kivül még igen sok minden eltűnt onnan, kik vihették el ezeket? Tanú: Juliusban vörös katonák voltak elszállásolva, valószínűleg ezek vihették el, de erről biztos tudomásom nincsen. Izgalmas jelenet következett ezután. Bittó rendőr szemébe vágja Stéhlinck, hogy igenis az Agócsi-villa kifosztása alkalmával Labádi kapásnak mondotta, hogy az élelmiszerek eltitkolásáért a forradalmi törvényszék elé állíttathatná. És azt is többizben hangoztatta a vádlott, hogy Szatymazon ő a „kisisten". Bittó »a kékgálic-ügyről tényeket nem tud. Megesketik. Bdló fdnos leszámoló ellenőr a következő tanu. Közvetlen tudomása az Agócsi-féle villa kifosztásáról nincsen. A kékgálic-ügyben előadja, hogy egyizben a Bálókorcsmában látta, amint egy ismeretlen ember pénzt adott át Stéhlinek s megjegyezte neki, hogy itt a kékgálic ára. Stéhli ugyanekkor mondotta, hogy az Agócsi-viüában nagyobb mcnynyiségü kékgálícot találtak. A biróság a tanút megeskette. Pataki János volt felsőipariskolai tanuló a Katona-féle kommunista élelmezőelosztó üzletben mint a direktórium tisztviselője működött. Hallomásból értesült, hogy az Agócsi-villá'oól nagyobb mennyiségű élelmet hoztak be. Az elnök kérdésére kijelenti, hogy Stéhli csak kisebb hivatalnok volt és nem állithatott senkit a forradalmi biróság elé. Az elnök a tárgyalást felfüggesztette és annak folytatását délután 4 órára halasztotta el. A kapás vallomása. Labádi István kapás előadja, hogy Agócsi Gyula rábízta villájának őrzését. Egy napon megjelent nála Bittó rendőr és Stéhli, hogy gépfegyverek után kutassanak. Stéhli bemászott az ablakon és kutatni kezdett a szobában. Majd rákiáltott, hogy adja elő az élelmiszereket, mert különben a forradalmi törvényszék elé kerül. Szembesítés után Labádi megmarad állítása mellett. Ugyancsak szemébe vágja Stéhlinck a kapás, hogy a rézgálic eladásával megbízta és az ebből befolyó 2800 koronát neki át is adta. Varga János tanúnak az Agócsi-villa kifosztásáról közvetlen tudcniása nincsen. Az elnök kérdésére, hogy volt-e joga Stéhlinek valakit a forradalmi törvényszék elé állítani, a tanu kijelenti, hogy ehhez joga volt minden vörflsőrnek, de a terror nem volt olyan erős Sza'yniazon, hogy ettől bárkinek is félnie kellett volna. Marinkovich elnök ezzel a tanúkihallgatásokat befejezettnek nyilvánítja. Fischer Marcell védő a bizonyitáskiegészitésre te«z javaslatot, de ezt a biróság elutasítja. Az ügyész kén a bűnösség kimondását és Stéhlinek az ellene" emelt vádakban való elmarasztalását Védő röviden vázolja az egész ügy menetét. •Szerinte Stéhli csak az akkori társadalmi rendnek egyik igen kis végrehajtó szerve volt, akinek épen ugy parancsoltak, mint ahogyan ő osztogatta tovább a rendeleteket. Stéhli: Kéri a bíróságot, vegye tekintetbe azt, hogy őneki .^kenyeréről voít szó és hogy épen olyan terror alatt állott, mint azok, akik azt hangoztatják, hogy ő esetleg a forradalmi törvényszékkel fenyegetődzött volna, amit azonban tagad. Az itélet. A biróság visszavonult s a következő Ítéletet hozta: Stéhli István mázolósegédet bűnösnek mondja ki lopás és magánlaksértés bűntettében és ezért öt két évi és hat hónapi fegyházra Ítélte. HCÍÍjfOLD™ Hindenburgot kívánják a német köztársaság elnökének. Berlin, március 9. (A Bud. Tud. távirata.) A jobboldali sajtó folytatja agitációját Hindenburg elnöksége érdekében. A Lokalanzeiger követeli Hindenburg azonnali megválasztását és meg van győződve, hogy Hindenburgot óriási többséggel választanák meg. A Deutsche Zeitung nem osztozik azokban az aggodalmakban, hogy a kiadatással kapcsolatban bonyodalmak állhatnak elő, vagy hogy Hindenburg elnökké választását ellenséges oldalról kihívásnak tekinthetik. Románia helyzete. Neuilly, március 9. (Szikratávirat.) A Journal hosszabb cikkben foglalkozik Románia helyzetével. Bukarestben, irja a tudósító, van elég élelmiszer, de nincs fehérnemű, nincs bútor. A ruhák piszkosak. A belső politikai zavar miatt a jelenlegi kormány tevékenységében meddőségre van kárhoztatva. A liberálisok azt állítják, hogy csak egyedül ők tudják megszervezni Nagyromániát. Avarescu a hatalmat csak akkor fogadja el, ha a képviselőházat feloszlatják, ebben az esetben a laptudósító szerint nagy többségre számithat. Románia béketárgyalása SzovjetOroszországgal. Bécs, március 9. (A Bud. Tud. távirata.) A Mittagspost értesülése szerint Románia és Szovjet-Oroszország béketárgyalásai csütörtökön megkezdődnek. A tárgyalás színhelyéül Dornavatrát jelölték ki, ahova Krassin és Vinorszky orosz delegátusok már meg is érkeztek. A román delegátusok Avarescu tábornok és dr. Vidd Aurél. A tárgyalás alapjául Csicserin legutóbbi békeajánlata szolgál. Románia követeli elsősorban a vörös csapatoknak a román határról való visszavonását és a kereskedelmi szerződés megkötését. Az Adeverul és más lapok azt irják, hogy a bolsevikiekkel S/ .mben nagy óvatosságot kell tanúsítani és Ígéreteiknek nem szabad túlságos hitelt adni. Wihon Konstantinápolynak török kézen hagyása ellen. Washington, március 9. A Newyork World közli, hogy Wilson elnök legutóbbi jegyzékében állást foglalt Konstantinápolynak a törökök kezén való meghagyása el'en. A román csapatok megszöktek Hajdúnánásról. Budapest nrrcius 9. HajJttn nás ól érkezett jelent sek szer nt a román csapatok a nem• zetí hadseregnek a Tiszán való átkelésének hiréie megszöktek a városból. A románok utólag lovas járőrödet I üldiek a városba. E/.ek állandóan nyergelt lovon a f;«lu végén tartózkodna'', hogy . ármely pillanatban, ami kor feltűnnek a nemzeti hadsereg katonái, elinalhassanak. A csehek ált I megszállott területről ( gy menekült vonat ér1 ezett Karcagra. A menekültek Wbbszázan ^Itak, kóziük számos beteg asszony, akiket minden segítség nélkul utasítottak ki a csehek. Orvosság hiányában egy anjaszülés közben életét vesztette a kaicagi állomáson. Rakamnzról jelenti a Lehár-hadosztály, h igy ott a polgár őrség elfogott két rom n kat naszől.erényt, akik kihallgatásuk alkalmával azt m ndták, azért szöktek meg a román hnd-eregtől, mert ők nem akarnak harcolni. HÍREK — A kormányzó látogatása. A kormányzó fogadására lázasan folynak ugy a polgári, mint a katonai hatóságok kebelében a készülődések. A már eddig elrendelt intézkedések kiegészítését a közölhetjük a következőket: A városi és a katonai h-tóságok között történt megállapodás szerint az indóházelötti térre.aTiszaLajos-szobomál felállított kápolnasátor közelébe s a városháza közgyűlési termébe csakis a város hatóságainak, testületeinek képvisel i m hetitek be. A kordonokkal elzárt területekre a rendőrség és katonaság, által kiállított jegyekkel lehet csak belépni. A közhivatalok részére már most megkezdték a belépó-jegyeket kiállítani. A lakosság részére a jegyek kiállítása iránt legközelebb történnek meg az intézkedések. — Tizenkettedikén vonulnak ki a románok Debrecenből. A Politikai Tudósító jelen'i: Illetékes helyről közlik a Politikai tudósítóval, hogy a román megszálló csapatok Debrecenből e hó 12-én vonulnak ki és oda még aznap bevonul a nemzeti hadsereg. A román megszálló csapatok e hó 18-áig mindenütt el fogják érni a Clemenceau-féle demarkációs vonalat. — A tiszántúli forgalom helyreállítása. A Magyar Kurír jelenti Karcagról: Keleti Dénes államtitkár, a Magyar Államvasutak kormánybiztosa kedden este Ka Tagra érkezik. A kormánybiztos végigjárja a fővonalakat és szerdán Debrecenbe utazik, hogy személyesen intézkedjék az üzletvezetőség helyreállításáról. A MÁV igazgatóságnak az a törekvése, hogy a forgalom az egész Tiszántúlon minél előbb helyreálljon. — Ellenőrzik a katonai jelent ke ét>eket. A katonai nyilvántartásra kötelező jelentkezések már egy hónap óta folynak a városi bérházban. A hadügyminiszter most rendeletet adott ki, amelyben felszólítja a lakosságot, hogy a jelentkezést tegye mindenki kötelességévé. A jelentkezések befejezte után a katonaság és rendőrség ellenőrizni fogja a lakosságot. Az utcákon járőrök fognak cirkálni, igazoltatnak mindenkit s aki nem tudja felmutatni a jelentkezésekor kapott igazolványi lapot, azt a legszigorúbb büntetésben részesitik mulasztásáért. — Bűnvádi följelentés e Károlyi-kormány elten. Budapestről jelentik: Néhány hónappal ezelőtt báró Szterényi József és báró Szurmay Sándor tábornok bűnvádi följejentést tett a Károlyi-kormány ellen személyes szabadság megsértésének vétsége miatt. Mindkettőt ugyanis az első forradalom után elfogatta Károlyi Mihály és hosszabb ideig fogságban sínylődtek. Ezekhez a följelentésekhez fog csatlakozni valószínűleg báró Lukacsich Géza altábornagy följelentése is, akit szintén le akartak tartóztatni, egyideig el is volt fogva, később azonban megszökött. Lukacsich is sokáig volt száműzetésben és igy rengeteg kiadásai voltak. Felmerült az a terv, hogy ezekért *a kiadásokért anyagilag felelőssé fogják tenni a Károlyi-kormányt. — A románok rablásai. Budapestről jelentik: A rakamazi lakosság jelen '„se szerint egy crősebb román járőr Rakamaztól délkeletre a semleges zóna közepén folyó ho 3-án megszállotta Varjulaptanyát. A megszállást azzal indokolják, hogy a kivonulási határidőt meghosszabitották. Rakamaz községre a románok három izben vetettek ki hadisarcot. Számos tiszántúli községben a románok a legkíméletlenebbül rekviráltak, hivatalosan raboltak. Tisztek és katonák saját maguknak rekviráltak Fiatal hátaslóért és ökrökért 500—600 koronát fizettek. Kunmadarosról élelmiszerekben és mindennemű ingóságokban egymillió koronát jóval meghaladó értéket raboltak el térítés nélkül. Több oldalról érkezett jelentések szerint a megszállott területeket elárasztották a bevásárlók, különösen a vasutasok. Az utóbbiak két-háromszoros árakat ígérnek, amivel az árakat rohamosan felverik.