Délmagyarország, 1920. március (9. évfolyam, 50-74. szám)

1920-03-07 / 55. szám

1920 márcins 7. DBLMAQYARORSZAQ jövedelme van, ami egy évben 3 millióra 2L A»sa. bevéti melleit a yárosjogosan kő^.költségek megtérítését. Régen rászorult r»tabá?, tiogy a város viselje a fentariási Lftgeket, ma azonban « nem szöksfce*. SwSa A" a cikk végén foglaltakra u SzeUjet rtár nem lehet a kis vidéki városok Bié torolni, ahol a színház csak az előadási ü kizárólagos biztosítása mellett tarthatja Sn magát. A moziengedélyeket különben sem ; város hatósága adja, hanem a rendőrség. Ma lát lehetetlen azt elképzelni, hogy hangversenyt, J^y kabarét csak a Fzinház rendezhessen Stégedén — Nevetséges a cikk ama beállítása, hogy a város nem engedélyezi a belyáremelést, amikor az idén a mn!t éri helyárakat 80 százalékkal emeltük fel, sót nemrégen Ismét 10 százazalékos helyáremelést engedélyeztünk. — Nem ált végül az, hofV a színházra senkisem fog pályázni, mert igenis sok szinigázgató járt már nálam, akik mind pályázni akarnak. Azt pedig, hogy % szinház kulturális missziójával nem törődünk, bizonyítja az, hogy a pályázatot az nyeri el, aki művészibb készségű társulat mellett a legolcsóbb helyárakkal pályázik. A magyar béke ügyei. Budapest, március 6. Hegedűs Lorándt, a magyar békedelegáció Párisból hazaiért fömegbizottja Nitil olasz miniszterelnök állásfoglalásáról és az Egyísült-Allamok Magyarország hánt mutatott jóakaratáról ezeket mondotta: Hegedűs Loránd igy válaszolt: — Feltétlenül meg kell várnunk Nitti nyilatkozatának végleges szövegét és az EgyesültÁllamok uj állásfoglalásának megerősítését. Maga az állásfoglalás, amely az eddigi hiányos táviratokból is kétségtelen, feltétlenül örvendetes jelenség, de addig, mig a hivatalos szöveget nem ismerjük, a véleménymondás is nehéz. Kicsendül belőle, hogy az antanthatalmak végre mégis kezdik megérteni Európa nyomorúságát és segiteni akarnak rajta. Megvallom, hogy Párisból minden optimizmus nélkül térlem haza, most azonban mégis valamivel jobbnak tartom a helyzetet. Maga az a tény, hogy március elsejéig nem kaptuk meg az antant elutasító válaszát jegyzékeinkre, bizonyítja, hogy az antanthatalmak még nem egyeztek meg egymás között Magyarország jövendő sorsát illetőleg és sejtetni engedi, hogy vannak olyan hatalmak is, amelyek változtatni szeretnének a magyar békén. Egy dolog kétségtelen, hogy Franciaország Clemenceau bukása óta egyik diplomáciai vereséget a másik után szenvedi. Talán szabad remélnünk, hogy a mi ügyünkben sem marad győztes. Genf, március 6. (M. T. I.) A Daily TeleÍ

raph irja a március 2-iki számában: Középurópa rendjének felborulása a legnagyobb veszéllyel fenyegette a világot. Akármilyen személyes érzéssel viseltelik Anglia Németországgal, Magyari rszággal és Ausztriával szemben, Európát mégis egyetlen egységnek kell tekinteni. A volt ellenségek 6 esztendővel ezelőtt igen fontos termelői és vásárlói voltak az angol kereskedelmi javaknak és munkájuk most is megb- C6ülheletlen. Az antantnak el kell felejteni a háborús évek emlékeit, a volt ellenségeket nyersanyagokkal és hitellel kell segiteni, hogy később kivehessék a háborús terhekből reájuk eső részt. Az antantnak meg kell akadályozni a háborúnak éhínséggel és forradalmakkal való folytatását, nem a volt ellenségek kedvéért, hanem a saját érdekében. Budapest, március 6. Az estilapok különbözö híreszteléseket adtak gróf Apponyi Albert esetleges londoni utazásáról. Az Újság megbízható értesülése szerint gróf Apponyi Albert eseüeces londoni politikai utazásáról beszélni legalább is korai. Lehet, hogy Apponyit meghivják Londonba, de az a meghivás valószínűleg nem szóbeli tárgyalások felvételére irányul, hanem, hogy megbeszéljék azokat a raódozaBrifliánst, régi ékszert, órákat magas napiáron vásárol Szeged, Széchenyi tér 2. sz. ns Az olasz és amerikai állásfoglalás a revízió érdekében. 1okat, amelyekkei Magyarország gazdasági talpraállitásához az antant esetleg hozzájárulhat. Mindenesetre Apponyi esetleges londoni utja teljes kurzusváltozás! jelentene a Legfőbb Tanács politikájában, mert ezáltal a magyar békedelegáció lenne az első, amellyel a személyes érintkezést a meglehetősen kötött formákban is a Legfelsőbb Tanács felvenné. Budapest, március 6. (M. T. I.) A Havasügynökség a következő jelentést terjeszti, amely nyilván a francia felfogást tükrözi vissza: Nitti miniszterelnök tegnap Párisba való megérkezése után rögtön tanácskozott Milleranddal. A Journal azt jelenti, hogy nem kell csodálkozni ezen a szorgoskodáson, ha azokra a dolgokra gondolunk, amelyeket a londoni konferencia idézett elő. A gazdasági helyzet vizsgálása arra bírta az angol és francia kormányt, hogy Németországtól és Oroszországtól kárpótlást követeljen, ami francia körökben semmiféle további csodálkozást nem okozott. Amikor áttértek a magyar békefeltételek vizsgálására, egyes véleménykülönbségek támadtak, az olasz miniszterelnök elállott attól, hogy a határkérdésben bárkit is befolyásoljon. Budapest, március 5. Genfből jelentik: A francia sajtó, nyilván politikai okokból, mereven elutasítja a revízió gondolatát. Különösen Lloyd George ellen elkeseredett a hangulat. Nagyon lehangolja a politikai köröket, hogy Amerika és Olaszország vezető államférfiai a legkomolyabban figyelmeztetik Franciaországot, hogy ha nem változtatják meg a magyar békefeltételeket, az antantot ujabb kndarc éri és az egész Európai béke összeomlik. Apró történetek. - Régi idők emlékei. Reininger bácsi jóidéig kucséberséggel tengette az életér. Éjszakárói-éjszakára járta a kávéházakat, meg a vendéglőket és alázatos, nyájas szavakkal kínálgatta a százon alól való játékot Nem sok szerencsével operált az öreg, aki mikor legnagyobb volt a szükség, váratlan szerencséhez jutott, valamelyik távoli atyafijától örökölt. Az akkori viszonyokhoz képest elég szép sumiqát kapott, aineiybŐI vendéglőt nyitott. A mikádóh* cimüt. Nem igen látogatták a vendéglőjét, pedig jót is és olcsón adott mindent az öreg. Újságírók, színészek és egyéb cigányok látogatták. A mikádót, amelynek üzletmenete csak nem akart fellendülni, pedig az öreg egyre-másra főzette a kecsegés halpaprikásokat, amelyek jobbára a nyakán maradtak. — Most jól élnek a szegény gyerekeim. —• mondogatta a mikádó bácsi — még reggelire is halkocsonyát esznek. Egy este, színházi előadás előtt betoppant a vendéglőbe Foriss Pista, meg Fenyéri Móric, akik a színtársulat tagjai voltak. — Nagy vacsora lesz, mikádó bácsi, — szólt Foriss Pista. Előbb halateszünk, aztán rostélyost( végezetül pedig palacsintát. — Talán megütötték a főnyereményt ? — érdeklődött a mikádó bácsi. — Nem a, — válaszolt Fonss — hanem fogadtam Fenyérivel és az fizeti a vacsorát, aki a fogadást elveszíti. A inikádó feltálalta a rendelt vacsorát. Foriss és Fenyéri pompás étvággyal elfogyasztotta, azonkívül még egy-két liter magyarádit is bekebeleztek. Persze, fekete is került, meg egy-két világos és pettyes britanika. A vacsora végeztével letelepedett az öreg a két szinész asztalához és érdeklődni kezdett a fogadás tárgyáról. — Hát tudja mikádó bácsi, abba fogadtunk mi Fenyérivel, hogy a városháza tornya ha ledől, a Széchenyi-tér, vagy a Feketesas-utca felé fog-e esni ? Az öreg arca elkomolyodott, felállt az asztal mellől, megvakarta tejebuLját és csöndes, rezignált hangon mondta: — Én nem is fogadtam, mégis én vesztettem el a fogadást. * Most, hogy a franciák átadták az impériumot, a rendőrfőkapitány kiadta a rendeletet, hogy a kocsiknak balra kell hajtani. Hajdan, még amikor Koczor János volt a rendőrbiró, a hajtási rendeletekkel ő detektálta a fiakkereseket, akikre irgalmatlanul ráhúzta a büntetést, ha rendelleneset cselekedtek. Abban az időben jubbra kellett Hajtani és balra tartani. Idők multával a rendeletet megváltoztatták és ugy szólt a parancs, hogy balra hajts, jobbra tarts. A fiakkeresek megkapták a rendeletet, a szandor. összedugták a fejüket és azon tanakodtak, hogy mi ok idézhette elő a régi rend megváltoztatását. Tűnődtek rajta, de csak nem tudtak nyitjára jönni a dolognak. Egyik srófoseszü fiakkeros, aki mindig okosabb akart lenni a társainál, nagybölcsen megszólalt: — Sosé töriéiök rajta a lejetöket, én mán tudom a paklit. Hát nincs másképpen, minthogy a Koczor kapitánynak mögént pézre van szüksége ... * Néhai Thury Zoltán, a jeles író, jóval az árviz után, Szegeden ujságiróskodott. Szegény legény volt, mint különösen abban az időben a szegedi újságírók valamennyien és már az érkezése után való első hetekben .ifjúsági folyói atot" kivánt forgalomba hozni. (Akkor még i^y hívták * három, sokszor négy aláírással ellátott váltót.) Thurynak a közönségben még nem igen volt ismerőse, a kartársakra szorult és a Híradó szerkesztőségében felkereste Csoór Gáspár,, aki minGambrinus-büffé ° csemege- ee élelmiszer-csarnoka <» ixtgtd, Foketoaaa-u (Keleti-palota.) Telefon 836. Meleg tízóraik, választékos ebédek és vacsorák, finom felvágottak, sült malacok, libamáj és töpörtő, sajt, vaj, tojás, sütemények, gyümölcsök, borok, pezsgők, likőrök, sör. Szolid, tiszta és figyelmes kiszolgálási