Délmagyarország, 1920. március (9. évfolyam, 50-74. szám)

1920-03-28 / 72. szám

Szeged, t930 •irdm 28. Joachim Ferenc kereskedői karrierje. Budapestről irják nekünk: Az országos és egyéni bajok ezernyi gondjai közepette is bizonyára érdekelni fogja a szegedieket, hogy mi történt kedvelt és tehetséges festőjükkel, Joachim Ferenccel, aki körülbelül félév előtt eladta bútorait és képeit és azzal a programmal ült vonatra, hogy kivándorol Olaszországba. Akik ismerik Joachimot, azokat nem fogja meglepni, hogy ennek a tervének megvalósításánál sem maradt állhatatos és az Olaszországba való kivándorlás kelyett megelégedett a Budapesten való letelepedéssel. Mikor ugyanis pénzét, melyet bútorainak képeinek eladásából szerlett, lirára akarta beváltani, akkor a».t tapasztalta, hogy a sok — persze csak elölte sok — koronáért olyan kevés lirát akarnak adni, hogy hirtelen elhatározással a kevés lirát visszaadta, a sok koronát visszakérte és ugyancsak hirtelen, amellett dühösen és elkeseredve is, elhatátározta, hogy Budapesten marad. Az Olaszországba való kivándorlás terve tehát nem egészen Joachim állhatatosságán hiusult meg. Ezzel szemben állhatatosságát dicséri, hogy következetes maradt ahhoz az elhatározásához, hogy nézni kell valami után, amiből meg lehet élni. Vonzotta Joachimot a sok hadimilliomos példája és egyébként is mindig azt a véleményt vallotta, hogy a szegény festő csak él, megélni azonban csak a földműves, a kereskedő és az iparos tuJ. Ilyesféle életfilozófia érlelte meg azt a tervét, hogy anélkül, hogy művészi álmait feladná, felcsap keret kedőnek. Az üzletből, gondolta, meg fog élni, művészet nélkül viszont nem tud élni. így történt, hogy öt hónappal ezelőtt, egy szép napon üzletvásárló körútra indult Budapesten, ahol két év óta, amióta legnagyobb az élelmiszerhiány, annyi az „Élelmiszerüzlet", hogy Joachim sem kerülhette el a sorsát. Ha jól tudom, 15.000 koronáért vette meg a Dembinski-utca 15. számú házbún nemrég megnyitott élelmiszerüzletet. Más, ha élelmiszerüzletet vc»z, másnap ugyanott folytatja, ahol elődje elhagyta. Joachim azzal kezdte, hogy a boltot bezárta ésa berendezési munkák miatt teljes két hónapon át zárva tartotta. Az ilyen üzleteknek tudvalevőleg nem kell nagy berendezés, ami kell, az itt megvolt. De Joachim az elég nagy helyiséget léctkböl és hártyapapirból készített fallal kettéválasztotta. Festett három táblát. Közülük az egyik vasrúdon áll ki a falból és ez van rajta modern írással: ÉLELMISZERÜZLET. A másik két jókora tábla a falra van erősítve. Ezekre művészi elrendezésben festett rá Jjoachim mindent, ami szem szájnak kellemes és a háziasszony számára a konyhán nélkülöz- 1 het-tlen. A gazdagon megrakott asztalokat alul , és fölül ez az irás fogja körül: LEGJOBB LEGOLCSÓBB ^ ÉLELMISZEREK KAPHATÓK. Talán mondanom se kell, hogy az üzlelben távolról sincs annyi legjobb és legolcsóbb élelmiszer, mint amennyit a két táblán halmozott össze pazar bőkezűséggel a gazdag iantáziáju Joachim. Az üzlet tehát három hónap óta van nyitva, jól megy, persze nem annyira Joachim, mint inkább a felesége foglalatoskodik benne. Eleinte ugyan Joachim is nagy kedvvel látott neki a kereskedésnek. Ekkor még gyakran lehetett látni bevásárlási körúton, amint a Garav-.íri piacon komolyan alkudozott, majd lehorf,osztott fővel, amint ő járni szokott, megindult hazafelé, előtte hatalmas szatyorra', benne kevés portékával egy alac;<jny, sovány, ráncoskcpü ! DBLMAGYARORSZAO öreg, aki föltétlenül jobb modell, mint bevásárlási segéd. De mostanában Joachim teljesen kedvét vesztette az üzlettől. Megelégelte a kereskedői karriert. A boltot el akarja adni. Családi határozat még nincs a nagyjelentőségű ügyben. Felesége ragaszkodik az üzlethez és meg akarja várni, mig négyhetes fiacskájuk is le tudja majd adni véleményét és szavazatát. Egyelőre tehát kénytelen Joachim kereskedő lenni, hogy meddig, azt talán Joichimné tudná megmon3 dani. Mióta azonban szép tavasai napok járnak, nem lehet vele birni. Nem elégszik meg azzal, hogy naponta kijár Budára *s ott egy szép részletet fest. Most már nem kell neki az üzlet, még azon az áron se, hogy jövedelme biztosítja neki, hogy kizárólag a festészetnek élhet. Az üzletet föltétlenül el akarja adni. Talán azért, mert kapott néhány megrendelést. Ezek mellett most a tavaszi tárlatra készül és amint hallom, nemsokára Szegeden is rendez kiállítást. Alakítsanak szövetkezetet a városi tisztviselők. — Fodor Jenő tanácsnok beadványa a tisztviselőnyomor enyhítésére. — (Saját tudósttónktól.) Mindenki tudja, látja és átérzi az ország tisztviselőinek nyomorát, amely klsir az egészséges magyar társadalomból. A tisztviselők helyzetének orvoslását a kormány s a képviselőház elsőrangú kötelességévé tette s az uj magyar parlament első törvényéi a tisztviselők érdekében hozta. Az állami hivatalnokokról az állam, habár ténylegesen még nagyon keveset, de legalább szóval és jóindulattal, amennyire az ország gazdasági helyzete megengedi, gondoskodni igyekezik. A városi tisztviselőkről eddig még nem esett szó, mintha helyzetük sokkal különb lenne, mint az állami tisztviselőké. Különb annyiban, hogy valamicskével jobb a fizetésük, de tudnivaló az is, hogy ma a megélhetéshez legkevesebb 3000 korona kell egy családnak. A városi tisztviselők nyomorán való enyhítésről most merült fel az első hang a torony aiatt. Fodor Jenő városi tanácsnok, a közélelmezési hivatal vezetője, beadvánnyal fordult a tanácshoz, amelybe* figyelemre és támogatásra méltó javaslatot tesz a tisztviselőkérdés megoldására. A beadvány szószerint a következő: Kétségtelen, hogy a mai mérhetlen drágaságnak Iegszánandóbb áldozata a tisztviselői osztály, az az osztály, amely ki van szolgáltalva a termelöknek, a kereskedőknek és iparosoknak egyaránt, az az osztály, amely olvasott pénzből él s a nyomasztó anyagi gondokat és terheket clhárilani módjában nincs. Amióta a háfcoruelöidé-te konjunktúrák pz árakat elkezdték felfelé hajtani, ugy az állam, mint a város igyekeztek- anyagi erejükhöz merten a tisztviselői karon háborús segély, beszerzési előleg, ruhasegély, rendkívüli drágasági segély stb. címen segíteni. Hogy ez mennyiben nem sikerült, köztudomásu^. uz a drágasági segély csak egy nagyon kis százalékát tette ki annak a különbözetnek, amit a drágaság csak egy szerény háztartásban is előidézett. Az a ruhasegély, amit az álhm nyújtott, arra sem volt elég, hogy a tisztviselő egypár cipőt vehessen magának, arra pedig, hogy családját a legszt kségesebb ruházattal ellássa, gondolni sem lehetett. Szeged város tanácsa csak a közelmúltban rendezte tisztviselői és alkalmazottainak fizetését, még pedig ugy. hogy a városi tisztviselők fizetése jóval magasabb az .í'lami tisztviselői fizetéseknél. Azt hittük, erfij&C a tisztviselők javadalmazásának kérdése -weig lekerül a napirendről. Nagyon korán hlFítuk azonban, hogy eélunkat korántsem értük el, fizetésemeléssel segíteni nem lehet, mert egyrészt a város anyagi ereje ezt nem bírja, másrészt azért, mert a fizetésjavitáshoz rögtön hozzáigazodik a piac, igyekezvén ezt magának minél jobban kihasználni, Keresnünk kell tehát egy más módot, amellyel a hivatalnokok anyagi helyzetén segíthetünk s ez nem lehet inás, mint a természetbeni segélyezés, a tisztviselőknek a háztartásban szükséges cikkekkel való ellátása. Az állam maga is belátta, hogy ez lenne a leghelyesebb, legcélravezetőbb mód. Bocsájtott is ki rendeleteket, amelyek azonban ezideig megoldatlanok, m:rt hiányoznak a segélyezéshez szükséges természetbeni javak. Mit kell tehát tennünk? Előteremteni lehetőleg mindazt,amire a tisztviselőnek háztartásában szüksége van. Fontos ez nemcsak a tisztviselőkre, hanem magára a városra is, mert elsőrangú követelmény, hogy megelégedett hivatalnoki kar intézze a város polgárságának ügyeit. A tisztviselőkérdést a következőképpen vélem megoldani: Szeged városnak van ca 1000 tényleges szolgálatban álló hivatalnoka és nyugdíjasa. Tömörítsük ezeket- egy termelő és ellátási szövetkezetbe. A szövetkezet kibocsájtana például 4000 darab 500 korona névértékű részjegyet. Minden tisztviselő és nyugdíjas legalább egy részjegyet köteles jegyezni. A fennmaradó részjegyeket Szeged város jegyezné a közélelmezési hivatal tartalékalapjából. Ezáltal mintegy kétmillió korona alaptőkénk lenne. A részjegy a tisztviselő, vagy nyugdíjas elhalálozása után az özvegy tulajdonába menne át, azután az akkori árfolyamértékben a városra száll. A szövetkezet tagja csak a város, a tényleges szolgálatban álló tisztviselő és nyugdíjas lehet. A szövetkezetnek a város megfelelő földet adna haszonbérbe. Evégből mondja ki a város tanácsa már most, hogy a Bodomrétet, melynek bérlete az 1921. év október hó 1-én lejár, ezután nyilvános árverésen nem hasznosítja, hanem azt 25 évre bórbeadja a „Szeged városi tisztviselők termelési és ellátási szövetkezeiének" az akkori viszonynak megfelelő haszonbérért. Ezen a területen a szövetkezet tömegtermeléssel a tisztviselők családtagjainak részére szükséges gabonát, burgonyát, konyhakerti veteményeket betermelné, a tisztviselők között megállapítandó fejadag szerint önköltségi árban kiosz'anáníJ, ami pedig ezenfelül megmaradna, az piaci árban kerülne eladásra. A termelésbe természetesen bekapcsolandó lenne tehenészet, sertéshizldás, baromfitenyésztés, méhészet, sőt később ki lehetne bővíteni a szövetkezet működését fűszer-, gyarmatáru, iparcikkekkel való kereskedéssel. Véleményem szerint a város ezáltal megadná a módot és hozzásegítené tisztviselőit ahhoz, hogy maguk és családjuknak a gondtalan megélhetést biztosítsák anélkül, hogy a városnak legcsekélyebb anyagi áldozatába kerülne, sőt a város pénzét jól gyümölcsözően helyezné el. A tisztviselők pedig amellett, hogy megszabadulnának a mindennapi szükségleli cikkek beszerzésének nyomasztó gondjaitól, még befektetett csekély tőkéjük után kamatot, osztalékot is kapnának. A tervezet részleges kidolgozására egy szűkebb bizottság lenne kiküldendő. Fodor lenő tanácsnok. A tanácsnok beadvá- yához csakis pártoló megjegyzéseket füzhetünk, mi, akik oly régóta hangoztatjuk a tisztviselőkérdés sürgős megoldását. Kétségtelen, hogy a városi tisztviselők egyesületének szorgos működése már eddig is lényegesen enyhítette a tisztviselők nyomorát, amennyiben olcsó lisztet, kenyeret, tojást, lekvárt stb. osztott ki a Stefánia kioszkjában lévő Geigner Testvéreknél Iskola-utca 25. szám. 3122 Hungária épülettel szemben. Harisnyák, kerfyük, gallérok, aqikkendők ás mindennemű rövidáru cikkek legolcsóbban beizerezhelök =