Délmagyarország, 1920. március (9. évfolyam, 50-74. szám)

1920-03-28 / 72. szám

t Ára 80 fillér. SserkaaitSaég és kiadóhivatal: SZEGED, BOLDOOASSZONY-SUGARÜT 4. SZÁM A aierkeixtóaér kiadóhivatal telefonja: 305. ELÓFIZETESt AKA: tg éti évra 180.— K negyedévre 45.— K félévre . 90.— K egy hónapra 15.— K F.srven »T*m éra fillér Nyomda: SZEGED, PETŐFI SÁNDOR SUGÁRUT 1. SZÁM A nyomda telefonja: 16-34. Szeged, 1920 IX. évfolyam 72. szám. Vasárnap, március 28. A nemzetgyűléshez. A turáni átok szelleme lebeg a nemzetgyűlésen a béke és munka szelleme helyett. Folyton az alkotó és termelő munka jelszavát vagdossák egymás fejéhez az uj honatyák és egyre személyi és pártérdekek miatt mennek ölre. Mohács előtt volt ilyen levegője a magyar országgyűlésnek Rákos mezején és most — a második Mohács után vagyunk. Egy régi nemzetgyűlés jut eszünkbe önkénytelenül, ha a mai meddő és áldatlan nemzetgyűlési torzsalkodásokra és tusákra gondolunk. Az .1848-iki magyar nemzetgyűlést riem kisebb költő köszöntötte- lángoló lélekkel és lángoló szavakkal, mint Petőfi Sándor. A nagy költő, aki még akkor nem vesztette el nálunk szokatlan népszerűségét királyellenes és republikánus versei- i vei némelyek előtt, maga is pályázotí a hon- ' atyai tisztességre és a pátriájában, Szabadszálláson óhajtott föllépni, mint követjelölt. Az uszitók azonban ellene ingerelték a választók egy részét, ugy, hogy Petőfinek kocsin kellett elmenekülnie a mondvacsinált népharag és az ellene zuduló kövek zápora elől. Senki sem próféta a saját pátriájában — ez az igazság még Petőfi Sándoron is beteljesedett. Sebaj, ő használni akart csak hazájának és ha nem használhatott, mint nemzetgyűlési követ, használni próbált, mint költő és megírta A nemzetgyűléshez cimü költeményét, mikor az az ország házában összegyűlt, hogy a haza sorsát megvitassa, hogy a nemzet jövőjéről tanácskozzék és határozzon végre. Hogy a kockát elvesse jobbra, vagy balra. Ez a gyönyörű Petőfi-vers túlszárnyalt a politikai alkalmon, mint a sas a völgyeken és ma is véresen és komolyan aktuális. Ugy zeng a mai nemzetgyűlésnek, a nagy idők kis embereinek lármája és viszálya felé', mint az örökkévalóság ekhója, amelyet vissaavernek — Petőfi TARCA UJ VERSEK. TAVASZ EZ IS . .. Tavasz ez is, tavasz. Az égen szőke fény . ég, A földön barna hanlok, A nőkön lenge illat, A lókon szürke barkák. Tavasz ez is, tavasz. Valami mégis elment És nem jön vissza többé, Valami mégis elszállt Es soha nem találom, Valami mégis elmúlt És nem tudom a sir ját... Egy húr a hegedűmön. Boldogan bánatos hang, Elpattant. De az ég még azúros. De a föld ibolyás meg, De a nők még suhannak. Tavasz ez is, tavasz ..: szerint — az időnek bércei, a századok. Amit hűvös, okos józansággal, nemes .mérséklettel Csernoch János hercegprímás intéz a nemzetgyűlés tagjaihoz, békére és munkára kérve őket a haza nevében, a magyarság jövője érdekében, azt Petőfi forró szívvel, lángoló aggyal mennydörgi oda, mint prófétai és apostoli mementót. Az a hon, melyet őseink szereztek Veritékökkel s szivük vérivel, Az a hon többé nincs meg, csak neve Bolyong közöttünk, mint a temetőbül Éjféli órán visszajött kisértet. Az a hon többé nincs meg, falait Elmorzsolták a mű t kor férgei S az uj vihar szétfújta födelét S lakói most az ég alatt tanyáznak, Mint a vadállat és mint a madár. Egy uj hazát kell teremteni — üzeni Petőfi — 1848-bóJ 1920-nak, egy uj hazát, ahol ne legyenek Kiváltságok kevély, nagy tornyai, Sötét barlangok, denevértanyák, Egy uj hazát, hol minden szögletig Eljusson a nap s tiszta levegő, Hogy minden ember lásson s ép legyen! De vájjon tudják-e ezt mind mélységes öntudattal és meg^udják-e ezt csinálni azok, akiknek kezébe és eszébe, szivébe tette ma sorsát e sorsverte magyar nép ? Kit a hiúság vagy silány önérdek Csábit e helyre, az szentségtelen Lábbal ne lépjen e szentelt küszöbre! A költő régi, de örökkön uj erejfl és igazságú szavait ma remények és kétségek közölt visszhangozza ez a letiport és lerongyolódott ország. Remélnünk kell, jhogy a magyar szabadság harcának váteszi lelkű költőjét meghallja és meghallgatja a magyar nemzetgyűlés és a szerint beszél és cselekszik e válságos időkben, amikor (Csernoch János hercegprímás találó szavát citáljuk) figyelnek bennünket. Egy egész világ figyel bennünket és amit nálunk lát és hali, attól függ jórészben sorsunk jövendő alakulása. Rajtunk áll, hogy mit lásson és halljon tőlünk a világ, rajtunk áll, hogy egy egész világ rokonszenvét, sőt tiszteletét és háláját kiérdemeljük. A haza érdekében kell megtennünk mindent és akkor nyert ügyünk lesz egész világ előtt! A hormánybiztosságok betöltése. Hailer es Rubinek miniszterek nyilatkozatai. — Az első női képviselő. Budapest, március 27. Hailer István közoktatási miniszter egy interjúban cáfolja azt a hirt, mintha Apponyi kormányelnöksége alatt szakminiszterekből való korrtjányt sokan portálnának. A kormány helyzete, mondotta, teljesen megszilárdult. A feszülő energiák, amelyek intrikdkban és sokszor felesleges személyeskedésben keresnek kielégülést, meg fognak nyugodni abban, hogy pozitiv munkát végezhetnek. Rubinek Gyula földmivelési miniszter egy 1 másik híresztelést cáfol, amely a magyar trón betöltéséről szól A királyság kérdése, mondotta, nem aktuális. Magyarországon van már államfő s addig, mig a nemzet máskép nem határoz, veszedelmes minden mesterkedés, amely most a kérdés előtérbe tolásával erőszakoskodnék. (A kormány biztosságok.) A kormányzásra vonatkozó személyi kérdésekkel foglalkozott a kisgazdapárt, amely a betöltetlen miniszieri tárcák és államtilkárságok ügyét kívánja felszínre hozni, főleg pedig a fötspánságok, illetöfeg kormánybiztosságokét. Simonyi-Semadam miniszterelnök nyilatkozott erről a kérdésről s azt a hitet fejezte ki, hogy HARMÓNIA. ^ A lomha gyász kúljából, melybe hulltál S topogtál áiuli fájdalommal ott, Emeld föl a fejed, mig megvakulnál Es összerogynál bús élö halóit! A csillagok gyémánlmezőie némán, Drrüsen in! feléd. — vig lemelő — És mély békét ragyog rád mind e gyémánt, Világtörvényl mosolygón hirdet ő! A lénye tesivér a beteg sugárral, Mely mély szemedben ég fájó lilán S a végtelenből a szivedbe szárnyal. Sölét a kút és a sors oly silány, De ég a fény és épen él a törvény S örök örömbe szédit át ez örvény. EZ A FÖLD ... Koldus vaqy és paraszt vagy: itt maradsz. E föld örökre altatón maraszt, E föld, amelyből nincsen egy rögöd, Csak gúny és vád, ö-ökös örököd. 111 bujdokoltál hosszú éveken Nehéz robotban, messze végeken, Tanítva és tanulva éjt, napot, Megsüvegelve ural és papot. És álmodoztál Párizsról, a vak Végvári éjben, őszi ég alalt És Pestig sem jutoltál el, szegény, Fáradt, kopott, dalos vándorlegény. Már ift maradsz e földön, föld alatt. Még könnyed és pár versed megmaradt, Ha sanda szem rád görbén néz talán. Megbékél pár sziv a szived dalán. TÚRÁN UTÁN. Néha megcsap, miril napkeleti illat, Fűszeres, álmos, valami vad mámor, ösi szavaknak mély zsongása ringat És elcsal inner, e fonnyadt világból. Néha elfog volami bi s honvágy Az ős pusziára, amit eserbehagvtunk S szivembe tündökölnek égi rónák Vén csillagai s megállok alattuk És érzem, eltévedtem a sűrűben Az embernyájban, idegen gyűrűben, Kőbörtönök közt tétováz a léptem És érzem, hogy hiába hull a vérem, Közönynek szürke homokja beissza És őshazámba nem mehetek vissza I IUHASZ GYULA.