Délmagyarország, 1920. február (9. évfolyam, 26-49. szám)

1920-02-22 / 43. szám

4 DBLMAOYARORSZAO Szeged, 1920 febraár 12. mában van. Az. hogy biróság elé álltyák, ex attól ezeket a szövetséges I választól függ, amelyet a német kormány az antant Jegyzékére adni fog. A török birodalom Wsonyos részelnek mMjBállva tartása hetenkint 754.536 fontba kerül, amely Összegből 4536 font sterling esik a hadiflottára. Epistola a diákzászlótartóról. Irta: VAROSSV 6VULA. . Már délelőtti tizenegyet elverte s a be'városi templom ajtaján az orgona mély hangja szűrődött keresztül. Fájón, keserűen, mint a téli szél sírása, mely a szentelt kőfal üresen álló galambfészkei fölött hidegen átsuhant s az utcai rongyosokat ölelésével megremegtette. Február tizennegyedikét írták s én átléptem a boltíves csarnok küszöbén.Régi és ugy ér*m, jó szokásom, ha templom előtt visz el utam, oda pár percre betérek. Egy jókor fölszakadt sóhaj, a fájdalmak tengeréből előtörő bánatos fohász mennyit könnyít a lelkek vergődésén! És kinek a lelke nem vergődik ma ? A háborútól kiélt, a virágos és vörös köztársaságtól elárult és könnyben fürdő hazáért, a hideg és éhező otthonért, a titkolt sebekért, melyeket hűtlen barátok, rejtekből gyáva kezekből lőtt mérgezett nyilak, szeplőtlen jellemekre hulló rágalmak ütnek a becsületes lelkeken. A szentélyben zavartalan megnyilnak a sajgó szivek s 'a nagy bánatok siró mezejére az örök Jóság enyhítő balzsama harmatozik alá. A templom telve vala nagy és kis diákkal, a bejárat]közelében diákleányokkal, elvétve egy-két felnőtt Únnepies és szomorú hangulat az arcokon. A celebráló kegyes atya már bevégezte a gyász isteni tiszteletet s ajkairól elhangzott az utolsó Rekvieszkant in pace — nyugodjanak békében! — szózat. Tudtam, miről van szó, a hazafias piaristarend a helyi lapokban meghívta rá ac egész várost, a pozsonyi vértanudiákok évfordulati emlékezetéről. f Hallgatagon álltam meg az orgona emelvénye alatt, egy kegyesrendi tanár és egy selymesképü, tizenötévesnek látszó fiu között. Talán az ötödik vagy hatodik osztályba járhatott. Merően nézett az oltárfelé, melynél dr. Kerkay József, a nemeshevületü hitszónok-tanár buzditó beszédre for'••lt ki. — Ma egy éve is, pénteki napon, téli fény ragyogott Szeged és Pozsony fölött. Nálunk megszentelt áldozati bor az oltáron, amott elhalványult képű gyermekek vére a fagyos rögön. A haza fehér lepelnélküli nagy oltárán, a királyokat koronázó Pozsony utcáit dobogni megszűnő gyermekszivek vérkoszorui ékesítették. Ma egy éve a ti fiatal pajtásaitok áldozták föl ott életüket a hazáért. A hazáért és érettetek, hogy az ő példájukból ti is tanuljátok meg e nagyon sokat szenvedett és ezerszer elárult földet mindhalálig szeretni. Az utolsó jaj még idehallik, az édesanyám legutolsó, de hiába való hivása még idezokog. Azután elcsöndesedtek a pozsonyi fiuk, fehéren, hidegen, csak az idegen fegyver ropogott tovább és sírtak a magyarok, akik életben maradtak. F.s sírtunk mi is, kik e szivettépő beszédet hallgattuk. Egy pillanatra siri csönd támadt, a fiatal fők lehanyatlottak, csak az én . szőkehaju szomszédos deákom nézett előre, meredt arccal, melyről a könny kabátjára pergett s ott a napFényben ugy csillogott, mint a sark csillaga a sötét éjszakában. — riogy is tönént? Esztendeje múlott ma, az egykor magyar beszédtől hangos Pozsony néma temetővé változott. A magyar szót, a magyar lélekkel egyszerre akarta megfojtani az idegen uralom, mely népek szabadságát és kulturáját hirdette kint, de elnyomta bent. Cseh fegyver itt őrt, hogy magár gyülekezés magyar feméd és jelvény a nyilvánosság semmi terén ne jderttkezhessék. A mi nemzetünk lelkét ezek az idegenek nem ismerték. A mi fánk derékban ketté törik, de nem hajlik. Es a szent trikolorral jöttek a polgárok és munkások százai, éltetve a hazát, az eltiport szabadságot. De megszólaltak a gépfegyvere1' *s mannlicherek is. A többit tudjátok, édes fúum. Menekülés, halálhörgés és sok családban hiába várták haza az apuskát. Ezek az apák és legények, a hivatalokból és|mühelyekből, sem akkor, sem ma, sem holnap nem térnek vissza magyar otthonukba soha. Mert ők eltávoztak a Rákóczi, Kossuth és a doberdói hősök szent regimentjébe. Midőn ezeket mondotta, ugy remegett a szónok hangja, képe még halványabb lett s feje némán esett előre. Elfojtott zokogás tört elő s ugy tetszett nekem, hogy Szeged ifjúsága e pillanatokban, a szivében viharzó nagy érzelem nyomása alatt, halálba tudna rohanni. A szőke fiu nem sírt, keze ökölbe szorult s merőn nézett az oltár felé. — Nem volt előadás, de a diákság ott szorongott az iskolákban s a lövések zaja átdörgött az ablakokon. Fiuk, a tavasz ünnepén, majáliskor, zászló alatt megyünk ki a hegyekbe mulatni. Ma is ünnep van, hí a haza. Diákok, vegyük föl azt a zászlót, magyarok vagyunk, utánam! És az ötödikes fiu fölkapta a zászlót és rohantak ki a télbe, az álmodott tavasz ünnepére. A szőke fiu most egyet előre tépett, lángoló arccal rohanásra állt. Ez a gyermek most kész lett volna mindenre. — Utuk nem tartott soká, nem messzire vitték a zászlót. A nemzet ifjú reménységét a fordulónál cseh sortűz fogadta s elsőnek a zászlótartó diák, a ti kis pajtástok hullott a földre, fölibe borult és eltakarta a majáiisi zászló. Jézusom, édesanyám... s nem szólt többé. És vele együtt ottmaradt a diákság legtöbbje... — cdes anyárii, eressz, megyek én is, — susogta mellettem, szinte önkívületben, a szőke fiu. — Megtudna maga is halni a hazáért? — kérdém a remegő gyermek vállára téve kezemet. — Én ?! — nézett rám megdöbbenő tekintettel. — Maga. Hiszen oly fiatal! — Meg, meg! Adják ide azt a zászlót 1 A kis zászlótartó lelke bennem él, -mindnyájunkban, az is szőke volt; mint én és ötödikes. Minden magyar diák meghal a hazájáért. Nem félek, csak még az apámnak és anyámnak, meg az én jó tanáraimnak csókolnék kezet, aztán... — Alacsony célokért sok hitvány ember cselekszik vakmerően és elszántan, de hősi tettet csak nemes lélek teljesíthet. A haza oltárán ily hősi tett áldozatai a pozsonyi diákok, a ti megdicsőült iskoiatársaitok. Emlékük legyen áldott s lelkük éljen mindnyájatokban, — fejezte be dr. Kerkay átszellemült arccal beszédét. A kegyes atyák által rendezett, lelkeket megerősítő hazafias ünnepély véget ért. A kinyílt ajtókon át hideg szél és a szürke élet zaja tört be, dé a szivek ünnepiek és melegek maradtak. A Dugonicsok, Révaiak rendje Magyar Gáborokon át Preloggokat, Kerkayakat és ilyen ifjúságot teremt. A mellettem állott piaristának megszorítottam a kezét. — Bácsi, Isten vele, — szólt elsuhanva mellettem a szőke fiu — ha hívnak, eljó-e velem ? Én fogom a zászlót... E pillanatban nem éreztem a tél hidegét és a sziv annyi fájdalmát. Lelkem a szőke diáknak, a magyar reménységnek fürtéit simogatta. A politika eseményei flranuaí, brilliánsí ékszereket, piatinát minden mennyisében lwagasabb áron vásárolok FI&rHFR W ÓRÁS és ékszerész i IOCHL!\ IV. Kond-fcávéhAi motlctt. J«| A kormányzó hézfeloazlatási joga. Az Est jelenti: Az a törvén javaslat, amdvet az ideígl.nes kormányzó jogköréről a képviselőház elé terjesztenek, a kormányzó házfeloazlatási jogát tudvalevőleg ahhoz a feltételhez köti, hogy a kormányzónak előbb meg kell állapítania a parlament munkaképtelenségét. A tegnapi pártközi konferencia elé Andrássy Oyult módosító javaslattal lépett, de a módosítást nem fogadták el. Rubinek Gyuln földmivelésügyi miniszter ez ügyről a következőket mondotta: - Én a kormányzó abszolút házfeloszlatási joga mellett vagyok, de kijelentettem az értekezleten, hogy pártom ehhez nem járul hozzá, mert ebből önként következnék a legitimitás kérdésének megbolygatása. Ezt a kérdést pedig ezidőszerint több okból nem szabad érinteni, de kívánatos is, hogy tárgyalását halasszuk el addig, amig a nemzetgyűlés meg nem szilárdul. Gróf Andrássy Gyula e kérdésben Az Est munkatársa előtt ezeket mondta: — A kormány több tagja azt mondta tegnap, hogy hajlandó elfogadni a változtatást, melvnek esetleg a többség is meglesz nyerhető. Ezért fogadtam el azt a nem tőlem eredő gondolatot, hogy újból pártközi konferencia elé vitessék a kormányzó házfeloszlafási jogának kérdése. Semmiféle junktimot a legitimitás és a házfeloszlatás között nem látok. Teljesen függetlenek a kérdések egymástól. A kérd ás most nem az, hogy miképen oldandó meg a király trónjogosultságának kérdése a jövöben, a kérdés az, van-e az országnak a jelenben életképes és akcióképes kormányra szüksége. A kérdés az, hogy helyes-e, hogy a^ nemzettől független nemzetgyűlésünk legyen és nem kivánatosabb-e az olyan nemzetgyűlés, amely minden percben a nemzet ítélőszéke elé küldhető. A szociáldemokrata-párt nem oszlik fel. Á P. E. irja: Egyes íapok azt jelentették, hogy a szociáldemokrata-párt legközelebbi választmányi ülésén * a Népszavaszerkesztőjének meggyilkolása miatt ki fogja mondani a párt feloszlatását, megszünteti, a párttitkárságot, a pártszervezeteket és nem jelenteti meg többé a párt hivatalos lapját, a Népszavát. A szociáldemokrata-párt vezetőtagjai köréből arról értesülünk, hogy a hiradás teljességgel valótlan. A pári nem oszlik fel és lapját gem szünteti be. 100 korona lesz a képviselői napidJJ. A Pesti Napló jelenti: A nemzetgyűlés pénteki ülése után megalakultak a bizottságok. A gazdasági bizottság ülésén Rakovszky István elnök felszólította a bizottság tagjait, hogy érdeklődjenek pártjukban aziránt, milyen napidijakra reflektálnak a változott viszonyok között a képviselők. A jövő héten a pártok értekezlctei foglalkozni fognak ezzek a kérdéssel. Általában az a vélemény, hogy 100 koronát napidijakat kipjanak a képviselők, de csak azokra a napokra, amelyeken ülés van. Több képviselő azzal a kéréssel fordult Rakovszky elnökhöz, hogy kétheti ülésezés után kétheti szünetet tartson a nemzetgyűlés, mert a vidéki honatyák otthon dolgukat végezni akarják. Az elnök előadta, hogy két éa félhe. ülésezés után 10 napi szünetet akar tartani tainden bónapban. Ezt a gazdasági bizottság tagjai is I helyeselték. Gambrinus-büffé o csemege- és élelmiszer-csarnoka o Szeged, Feketesae-u. (Keleti-palota.) Telefon 836. Meleg tízóraik, választékos ebédek és vacsorák, finom felvágottak, sült malacok, libamáj és töpörtő, sajt, vaj, tojás, sütemények, gyümölcsök. borok, pezsgők, likörök, sör. ncn Szolid, tiszta és figyelmes kiszolgálási bA