Délmagyarország, 1920. február (9. évfolyam, 26-49. szám)

1920-02-05 / 28. szám

MAGYARORSZÁG 8icrkuit«aéf és kiadóhivatal t HEGED, BOLDOG ASSZONY-SUGARÚT 4. MÁM A WffcM»t<U4t éa HsdóhWstsl tslsfcitla' Szeged, 1920 t*1*1""" Március elsejéig elintézik a magyar békeszerződést. _ Hajlandóság van az enyhítésekre. — Páris, február 4. (k Budapesti Tudódé távirata.) A Skamtmavseke TeUgrapien Kompaynie tudósítója a békekonferencia köreiben arról értesült, hogy a magyar béketárgyalások újrafelvételét febr. 18-árm tervezik. A tárgyalásokat akként fogják folytatni, hogy legkMbh március l-ig a Magyarországgal való békeszerződés elintézést nyerjen. A békekonferencia köreiben el vannak készülve arra, hogy a tervezetet eredeti alakjában a magyarok visssaotantják. Hajlandóság mutatkonk ennélfogva búonpot médositásek majájaJért. avulytk féképen a gandaeági rmdOkmóstk enyhítésében jutnának kifejesósre A magyar kormányt felszólhatták Nyugatmagyarorazág átadására? Budapest, február 3. Béesben az a kir terjrdt tí, hogy a magyar kormánynak ma kézbentstték a nagyköveu értekezlet jegyzéket, amely kiszólítja Magyarországot ax Ausztriának odatgért nyugatmagyarországi terület kiöntésére, kezel kapcsolatban azt is beszélik, hogy az osztrák kormány utasítást kapón, hogy a Nyugatmagyaiországon időző Vigna olasz alezredes helyébe osztrák taoornosekat küldjön Nyogatmagyarországba a helyzet tanulmányoés a békés atarfá* előkészítésére. At esztrákek nem vénáinak fegyveresen Nyogatmagyarerszágba. AJ Estnek jelentik Bécsbél At osztrákok Illetékes helyen azt mondják, hogy ezidészerint atg nincs szó arról, ho^y fegyveres haderőt MMjbn Ausztria a neki Ítélt nyugatmagyarmzági terSJctek megszállására, h témán miniszterelnök aghácÜö vtija. Neailty, február 4. (A M. T. I. srikratÉviiata.) Vajaa- Vojvoda román miniszterelnök ezidóaennt agitáció* körúton tartózkodik Angelmaagban, ahol lázas buzgósággal igyekszik ktnguiatot csinálni Románia mdiett A román vendég uazirlctere adott banketten Lloyd Oeorgt pohirköiuftntőt mondott melyben hanginiyuzta, hogy RomiaiatJak barátja veh a •oitban és az is maiad « lövőben is. Az mgol miniszterelnök, ak< v^jda uerepl*sérél csak egészén egyoidaluan, kétségtelenül csupán Vaidáoak részéről szerzett tájékozutist, megwtékwett arrOl a gyönyörű küz4*ie»«r$|, ime_ >9tt Vajda az ö népe érdekében a *agyar parlamentben folytatott Kijelentette még Llovd George, hogy Vajda.Vojvoda az a* ember, «ki •agyban segíteni fog a magyar és az orosz kérd* megoldásánál. A román miniszterelnök •eghatva válaszolt az ünneplő beszédekre, izédének végén Angüa pénzügyi tánagskérle ELÓFIZETE8I ÁRA: •géss évre 144.— K negyedévre ML— K félévre . 1L— K egy hónapra 12.— K Ppv»» .rém éra »IHéf. II lllll I !!!•• — IX. évfolyam 28. szám. Nyomda : SZEGED, PETŐFI SÁNDOR SUGARÚT t. 8ZÁJI A nyomds ttlefonjs: 16-34. Csütörtök, február 5. A nagyköveti értekezlet a Habsburgok visszaállítása ellen. Páris, február 4. (M. T. I.) A Havasügynökség jelenti: A nagyköveti értekezlet határozatot fogadott el, amelyben a szövetséges nagyhatalmak formálisan tagadják, hogy készek lennének elismerni vagy előmozdítani a Habsburgok visszahozását Magyarországon és kijelentik, hogy ez ellentmondana a békeszerződés alapelveinek és hogy ezt a szövetségesek sem elismerni, sem tűrni nom fo-ják. A tisztviselők monstre-küldöttsége a polgármesternél. - Követeléseik ax ínséges helyzet megjavítására. — (Saját tudósítónktól.) Szerdán délelőtt tizenegy óra tájban zajos volt a városháza közgyűlési terme előtt húzódó folyosó. Kopottruhás, gond-barázdás homlokú emberek gyülekeztek s panaszkodtak egymásnak. Tisztviselők voltak, akiknek bőséges okak van a panaszra. — Harminc koronás kenyér!... 100 koronás cukor!... 120 koronás zsir ! Hogy bírja ezt egy tisztviselő 5—600 koronás havi fizetéséből! Fél tizen kettőre megtelt a közgyűlési terem, amikor megjelent dr. Somogyi Szilveszter polgármester, hogy meghallgassa a tisztviselők küldöttségét. Dr. Dobay Gyula ecseteik a tisztviselők mai helyzetét. Nagyságos Polgármester ur! Itt látja ön városunk valamennyi köztestületét képviselő küldöttség kiküldötteit. Eljöttünk Polgármester úrhoz, mint a város hatóságának legelső emberéhez, hogy vázoljuk a tisztviselői kar nyomorúságos, siralmas helyzetét. Nincs ma Szeged városában olyan elhagyatott, sanyarú helyzetben élő egyetlen más szakmabeli ember sem, mint a köztisztviselő. De épp a tisztviselők azok, akik szégyelnek panaszkodni, akik még mindig restellik bevallani nyíltan, őszintén, hogy fáznak és éheznek. Most már azonban betelt a pohár. Letettek a szemérmeskedö pirónkodásról és nyílt, meztelen igazságokat dobnak a nyil- i vánosság elé az ő nagy nyomoruságukról. Félre a kulisszákkal! Nyíltan kell végre megmutatni I a valót. Ma alig van meg a darab kenyere a tisztviselőnek, nincs rántásra való lisztje, zsírja. Ehhaláira kényszeritik, mert becsületesen akar megélni. A ma városunkban hemzsegő pársziták elrabolják a ti&ztviselő elől a falatot, rak- j tárakba zárják s mikor már utolsó szorultságá- ' ban eladja testéről a ruhát, feje alól a párnát, j dobsak neki párnájáért egy kis koncot, hogy: , .no, élj még egy néhány napig 1" S az őrületes láncos mestereéget a hatóság ölbetett ke- j zekkel nézi Polgármester ur! Négy pontban foglalták ös?ze a tisztviselők kivánalmaikat, j amelyek a következők: 1. Kövessen el a város hatósága mimlen lehetőt, hogy a tisztviselők mai nyomasztó i helyzetén segítsen. 2. Hivja össze a Polgármester ur sürgősen a tanácsülést abból a célból, hogy a város hatósága a kufárok kezéből a kereskedeknet kivegye. 3. Lépjen érintkezésbe a város tanácsa sflrjjönyileg a közélelmezési miniszterrel, hogy a/ a Szegeden most totyó kényszerrekvuálá>>kai Budapest részére ufto'.cttt be. 4. Táviratozzon a miniszMrelnökhöz, hogy az a katonai rekvirálásokra a jogot adja meg. Zárják le a város határait, hogy innen senM semmi néven nevezendő élelmiszart ki ne vihessen. Dobay beszédét nagy tetszés követte, melyre a polgármester a következőket válaszolta : Tisztelt Urairn és Hölgyeim 1 Csodálkozom azon, hogy önök csak még most iöttek el hozzám, most, amidőn a drágaság már oly mérhetetlen arányokat öltött. Nem is tudom elképzelni, őszintén megmondom, hogyan tudnak megélni a kisebb fizetésű tisztviselők. Hisz én, aki nagyobb dotációja hivatalnok vagyok, úgyszólván az apai Örökségemből élek. Én átérzem a tisztviselők szomorú helyzetét és azon vagyok állaadóan, miképen is lehelne segíteni rajtuk. De, sajnos, mig ezelőtt Jugoszláviából és Romániából valahogyan elláttuk a várost a szükségesekkel, ugy hogy Szeged a mostanihoz képest ingylésfe^ méltó helyzetben volt, de ma. mint mindr.vájau tudjuk, politikai okokból nem kapunk sehonnan egy falat élelmet sem. A város hatósága és társadalma kart karban téve együttesen azon fáradozik, hogy segítsen önökön, de ez, amint látjá'., lehetetlen. A körülöttünk lévő ellenséges áUamok ugy akarnak bennünket kényszeríteni tgy súlyos feltételű béke elfogadásara, hogy oem engednek Magyarországra behozni semmit t Most a megpróbáltatások idejét éljük Minden jó hazafinak gondolnia kall arra, Kogy a ha -a sorsa az ő szenvedésével szoro? kapcsolatban van. Felkiáltások: .Már nem bitjük tovább! A polgármester ezután ismertette a fcató*á# üzérkedéseket az élelmiszerek besaenéKr ;'4nL Beszélt a meghiusajt belgrádi h*rtüzleiró> a kétezer sertés hizlalásáról, majd a caker-brvérzésről. Itt sürS közbekiáltások lövették egymást: — Száz koronás cukrot szereztek. Pzt csak a lánoosok tudják megfizetni. A polgármester ezután azokról a tett raktárakról beszélt, amelyeket sokak szerint magánosok halmoztak tol A rekviráJások ezt nem bizonyították. Csak 6 vagon gabonát rekvirálhattak. — Nem rekvirálni kell! B ke*! venni a gabe nát a belmozoktól! — Így csak a bolsevisták beszélhetnek válaszolta a polgármester. Dr. Somogyi polgármente' ezután azt ajávMfa, hogy a túztviaelók váiü-«?Anak maguk egy buortságot a közélelmezési tfcnácswkka! s a 'WOKiggrt rgyatl valami mó<fc»? Wér-