Délmagyarország, 1920. február (9. évfolyam, 26-49. szám)

1920-02-26 / 46. szám

oierh.txtö.ég éa kiadóhivatal. SZEGED, B0LD0GASSZ0NY-SUGÁRUT 4. SZAlR A azerketztAaé? éa kiadóhivatal rr(cfoit(a s 305. ELŐFIZETÉSI ÁRA: egéax évre 144.— K negyedévre 36.— K félévre . 72.— K tgy hónapra 12.— K Pyven «T*in ira 6" fillér. Nyomda: SZEGED, PETŐFI SÁNDOR SUGÁRUT 1. SZÁM A nyomda telefonja: 16-34. Szeged, 1920 IX. évfolyam 46, szám. Csütörtök, február 26. ^Interpellációk a nemzetgyűléshez. A pénzügyminiszter a tisztviselőkért. — A vadvizek levezetésére kormánybiztost küld ki a földmivelési miniszter. (Budapesti tudósítás.) Interpellációk napja volt szerdán a nemzetgyűlésen. A pénzügyminiszter a tisztviselőkről, a földmivelési miniszter a vadvizek lecsapolásáról tett fontos nyilatkozatot az interpellációkra adott válaszban. Budapest, február 25. Rakovszky István elnök háromnegyed 11 órakor nyitotta meg a nemzetgyűlés ülését. Bejelentette, hogy Bródy Ernő, Karafiáth Jenő és Perlaky György mandátumait megtámadták. Ezután Turi Béla beterjesztette a közjogi bizottság jelentését. Huszár Károly miniszterelnök kérte, hogy a legközelebbi ülésen vegyék tárgyalás alá a jelentést, amit a Ház elfogadott. Ezután az elnök napirendi inditványt tett, amely szerint csütörtökön délelőtt 10 órakor tartja a nemzetgyűlés legközelebbi ülését. Ezen tárgyalni fogják az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom ideiglenes gyakorlásáról szóló törvényjavaslatot. Majd felolvasták az interpellációs könyvet. Dr. Hegyeshalmy Lajos interpellációjában kérdi a pénzügyminisztert, hogy miféle intézkedéseket szándékozik tenni a kormány a közszolgálati alkalmazottak általánosan ismert páratlanul súlyos helyzetének enyhítésére és hogy segíteni szándékozik-e a nyugdijasokat is és hogy mikor fogja a kormány a kilátásba helyezett intézkedéseket megtenni. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: Maga is tisztviselő volt, ismeri a tisztviselők baját. A magyar tisztviselők a háborún és forradalmakon keresztül fényes példáját adta hősies kötelességteljesítésének. A köztisztviselők nemzeti szellemben, a jogfolytonosság szellemében dolgoztak, ennek köszönhető, hogy az államrend helyreállott. A hazáért meghalni könnyebb volt, mint a megaláztatásokat, szenvedéseket, üldözéseket, gyalázkodásokat eltűrni. A nemzetgyűlés nemsokára foglalkozni fog az ország pénzügyi helyzetével. Most csak annyit jelenthetek, hogy valutánk leromlása ott kezdődött, hogy a Károlyi-kormány 100 milliókat dobált ki a külföldre. Magyarországon, a meg nem szállott területen 400.000 tisztviselő van. Ezeknek ellátása 1200 milliót tesz ki. Az egész magyar birodalom teiületén a tisztviselők ellátása a háború utolsó évében 600 millió koronát tett ki. Igyekezem természetbeni szolgáltatásokkal ellátni a tisztviselőket (helyeslés), jólehel, az ország pénzügyi helyzeté olyan," hogy minden egyes milliót külön meg kell nézni, mielőtt kiadjuk, mert a bevételek a kiadásokkal szemben szóba sem jöhetnek. Nézetem szerint mégis el kell menni nem addig, amig lehet, hanem ennél még tovább is. (Helyeslés.) A havi kiadás 600—800 millió. Az országnak függő kölcsönt kell felvenni, de jelezhetem, hogyha ezt a gazdálkodást folytatjuk, akkor tönkremegyünk. Azért nemsokára abba kell kagyni ezt a gazdálkodást. A tervem az, hogy a tisztviselőket a megfelelő kenyérliszttel, főzöliszttel, burgonyával, zsírral és cükkorral kell ellátni. A fökedvezmény abban állana, hogy ezeknek az áruknak alapjául az 1918. évi decemberi árakat vesszük és a diferenciát az akkori és a mai árak közölt az állam fizeti. Ezeken kivül az á'lam beszerezne tojást, hust, mézet és ezeket beszerzési áron adná liszt- | viselőinek, továbbá fát és szenet. A fővárosiak . részére a fővárosban, a vidékiek részére pedig a vidéken fog megtörténni a beszerzés meg- ' felelő beszerzőcsoportök utján. Gondoskodni akarunk a ruházatról és lábbeliekről, gondoskodni akar a kormány arról is, hogy a köztisztviselők, akik ingóságuk elkótyavetyélésével tengődnek, emiatt ne szenvedjenek oly nagy anyagi kárt. A zálogházakban küldöttségek fogják ellenőrizni, (közbekiáltások: már késői) hogy a közalkalmazottak megfelelő nagy áron válhassanak meg ingóságaiktól. Ma, sajnos, olyan a helyzet, hogy a komoly akciót megindítani nem lehet. Hogy ezt is meddig lesz képes az állam az összeroskadás veszedelme nélkül elviselni, ma megmondani nem tudjuk. Beszédét azzal fejezte be, hogy a kormánynak komoly szándéka, hogy Ígéreteit meg fogja tartani. Nem igér többet, mint amennyire reménye van, hogy megteheti. Kéri az interpellációra adott válasz tudomásul vételét. ySchandl Károly a tiszai belvizek levezetéséről interpellál. Az interpellációra Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszter a következőkben válaszol: — Rendkívüli viszonyok játszódtak közre, — mondotta — hogy ez a vidék olyan súlyos megpróbáltatásoknak van az idén kitéve. Mindnyájan tudjuk, hogy olyan rendkívüli esőzések voltak az országban és mindazon vidékeken, ahonnan a Duna és Tisza táplálkozik, aminek következtében igen szokatlanul hosszú tartamú és magas vízállás állott elő a Dunán és Tiszán is, amely lehetetlenné tette a vizeknek természetes lefolyását, ugy amint ez rendesen történni szokott. A tiszai oldalon sokkal rosszabb a helyzet, mert az ottani szivattyútelepeket, amelyek román kézre jutottak, megrongálták. Ami szerb kézen van, azzal nem rendelkezünk, pedig ott van a lúdvári szivattyútelep, amely a legnagyobb, oda sem szenet, sem egyebet nem tudunk szállítani. Fokozta a bajokat az is, hogy a vörösuralom minden terv nélkül nekiment az árkok ásásának és a belső vizeket egyszerűen rázuditotta az alsó birtokokra, ugy hogy ott a normálisnál is nagyobb víztömegek vannak. Beláttuk annak szükségességét, hogy hasonló katasztrófáknak a jövőben való elkerülése céljából egységes terv alapján kell megvalósítani ezen a területen a belvizszabályozást és e célból ép a tegnapi minisztertanácsban előterjesztettem, amely el is fogadtatott, amely szerint a kormánybiztosság alá rendelem a hat árvizszabályozó társulatot és a kormánybiztosság egyetértőleg ezekkel a társulatokkai ki fogja dolgozni a Duna—Tisza köze belvizeinek a szabályozását, az egységes levezetési tervét és ha ez készen lesz, akkor a nemzetgyűlés elé iogok járulni a javaslattal, hogy a szükséges törvényes intézkedéseket tegye meg. Megjegyzem, hogy ez anyagi áldozatot nem fog róni az államra, mert természeles, hogy a szabályozás, illetve a belvizek levezetési költségeit az érdekeltségnek kell viselnie. Az állam csak annyiban járul hozzá, hogy a terveket kidolgozza és a végrehajtáshoz szükséges s/akközegsit bocsájtja rendelkezésre. , V A választ a nemzetgyűlés tudomásul vette. Végül Wagner Károly interpellál a Bodrog és Tisza közti állapotok miatt, ahol ugymesak a heivizek óriási területeken elöntötték a termőföldeket. Gyors és hathatós intézkedést kér. Erre is megnyugtató választ adott a miniszter. Erre az elnök az ülüst berekesztette. TELEFON, TÁVIRAT. A magyar békedelegáció utolsó jegyzékei. Neuilly, február 25. (M. T. I. szikratávirata) Február 18-án délután 3 órakor járt le a kifogások beadására szabott póthatáridő, félórával a határidő letelte eiőtt Praznovszky Iván és gróf Csáky István átadták Henry ezredesnek a még hiányzó jegyzékeket összes mellékleteivel együtt. Henry ezredes a jegyzékeket azonnal továbbította a békeértekezlet titkárságához. A magyar békedelegációnak igen nagy munkájába került, hogy ezt a feladatot a megszabott rövid idö alatt bevégezhette. Az átadott jegyzékek között volt a 23 számú az állampolgárság tárgyában, amelyet Bartha Richárd igazságügyi államtitkár szerkesztett. A jegyzék a kölcsönösség elvi alapján épül fel és a magyarok anyagi érdekét tartja elsősorban szem előtt. Ugyancsak közvetlenül a határidő letelte előtt adták át a magyar békemegbizotlak a 27. számú jegyzéket, amely a nagy gazdasági kérdéseket tárgyalja. Ezt a jegyzéket báró Lersch Vilmos és Bartha Richárd együtt szerkesztették. A következő tárgyakkal foglalkozik a jegyzék: A magyar békefeltételeknek a magyarországi helyzethez való alkalmazása, Magyarországnak Európán kívüli érdekei, különösen a konzuli bíráskodás gazdasági, főkép vámpolitikai érdekei, a hajózás szabadsága, a Duna nemzetközivé tételével kapcsolatban, a tengeri és folyamhajózások, Magyarország fiumei érdeke. A 29. számú jegyzék, amelyet Hegedűs Loránd szerkesztett többek közreműködésével, a pénzügyi rendelkezéseket kifogásolja. Ez a jegyzék a jóvátétellel, Magyarország pénzügyi helyzetének leírásával, az államadósságok felosztásával és az OsztrákMagyar Bank iikvidálásával, a nemzeti vagyon megváltozásával, a polgári és katonai nyugdijakkal és egyéb kérdésekkel foglalkozik. A 37. számú jegyzék a javakról és jogokról szói. A békeszerződések revíziója. Budapest, február 24. (M. T. I.) A berlini Acht Uhr Abendblatt jelenti Zürichből: Az Eclair megerősíti, hogy a békeszerződést a legyőzöttek javára revízió alá veszik. A romín csapatok visszavonulása a Tisza mellől. Budapest, február 25/1 A Nap jelenti: A román csapatok tegnap délután kezdték meg a tiszamenti községek kiürítését, hogy visszavonuljanak a Clemenceau-féle (demarkációs vonalig. Ma reggel körülbelül 10 kilométernyi területet ürítettek ki a Tisza balpartján. A magyar nemzeti hadsereg csapatai ma reggel több helyen átlépték a Tiszát, hogy megszállják a románok által kiürített területeket. Csapatainkat állandóan egy 10 kilométeres zóna fogja elválasztani a visszavonuló románoki A Nap jelenti Szolnokról: A magyar nemzeti hadsereg csapatai ma reggel megszállották Szajolt. Lengyelország békeföltételei az orosz békekérésre. Páris, február 25. (A M. T. I. szikratávlrata) A Petit Párisién varsói értesülése szerint Lengyelország az orosz békekérésre a kővetkező feltételeket szabta: Lengyelország megkapja 1772-ikl határait, azonkívül kártérítést kap aranyban, a bolsevikiek kötelesek kiüríteni a nem orosz területeket és meg kell adniok a különböző nem orosz népeknek azt a lehetőséget, hogy maguk döntsenek sorsuk felől.