Délmagyarország, 1920. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1920-01-31 / 25. szám

DÉLMAGYAR SíerkMitfeéc éa kiadóhivatal > fZEOED, BOLDOOAMZOMT-SUGÁRUT 4. »ZA* A aaarkaa»tóaá« 4a kiadóhivatal ttMonja: 30&. Szeged, 1920 ff, Horthy fővezér parancsa. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A fővezérség, hogy állásfoglalását ugy az alárendelt csapatok, mint a közönség előtt leszögezze, a következő parancsot adja ki: A koncentrációs kormány.megalakítását annak idején, mint a nemzeti hadsereg fővezére közvetítettem az antant megbízottjával és írásban vállaltam a feleiősséget a jogrend fentartásáért, azon határozott kikötéssel, hogy ezen koncentrációs kormány vezesse az ország ügyeit a tiszta választások lezajlása után összeülő nemzetgyűlés megalakulásáig. E megállapodást csak ugy értelmezhetem, hogy a nemzetgyűlés megalakulása után egy ideiglenes államfőt választ, ennek kezébe adja át a koncentrációs kormány mandátumát, ezen ideiglenes államfőtől nyeri azután megbízatását az uj miniszterelnök. Szükségesnek tartom a fővezérség ezen álláspontját a parancsnokságoknak és csapatoknak kihirdetni és a közönségnek is tudomására hozni, mert feltett szándékom ezen álláspontomnak minden — bárhonnan jövő — az eredeti megállapodással ellenkező törekvéssel szemben érvényt szerezni. Az ország érdekében állónak tartom ugyanis, hogy a koncentrációt kabinet csak a törvényét formák betartása mellett adja át helyét az újonnan megállapítandó minisstériumnak, hogy igy minden az ország külpolitikai helyzetet és gazdasági életet veszélyez- j tető rázkódtatas elkerülhető legyen. A nemzeti hadsereg és karhatalmak fegyelme és hazaszeretete biztosítékul szolgál nekem arra, hogy feltett szándé- j komat minden körülmények közt keresztülviszem. Horthy s.k. Ausztria éa Magyarország forgalmának szabályozása. Budapest, január 30. (M. T. 1.) Azokat a tárgyalásukat, amelyek a mull het óla folytak Becsben Magyarország gazdasági forgalmának uaoaiyozasárol ar osztraic és magyar kormány niegoizoitai között, január 28-án oefejezték. A tárgyaláson eredménye egy megal.ap.>das, amely rainüencKelőtt az átszállítási forgalom mindkét felet érdeklő szabadsagára, továbbá a kikészíti eljárasra vonatkozik. Az üzleti torgalom megkönnyítése céljából igazolt kereskedők, iparosok és nagyiparosok De- és átutazásra, valamint az áruminták kezelésére vonatkozólag ®egáiUpodAs is történt. Az egyezménybe tarkain egy kompenzációs szerződés, an.ely szabaddá teszi a forgalmat bizonyos ái ikontingenfcre nezve. Az egyezmény, amely meg a két •"•nnány iévákagyásara var, j92Q aprT't 31"1 13 ELÓriZETéSI ÁRA: ész évi* 144.— K aafyadévra 3«.— K . 72.— K «fy hónapra 12.— K «r«m ára «0 fillér. IX. évfolyam 25. szám. Szombat, január 31. Kedvezőbb békét remélhetünk. - Február 12-én adják a magyar választ — (Budapesti tudósítás.) Február tizenkettedikéig kért halasztást a magyar békedelegáció a válaszadásra. Azok a legsúlyosabb békefeltételek, amelyekre felelnie kell, a maguk igazságot, józanságot, megfontolást elnyomó gyülölségükkel minden sorukban provokálják az igazság ellenérveinek sokaságát. De a válaszadásra és annak fogadására talán nem hatástalan a külpolitikai helyzetnek a békefeltételek ; átadása óta történt változása sem. A bolsej vizmus azóta veszedelmesebben fenyegeti egész Európának még az ideiglenesség állapotához mérten is silány és gyászos békéjét. Az orosz bolsevizmus nemcsak hogy tönkreverte Kolcsak és Denikin hadseregeit, de terjeszkedik Kisázsiában, Indiában, Kinában s ami még ennél is többet jelent, orosz pénzen szervezkedik magukban a szövetségesek államaiban is. Az orosz vörös sereg Románia határán van s az antant Lengyelországnak s Romániának adott megbízást a bolsevizmus fegyveres letörésére. Románia állítólag már mozgósít is. De bár ezt saját érdekében is meg kell tennie, ha bizonyos a hir, hogy Lenin sereggel fenyegeti a határát, kétségtelen az is, hogy „Románia csak a vértelen háborúkat szereti, s nem valószínű, hogy komoly elszántsággal legyen képes sikraszállni". Ám a segítő készséggel, a loyalis ajánlkozással, amellyel a bolsevizmustól fenyegetett Nyugateurópának akar állítólag megmentésére sietni, bizonyára külön célja van Romániának. Magyarország kárára is nagyon valószínűen ki akar még valami engedményt csikarni. De a bolsevizmus Románia halárain belül is terjed s igy aligha felelhet meg annak a feladatnak, amelyre, amig tettre nem kerül a sor, olyan odaadó kinálkozá9sal vállalkozik, alig lehet valóban „Európa védője". Erre mondotta Horthy, hogy „ma, mikor a borzasztó keleti kisértet, az orosz bolsevizmus fenyeget, bizonyára ismét"Magyarországnak kell azzal az önfeláldozással és elszántsággal megvédelmeznie a müveit Nyugatot, amely mindig erénye volt". Épp ezért önmaga, a saját legéletbevágóbb érdekei ellen vétene az antant, h~ a magyar választ a kellő figyelemben nem részesítené, ha a gyilkos békefeltételeket alaposan nem módosítaná, annyival is inkább, mert egyre jobban érlelődik a belátás az antantállamokban, hogy a már megkötött békeszerződések is revízióra szorulnak. A magyar békedelegáció február 12-ig bér haladékot. Neuilly, január 30. (M. T. 1. szikratávirata.) A magyar békeküldöttség január 15-én 15 napi haladékot kapott a békefeltételekre adandó válaszra. Ez a haladék január 30-án telik le. Előrelátható, hogy a válasz nem készülhet el idejére, tekintettel a békefeltételek súlyos voltára, a fordítási, a nyomdai, valamint egyéb műszaki munkák nagy tömegére. Gróf Apponyi Albert, a békeküldöttség elnöke, azért Praznovszky rendkívüli miniszternek, teljhatalmú , megbízottnak, táviratilag azt a megbízást adta, hogy kérje.a válaszadás határidejének február j 12-ig való elhalasztását. Praznovszky már be is adla a békeértekeziet elnökének az erre ••natkozó jegyzéket „A magyarok nem hajlandók elfogadni az uj határokat." Páris, január 30. (M. T. I. szikratávirata.) A Chicago Tribüné jelenti lapjának Párisból: A három kormányfőnek egyáltalán nem sikerűit azókat a problémákat megoldani, amelyeknek megoldása érdekében néhány héttel ezelőtt összeültek Párisban. Lloyd George, Nitti és Clemenceau három célt tűztek ki maguk elé: Az egyik az orosz kérdés megoldása, a másik az adriai probléma elintézése és a harmadik a császár kiadása volt. A megoldási tervek mind összeomlottak. Ezenkívül a magyarok a békeszerződés revízióját követelik és azt állítják, hogy sohaaein írják alá ebben az alakjában. A magyarok nem hajlandók elfogadni az uj határokat, amelyek az ország nagyrészét elszakítják. Közben a nagykövetek tanácsa hetenként egyszer tanácskozni fog, azonban a derék uri emberek egyikének sincs semmi hatalma. Bandholz fölajánlotta Amerika támogatását. Budapest, január 30. Jelentőségében ma még nem mérlegelhető hirről értesülünk komoly forrásból : Bandholz tábornők, az Egyesült-Államok budapesti képviselője csütörtökön délelőtt megjelent Huszár Károly miniszterelnöknél és fölajánlotta a magyar békedelegációnak Amerika támogatását. Bandholz tábornok, aki hónapok óta él Budapesten s ezalatt az idő alatt bőséges alkalma volt a hazai ' iszonyokról tájékozódni, hírforrásunk szerint kikíséri a magyar békedelegátusokat Neuillybe és ott a békekonferenciát tájékoztatni fogja ittsz-rzett tapasztalatairól. Amit Renner nem tart fontosnak. Bécs, január 30. Tegnap délután egy nagyobb küldöttség tisztelgett dr. Renner államkancellárnál dr. Walheim vezetése alatt abból a célból, hogy megtudják a kormány várható politikáját Nyugatmagyarországgal szemben: Az államkancellár válaszában kifejtette, hogy Nyugatmagyarországnak olyan alkotmányt szándékoznak adni, mint a többi osztrák tartománynak. Ehhez természetesen a lakosság beleegyezése szükséges. Nem hiszi, hogy az átadás nem menne simán végbe, miért is ezt a kérdést nem tartja fontosnak. Mikor kapja meg Románia Besszarábiát. Páris, január 30. (M. T. I. szikrt avirata.) A Journal de Debats azt irja, hogy a Legfelsőbb Tanács nem engedte át véglegesen Besszarábiát Romániának. A végső döntés valószinüleg csak akl 'ir lesz, ha Románia kiüríti a megszállott magyar területeket, a békeszerződésben megjelölt határokig. A jugoszláv válaszjegyzék. Páris, január 30. (M. T. I. szikratávirata.) A Petii Párisién a jugoszláv válaszjegyzékről ezeket irja: A jugoszláv válaszjegyzék igen barátságot hangú, mégsem tartalmaz teljes hozzájárulást a Clemenceau és Lloyd George által kidolgo-