Délmagyarország, 1920. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1920-01-24 / 19. szám

OBLMAOY ARORSZ AQ 1V|0 január 14 A választási küzdelem. — A politika esemenyei. — Budapest, január 23. A N. U. jelenti: A választások esélyeit illetően a politikai körök számolnak természetesen a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjának abszolút többségével. Amennyiben a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártja tekintélyes többséghez jut, ugy csaknem egészen bizonyos, hogy tisztán ebből a pártból alakul az uj kormány. Ez a parlamentáris elv. Ha azonban a többség nem ilyen erős, akkor valószínűnek látszik, hogy a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártja kooperálni fog a keresztény irányzathoz csatlakozott többi pártokkal, elsősorban a kisgazdapárttal, vagyis a keresztényblok^a választások után is fennmarad. Wekerle a jelszavak politikájáról. Budapest, január 23. A magántisztviselők és tisztviselőnők gyűlést tartottak tegnap a Belvárosban és állást foglaltak a Wekerle-párt mellett. Wekerle Sándor rövid beszédet intézett az egybegyűltekhez és többek köz«t ezeket mondotta: a — Én a szabadelvű ideákat képviselem, amelyekkel szemben -nem programokat és elveket, hanem jelszavakat állítanak. Ha az ember ezeket a jelszavakat elveti, akkor semmi sem marad. Ilyen jelszavakkal fel lehet tüzelni az embereket arra, hogy kiabáljanak, de nekünk a közönséget nem kiabálásra, hanem munkára kell tüzelnünk. A Keresztény Egyesülés 80—90 mandátumra számit. Budapest, január 23. Haller István közoktatásügyi miniszter, a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjának egyik vezére a következőket mondta Az Est munkatársának a választásokkal kapcsolatban i „ — Én. ugy láfom, hogy a mi kilátásaink a legjobbak. A városi kerületek mind a mienk, 'leszámítva 5—6 kerületet, amelyekben középpártok vagy pártonkivüliek jutnak mandátumhoz. Nekünk eddig 22 egyhangú jelölésünk van, a kisgazdáknak 10. Jelöltjeink száma 115, a mi egyúttal 115 kerülettel azonos, mert mint mondottam, sehol nincs két jelöltünk. Körülbelül 85—90 mandátumra számíthatunk, ami magában is biztosítaná a nemzetgyűlés abszolút többségét. Azonban ezt a számot növeli és az abszolút többséget részünkre biztosabbá teszi az, hogy a pártonkívüli és más bizonytalan páltállások képviselőikből többen fognak hozzánk csatlakozni, • igy tehát meg vagyok róla győződve, hogy a parlamentben mi leszünk a helyzet urai. A kultuszminiszter a keresztény egyházak autonómiájáról. Budapest, január 23. (M. T. I.) A budai szentferenerendi plébánia a budai katolikus kör nagytermében 22-én, csütörtökön délután 5 órakor összejövetelt tartott, amelyen Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszter beszélt és többek között következőket mondotta: — Az autonómiát mindeddig azért nem lehetett tető alá hozni, mert ezzel a többi keresztény felekezetek mindig olyan követeléseket kötöttek össze, amelyek elől mi a múltban elzárkóztunk. Ki akarjuk küszöbölni az ellentéteket, amelyek katolikusok, reformátusok, luteránusok és unitáriusok között vannak. Nekünk el kell fogadnunk azokat a követeléseket, amelyeket a többi felekezetek támasztanak velűak szemben, hogy végtére minden fullánkot kitépjünk a keresztény vivekb^i ^s testvéri szövetséget köthessünk egymással és ezért az 1848 XX törvénycikk komoly végrehajtására kell gondolnunk és nekünk szándékunkban is van, nogy a lehetőségüknek megfelelően azt végre is hajtsuk, hogy végre kiküszöbölhessük ezt a méregfogat a magyar nemzetből.,Ha ilyen formában inagát a katolikus tábort hozzuk kö2elébb, akkor már van ebben ejry <=zi amelyen sok mindenféle bomlasztó ki fog megtörni. Azt hiszem, ha a többi m _ testvéreink is követik példánkat és nem vei szemben, hanem mindkettőnek érdekében. _ ország érdekében velünk együtt dolgoznak, akkor eljön az az idő. hogy az a kicsiny, dt egészséges mag, az uj Magyarország vonzóerőt gyakorol az elszakított részekre. A szegedi helyőrség gyászfinnepe. Briliánsokat, használt ékszereket, arany ca ezüst régiségeket íjjen MAGAS ÁRBAN megvetcIre keresünk 204 Fischer Testvérek <sr£ (Saját tudósítónktól.) A szegedi helyőrség a nemzeti gyász alkalmából pénteken délelőtt a Mars-téri laktanyában mereteiben impozáns, bensőségében megható gyászünnepélyt tartott. Az ünnepségre kivonult a helyőrség valamennyi csapata és egész tisztikara, élükön Pleplár alezredes, kerületi parancsnokkal, és Svoy őrnagy, vezérkari főnökkel. A polgári hatóságok részéről dr. Kelemen Béla kerületi kormánybízlos, dr. Vasek Ernó kormánybiztos-főispán és dr. Somogyi Szilveszter polgármester vett részt a grandiózus gyászünnepélyen, amelynek részleteiről alábbiakban számol be tudósítónk: Féltiz órától kezdve sorra vonultak fel a szegedi helyőrség csapatai feszes léptekkel hangos trombitaszó mellett a Mars-téri laktanyába, amelynek tágas belső udvarán négyr.zögalakban állottak fel. A négyszög minden sarkán magas póznára elhelyezett rohamsfcakból formált kandelláberek égtek és a négyszög közepén állott a gyászdrapériával bevont szónoki emelvény. A belső udvar felé vezető átjárókat ugyancsak gyászdrapériák díszítették és az első átjáró felett hatalmas betűk figyelme ették megrendítően az érkezőket: .Hazádnak rendületlenül Légy híve óh magyar!" A gyászünnepségen igen nagyszámban jelent meg a polgári lakosság is, amely mélységes megilletődéssel kisérte az ünnepély minden mozzanatát. A katonazenekar Fichtner Sándor karnagy vezetése alatt a szónoki emelvény mellett állott fel. A sűrű katonai sorokkal szabályosan népesített óriási kaszárnvaudvar magas lánggal lobogó kandelábereivel és gyászdrapériákkai díszített komor álaival felemelő képet nyújtott. Pontosan tiz órakor bús akkordok zendültek fel a hangszerekből. Megkezdődött a gyászünnepség. Most Matuskovich Imre alezredes, a kerületi parancsnok helyettese lép a szónoki emelvényre és néhány Katonásan szabatos, komoly és megkapó mondatban megnyitja az ünnepélyt és méltatja jelentőségét. — Bajtársak I Katonák 1 — mondja dörgő hangon — nincs veszve az .ország I Bizunk a magyar faj őserejében, bizunk a legendás magyar hősiességben, bizunk a magyar karok izmaiban. Isten megsegít és a Szűzmáriás magyar lobogót nemsokára ismét a Kárpátok ormán fogja lengetni a kárpáti szél. A megnyitó után valamelyik kaszárnyaablakból, mintha messzi távolból szólt volna, egy tárogató bús hangja szólt fel és könnyeket kergetve a szemekbe, bánatosan, keservesen sírta : „Nagymajtényi síkon ..." ahogyan még sohse sírta. Dr. Vasek Ernő főispán mondott ezután mélytartalmu, a katonák lelkét átfogó, a bánat és bizalom, a gyász és a remény szavaiból szőtt beszédet. — Könnyezzetek I — kezdte beszédét a főispán. — Szomorúságotok könnytengere ömöljön végig az egész világon, öntse el az e?ész földet, hogy mindenütt lássák, mindenütt megtudják : gyászol a magyar. Qyözelmi tort ülnek íelettflnk ellenségeink, győzelmüket hirdetik világszerte, de mi nagyon jól tudjuk, hogy bennünket nem győzött le senki. Nem győzelem árán jutottak ellenségeink e hazába, ezt a földet nem taposta aídig idegen kadse/af, amig a bamk jelszavak meg nem bolygatták népünk egységét Nem az ellenség nyerte meg a csatát, hanetv mi magunk veszítettük el. Idehívom a wolhyniai mocsarak hőseit Doberdő oroszlánjait, a Piave halottjait. Flandria és az Argonnok magyar bajnokait, hogy bizonyítsák a mi igazunkat hogy nem győztek le minket. A kárpáti szél a mi hőseink jajszavát hordja, a szerb hegyek és a mezopotániai völgyek szelek azt susogja mindig: Ki győzött le minket? És tanulságot tesznek a msgysr hősiességre ennek a kaszárnyának \ falai is, amelvek naponkint ontották magúkból a nemzetiszin-szallagos, dalos ajkú. vidám arcú, harctérre induló, hős katonákat A mohi puszta, a mohácsi csatatér, a nagymajtényi síkság s Világos mind egy-egy állomás volt aho! meg kellett törni erőnknek a többség ereje előtt. De ma ezt nem mondhatjuk. Nem csaták vesztése juttatott ide bennünket hanem a hamis jelszavak, amelyek kicsavarták kezünkből a fegyvert. — Szellők szárnyain jönnek az üzenetek délről és északról, rabságban sínylődő testvéreinktől. Hazagondolnak és hazavágynak testvéreink és ez a vágy és ez a gondolat adja meg nekünk az eröt és kitartást a jövőben. Bennetek bizom, katonák, akik komoly, büszke tekintettel néztek felém, bennetek bizom, a ti magyar erőtökben, karjaitokban, a ti becsületességetekben és kötelességérzéstekben. Hozzátok szól most az ország, nektek üzen a Kárpátok, Erdély, Bánát és Bácska siró magyarsága s nektek búgnak most a gyászharangok. Minden bizalom felétek összpontosul, a ti erőtök és a ti gondolkozástok tisztasága felé. Bennetek bizunk, hogy a földet, nmelyet a történelem ezeréve csatolt hozzánk, ti vissza fogjátok szerezni. — Sok bánata volt már a magyarnak, de öröme kevés. És az ezredéves bánat összetart bennünket és ha nem csalatkozunk, aminthogy nem csalatkozhatunk, a magyar áldozatkészségben, akkor nemsokáig szenvedünk széttépett testtel Európa közepén. Harsogó éljenzéssel fogadták a katonák a főispán beszédét. Ugyancsak lelkesen megéljenezték Vályi Nagy Gézát, az ismert katonapoétát is, akt .Lesz még a magyarnak . . .* cimü ez alkalomra irt pompás költeményét szavalta el bensőséges átérzéssel és nemes páthosszal. Most újból felsírt a 'árogató és lélekbe markoló érzéssel tolmácsolta Nagy Bercsényi Miklós bánatát... „Visszaszerezzük!* Ács-Nagy Jenő főhadnagy mondott ezután hatásos és lendületes beszédet. — Az erőt — mondotta — gyöngeség gj ^zte le, a becsületet az árulás, a kitartást az elcsüggedés. A két mesterséges forradalom kábító ütést mért az országra, most lesújtott rá a harmadik csapás — Párisból. Ez a csapás felébres d még a félholtakat és jó útra téríti a hitványakat is. Megszületik majd az Uj Magyarország, a régi haza helyén, a régi határok között, a történelem olyan hivatást szabott a magyar nemzet számára, amelyet más nép be> tölteni nem tud. Az arculcsapott nemzet minden tagja találkozik a megértés mezején, ul vérszerzödést köt és fellázad majd a magyar erői Ez a gyásznap nem a kétségbeesést és lemondást, hanem a hazafiságot és áldozatkészséget váltja ki lelkinkből* Bsknúgak az ó4