Délmagyarország, 1919. december (8. évfolyam, 260-282. szám)

1919-12-21 / 276. szám

—— ~ Szerfe»»zlöseg és kiadóhivatal: SZEGED, BOLDOGASSZONY-SÜGÁRÜT 4. SZÁM rs-a-ytf^s; ós kiadóhivatal telefonja : 305. eg éai félévr? ELŐFIZETÉSI ÁRA: vet- 1^0.— K lesryedéyre 30.— K 60.— K egy hónapra 10.— K Rsyes s»?ám í-a 60 fil'ér Nyomda: SZEGFŐ, PETŐFI SÁNDOR-SUGÁRUT 1. SZÁm A nyomda ^'onia : 16-34. Szeged, 1919 VIII. évfolyam 276. szám. Vasárnap, üecember 21. Kossuth Lajos nevében A mai magyar .tnoeszénsrban, amelynek in.duioját uj ifepők hol .túlságosan éles, koi tulsá.|í«ssan tomp fengu trombitái teidetik, de .anu.ly a valŐs%'»3n emelőre inkább a bizonytalan jelszavak és határozatlan kísérletezések jegyiben áll, hiányzanak az eszmei mintegy saját-egyéniségük fókuszából kisugárzó vezérlő nagy emberek. Mert m emberi és főleg poétikai nagyság egyik legfőbb ismertetője, hqgv az, aki tömegek sorsát irányítja, ¿ne ezeknek tömegeknek puszta és harsány g*ócsöve, sőt ne csupán, öntudatlan vágyaiknak, törekvéseiknek kinyilattoztatoja, de egybe» a jövő ködös és homály&s kontúrjainak bi/.tos és éles vonalakban megiá-tója és kirajzolója is legyen I SzWál: próféta is, ne csupán demagóg, apostol is, ne csak pártvezető. Egy másik magyar reneszánsz tényei és tanulságai is' megerősítenek bennünket ennek a követelményünk történeti igazságában. Először is ez a másik magyar reneszánsz, ez a nem mondvacsinált, ez a nem szaimalángos, ez a dicsőséges és eredményes nem ugy indult, hogy orgánumai fennen hirdették volna: most pedig kezdődik a magyar reneszánsz! Mikor "a pozsonyi diétán az a dalias fiatal huszárkapitány fölállott és egyesztendei jövedelmét fölajánlotta a Magyar Tudós Társaság megteremtésére és mikor, egyazon évben, az a dunántúli fiatal magyar nevelő kiadta a Zalán futását, amelynek előhangjában arról kesereg, hogy a tehetetlen kor jött el s puhaságra serényebb fiak álltak elő a régi dicsőség apái helyett, akkor bizony az a legnagyobb magyar és az a legkülömb potia se hitte volna, hogy a termé mag, amelyat föllépésükkei a magyar ugarba vetettek, olyan gyersan és olyan aranykalászokat növel a magyar jövendőnek! Igaz viszont, hogy annak a magyar reneszánsznak egy Felsőbüki Nagy Pál, egy Wesselényi Miklós, egy Berzsenyi és Katona voltak a Keresztelő Jánosai és egy Széchenyi, Kossuth és Deák, egy Vörösmarty, Petőfi és Arany az apostolai és evangélistái I A század is nagy dolgokkal volt viselős, a költő nem hiába érezte, hogy születni fognak nagyszerű napok! A jo&bágyság fölszabadítása, a népképviseletin alapuló országgyűlés.- a felelős magyar minisztérium, Erdély uniója az anyaországgal, egyenlő teherviselés, mind olyan hatalmas reformkérdések és megoldások, amelyek maguk a nagy század nevére teszik méltóvá a tizenkilencedik századot, amelynek uralkodó eszméit egy Eötvös József nem csupán kifejezte, de meg is valósította. E titánok árnyékában a mai magyar reneszánsz törpe epigonjai csak még jobban, csak még erősebben érezhetik gyöngeségüket és kicsiségüket, ha valóban a felelős népvezérek lelkiismerete és önismerete lakozik bennük. Hónapok óta csak jelszavakat hallunk eszmék helyett, csak a régi frázisokat uj gondolatok hijján, csak a régi dalt régi gytilöiSégről teremtő és termékenyítő szeretet és egész T igazságok megváltó igéi helyett Holott azt valóban meni tagadhatja -senki, hogy tz a század is viselős és feizonyára születni fognak nagyszerű napok. A mostanában újjászülető függetlenségi és .negvvennyoica<; j>ár:,' awsely vasáensp Szegeden is ki fojpj;; boni. ni régi lobogóját, bizonyára nem hiába irja ismét" Kossuth Lajos mindig dicsőségei és szeplőtlen nevét erra a zászlóra. JEz a név többel jelent néhány belüliéi, mérhetetlenül íöbbet. Ez ü név többet jelent egy pokükai p&t programjánál, lényegesen többet. Ez i nev ma egy egész mutt legszentebb és legerősebb magyar hagyományát és sgy egész jövendő bizto., és boldog zálogát kdl, hogy jelentse ezekben a bizonytalan és boldogtalan napokban, amikor az olcsó siker reményében zavaros vizeken óhajtan-üí efemer Jiasznó* í-ala-szni a nemzet félrevezetői. Kossuth Lsjos neve mindenekflőít a v;>lédi és bccsüieHs magyar és európai demokráciát jelenti, a nemzet minden dolgos és küzdő rétégének szabadságát és jogát az életre és jelenti magának az j egész és osztatlan magyarságnak teljes igényét j az önálló és fággeilen nemzeti létre, de testvéri és baráti egyetértésben kelet és nyugat népei- j ve!. Kossuti? Lajsis neve ma különösen és hangsúlyozottan őszinte és tiszta liberálumust es antiMerikálumuKt jelent, a sajté és a szólás szabadságát, amelyért ő három évig börtönt viseit, jelenti ez a semmifele halsorutói és semmiféle forradalomtól el nem homályosított nemes magyar név az idegen elnyom ¿s és önkény ellen való jogos és önér/ek-s proíesr tációt és jelenii, a müveit nyugati demokrácia szemében különösen, a valóban európai szellemű és a hrdadás nagy ember; gondolatát átérző és megvalósító magyart! V;lóbsn, a régi lobogót uj hittel és reménységgel kibontó, a régi legjobb hagyományai szellemében uj utakra induló függetlenségi és negyvennyolcas párt a legszebb auspiciumok mellett szállhat küzdelembe a magyarság uj honfoglaló és államalkotó harcában, ha Kossuth Lajos szeplőtel ii és diadalmas zászlaiát emeli fö! és lobogtatja űz uj idők uj s/eleb a. Az öreg Irányi Daniéi, e tiszidízívü és nemeslelku KoSsutií-tanitvánv mondotta, hogy ez a lobogó rongyos ieher, de szennyes soha I Mi azt gondoljuk, hogy csak egyre ' dicsiségesebb és győzelmesebb lehet, ha ' a valódi magyar érdekek igazi fö!ismerői és harcosai rendületlen hiiiei és mélységes bizalommal tekintenek föl reá és tfatörülncic al.Uta. ' Battlay és Szaíhmáry főispánokat a románok kényszgritetiék távozásra. (Saját tudósítónktól.) Közölte a Délmagyarország, hogy Battlay Gejza, Csanádmegye főispánja pénteken,Szegeden járt és látogatást tett dr. Kelemen Béla keröleti kormánybiztosnál és dr. Vasek Ernő kormánybiztos-főispánnál. A Délmagyarország munkatársa most arról értesül, hogy Battlsy főispánt a román katonai parancsnokság kényszeritette elmazásra makói szekheiyérőL A román katonai parancsnokságnak már nem is feltűnő intézkedéséről és Battlay főispán különös utazásáról alábbiakban számol be tudósítónk: Csütörtökön a reggeli órákban három városi koesi állott meg Banlay Gejza főispán makói lakása előtt. A kocsikkal egyidőben román tisztek érkeztek a iakás elé, azonnal felmentek Battlay főispánhoz és tudtára adták, hogy a nagyszebeni román hadtestparancsnokság rendeletére Hódmezővásárhelyen és Algyőn keresztül „kinevezési helyére" fogják szállítani. Ebben a gyöngédebb formában adták tudtul a románok Batüay főispánnak a nyersebb formában kiutasitási parancsnak nevezhető hadtestparancsnoksági végzést. A főispán iermészeiesen tudomásul vette a felhivást és azonnal előkészületeket tett az elutazásra. Á román tisztek kijelentették, hogy ez a határozat csupán a főispánra vonatkozik, nejére ellenben Óráját és ékszereit szakszerűen javítja a jóhlrnevü Elsőrendű nagy | m S f >w | JL m» m & f müórás és ékszerész, Dugonics-tér 11. javítóműhely! = I I i " 4 Jf %P ¡l1 «5 I (A Brauswetter-cégnek voll 10 évig elsőrendű szakmunkása.) Ajánlja pontosan beszabályozott óráit és modern ékszerraktárát. 287 Törött aranyat a legmagasabb árban vesz. lm nem, „de a méltóságos asszony is helyesebben teszi, ha elutazik, — mondották a tisztek — hacsak nem akar valami kellemetlenséget." Igy azután a fői&pánék az egyik kocsi, feltétetlék a podgyászukat és elutaztak Makóról. Útjukban mindenütt egy román lovas uszt kisérte őket. Hódmezővásárhelyen megebédeltek, onnan Algyőre mentek és csütörtökön éjjel hajtányon Szegedre érkeztek. A román vonalon egyébként alaposan átkutatták podgyászaikat, sőt a pénzüket is el akarták venni. Battlay főispán nem fogta fel tragikusan az esetet, sőt pénteken este egy szűkebb társaságban kedélyesen beszélte el az érdekes utazás részleteit. Hogy a román katonai parancsnokságot mi indithstta a különös rendelet kiadására, arra von3!kozó?-n nem adott, de nem is tudott határozott felvilágosítást adni a főispán. A románok bizonyára nem .akarták, hogy a magyar kormány exponense állandóan szemeik előtt legyen és feszelyezze őket abban a nagy munkaban, amelyet a tiszántúli területek „kiürítésénél" végeznek. Egyébként nem az első eset, hogy a román paqancsnqkságok magyar főispánokat udvariasan kiutasítanak székhelyükről. Néhány héttel hasonlókép jártak el Szathmáry Tihamér Hmvásárhely kormánybiztos-főispánjával szemben, akit szintén arra kértek fel, hogy tegye át székhelyét Csongrádra. A románok, ugy lálszik, még miní