Délmagyarország, 1919. december (8. évfolyam, 260-282. szám)

1919-12-17 / 272. szám

Szeged, 1919 december 297. DELMAQYARORS ZAQ 6 A román megszállás utolsó napjai Hódmezővásárhelyen. — Nem szabad beszélni a románok kivonulásáról. — — A város egész vezetősége le akart mondani. — (Saját tudósítónktól) Néhány héttel ezelőtt közölte a Délmagyarország, hogy a románok átvették az impériumot a szomszédos Hód­mezővásárhelyen. Beszámoltunk részletesen azokról az állapotokról is, amelyet az impérium kihirdetését követték. A románok, akik tudva­levőleg az antanttal kötött 1916-beii szerző­désük alapján makacsul ragaszkodnak a Ti­száig terjedő területek birtokához és bár jól tudják, hogy a békekonferencia máskép hatá­rozott, még mindent elkövettek, hogy a béke­konferenciát a határozat megmásitására birják. így határozott értesüléseink szerint — amint azt annak idején megírtuk — felhivták az összes tiszántúli lapok szerkesztőit, hogy di­csérő cikkeket írjanak a románokról és adjanak hangot a tiszántúli magyarok olyan kívánságá­nak, hogy szívesen élnének román impérium alatt. A románok a színmagyar városokba va­gonszámra hozták a román telepeseket, hogy ezzel is a magyar városok román jellegét tün­tessék fel. Mindeme mesterkedésük azonban nem használt, mert a békekonferencia ismert legutóbbi jegyzékében felhívta a románokat, hogy december 7-én kezdjék meg a tiszántúli magyar területek kiürítését és vonuljanak vissza az antant által megállapított demarkációs vo­nalra. A koncentrációs tárgyalások során Clark ugyancsak határozottan kijelentette, hogy kon­centrációs kormány alakulása esetén a romá­nok azonnal megkezdik a visszavonulást Bár a koncentrációs kormány^ megalakulása óta hetek teltek el, a románok még mindig a Tisza-vonalon állnak és onnan egy lépésre se mozdultak. A párisi jelentés szerint a románok kétnapi haladékot kértek a Legfelső Tanácstól a vissza­vonulásra. Eszerint tehát nem december 7-én, hanem 9-ikén kellett volna visszavonulniok, Hódmezővásárhely, Oroskáza, Makó, Békés­csaba és a többi magyar városok máig sem szabadultak fel a megszállás alól, söt mint alábbi jelentéseinkből kitűnik, a románok az ed­diginél is sokkal szigorúbban kezelik az impé­riumot és ugy viselkednek, mintha sohse akar­nák kiüríteni a Tisza túlsó partját. Egy megbízható vásárhelyi kereskedő, aki hétfőn este kerülő uton átjött Szegedre, a kö­vetkezőket mondotta el a hódmezővásárhelyi viszonyokról és a legutóbb lefolyt események­ről: — Hódmezővásárhelyen ezidőszerint Vajda román őrnagy parancsol. A rekvirálások kegyet­lenül folynak, sőt már nem is rekvirálnak, hanem valósággal mindent elhordanak. Az egész lakosság fojtott izgalomban él. Román legény­ség már alig van Vásárhelyen, annál több azon­ban a román tiszt. A román parancsnokság tudvalevőleg a legszigorúbban eltiltotta a ma­gyar újságok behozatalát és igy a magyar la­kosság csak annyit tud az eseményekről, ameny­nyit a román cenzúra közölni enged. Mégis mindenki tudja és érzi, hogy a románoknak ki kellene vonulniok a városból, de nem mennek. A lakosság aggódva lesi már a felszabadulás pillanatát. A románok annál inkább ráfekszenek a városra és a legszigorúbb büntetéssel sújtják azt, aki a románok kivonulásáról beszélni me­részel. — A mult hét szerdáján este egy újság­írókból, magyar katonatisztekből és tisztvise­lőkből álló 14 tagu társaság vacsorázott és borozgatott az Iparegylet vendéglői helyiségé­ben. Ott volt többek között Gravácz Ferenc és Fehérváry József hírlapíró, Kalmár Zsig­mond rostagyáros és Császár Péter főhadnagy. Az újságírók valamilyen uton-módon hozzá­jutottak egy Délmagyarországhoz és abban olvasták a Legfelső Tanácsnak azt a jegyzékét, amelyben a románoknak megparancsolják, hogy december 7-én kezdjék meg a kivonulást. Az egyik újságíró fel is olvasta egész terjedelmé­ben a jegyzéket. A társaság természetesen csodálkozólag vetette fel a kérdést: „Hát akkor miért nem vonulnak ki a románok?" Egy románbarát ember végighallgatta a tár­saság beszélgetését és rögtön jelentést tett a román parancsnokságon. Félóra múlva szuro­nyos román katonák jelentek meg a vendéglő­ben és bekísérték a társaságot. Graváczot, Fehérváryt, Kalmárt és Császárt azonnal letar­tóztatták, másnap pedig miad a tizennégyet összefogták és internálták. Hozzátartozóik ma sem tudják, hogy hová vitték őket a románok. Ennek az eseménynek a hatása alatt Soós polgármester és az egész törvényhatósági bi­zottság elakarta hagyni helyét.* A polgárokból és munkásokból álló küldöttség azonban arra kérte őket, hogy a rendkívül válságos viszo­nyok között maradjanak helyükön. A polgár­mester és a bizottság tagjai erre elálltak szán­dékuktól. HÍREK — A kultuszminiszter a szegedi egyetem mellett. Budapestről telefonálja tudósítónk: A napokban fog dönteni az egyetemi tanács a kolozsvári egyetem áthelyezésének kérdésében. Haller István kultuszminiszter kijelentette, hogy Szeged az egyetlen város, amely az áthelyezés­nél tekintetbe jöhet, annál is inkább, mert Szeged a legteljesebb módon kielégíti a vára­kozásokat és minden áldozatra kész, nemcsak azért, mert régóta reflektál az egyetemre, hanem azért is, mert a magyarság ügyéért szenvedő tanárokkal szemben is örömmel rójja le köte­lességadóját. A 60 tagu tanári testületből mind­össze négyen ellenzik a szegedi tervet, ezek is csak politikai okokból. Az egyetemi tanács döntéséről kétség nem lehet és igy valószínű, hogy mind' a három fakultás februárban meg­kezdi Szegeden működését. Az egyetem céljaira felhasználható intézményekről és felszerelések­ről még nem lehet tiszta képet nyerni, de az bizonyos, hogy a pozsonyi egyetem sokkal primitívebb viszonyok között nyílt meg. • i Rubinek a paprikarendelet ír,ellett. A paprikarendelet ellen a termelők állást foglaltak és memorandumot nyújtottak át a kormánynak. Ezzel kapcsolatosan, mint budapesti tudósítónk telefonálja, Rubinek miniszter tegnap a követ­kező nyilatkozatot tette: — A kormánynak mai súlyos helyzetében meg kell ragadnia minden rendelkezésére álló törvényes eszközt, hogy a szükségletek födö­zését biztosítsa. A paprika forgalmának ily mó­don való szabályozása által az állami szükség­letek födözésén kivül a kormányt az a szem­pont is vezette, hogy ezen speciális cikknek termelése a szabadkereskedelemnél előálló és föltétlenül bekövetkező áreséssel szemben biz­tosítsa a makszimálás folytán megállapított fiksz jövedelmezőséget. Nyilvánvaló, hogy az idei rendkívüli nagy költségekkel előállított paprika ár.inak erős sülyedése a termelés jelentékeny c^öKkenését vonná mag^ után. De biztosítani kivánja a kormány a kereskedelem realitását is. A vegyvizsgálaí köteljező volta, nemkülönben az őrlő malmok hatósági ellenőrzése alkalmasak arra, hogy a szegedi paprika jó hírnevét helyre­állítsák és föltétlenül megakadályozzák a spa­nyol paprikával való hamisítást, ami a szegedi paprikatermelés teljes végromlását jelentené. A memorandum és az egész paprikami­élénken foglalkoztatja a földmivelésügyi ügy nisztérium illetékes osztályát és a dolog leg­közelebb valószínűleg minisztertanács elé is kerül. L "V — Csütörtökön megnyílik a szegedi áru- és értéktőzsde. Az árvizsgáló­bizóttság átir a Lloyd-Társulathoz, hogy az áru- és értéktőzsde kezdje meg a mű­ködését. Az árvizsgáló-bizottság a tőzsde napi árjegyzéseiben egyik biztositékát látja a láncolatos kereskedés s a titkos valuta-üzlet megnehezítésének. A Lloyd­Társulat áru- és értéktőzsdéje belügy­miniszteri jóváhagyással működött már s csak a háború miatt szüntette be a működését. Értesüléseink szerint egyéb­ként, függetlenül az árvizsgáló-bizottság szándékolt átiratától, a szegedi Lloyd­Társulat áru- és értéktőisdéje már csü­törtökön délelőtt megnyílik a Lloyd helyi­ségében. — Adományok a nemzeti hadsereg jóléti intézményeire. A Délmagyarország keddi számában megjelent felhívás folytán a követ­kező adományok folytak be hozzánk a nemzeti hadsereg jóléti intézményének felszerelésére és fentartására: Magyar Kender- és Lenipar R.-T. 5000, Back Bernát 2000, Bach Jenő és testvé­rei 2000, Czinner-szalámigyár 1000, összesen 10.000 korona. További adományokat elfogad és a MOVE szegedi osztályához továbbit a Délmagyarország kiadóhivatala. — A villanyvilágítás. A gázgyár részére érkezett két vagon kőszénből egyet már beszál­lítottak a gyár telepére. Ebből a készletből kedden fönn tudiák tartani a villanyvilágítás üzemét, amely valószínűleg szerdára is bizto­sítva lesz. — Fegyelmi a tűzoltóparancsnok ellen. Papp Ferenc tűzoltóparancsnokot, mint ismere­tes, a kihágási biróság 30 napi elzárásra és 2000 korona mellék pénzbüntetésre ítélte, mert a saját használatára szükségesnél nagyobb mennyiségű petróleumot vásárolt s azt enge­dély nélkül tovább adta el. Dr. Somogyi Szil­veszter polgármester ezért Papp Ferenc ellen a fegyelmit megelőző vizsgálatot elrendelte s őt rendelkezési állományba helyezte. — öngyilkos pénzügyi tanácsos. Baczonyi Pál pénzügyi tanácsos hétfőn délután egy és két óra között hivatali szobájában öngyilkossá­got követett el. A rsvolverdörrenésre a szom­szédos szobákban dolgozó tisztviselők benyitot­tak Baczonyi szobájiba, aki átlőtt mellel, hanyatdőlve ült egy széken és kezében forgó­pisztolyt szorongatott. Orvost hivtak. aki azon­ban csak a halált konstatálhatta. A negyven éves ember szivenlőtte magát és nyomban meg­halt. Holttestét — miután az öngyilkosság két­ségkívül beigazolást nyert — kiadták a család­nak. A pénzügyi tanácsos asztalán néhánysoros levelet találtak. A boldogtalan ember azt irta benne, hogy már régen halálra Ítélte magát és kár, hogy már elébb nem hajtotta végre az Íté­letet. Utolsó kivánsága az volt, hogy holttestét szállítsák a felsővárosi temető hullaházába és a legegyszerűbben temessék el. A nagyműveltségű Cigaretfahüvelyek sSS *iédi Specialité Szeged, Jókai-utca 11. (Telephon 15-20.) Eladás nagyban i% hygiénikus szivarkahövely főraktárában kapható 123

Next

/
Thumbnails
Contents