Délmagyarország, 1919. december (8. évfolyam, 260-282. szám)

1919-12-14 / 270. szám

Szeged, 1919 december 283. DELMAQYARORS ZAQ 6 TELEFON, Windischgratz herceg tárgyalása a lengyel kormánnyal. Budapest, december 13. Windischgratz herceg Berlinből táviratozott, hogy tehnikai zavarok m att nem ölhetett repülőgépre és vasúton fog Berlinből Budapestre érkezni. Érdekes e hir kapcsán az Echo de Paris varsói levelezőjének a jelentése, amely szerint Windischgratz Lajos herceg ezidőszerint, mint Károly excsászár meghatalmazottja, bizalmas misszióban Varsóban a lengyel kormánnyal tárgyal. Uj népszövetség. Bécsből jelentik a Corriere de la Sera-nak: Clemenceau Londonban azt javasolta, hogy védelmi szövetséget létesítsenek, amelyben Angiián és Franciaországon kivül Olaszország, Belgium, Románia és Görögország is résztvenne. Erélyes offenzíva Szovjetoroszország ellen. Parisból jelentik, hogy Szovjetoroszország és az antant kőzött folytatott tárgyalásokon szenzációs fordulat történt. A szövetségesek a legutóbb elterjedt hírekkel teljes ellentétben A nótás pap. Irta: Várossy Gyula. Meghalt rrovEmbör 5-én. Kálmán Lajosnak született, a nép nótás papnak hivta, de ő irói nevét Kálmánynak jegyezte, ahogyan azt a nép kiejtette. Szeged fia volt. Bölcsője a Maros-utcában ringott. De Szeged városa nem becsülte meg nagy szülöttét. Élt 67 évet s miután a haza és a nagyvilág részére szellemi téren zajtalanul dolgozott száz ember helyett, a világtól elhagyatva, keserűséggel szivében, az al.sóvárosi Oltványi-uícai szegényes szobácskájában kilehelte nemes lelkét. Kincseket adott az emberiség nagy társadalmának, ő maga, mint a hajdani tudósok legtöbbje, otthon rongyos, az utcán kopott ruíiában járt s napi 5 K 50 fillér nyugdijából tengette reggeltől estig munkában robotos életét. Ma a tudósok nem egészen igy élnek. E rémidők koldusával senki, csak ápoló nővére és a Kisfaludy-Társaság törődött. Ez utóbbi is elég szerényen. Körülményei a papi pályára vitték, melyen 44 évét töltött el. Nagy tehetségével, ha szelídebb és alkalmazkodóbb egyéniség párosul, itt fényesebb k^rriért is fuiiatott vo'na meg. Makacs, folyton vitatkozó, mindenkit cáfoló és igazságának tudatában ellenmondást el nem viselő lelke egy egész élet munkáját áldozta a magysr földért és magyar népért. Ez a hajlani nem tudó természete nem ritkán kellemetlenségekbe sodorta és kevésszámú barátjait is megapasztotta. Ugy tudom, hogy e meg nem értett embernek, mert lelkéig igazán hozzáférni soha nem tudtak, a sirig csak két megértő bsráija volt: Löw Manó iskolatársa, a tudós főrabbi, kit Szegeden létekor mindég meglátogatott és 1885-től én. Érdekes első találkozásunkat, mely irói pályámra sorsdöntő lett, hálám koszorújaként idejegyzem. Fenti év őszén ő Szőregen, én Kiszomborban segédleikészkedtünk. Soha nem láttuk egymást, de én úgynevezett bogarasságáról sok elrettentői* hallottam. — Ön Szabó Endrének bjdapesti lapjában tárcákat ir, olvastam, — irta első levelöben hozzám — önnek jövője van, holnaputánra nálam legyen. A talán soha nem söpört szobájában a parancsolt időTÁVIRAT. elhatározták, hogy eré'yes offenzívát indítanak az orosz bolseviki kormány el'en. Fontos, hogy ebben az akcióban Japán vezetőszem pet fog játszani. Clemenceau és Lloyd George kőzött megállapodás fog Londonban létrejönni az akció keresztülvitelére vonatkozólag. Tőzsde. Budapest, december 13. A hausse-irányzat ma fantasztikus arányokat öltött. Életveszélyes tolongás volt a tőzsdén, eladó alig mutatkozott, mindenki venni akart."Magvar Hitel 1250' 10— 35, Osztrák 825—35, Jelzálog Bank 560—95, Leszámítoló 750—700—15, Agrár 1110—85, Kereskedelmi Bank 5480—520, Forgalmi Bank 625—27, Fabank 1910—73, Atlantica 3700— 800, Adria 6500, Levante 3400—2900, Conkordia 870—945, Országos Fatermelő 1400— 370, Victoria 2000—100, Gizella 840—900, Naschitzi 8950, Urikányi 2375, Csákvári 1920— 60, Általános Részvény 4100 - 350, Salgó 2460580, Ganzgyár 5900—6200, Schlick 625—595, Magnezit 3200—300, Papir 1100-150, Klotild 1100—40, Danica 3700—800. Valuta: A valutapiacon alig volt üzlet. Lei 409—12, Márka 333-41, dollár 139—36. ben ott voltain. És előttem ismeretlen írókról, kritikusokról és irodalmi irányokról óraszámra beszéli. Magának Szegeden a helye, végezte beszédét s megfogva kezemet, bevitt Nagy Sándorhoz, a Szegedi Hiradó szerkesztőjéhez. Sok novellámon kivül itt jelent' meg az Apák bűne kétkötetes és egy másik regényem. Bemutató sorok mellett ő küldte föl köteteimet a pesti lapokhoz. Hogy a magyar irodalom terén valamely pontocska lettem, ennek a nagy léleknek ielkesitésével és támogatásával, hatalmas része van. Vele nem volt soha bajom, kevés zökkenő után, mindég megértettük egymást. De nem igy a világ. Csak morzsányira is kevesen láthatták be lelkének mérhetetlen kiücseií. Ha Szeged városa az őszi hervadás minden virágát is rászórta volna a szegé'iyes koporsóra, nagy fia iránt tanúsított hidegségét el nem takarhatta volna. A nép ajkáról már igen fiatalon gyűjtögette a költői és prózai anyagot. Gyűjtőhelye volt szülőföldje, a Tisza és Temes folyók köze, de elkalandozott a Maros mentére is. Mindenütt ott járt, ahol szegedi telepesek laktak. Bejárta, gyalog és kocsin, Torontál felső, Csanád nyugati részét; 60—70 községet. Anyagszerzése a legközvetlenebb módon történt. Kápláni uj helyére érkezvén, különböző helyeken volt ilyen állása vagy tizenöt, rohamosan ismerkedett meg az ottíakókkal s pár hét múlva az egész falu apraja-nagyja neki dalolt, neki mesélt! Ki pénzért, ki barátságból, ki a cél megértéséből. Kálmány. pedig, a tájszólások kiejtésének hűségével, szórói-szóra följegyezte. Közben kérdezett, biztatott, a gyermekeknek cukrot, süteményt adott, a nófáíást és prózai előadást logikai helyes mederbe terelte. Ha Dankó vele lehetett volna, pár száz magyar dallamot meglehetett volna az enyészettől menteni. Ezek elvesztek Kálmány kótatudatlansága folytán. A nép dalainak, románcainak, balladáinak és minden fajtájú verseinek, valamint a népmeséknek, mondáknak, kiszólásoknak összegyűjtését 1875-től, nyugalomba menéséig, 1910-ig végezte. Tehát 35 esztendeig. A néplélek múltra és jelenre vonatkozó minden irányú megnyilatkozását oly hangyaszorgalommal sem Ipolyi, sem Kriza, sem Arany nem gyűjtötte össze, mist ő. Ha valahol valamit megneszelt, sem eső, sem hideg nem tartotta vissza. Órákat és éjszakákat töltött kint a faluvégi rozzant viskókban, a cigánysátrak közt, meséitette és daloltatta, mert a vers jobban és igazabban igy jutott eszébe az illetőknek, kint a pusztán a csikósokat, gulyásokat, kanászokat. A mühelybelieket, az iskolásokat és cselédeket. Az urak ajkához nem fordult, mert azokon az eredeti népies és hamvas íz már megváltozhatott. Nemcsak az anyag följegyzésében, hanem annak megbirálásában, a külföldi közösség keresésében és elrendezésében nálánál lelkiismeretesebb embert nem ismertem. íróasztala honi és külföldi papirosdarabka jegyzetekkel halomra volt födve. Azon csak ő és az Isten tudott eligazodni. De nem is volt szabad azokhoz senkinek sem nyúlni. Szobája azért tetszett rendetlennek és takarittatlannak. Minden szabad percét a gyűjtésre, a folkrolizmusnak szentelte. Tollát a halál ütötte ki reszkető kezéből. Mintegy tiz önálló kötete jelent meg, közte Koszorúk az Alföld vadvirágaiból, Szeged Népe, Mondák és Mesék. Azontúl füzetekben a Boldogasszonyról, a Világalakulásról, a Gyermekijesztőkről és rablókról, a Csillagokról, Özönvízről stb. Utóbb az Orsz. Ethnográfiai-Társasaság és a Kisfaludy-Társaság kérte fel népies anyagok földolgozására. Ezeknek élte végéig tagja volt, de jogos-e vagy jogtalan méltatlankodásában 1883-ban kilépett a Dugonics-Társaságból, mert a rókusi piébánosságra pályázván, elhagyták a nagy embert bukni. Csak 30 szavazatot kapott a Szeged Népe szerzője. Azt mondták rá: modortalan! Hát a nagyeszű Kremminger és Dobó milyen volt? Külföldön és a főváros tudományos köreiben jobban ismerik, mint Szegeden, ki minden írásában fajmagyar és fajszegedi volt, az alföldi magyarság és a nemzetiség beolvasztása erdekében, toitával és szavával, egy életen át küzdött Szegedmegyéért és a szegedi püspökségért. Ez ma is égetően aktuális s a hatóság és kormány figyelmébe ajánlom. Ha Szeged érdemes fiaiból valaki szobrot érdemel, az Dankó nóíakirály meiiett a nótás pap, aki maga nem énekelt, de Szeged nagyvidékének minden népies szellemi hagyományát elénekeltette, elmeeéltette s hálátlan városának és a müveit világnak közkincsül adva, meghalt szegényen és földiéitől eltemeive. IRODALOM Az egyetlen verseskönyv. (A Nyugat uj számából.) 1. A Proletárdiktatúra hónapjai az irodalomban a némaság hónapjai voltak. A lapoknak — pártlapokon kivül — meg kellett szünniök, meg kellett szűnni a Nyugat szívverésének is, mely évekeu át szinte a magyar irodalom szívverése volt. Könyvek se jöttek ebben az időben — a kommunista-füzetek szürke és piszkos zápora ömlött csak s egy-egy privilegizált pártiró szépirodalmi dilettántizmusai számára akadt még legfeljebb papiros. Hogy a magyar szellem nem aludt egészen ebben az időben sem : azt csak két könyv jegyzi az utókor számára — az egyik Budapesten jött ki, két vaskos kötetben, a külső" siker minden szép jelével, a másik a messze Szegeden, vékony füzetkében s mindmáig ismeretlen. Az egyik hangos könyv — a szó legjobb értelmében — a másik csöndes könyv. Az első a Szabó Dezső nagyszabású regénye, az Elsodort Falu, a másik a a Juhász Gyula uj versesfüzete: „Ez az én vérem." 2. Egyben megegyeznek: mind a kettő hangsúlyozottan magyar könyv s monumentum arról, mennyire éppen a nemzeti érzést ébresztette fel jobbjainkban a „nemzetközi" frakció uralma . . . Ó nemes magyar faj 1 kit a háború — e „nemzeti" vérontás — nemzetközivé tett s a nemzetköziség zsarnoksága nemzetivé megint! Juhász uj verseinek legszebbjei — épp ugy, mint a Szabó Férfi, flu és gyermekruhák l^dlcsTe: Tör?rí (ezelőttHolczer pishoóriih^iohon szerezhetők be. Szeged, Széchenyi-tér 2. szám. OdiilZrö clfPIIU és Abonyi) I UIIdd[lUld/dUdN Telefon-szám 258. 336 Külön mértékosztály. Ízléses kivitelben készen és méret után