Délmagyarország, 1919. december (8. évfolyam, 260-282. szám)

1919-12-14 / 270. szám

szerkesztőség és kiadóhivatal : SZEGED, BOLDOGASSZONY-SUGÁRUT 4. SZÁM A szerkesztőség és kiadóhivatal telefonja : 305. Szeged, 1919 Á szegedi Igen tisztelt Szerkesztő ur! Becses lapjának szerdai számában a Szegeden felállítandó orvos-egyetem kérdésében az orvostanhallgatók részéről tett felszólalásra engedje meg, hogy röviden előadjam nézetemet. Miután ugy látom, hogy a kérdés mellékvágányra került és alkalmas arra, hogy hamis beállításban helytelen nézeteket keltsen, ugy gondolom, hogy az ügy érdekének legjobban megfelelne, ha a kérdést teljesen objektív szempontokból bírálnák meg. Feltétlenül hamisnak tartom azon beállítást, hogy az egyetem szervezését a szegedi orvosok akarnák elgáncsolni, hiszen nyilvánvaló, hogy egyrészt a szegedi orvosok tudományos nívójának érdekében állana, hsfa város orvosegyetemet kapna, másrészt bizonyos, hogy az egyetem felállításának kérdése egyáltalán nem múlik az orvosok bármily szempontot követő nézeínyilvánitásán. Igénytelen nézetem szerint a kérdés csak két szempontból bírálható el és pedig: 1. hogy szükséges-e az orvosegyetem Szegeden való felállítása, 2. hogy lehetséges-e? Ami az első kérdést illeti, kénytelen vagyok elsősorban az orvostanhallgatók ama határozott hangú követelésének megfelelni, amely szerint az orvosegyetem Szegeden már a közeljövőben megnyitandó lenne; követelésüket azzal okolják mtg az orvostanhallgatók, hogy ők már eleget szenvedtek és áldoztak és igy elvárhatják, hogy a város is áldozatot hozzon érdekükben. Teljesen meglehet érteni az orvostanhallgatók feljajdulását, akik a háború alatt valóban sokat szenvedtek, tanulmányaikból igen sokat mulasztottak és most természetszerűleg minden igyekezetük arra irányul, hogy tanulmányaikat mielőbb befejezvén, végre kenyérkeresetet nyújtó diplomához jussanak. Miután pedig nincs alkalmuk jelenleg e végből a budapesti egyetemhez fordulni, senki sem csodálkozhatik azon, ha fiatalos lelkesedésük egész hevével ragaszkodnak azon gondolathoz, hogy céljukat itt Szegeden elérjék, vagy legalább a megvalósuláshoz közelebb juttassák. Kétségtelen, hogy ebből a szempontból az orvosegyetem mielőbb való megnyitása Szegeden csakugyan szükséges lenni. Nézzük azonban, hogy az orvostanhallgatók ezen legközelebbi egyéni érdekeinek kielégítésével milyen szolgálatot tenne -egy rögtönözve felállított orvosi fakultás. Azt hiszem, senkisem akarja megcáfolni azon állításomat, hogy az orvosképzés minden országnak legelsőrangu egészségügyi, nemzetgazdasági és szociálpolitikai kérdése. Nemzetek kultúrájának egyik legpregnánsabb fokmérője az ország közegészségügye. Jó közegészségügy azonban csak jól képzett orvosokkal teremthető. A jó orvosképzésnek pedig elengedhetetlen feltétele a kor színvonalán álló oktatás, amelyhez nemcsak jó tanerők, de megfelelő segédeszközök is kellenek. Akik a viszonyokat ismerik, nyugodt lelkiismerettel állithatják, hogy Szegeden ezidőszerint eredményes ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 1«!0.— K uegyedévre 30.— K félévre . 60.— K egy hónapra 10 — K F.gyes szám ára 60 fillér. Nyomda : SZEGED, PETŐFI SÁNDOR-SUGÁRUT 1. SZÁAH A nyomda telefonja : 16-34. VIII. évfolyam 270. szám. Vasárnap, december 14. egyetem. tanitáshoz szükséges segédeszközök nem állanak rendelkezésre. Határozottan állítható, hogy a legkiválóbb tanár minden fáradozásával sem volna képes a mai viszonyok között Szegeden színvonalon álló egyeiemi oktatást folytatni. És igy minden további magyarázat nélkül világos, hogy azok az orvostanhallgatók, akik az itt megnyitandó orvosi fakultást látogatnák, nem nyerhetnének olyan kiképzést, mely ugy saját, mint a köz érdekében okvetlenül megkívánandó. Gondoljuk csak meg, hogy mily rettenetesen hiányos kiképzés folyhatott a háború egész ideje alatt. Ha mi az orvosok kiképzésében már eddig is kényszerűségből előállott hiányosságot azzal akarnók tetézni, hogy egy primitiv eszközökkel is alig rendelkező egyetemen adnának alkalmat a tanulmányok folytatására, illetve befejezésére, világos, hogy ezzel nagyon rossz szolgálatot tennének a jövendő orvosgenerációnak és mérhetetlen károkat okoznánk az ország közegészségügyének. Szilárdul megvagyok róla győződve, hogy ez a kár mindenesetre sokkal nagyobb lenne, mint az az előny, amely az egyetem rögtönzött megnyitásával az orvostanhalgatókra háramolnék. Az egyetem szükségességének kérdését vizsgálva, mérlegelésünknek alapját csak az képezheti, hogy a tanulók várható számának megfelelő jó egyetemek álljanak rendelkezésre és erre nézve a mulí tapasztalatai alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy az ország teljes integritását tartva szem előtt, a már meglevő négy egyetem a szükségletet előreláthatólag hosszabb időre is kielégíteni képes lesz. Ha azonban az a mindnyájunktól rettegett állapot következnék be, hogy hazánk két egyetemet elveszítene, ugy a megmaradt másik két egyetem (Budapest és Debrecen) az ország megszükitett területéről jelentkező hallgatók befogadására is minden valószínűség szerint elégséges lenne. Távol áll tőlem a gondolat, hogy az egyetemek szaporításának a priori ellene beszéljek. Nagyon jól tudom, hogy az egyetemi tanitás decentralizációja, minél Kevesebb hallgatókkal rendelkező, mentől több egyetem szervezése csak az orvosképzés óriási előnyét jelenti. Irigykedve gondolok Németországra, ahol közel 30 kitűnő egyetem működik és mindnyájunknak bizonyára büszkeségére és végtelen örömére szolgálna, ha hazánk csak megközelítőleg is hasonló helyzetbe jutna az egyetemi oktatás terén. Sajnos, az ország jelenlegi pénzügyi helyzete az egyetemeknek ily aránya fejlesztéséi, bármily üdvös és kívánatos lenne is az, a közeljövőben szinte megvalósíthatatlan ábrándnak tünteti fel. Egy-egy orvos-egyetem felállítása és fentartása oly óriási összeget emészt fel, hogy az egyetemek szaporítása a leg] szükségesebb kereteken tűi csak egy szeb b, jobb jövő feladata lehet. Mert, amikor uj "egyetemek létesítésére gondolok, akkor az uj egyetemeket nemcsak egy momentán szükségletből kifolyó, ötletszerűen létesített primitiv rögtönzésnek, hanem egy, az egyetem fogalmát valóban kimeritő, a hallgatóságnak mindazt nyújtó intézménynek gondolom, amit csak a tudomány a tanulóval megismertethet; olyan ietézménynek, amely az orvostanulónak nemcsak a legszükségesebbet, a mindennapi életben való boldoguláshoz nélkülözhetetlent adja és amely egyszersmind megismerteti őt a tudomány továbbfejlesztésére szolgáló eszközökkel és módszerekkel. Olyan egyetemre gondolok, amely nemcsak mindennapi gyakorló orvost, hanem az orvosi tudomány továbbfejlesztésére, önálló kutatásokra alkalmas szakembereket nevel. 4 És ezzel eljutottam a második kérdéshez, hogy t. i. lehetséges-e Szegeden a közeljövőben ily orvosegyetem megnyitása? A mondottak után a felelet nem ne ; v. íthogy kétségtelen, hogy Szegeden ezidőszerint az elméleti tanszékek fölállítására szükséges mindennemű segédeszköz hiányzik, a klinikai tárgyak oktatása is csak oly kórházakban volna keresztül vihető, amelyek csak közepes nívójú egyetemi előadások megtartására szükséges eszközökkel is alig rendelkeznek. Azt kell mondanom, hogy megfelelő orvosi egyetemet rövid időn belül itt nem lehet felállítani. Ezek a kórházak a mai állapotukban igenis alkalmasak lehetnek arra, hogy bennök kisebbszámu orvosok részére vagy akár orvostanhallgatóknak is időszaki kurzusokat tartsanak. Ilyen kurzusok a háború előtt az állami szemkórházban éveken át folytak s jelenleg is tartok betegbem uíatásokkal kapcsolatos magyarázatokat hallgatók részére, akik felkértek, hogy támogassam őket szemészeti tanulmányaik folytatásában. Egy percig sem kételkedem, hogy amiként én a Iegkészségesebben állok szolgálatára a törekvő ifjúságnak, ugy azon kartársaim is, akik valamely kórházi osztályt vezetnek, hasonló odaadással karolják fel érdekeiket. Az ilyen demonstrációs kurzusokat minden kórházban meg lehet tartani, mert semmi különösebb előkészületet vagy felszerelést nem kívánnak, hasznuk az, hogy álta-luk a betegségek felismerésében és gyógykezelésében a közvetlen szemlélet alapján a hallgató elég jelentékeny jártasságra tehet szert; előfeltétele az ilyfajta oktatás sikerének viszont az, hogy megfelelő beteganyag álljon rendelkezésre s hogy lehetőleg kevésszámú hallgató legyen jelen, mert hiszen kórházaink nincsenek is akként épitve, hogy nagyobbszámu hallgatóság befogadására alkalmas helyiséggel rendelkeznének. Akik pedig a hallgatók közüi hátrább állva nem láthatja, tapinthatja stb. közvetlenül a beteget, az az egész előadásból csak annyit profitált, mintha a megj felelő fejezetet otthon köuyvből olvasta volna el. Ahhoz, hogy nagyobbszámu hallgatóság egy! szerre láthassa az előadót és a beteget s igy a betegen végzett vizsgálatokat és műtéteket külön e célra létesített tanterem szükséges, amely nélkül a tanitás igényei csak a beteg kárára'tégzett ismételt vizsgálatokkal elégíthetők ki, műtétek pedig egyáltalán nem mutathatók be az óhajtott sikerrel. A modern orvosképzéshez elengedhetetlenül szükséges laboratóriumi munkákra, különböző •gyakorlatok végzésére kórházaink nem adhatnak módot és alkalmat, mert e részben felszerelésük Óráját és ékszereit szakszerűen javítja a jóhirnevü Elsőrendű nagy javítóműhely! §E Ajánlja pontosan beszabályozott óráit és modern ékszerraktárát. % Irlfz József 287 müórás és ékszer ész, Dugonics-tér 11. (A Brauswetter-cégnek volt 10 évig elsőrendű szakmunkása.) Törött aranyat a legmagatabb árban vesz. f