Délmagyarország, 1919. december (8. évfolyam, 260-282. szám)

1919-12-07 / 265. szám

Szerkesztóseg és kiadóhivatal: SZEGED, BOLDOGASSZONY-SUGÁRUT 4. SZÁM A szerkesztőség és kiadóhivatal telefonja: 305. ELŐFIZETÉSI ÁRA; egész évre 120.— K negyedévre 30.— K félévre . 60.— K egy hónapra 10.— K Egyes szám ára 60 fillér. Nyomda: SZEGED, PETŐFI SÁNDOR-SÜGÁRÜT 1. SZÁM A nyomda telefonja: 16-34. Szeged, 1919 VIII, évfolyam 265. szám. Vasárnap, december 7. Advent. Advent heteit éljük. Az Egyház bűnbánatot rendel a Messiás megszületését megelőző hetekre, az adventi vasárnapokra rendelt szent evangéliumokban szó van a pusztulás utálatosságairól is, amelyeket megjövendölt Jeremiás próféta. A kegyes ének szavai az egek harmatozását várják onnan felülről, a felhőkből az igaz hullását és esengő hangon kérik, hogy nyilatkozzék meg már a föld s szülje meg a Megváltót. A Megváltót, akit a nemzetek várnak, aki uj szövetséget köt népével, aki egyszerű jászolban születik, de Dávid királyi törzséből és aki nem eltörleni jön a törvényt, hanem betölteni, hogy megujuljon a föld szine és örvendezzenek minden igazak. Advent hetében ez idén vájjon ki ne érezné lelke mélyén, hogy a magyar Advent nehéz, homoly, nagy napjait éljük. A bűnbánat és a böjt ideje következett el e szerencsétlen, megpróbált, választott nemzetre és vájjon ki az, aki nyugodt lélekkel, tiszta szivvel követ merne dobni a másikra és el merné mondani emelt szóval, emelt fővel, öntudatosan és önérzetesen, hogy ő teljesén mentes a bűntől ? Vájjon ki az a vakmerő, ki az a hipokrita, vájjon ki az a Tartuffe és ki az a hetvenkedő Bramarbas? Ma, amikor az egyik párt kénytelen megbocsátani a forradalom „bűnét" a másik pártnak, hogy az viszont a háború „bűnét" megbocsássa neki, ma, amikor üldöző igazságtevők egyszerre üldözött vádlottak lesznek, ma, amikor mindenki gyanús, aki él, ma, amikor ötödféléves háború és két forradalom minden nyomora és veresége tornyosul felettünk a magasságos égig, vájjon ma sem érkezett volna el a történelmi nagy pillanat ideje: fölébredni, megérteni, megbocsátani, egymásra találni, kezet fogni, megteremteni a magunk békéjét, hogy visszaadjuk a világ békéjét ? Vájjon a háború és forradalmak még mindig nem termették meg a tanulságot, vájjon a magunk kárán még mindig nem okultunk és ahelyett, hogy mentenék, ami még menthető, földúlják és fölégetik, ami még épen és szépen megmaradt ? Mennyi teendő, mennyi föladat, mennyi mulasztás és mennyi munka, mennyi kötelesség vár erre a megpróbált nemzedékre ! A háború vége felé lelkünkbe nyilait a bölcs és szelid svájci tudós humanista, az öreg Forel Ágoston röpiratának S. 0. S. kiáltása Európa testvérgyilkos és kulturromboló népeihez: Genug zerstört! Wiederaufbauen. Bizony, bizony, Igaza volt már akkor, keserves és tragikus igaza a nagy öreg Forelnek, amit a fehér faj kultúrájáról mondott': Eléggé szétrombolták! Ideje ismét fölépíteni ! Ez a tizenkettedik órában hangzott el akkor, gyér és gyönge visszhanggal, a pusztában kiáltó szava volt, negyvenkettesek dörögték rá a könyörtelen választ és Európa keletén a forradalom] vörös lángjai világították be a világpusztulást, a történelem legnagyobb katasztrófáját. Ma már valóban csak arról az egyről lehet szó, hogy menteni, ami még menthető . .. Erre a munkára kellene összefogni minden jóakaratú egyénnek, pártnak, népnek, nemzetnek, az egész világnak. A készség mintha már meg is volna, a jóakarat se hiányzik, de önző egyéni és pártos érdekek itt is, ott is újra kigyulladással fenyegetik a lassan-lassan lokalizálódó tüzet. Hiúság és önösség irigysége, gyülölsége, bosszúja, az ember animális indulatai, több ezer év civilizációjának és kulturáinak dacára kisértenek még sokak, egyének és tömegek lelkében és késleltetik a békét, a nyugalmat, az emberi és nemzeti erők valódi koncentrációját, a nagy közösség boldogító céljait megértő és követő társadalmi harmóniát. A magyar Advent és a világ Adventje fölött még mindig nem ragyogott föl a megváltó szabadság és a boldogító emberszeretet betlehemi csillaga. A pásztorok és királyok még mindig homályban botorkálnak, még mindig csupán keresik az igaz ösvényt, amely a Megváltás felé elvezet. De már keresik, de már akarják, de már hangoztatják és az adventi szürkületben derengeni kezd. A káoszból születik a csillag! . . . Huszár miniszterelnök válaszolt Friedrich István kijelentéseire. (Saját tudósítónktól.) Friedrich István legutóbbi nyilatkozata, ha nem is kelthetett meglepetést, bizonyára feltűnő volt. Meglepő azért nem lehetett, mert Friedrich a képviselője annak a szélsőséges jobboldali irányzatnak, amelynek agitációi olyan sokáig késleltették a pártközi béke létrejövetelét s amely a keresztény-magyar reneszánszot az antiszemitizmussal azonosítja. De feltűnő volt a Friedrich-féle nyilatkozat, mert a koncentráció, bár nagy nehézségek árán, de létesült, még pedig, állítólag Friedrich István önfeláldozó engedékenységéből is. Már pedig a nyilatkozat nyilvánvalóan alkalmas a pártközi béke megbontására. Friedrich szavainak belső motívuma ismeretes. Bosszút akar állani az őt ért »támadásokért". De a támadások nem állanak egyébből, mint abból, hogy a lapok nem akarták elhallgatni Hüttner százados ismert vallomását, amely Friedrich István személyére is kiterjeszkedett. Ez a vallomás lehet alaptalan, de nyilvánosságra hozatala közérdekű. Különös egyébként, hogy a Friedrichéhnz hasonló nyilatkozatokat nem a keresztényszociális irányzat régi hivei, hanem majd mindig olyanok teszik, akik baloldali irányzatok renegátjai. Maga Huszár Károly miniszterelnök, a régi keresztényszocialista, különös figyelemreméltó szavakban visszautasítja Friedrich nyilatkozatát s hangsúlyozza, hogy hasonló kijelentések magára a kereszte'rtypárta is ártalmasak. (A miniszterelnök Friedrich kijelentéseiről.) Budapest, dec. 6. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Huszár Károly miniszterelnök ma este a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjának klubhelyiségében megragadta az alkalmat, hogy megjegyzéseket fűzzön a klubban tegnap este történtekhez. Többek között ezeket mondotta: — Frázisokkal nem lehet ma sem keresztény, sem más politikát csinálni. Én becsülettel akarok meeállni azon az alapon, amelyen Clarkkel egyetértően megalakult a vezetésem alatt álló kormány és bárki, aki ebben meggátolni igyekszik, nem nekem árt, hanem a pártnak és még inkább az egész országnak. Nem az a főkérdés ma, hogy mi lesz a zsidókkal, hanem az, hogy mi lesz az éhezőkkel és mi lesz a megszállott területeken szenvedő testvéreinkkel. Aki pedig ezt be nem látva^ mégis állandóan gánÓráját és ékszereit szakszerűen javítja a jóhirnevu Elsőrendű nagy | • * y IX^Cfif müórás és ékszerész, Dugonics-tér 11. javltŐmQhely! = 1111% ^ 04961 (A Brauswetter-cégnek volt 10 évig elsőrendű szakmunkása.) Ajánlja pontosan beszabályozott őréit ég modern ékszer raktárát 287 Törött aranyat a legmagasabb árban vesz.