Délmagyarország, 1919. december (8. évfolyam, 260-282. szám)

1919-12-25 / 279. szám

Szeged, 1919 december 25. DELMAGYARORSZAQ 3 dent rendbe hoznak. Csak ez a parancs kellett Kálmánynak, csak azért is Szegeden lebzselt, elment minden városatyához és fölényes fölléptével ugy elrontott mindent, hogy alig kapott 30 szavazatot. P. o. Magyar János ügyvédnél igy végezte szivet megnyerő kapacitálását: aztán az urnák kutya kötelessége feljönni és rám szavazni. — Mondtuk, hogy ne jöjj a szavazásig Szegedre, — kesergett a halálra fáradt két kortes. — Elvadítottad a szavazókat. — Én?! A szegedi csozékhoz ily finoman még soha sem szóit ember, mint én. Ti is tanulhattatok volna tőlem. A hálátlan Szeged nem nem lát többé. * Annyira fájt e kudarc neki, hogy Dugonicstagságáról is lemondott, de azért szülőföldjére jött meghalni. * A szegedi nép iránt a bukása fölötti keserűségét, egy alkalommal, igen drasztikusan mutatta ki, amelyet én is szemére hánytam. De ő már ilyen volt. 1894-től Csanádpalotán volt plébános. Itt József főherceg és nem Kulinyiék volt a szószólója. Kisasszony napjára Szegedről 5—10.000 bucsus szokott Radnára menni. A menet Palotán meghál és reggel tovább halad. Hires bucsuvezetők, az öreg Bénák és társa vezérelték a jámbor tömeget. Mindenben ők intézkedtek, parancsoltak s náluk nélkül nem indulhatott a bucsus kereszt. Ez vala az ősi szokás. — Bénák, nálam lesznek ketten vacsorán, szólt a nótás pap az este nála tisztelgő két vezetőnek. Én is szegedi vagyok, máguk is azok. Hadd emlegessenek meg a szegediek. Káplán ur nagy teríték lesz, intett segédjének, ki már értette mi az a nagy teríték. Ez csirkepaprikás mellé három decis boros poharakat s az istállóban friss szalmafekvést jelentett. A szegediek barátkozása és a nagy teriték csak este tizig tartott. A nagy poharak ekkorra ugy kikészítették a vezetőket, hogy másnap délig mozdulatlan ágyuként hevertek a lezárt istálló frissen vetett szalmahányásán. Persze a másnap kora hajnali menet elmúlt s csak harmadnap indulhatván, Radnán Kisasszonynapján hiába várták a szegedieket. Benákot és társát le akarták csapni, de a rákövetkező években a vezetőknek nem volt szabad többé Kálmány asztalához vacsorára ülni, de még az udvarára sem bemenni. Ugy féltek tőle, mint a tűztől. rejtelmes lelkiállapottal, amelyet közönségesen költői ihletnek nevezünk. Az értelmi és érzelmi gátlás csökkenése vagy teljes hiánya, az asszociációk szabadossága és gyorsasága, az erkölcsi cenzúra, a szeméremérzés, valamint a szociális cenzúra, az illemtudás meglazulása mind olyan jelenségei a heveny alkoholmérgezésnek, amelyek a költői alkotás lelkiállapotának is többé-kevésbbé jelentős tüneteit alkotják. A lirai költő őszintesége, közvetlensége, képzeletének és érzésének merész röpte és csapongása, nemde a különféle társadalmi konvencióknak mellőzéséi kívánják, akárcsak a mámoros ember érzelmi és gondolati kitörései? De (és itt kezdődik a lényegesen elkülönítő demarkácionális vonal a két lelki állapot között) a valódi költői — és általában művészi, sőt tudományos, mert ilyen is van — ihlet mindig a lelkierők fokozását, mindig a maximális intenzitást jelenti, rnig a részegség — és egyúttal az elmezavar is, a lelki erők fokozatos meglazulását, a szellemi képességék többé-kevésbbé gyors megbénulását, végül a valóságos eszmélethiányt eredményezi. Minden részegség akut elmezavar, sőt merem mondani, hogy akut paralizis progressziva, e legszörnyűbb idegbetegség összes jellemző tüneteivel, a kezdő stádium nagyzási téveszméivel, a későbbi fokok öntudati kieséseivel helyre és időre való tájékozatlanságával, afáziájávai és végül teljes stuporával. írók, költők részegségben fogant müvei, mint ahogy a mámorban fogant magzatok is, magukon viselik születésük bélyegét. De ha az idült alkoholista irók alkotásait tanulmányozzuk is, amelyeket nem az akut ittasság állapota hozott létre, akkor is olyan jellemvoná; sokat találunk bennük, amelyek egy egészen különös, beteges lelkialkat közös signumait viselik. Még nem irták meg az alkoholista iró lélektanát, mint ahogy magát az alkoholista lélektanát is csak igérte a Modern Könyvtár programja Tomor Ernő dr. tollából, de eddig nem váltotta be. Az alkoholista iró jellemző vonásait megkísérlem itt tömören összefoglalni. Mint e szomorú és szerencsétlen tipus egyik nagy őse szerepel az irodalom történetében az amerikai Edgár Allan Poe, akin talán — éppen mert olyan nagy zseni volt és olyan nagy alkoholista — legmarkánsabban szemlélhetők ezek a különös tulajdonságok. Egy kiváló pszihiáter, Vari Vleuten a nemi érzés rendellenes hiányosságát, a szociális ösztönök gyöngeségét, a természetérzés csökkenését, a borzalmasan és sötéten fantasztikus dolgok iránt való beteges fogékonyságát, a Holló költőjének alkoholizmusából magyarázza, sőt a Hollót magát, a világ egyik legszebb versét, — egy delirium víziójának tekinti. És itt jön a német gambrinusi bölcseség Hanns Heins Ewers személyében, aki ugylátszik nagyobb szakértő, mint a józan van Vleuten, mert kimondja, hogy az itasság állapotában sokkal fokozottabb a sexualitás, sőt egyes nagy zsenik, mint éppen E. A. Poe is, egyenesen a teremtő mámornak köszönhették ihletüket. Természetesen az ilyen sőrszagu okoskodásban körülbelül annyi az igazság, mint ha valaki azt állítaná, hogy Heine költészetére igen jótékony és fölemelő hatással volt a hátgerincsorvadása. Ady Endre egy Magyar Pimodán cimü, merész és csábító tanulmányában legalább némi szociális igazolását próbálja adni annyi sok magyar tehetség, sőt lángész mámoros magafeledkezésének: a magyar ugaron a fajából kinőtt magyar költő, e tulérző fájvirág nem tudta mindig megtalálni őt megillető környezetét, éltető levegőjét. Amit D'Annunzió, boldogabb kulturák szerencsés szülötte egy gazdag és meleg szellemi élet közepette szinte magától értetődően, léptennyomon föllelhet, azt a Katona Józsefek, a Csokonai Vitéz Mihályok a bor mámorába keresték hiába. Persze ez is féligazság, érdekes és tetszetős, mert hiszen ott van éppen Alfréd de Musset és Paul Verlaine esete, akik egy szinte már túlérett kulturában is az alkohol, Alkohol és irodalom. — Tanulmány. — — írta: Juhász Gyula. — » I. A geniális Lombroso, akinek tévedései sokszor termékenyebbek voltak a tudományra (és amiért minden tudomány van — az életre nézve) egyik könyvében a lángész és elmebaj rokonságát, egy másikban a született gonosztevő, egy harmadikban pedig egyenesen a született perdita létezését bizonyítgatta az ő sajátos, temperamentummal és fantáziával fűtött tudományos mód szerével. Mindazok az igazságok, ötletek és.ráhibázások, amelyek a lombrosoi elmélet velejét teszik, voltaképpen a modern tudomány egyik legjelentősebb megismerésén, az átöröklésnek a testi és lelki rejtelmekbe és összefüggésekbe mélyen bevilágító tanításán alapszanak. Eredői vagyunk végtelen számú összetevőknek, ameiyek a tér és idő távolaiban működtek, hogy úgynevezett egyéniségünket, amelyre olyan büszkék vagyunk, létrehozzák. A lángész éppen ugy ennek az örök törvénynek uralma alatt áll, mint az idióta. Már Lombroso is észrevette, hogy milyen nagyszámú alkoholista volt az irodalom, a művészet és tudomány lángeszünek elismert alákjai között. A turini nagy elmeorvos egyszerűen, mint a lángész és téboly összefüggésének egyik bizonyítékát említi ezek iszákosságát és csupán annyi jelentőséget tulajdonit neki, mint a többi feltűnő degenerativ jeleknek. Én azonban azt hiszem, hogy az ugy evezett talentumok és zsenik jelentékeny számának idegrendszerbeli elfajultsága szinte önkénytelenül hozza magával ezek nagyfokú és jellegzetes alkoholizmusát. Mert amint van egészséges lángész, mint Bach Sebestyén, Michel Angelo, Goethe, akik mintegy az ember szellemi teljesítő képességének határait jelzik, a fényes ormokat, amelyeket fajunk fejlődése eddig elérni tudott, éppen ugy vannak és sajnos az előbbieknél nagyobb számmal vannak beteg Géniuszok, mint Pascal, Rousseau, Wilde, akik mint az emberiség intellektuális flórájának üvegházi növényei, azért szintén hódolatra és csodálatra késztetik a művészi és tudományos zseni minden igaz megértőjét. Mert nemcsak lefelé van ut a degenerációban, hanem, ritkán, az összetevők különösen végzetes összetalálkozása folytán vannak bizony úgynevezett dégeneré supérieurök. És ezek közül kerülnek ki ijesztően nagy számmal azok a szerencsétlenek, akik öröklötten gyönge és ingerlékeny idegrendszerüket a különféle narkótikumökkal, elsősorban az alkohollal stimulálják. Az irodalomtörténetek alkoholistáiról van szó, e szegény, nagy betegekről, akiknek változatos életrajza végén a korai halál vagy az őrület sötét pontja feketéllik. De egyúttal majdnem mindig pontosan ki tudjuk mutatni az elődök iszákosságát és egyéb degeneráltságát. Cholnoky Viktor égy megtévesztően ötletes dialógusában azt a (tetszetős szofizmát próbálja igazolni, hogy az alkoholnak és vérbajnak is megvan a maga létjogosultsága, sőt küldetése az emberiség életének nagy háztartásában, hiszen vannak zsenik, akik egyenesen az iszákos vagy vérbajos, sőt iszákos és vérbajos apának vagy elődnek köszönhetik létezésüket és egyúttal a normálisnál nagyobb szellemüket. Azt hiszem erre nem nehéz megfelelni, bármilyen hódolattal viseltetünk is a korán elpusztult nagyszerű Cholnoky Viktor kiválósága iránt. Mert hiszen igaz, hogy egy Beethovennek apja iszákos volt, valamint az volt Lord Byron szülője is, nemkülönben Andersené és Tompa Mihályé, de vájjon a bécsi zenei titán korai és tragikus süketsége, az angol költőarisztokrata keserves sántasága, a nagy dán mesemondó szerencsétlen nemi perverziója, valamint Tompa Mihály gyötrelmes szervi szívbaja nem túlságosan nagy és szomorú ellensulyok-e a tehetség és lángész érzékeny mérlegében ? II. Régi és elterjedt babona, hogy az alkohol a költői ihletet szolgálja. A furor poeticust sokan összetévesztik a mámorral, amelyet a bor ád. Már Horatius emliti a költészetről irt hires levelében, hogy Demokritus letiltotta a Heliconról a józan poétákat. A szent őrület, az ihletség dionysosi állapota valóban mutat külső analógiákat az alkohol mámorával. Ez a látszatos hasonlatosság tévesztette meg a jelszavak után induló, a dolgok mélyére nem (legfölebb a kancsó fenekére) néző embereket. Valóban, az alkoholmámor bekezdő stádiumai bizonyos rokonságot mutatnak azzal a sajátos és Síö^éíeíme^hi yatafáan, &ó^ai-utca 2. »w aiaít ^xj iPJÜÜ Cipőeladás van olcsó árbanl Magasszáru női cipő bPrti Ippal • 190-220 K árban.