Délmagyarország, 1919. november (8. évfolyam, 235-259. szám)

1919-11-20 / 250. szám

160 DELMAQYARORSZAG Szeged, 1919 november 16. (Az antant jegyzéke.) Az értekezletet sir George Clark nyitotta meg félnégy órakor. Az antant képviselője néhány szóval üdvözölte a megjelenteket, ismertette az értekezlet célját és bejelentette, hogy a párisi legfőbb tanács megbízásából üzenetet kell átadnia a magyar pártoknak. Az ötös tanács jegyzékben közli ezt az üzenetét a pártokkal és kérte, hogy a konferencia ennek figyelembevételével hozza meg határozatát. Ezután felolvasta a békekonferencia jegyzékét, amely kijelenti, hogy a szövetséges és társult hatalmak felfogása szerint az az irányzat, amelyet a jelenlegi magyar kormány politikai és társadalmi téren követ, nem alkalmas arra, hogy Magyar országon a belső nyugalmat és társadalmi békét tartósan biztosítsa. Ha Magyarország békét akar kötni, akkor a legrövidebb időn belül változásnak kell beállani a kormányban. A békekonferencia az összes számottevő pártoknak a kormányzatban való részvételét kivánja és egy ilyen koncentrációs kormány vezetésére nem tartja alkalmasnak Friedrich István miniszterelnököt. A nemzetgyűlési választásokat is csak olyan kormány Írhatja ki, amelynek összetétele garanciája a választások pártatlan lefolyásának. Az antant attól a szemponttól vezérelve, hogy Magyarország mielőbb megkapja a békét, szükségesnek tartja tehát a koncentrációs kormány haladéktalan megalakítását. Az összes pártok részvételével létrejövő kormánynak e hét végéig meg kell alakulnia. Amennyiben a pártok nem tudnának megegyezni, illetve egy ilyen kormánynak nem volna módjában a vezetést átvenni, abban az esetben a békekonferencia megszakítja az összeköttetést Magyarországgal és meghatalmazottját, sir George Clarkét, utasítja, hogy még e hét végén hagyja el Budapestet és térjen vissza Parisba. (Felszólalások.) Az angolnyelvü jegyzéket gróf Apponyi Albert tolmácsolta magyarul. Sir George Clark ezután kijelentette, hogy ő jelenlétével a tárgyalásokat befolyásolni nem akarja és kéri a politikusokat, hogy hazafias belátásuk szerint döntsenek. Clerk az értekezletről eltávozott. Elsőnek gróf Bethlen István szólalt fel, rámutatva azokra a nagy érdekekre, amelyek szükségessé teszik, hogy minden magyar ember összefogjon. Kéri a pártokat, hogy minden érdek háttérbe szorításával tegyék lehetővé a megegyezést. Hasonló szellemben szólott gróf Andrássy Gyula. A keresztény pártok képviseletében Huszár Károly és Rubineh Gyula nyilatkoztak, rámutatva a vidék hangulatára. A megegyezésnek a keresztény pártok sincsenek ellene és az hiúsította meg eddig is a koncentrációt, hogy egyes pártok teljesíthetetlen követelésekkel állottak elő. A keresztény pártok nem csinálnak személyi politikát, az a főcéljuk, hogy az irányzat, amelyre meggyőződésük szerint ma szükség van, megmaradjon. Nagyatádi Szabó István a Kisgazdapárt nevében kijelenti, hogy a megegyezést kivánja, személyi feltételeket ők npm állítanak. Az ő pártjára tehát nem vonatkozhatik az, amit az egyik felszólaló mondott, hogy „búcsújárás volt a tárcákért". Kéri, mondják meg, ki járt az ő pártja nevében miniszterséget kérni. Ami a keresztény irányzatot illeti, ő a keresztény szeretet és megértés politikáját vallja és nem helyesli, hogy egy párt a kereszténységet kisajátítsa magának. Garami Ernő a szociáldemokrata párt álláspontját vázolta. A szociáldemokrata pártnak csak egy személyi követelése van, csak a politikai irány mérséklésének biztositékául követeli, ez pedig az, hogy Friedrich István távozzék a miniszterelnöki székből. Tárgyi biztositékul kívánják az üldözési politika megszüntetését, a gyülekezési és sajtó! szabadság pártatlan kezelését és a választási agitáció szabadságát minden pártnak és osztálynak, általában pártatlan kormányzást és a propagandaminisztérium megszüntetését. Ilyen biztosítékok esetén a szociáldemokrata-párt hajlandó a kormányba belépni. Az uj kormány elnökéül gróf Apponyi Albertet tartja alkalmasnak és pártjának nincs kifogása az ellen, hogy Friedrich István mint egyszerű miniszter benne legyen a kormányban. Hegedűs Loránd kijelentette, hogy az országos nemzeti párt hajlandó egy koncentrációs kormáuyt támogatni. A legnagyobb önzetlenséggel ajánlja fel támogatását a nemzeti erők egyesítése érdekében és kijelenti, hogy pártja nem tart igényt arra sem, hogy a kabinetben tárcát kapjon. A pártok hangulatából azt látja, hogy Apponyiban látjákazt a férfiút, aki a mai súlyos helyzetben a nemzet belső egységét megteremteni és biztosítani tudja. (Apponyi miniszterelnöksége.) Bárczy István a nemzeti demokrata párt nevében tett hasonló értelmű nyilatkozatot. Ajánlja, hogy Apponyit kérjék fel a miniszterelnökség elvállalására. Most Apponyi szólalt fel, a megegyezés elmaradhatatlan szükségét méltatta, szerinte a keresztény pártoknak is érdekük, hogy koncentrációs kabinet vezesse a választásokat, amelyeknek eredménye, a keresztény pártok meggyőződése szerint nem lehetne más, mint ezeknek győzelme. Ha a többségük nem koncentrációs, hanem párturalmi kormányzatú vezetés mellett történt választásokon kerülne ki, ugy az országon belül nagy rétegek, kívülről pedig mindenki azon a meggyőződésen volna, hogy ez a többség nem legális. Mig hogyha koncentrációs kabinet rendezi a választásokat, ugy többségük jogosultsága minden kétségen kivül álló lesz. A józan észre, a a saját érdekükre apellált és kérte őket, hogy hárítsák el részükről a kibontakozás akadályait. A miniszterelnökség elvállalása elől Apponyi ki akart térni, de a minden oldalról megnyilvánult ragaszkodás hatása alatt ki kelletfjelentenie, hogy az egyhangú kivánság előtt meghajol. (Horthy a megegyezés mellett.) Nagy érdeklődés és feszült figyelem közben állott fel szólásra Horthy Miklós, a nemzeti hadsereg fővezére. Nagyon határozottan a megegyezés mellett szállott sikra. Gondolnunk sem lehet arra, — mondotta többek között — hogy szembehelyezkedjünk az antanttal. Erre komoly ember és hazafi nem vállalkozhatik. Nekünk teljesítenünk kell a békekonferencia ' kívánságait, nem szállhatunk vele szembe. Ő, aki nem politizál, hanem csak a rendet és békét akarja Magyarországnak biztosítani, a koncentrációban látja a belső békének legnagyobb biztositékát is. (A keresztény pártok.) Horthy beszéde nagy és mély hatással volt a politikusokra, különösen a keresztény pártok képviselőire. A jelenvoltak mondják, hogy az ő felszólalása döntötte el véglegesen a helyzetet az antant szellemében kivánt megegyezés mellett. Ezután újra a keresztény pártok képviselői szólaltak fel s azok, akik az értekezlet elején még Friedrich személyéhez ragaszkodtak, kijelentették, hogyha csak ez az akadálya a megegyezésnek, ezt az áldozatot is meg kell hozni. Rubinek Gyula kérte, hogy Friedrich távozásának kérdésében várják meg az ő állásfoglalását. Kedden délelőtt minisztertanács volt. Szmrecsányi György kijelentette, hogy mint olyan ember, aki hónapok óta a vidéket járja, igen nagy bajnak tartaná, ha a kormányzat irányában csak árnyalatbeli különbség állana be. Az értekezlet este félkilenckor ért véget. Utána sir George Clark néhány politikust vacsorára is meghívott, akik azután beszámoltak neki a tanácskozás eredményéről. Hegedűs Lorándnak, aki az értekezletre azzal jött, hogy bizik a megegyezésben, Clark este mosolyogva mondta: — Gratulálok, ugy látszik, mégis az optimisták fognak győzni. Az értekezletről távozó politikusok egybehangzóan ugy nyilatkoztak, hogy minden remény megvan a megegyezésre és az uj kormány az antant kívánsága szellemében a legközelebbi napokban meg fog alakulni. Horthy Miklós fővezér a következőket mondotta : — Nagyon jó benyomásokkal távozom az értekezletről. Azt hiszem, rövidesen meglesz a kivánt megegyezés. (Friedrich István lemond.) • Az a pártközi konferencia, amelyet Clark megbizásából Friedrich István hivott össze, tárgytalanná vált az antant jegyzékének fölolvasása után. E helyett a keresztényblokk képviselői s a miniszterek a Clark-féle konferencia után a miniszterelnöki palotában értekezletet tartottak, amelyen elhatározták, hogy az antant jegyzékének eleget tesznek : Friedrich István miniszterelnök lemond a miniszterelnöki tárcáról és átadja a hatalmat a kormánynak, illetve a keresztényblokknak. A szerda délutáni minisztertanácson megtörtént ennek hivatalos bejelentése. Majd Friedrich István egyik értesülés szerint kijelentette, hogy távolról sem akarja azt. hogy az ő személye ütközőpontja legyen az esetleges konfliktusnak az antanttal és ezért deferál az antant követelésének. Szükségesnek tartották a konferencián azt is megállapítani, hogy Friedrich nem Clark, nem is a pártkőzi konferencia, hanem a minisztertanácsnak és a keresztényblokknak adja át a hatalmat. (A keresztényblokk Huszárt jelöli.) A keresztényblokk konferenciáján azzal a kérdéssel is foglalkoztak huzamosan, hogy ki legyen Friedrich utódja. Apponyit nem tartják alkalmasnak, mert nem tagja a keresztényblokknak s mert állítólag nem ismeri a viszonyokat, hosszú távolléte miatt. Megállapodtak abban, hogy Huszár károly közoktatásügyi minisztert jelölik s annak a személyéhez fognak ragaszkodni. Friedrich viszont Huszár helyét foglalná el a kormányban. (A hatás.) A keresztény-párlok részéről éppen nem fogadták tragikusan Friedrich István lemondásának hirét. Az ellenzéki pártok részéről pedig a köznyugalom helyreállítása szempontjából örömmel fogidták. Friedrich túlságosan szenvedélyes pártember, semhogy ő az egyensúlyozott nyugalmat és rendet helyreállítani képes volna. Itt most nem pártcsaták, nem jelszavak, nem tudatos, 2-es és 3-as számú cigareffahüvelyek a legjobb minőségben és a legol- Ni A AZ Qnopi^lítp szivarkahüvely főraktárában Szeged, Jókai-ufca II. sz. csóbb napiárak mellett kaphatók a OpCUdUW Telefon 15—20. — ügyszintén valódi FEKETE CLUB cigarettapapír kapható nagyban és kicsinyben. 12«