Délmagyarország, 1919. november (8. évfolyam, 235-259. szám)

1919-11-18 / 248. szám

a^ Ára 60 fiiiér. -©t DtLMAGYAR »zemessioseK es kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség és kiadóhivatal telefonja : 305. ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 96.— K negyedévre 24.— K félévre . 48.— K egy hónapra 8.— K F^ves 87*m Íra 6" fillér. Nyomda: SZEGED, PETŐFI SÁNDOR-SUGÁRUT 1. SZÁM A nyomda telefonja: 16-34. Szeged, 1919 VIII. évfolyam 248. szám. Kedd, november 18. A nemzeti hadsereg bevonulása Budapestre. Ünnepre ébredt vasárnap reggel a fő­város népe. Zászlódiszbe öltözött utcák várták a bevonuló magyar nemzeti had­sereget és vezérét, Horthy Miklóst. A fő­város népe átértette a történelmi percek jelentőségét és kivonult az utcára fo­gadni és ünnepelni a nemzeti hadsereg vezérét és katonáit. Öröm és lelkesedés tette emlékezetessé a főváros népe előtt 1919 november 16-át, amely Horthy Miklós homloka köré fonta a népszerű­ség koszorúját. A nemzeti hadsereg ünnepélyes bevo­nulásáról alábbiakban számolunk be: Budapestre e hó 16-ikán délelőtt 8 órakor tolt a nemzeti hadsereg fővezérének, Horthy Miklósnak * bevonulása. A város zászlódiszt öltött a menet utvonalán (kelenföldi-pálya­udvar, Atlós-ut, Fehérváry-ut, Erzsébet-hid, Mehmed Szultán-ut, Ferdinánd bolgár király-ut, Károly-körut, Vilmos császár-körut, Alkotmány­utca, Országház-tér). Az ünneplő tömeg sürü sorokban töltötte meg az utca rqndőri kordon­tól szabadon hagyott részét. A kelenföldi-pálya­udvartól zugó éljenzés között haladt a fővezér és az őt kisérő katonaság a Gellért-térig. Elől lovasrendörök haladtak, majd a parancsőrtisztek következtek. Horthy Miklós fehér lovon jött, majd a csapatok következtek. Amerre a fővezér elhaladt, a közönség hangosan adott kifejezést örömének. .— Éljen Horthy 1 — Éljen a fővezéri — Éljen Horthy apánk 1 Ezeket kiáltották mindenfelől a lelkes magyar emberek. A Gellért-szálló előtt Bódy Tivadar polgármester köszöntötte a székesfőváros lakos­ságának nevében Horthyt, a magyar katonákat. A fővezér az üdvözlö szavakra katonásan, egy­szer ü beszédben válaszolt. Kifejezést adott re­ményének, hogy a főváros, amelyből az országra eddig a szenny és piszok áradt, meg fog ja­vulni nemzeti érzésben és erkölcsben. E szavak elhangzása után tovább vonultak a nézők sorfalai között. A bazilikánál a király-párt üdvözölte Horthyt. A fővezér rövid beszédben válaszolt nekik. Az országház főbejáratánál oltár volt felál­lítva. Az oltárhoz vezető lépcsőkön a kormány várta a hadsereget. A meghívottak között volt Troubridge admirális, több antant-tiszt kísére­tében. Apponyi Albert és Teleky Pál is részt­vettek az ünnepségen. Friedrich István miniszterelnök a kormány nevében üdvözölte Horthyt, aki pár szívélyes szóval válaszolt. Ezután kezdetét vette a Cser­noch János hercegprímás által pontifikált szent mise. A mise után a magyar hölgyek átnyúj­tották a fővezérnek az általuk szőtt zászlót. Horthy beszéddel felelt. A zászlót Csernoch János hercegprímás megáldotta, majd a többi keresztény felekezetek püspökei mondottak be­szédet. A bevonulás az esős idő dacára a leglel­kesebb hangulatban folyt le. A fővezért, Ma­gyarország legnépszerűbb alakját mindenki látni kivánta. A tömeg a legnagyobb rendben és emelkedett hangulatban oszlott szét. Horthy Miklós tetemre hivja a fővárost. A polgármester üdvözlésére Horthy a követ­kezőkép válaszolt: — Polgármester Ur 1 Fogadja meleg szavaiért hálás köszönetemet a magyar nemzeti had­sereg nevében. Ma még nem vagyok abban a helyzetben, hogy a város küszöbének csak megszokott frázisokat használjak. IgazságérZe­tem megköveteli, hogy minden kertelés nélkül azt mondjam el, amit e percben érzek. Mikor még messze voltunk innét, mikor csak halvány reménysugár pislogott bennünk, hogy valaha még fegyve.rel kezünkben viszontláthassuk ezt a megtévedett nagy várost, átkoztuk és gyü­löltük, mert a távolból természetesen csak a szennyet láttuk, nem pedig az üldözést és mártiromságot szenvedett szegény magyar test­véreinket. De mennél közelebb érkeztünk hozzá, annál jobban engedett a fagy és ma hazánk betegágyán készek vagyunk neki megbocsátani. Ez a város azelőtt büszkeségünk volt. Szerettük és dicsekedtünk vele. Egy év óta hazánknak, fajunknak, nemzetünknek megrontója. Tetemre hivom itt, a Duna partján a magyar fővárost t Ez a város megtagadta ezeréves múltját, sárba dobta szent koronánkat, meggyalázta történel­münket, nemzeti színünket és vörös rongyokba öltözködött. Válogatott kínzásokkal kivégezte, bebörtönözte, üldözte, az országból kikergette hazánk legjobbjait és elprédálta összes érté­keinket. Ez az egy év annyi szégyent hozott büszke fajunkra, amennyit ezer év összes bal­sorsa nem tud felmutatni. De mi készek va­gyunk neki megbocsátani, ha a magyar fővárosi nem nemzetközi rablógyilkos, hanem magyarrá lesz ismét szivében-lelkében teljeseri, ha ismét megszereti a magyar rögöt, melyben ősei csontjai porlanak és amelyet izzadt homlokkal munkálnak meg falusi testvérei, ha szeretija magyar eget, ezeréves szent koronánkat, a kettős keresztet, a három hegyet és a négy folyót, szóval a magyar hazát és a magyar fajt. — Katonáim, miután betakarították a föl­dekről az Isten áldását, fegyvert fogtak, hogy hazánkban rendet teremtsenek. A kezek test­véri kézszoritásra vannak nyitva, de büntetni, sújtani is tudnak, ha kell! Adja Isten, hogy erre ne kerüljön sor, hanem azok is, akik vétkeztek, belátják hibáikat és hatványozott erővel segítenek felépíteni a hazafias erények­ben tündöklő Budapestet. A mártírokat, az itt sokat szenvedett, velünk érző testvéreinket szeretettel öleljük keblünkre! (Hosszas éljen­zés.) » Horthy válasza a miniszterelnöknek. A miniszterelnök szavára a fővezér igy felelt: Miniszterelnök ur! Szívből köszönöm a ma­gyar nemzeti hadsereg nevében a meleg üdvözlő szavakat. Hosszú, nehéz, rögös uton jutottunk ide, e térre, ahol épen egy évvel ezelőtt bizták az ország sorsát egy olyan em­berre, aki hazánkat a sir szélére juttatta. Hogy mik voltak inditó okai, nem kutatom. De hogy nem ismer a világtörténelem egy második ala­kot, aki hazájára annyi fájdalmas megalázta­tást, oly abszolút anyagi romlást, annyi kese­rűséget és oly szégyent hozott volna, ahhoz kétség nem fér. A forradalom nemcsak szabad­ságot, jogot és kenyeret nem adott a népnek, hanem a mindennél jobban áhított békét sem hozta meg. Egy előnye volt csupán, hogy meg­ismertük a destruktív erők működésének egész alakját és láttuk, hogy tud egy életerős, virágzó országot a demagógia szétzülleszteni és pocso­lyába tiporni. Ezt a leckét megtanultuk, a poharat kimerítettük fenékig. A hosszantartó szétzüllési processzustól a felépítés is hosszan­tartó lesz. Ha tartamát meg akarjuk rövidíteni, akkor ki kell irtanunk minden mérget a nem­zet testéből és össze kell fogni minden magyar hazafinak egy szent cél érdekében, amelynek két pillére: a nemzeti eszme és a keresztény morál. Mindenekelőtt meg kell szűnni a szét­húzásnak, hogy az ezer jelszóval agyonagitált lakosság nyugvópontra juthasson. A nemzeti hadsereg mint egy fest egy lélek áll szilárdan, önzetlenül a haza szolgálatában és győzelemre fogja segíteni a keresztény világnézetet, a tisz­tességnek, a becsületnek és az igazságnak ural­mát. Fegyvereinek oltalma alatt a nemzet min­den rétege megkezdheti megint az oly szük­séges termelő munkát, mellyel egy szebb, bol­dogabb, viruló Magyarországot akarunk fel­építeni. — Mikor most az oltár előtt kérjük a ma­gyarok Istenét, hogy ezen nehéz munkánkban segítségünkre legyen, csak egy szent gondolat egyesit: Éljen a haza! GAMBR1NUS-BÜFFÉ Feketesas-utca. i-palota, s Telefon 836. Meleg ételek, reggelik és vacsorák, n Világhirü Szent István dupla malátasör. Tiszta, szolid és figyelmes kiszolgálás.

Next

/
Thumbnails
Contents