Délmagyarország, 1919. november (8. évfolyam, 235-259. szám)

1919-11-14 / 245. szám

Szeged, 1919 november 18. DELMAQYARORS ZAG 127 3 zása életmentő lehet, vagy egyáltalában elmarad vagy későn érkezik a segítség. Sajnos, semmi reményünk sem lehet, hogy a közeljövőben, esetleg belátható időn belül, az általános helyzetváltozással ez a lehetetlen és messzi jövőre kiható állapot is jobbra fordul. Amit annak idején a közegészségügy reformja segítségével elérhettünk volna, talán valamivel kedvezőbb helyzetet biztosítani, ma már tárgytalanná vált. Ma csak egy mód van, amitől eredményt remélhetünk: lehetővé kell tenni a rászorulóknak, hogy adott esetben és minden körülmény között, igénybe vehessék az orvos segitségét. Lehetetlen, hogy közömbös lelkiismerettel vegyék azok. akiket illet, hogy napról-napra többen legyenek olyanok, akiknek nem keilett okvetlenül elpusztulni. Államositani kell az orvosi pályát. Soha jobban nem éreztük ennek a fontosságát, mint ma. Igaz, hogy ez megszüntetné azt a viszás állapotot, hogy amig egyik-másik orvos valósággal tengődik, addig a professzor urak és egyes jól elhelyezkedett és ravasz reklámmal dolgozó orvosok palotákat építtetnek, de a köznek feltétlenül hasznára lenne. Az sem igaz, hogy ezzel csökkenne az orvos ambíciója és ezzel együtt a nivó. Sőt. Nem kellene egyebet tenni, mint a magasabb fizetési osztályba jutást ujabb és ujabb vizsgákkal kapcsolni egybe, mint az pld. a hadseregben volt szokás. így igaz, hogy az összeköttetés és egyéb eszközökkel szerzett praxis a „hirnév-orvos" kevesebb lenne, de annál több lenne a kiválóan képzett orvos, mert igy csakis a tudástól függne a kereset és a megélhetés, többet törődnének az orvosok a* tudománnyal, mint egymással és a praxishajhászással. Nem történhetnének olyan szomorú esetek, mint amilyennek legutóbb is tanúi voltunk. Mindez azonban sürgős megoldásra vár és nem alkalmas sem a hely, sem az idő arra, hogy az eshetőségeket latolgassuk. Miután egyelőre semmi jel sem enged arra következtetni, hogy a mostani helyzet belátható időn belül jobbra fordulhat, a legkevesebb amit ugy a köz, mint az orvosok érdekében tehetni, ha az illetékes tényezők sorompóba lépnek és alkalmas módon a kormány tudomására hozzák az ügyet és tőlük telhetőleg sürgetik a megoldást. Vagy ezt a kérdést is majd-dal odázzák el Önök, akik a város érdekét annyira a szivükön viselik ? Bizonyára egyszer majd cáak sorra kerül ez is. Ugy-e? Majd-majd, ha fagy. —zső. Harminc korona egy kiló kenyér. — Az árvizsgáló bizottság rendelete visszafelé sült el. — A pékek elbocsátják a felesleges munkásokat. — (Saját tudósítónktól.) A Délmagyarország részletesen foglalkozott az árvizsgáló-bizottság keddi határozatával, amellyel a fehér péksütemények előállítását további intézkedésig betiltotta. Már tegnap megállapítottuk, hogy az árvizsgáló-bizottság határozata célt tévesztett, késői intézkedés, mely egyáltalában nem enyhit a liszt- és kenyérinségen, csupán azt fogja eredményezni, hogy a pékek a fehérlisztet nem sütemény, hanem kenyéralakban fogják feldoldozni. Ha a határozat nem vont volna maga után még kellemetlenebb következményeket, egyszerűen belenyugodtunk volna a gondolatba, liogy az árvizsgáló-bizottság előtt tetszetősebb a zsemlekenyér, mint a kenyérzsemle, ha már nem képes a liszt- és kenyérhiányon a hatóság enyhiteni. A bizottság határozatával azonban tovább kell foglalkoznunk, anélkül, hogy táplálni akarnók a nincstelenségokozta elégedetlenséget, mert az árvizsgáló-bizottság valósággal bakot lőtt próbálkozásával és ahelyett, hogy csökkentóleg hatott volna az árakra, erősen megdrágította a kenyeret, amelynek ára amúgy is hihetetlen magasra szökött. Hogy az árvizsgáló-bizottság határozata tényleg visszafelé sült el, alább részletesen be fogjuk bizonyítani. Leszögezzük azonban már most, hogy az ilyen eset csak azért fordulhatott elő, mert az árvizsgáló-bizottság nem vont be tanácskozásaiba pártatlan szakembereket és nem terjedt ki figyelme az összes eshetőségekre. Mert feltéve, hogy határozatával tényleg elérte volna a kívánt eredményt, hogy tudniillik a péksütemények készítésének betiltásával a piacra megfelelően nagyobb mennyiségű olcsóbb kenyér került volna, még ebben az esetben is melllőzni kellett volna ezt az intézkedést, nehogy egy tekintélyes csoport munkaalkalmát elveszítse. így pedig 90—100 családos ember lett munkanélkülivé és a kenyér meg drágult. Lássuk a tényeket! Az árvizsgáló-bizottság határozata folytán csütörtökön a pékek már nem sütöttek fehér süteményt. Csak egy-két pék, aki a rendeletről még, nem birt tudomással készített süteményeket, amelyeket a rendelet értelmében el kellett volna kobozni. A megszokott zsemle és kifli helyett a kávéházakban szép fehér kenyérszeleteket mellékeltek a kávéhoz. Pontosan lemértünk néhány szelet zsemletésztából készült kenyeret és megállapítottuk, hogy négy dekagram súlyt nyomtak. A kenyérszeletkéket / korona 20 fillérért árusították. Az árvizsgáló-bizottság nemrég megállapította a péksütemények árát és súlyát és pedig a zsemle súlyát 4 dekagramban, árát pedig 60 fillérben. Anélkül tehát, hogy részletesebb számításokat eszközölnénk, láthatjuk, hogy ugyanazt, amit ezelőtt zsemlealakban 60 fillérért'lehetett megvásárolni, az árvizsgáló-bizottság határozata folytán dupla áron kell megvenni. Ha a 4 dekás szelet árát vesszük alapul egy biló kenyér harminc koronába került Horribilis ár az eddigi ugyancsak horribilis 16—18 koronás árhoz képest. És valóban! Az utcai árusítóknál is egy kiló ilyen zsemlekenyér (amelyet tejeskenyér néven árusítanak) 30 koronába kerül, holott ugyanez a mennyiség zsemlealakban csak 15 koronába került volna, mert egy kilóban 25 darab négydekás zsemlét vehetünk. Harminc korona egy kiló kenyér! Ki birja ezt megfizetni? De meg kell fizetni, ha az ember éhes, — mint ahogy az utcai árusító mondotta — mert az árvizsgáló-bizottság feloldotta a lisztre és kenyérre megállapított maximális árakat s a kenyeret mindenki olyan árban adhatja, amilyenben neki jól esik — harminc koronás árban is. Érthető lett volna a péksütemények készítésének betiltása, ha ugyanakkor az árvizsgálóbizottság betiltja a nullás tisztnek kenyérre való feldolgozását és megállapítja egyszersmind a kenyérárakat. A maximális árakat azonban épen az óriási liszthiány miatt hatálytalanítani kellett és ezért abszurd gondolat volt betiltani a fehérsüteménykészitést, de megengedni, hogy a nullás lisztből kenyeret süssenek és tetszés szerinti áron árusíthassák. A fogyasztók bőrére. Hogy a rendelet az elosztás szempontjából is hátrányos és hogy egyéb antiszociális következményekkel jár, azt az alábbi adatok igazolják. Szakemberek számítása szerint az utóbbi időben köri lbelül 10 zsák, tehát nyolc métermázsa lisztet dolgoztak fel naponként péksüteménynek. Ebből a nyolc mázsa lisztből körülbelül 25.000 darab süteményt, vagy 12 métermázsa kenyeret lehet előállítani. Ha csupán 20 koronába számítjuk a kenyér kilóját, 24.000 koronát kapnak a pékek, mig ugyanolyan sulyu . süteményből csak 15.000 koronát. Minthogy a zsemlekenyeret általában reggelihez használják, egy emberre pedig két süteményt számítunk, sokkal gazdaságosabb a lisztet süteményalakban feldolgozni és 12.500, mint egy kilós kenyéralakban 1200 embernek elosztani. A sütemények nagyrésze ugyanis — a süteményárusok elnöke szerint — nem a kávéházakban, hanem az utcán talál vevőre, még pedig a szegény vevőkre, akik megveszik a két zsemlét egy korona husz fillérért, de nem vehetnek négy dekagram kenyeret, mert az utcai árusítók nem igen fogják a kenyeret ilyen apró szeletekre felosztogatni. Ha még hozzávesszük, hogy 25.000 darab sütemény előállításához 35, mig 12 métermázsa kenyér elkészítéséhez csupán 5 ember szükséges, tehát 30 — többnyire családos munkás — válik munkanélkülivé, elesik továbbá kenyerétől 64 — többnyire rokkant — utcai süteményárusitó, nyilvánvaló, hogy az árvizsgáló-bizottság határozata olyan formában, amint azt meghozták, hogy betiltották a zsemlét és kiflit, de engedélyezték a zsemlekenyér előállítását tetszésszerinti árban a legnagyobb mértékben sújtja a fogyasztókat, a munkásokat és — a sütőmestereket egyaránt. Utóbbiakat azáltal, hogy feleslegessé vált mun • kásaikat nagyobb összegű végkielégítéssel kénytelenek elbocsátani. A munkások álláspontja. A sütőmunkások vezetője a következőket mondotta az árvizsgáló-bizottság rendeletéről: A sütőmesterek állítása megfelel a tényeknek. Valóban horribilis áron kénytelenek a csempészárut megvásárolni. 15—16 koronás lisztárak, 10.000 koronás fa és ha a mi szükségleteinket nem is fedezi, de aránylag jókora munkabérek mellett nem igen szolgálhatnak olcsó kenyérrel. A baj oka nem más, minthogy Szegedről megengedték a kivitelt, de nem hoztak be elegendőt a Bánátból és a Bácskából. Az árvizsgáló-bizottság akkot azt hitte, hogy nagyszerű szolgálatot tesz a fogyasztóknak azzal, ha a liszt beszerzési áránál alacsonyabban határozza meg a kenyér árát. Pedig ez hozta magával, hogy a pékek nem mertek vásárolni 6 koronás és még olcsóbb árban. Az is baj volt, hogy a lisztet adta a város rekompenzációs árunak. Petrozsényra is küldtek 20 vagonnal, szenet mégsem kaptunk érte. Az árvizsgálóbizottság határozata dacára nincs se több liszt, se több kenyér, csak az a külömbség, hogy az olcsóbb sütemények helyett most drágább zsemlekenyeret sütnek. A sütőmesterek már bocsátják el munkásaikat. A legtöbb üzemben kijelentették, hogyha szombatig nem engedik meg a süteménykészitést, elbocsátják a felesleges munkásokat. Éppen ezért a süteményárusokkal együtt — akiket nagyon súlyosan érint az árvizsgáló-bizottság rendelete —, még ma panaszra megyünk a tábornok-városkormányzóhoz. 2-es 3-as a legjobb minőségben és a legolcsóbb napiárak mellett kaphatók a u cigarefíahüvelyek NiSAi szivarkahüvely főraktárában Szeged, .Jókai-utca 11. sz. 1UCU1 C#|J«CiaiIU5 Telefon 15—20. — Úgyszintén valódi FEKETE CLUB cigarettapapír kapható nagyban és kicsinyben. 12) Ete-"' 0k