Délmagyarország, 1919. november (8. évfolyam, 235-259. szám)

1919-11-13 / 244. szám

2 DELMAOYARORSZAQ Szeged, 1919 november 13. ját a francia katonai hatóságok rendelkezésére bocsájtani. De Tournadre s. k., tábornok-városkormányzó. A városkormányzó-tábornok szegény iskolásgyermekek lábbelivel való ellátására 2000 koronát adományozott a bírságalapból. Óráját és ékszereit javittassa elsőrangú óra- és, ékszerüzletemben. Szolid árak! Órákban és ékszerekben nagy raktár. 154 FI S CHER K. íor^vtéh = Még mindig nincs megegyezés. — A pártok tárgyalásai. — (Saját tudósítónktól.) A megegyezést minden párt kívánatosnak tartja, de annak főképpen személyi kérdések állják útját. Friedrich Istvánt a liberális-pártok s a szociáldemokrata-párt nem tartják alkalmasnak a kiegyenlítő szerepére. Friedrich viszont most is ragaszkodik állásához, de ezt a ragaszkodást akként formulázzák a kormány lapjai, hogy a miniszterelnök hajlandó volna a személyi áldozatra, de kötelességének tartja, hogy pártja kívánságának engedelmeskedjék s a helyén maradjon, éppen azért, mert az uj rendszer hivei nem csinálnak szemé'yi politikát (!) Utoljára még kiderül, hogy "riedrich tisztára mártírja a pártbizalomnak i \z uj kormányelnök személyét illetően most ?róf Apponyi Albertet emlegetik. Őt tartanák legalkalmasabbnak igen sokan a minden pártbeli politikusok között a kibontakozás megoldásira. Friedrich István, aki bár meghűlés miatt beteg, folytatja tárgyalásait. Főképpen az országos nemzeti párttal egyezkedik. A párt egyrésze ugy vélekedik, hogy Friedrich nem a maga számára egyengeti a kibontakozás útját, hajlandó a miniszterelnökségről lemondani s beérni egy riiszort-tárcával. Ezt csupán az országos nemzeti párt Heinrich féle csoportjában hiszik. Csizmadia Sándornak, a volt szociáldemokratának közvetlenebb alkalma kínálkozott Friedrich Istváaaal megismerkedni. Neki földmivelési áiíarfiíitkárságot ajánlottak, ha azokkal a szervezet4 földmunkásokkal, akik személyéhez ragaszkodnak, kilép a szociáldemokrata-pártból. Csizmadia Sándor nyilatkozik az egyik budapesti estilapban s kijelenti, hogy nem igaz, mintha ő államtitkári állást vállalt volna, csak a megegyezés érdekében hajlandónak nyilatkozott a tárca vállalására, ha a Friedrich-kormány a földmunkások szövetségének beterjesztett kívánságait teljesiti. Ebből azonban semmi sem tett. Csizmadia rövidesen meggyőződött arról, , hogy „Friedrich nem a megegyezést, hanem az ellentéteket keresi". Atní Friedrich tárgyalásait illeti, amelyekre Clark antant-megbízottól kapott megbízást, azofoa záros határidő volt kitűzve s egyik forrás szerint a határidő már szerdán este lejárt. Fried;iichnek be kell számolnia az eredményről, amely nagyjában aligha lehet más, minthogy az országos nemzeti párttal még egyezkedik, de a többi párttal már nincs egyezség. Lehet hogy .Friedrich közbejött betegsége miatt a tárgyalások tovább húzódnak. A keresztény pártok nem állnak már útjában a koncentrációnak, de kivánják, hogy a legtöbb miniszteri tárca az ő politikusaik kezében legyen s ezek közölt a belügyi is náluk maradjon. A liberális pártok tudvalevőleg pártonkívüli politikusnak adnák a belügyi tárcát s kivánják a propaganda-minisztérium megszüntetését. A keresztény blokk részéről az uj kormány megalakulásával junktim kivánják négyheti terminus szabását a választások kiirására. Ezt a kívánságot bizonyosan minden párt elfogadja. Más információ szerint a keresztény blokk olyan mértékt- koncentrációba, amilyent a liberális oldalon kívánnak, nem hajlandó belemenni. Hajlandó két miniszterséget adni a liberálisoknak, azonfelül még egyet akár a szociáldemokratáknak, akár a kisgazdáknak, akár más pártnak. Nyilvánvaló, hogy a keresztény blokkban nagyon tévednek, ha a helyzet ilyen megoldá sában komolyan hisznek. Az egyenes ut minden huzavonán, mesterséges fogáson tul ma is, mint volt: az összes pártok megegyezése, a koncentráció, ami — egyre jobban bebizonyul — csakis Friedrich István személyes ambíciója miatt nem jöhet létre. Szegedi tisztviselők átlépése román szolgálatba. (Saját tudósítónktól.) Megírtuk, hogy a románok leszámoló-hivatalt akarnak szervezni és hogy az uj hivatal részére a szegedi központi leszámoló-hivatal tisztviselői köréből óhajtanak tisztviselőket megnyerni. A kecsegtető feltételeknek, magasabb fizetési osztályokba való sorozás stb. nem maradt el a hatása, szép számmal jelentkeztek tisztviselők, akiket részben a jobb fizetés, részben az elkeseredés az itthoni ál apotok fölött vitt arra az elhatározásra, hogy átlépjenek a román állam szolgálatába. Többen el is utaztak Kolozsvárra, ott felvehették az előleget, annyit, amennyit egy tisztviselő egyszerre még sohasem vett kézhez. Aztán visszatértek Szegedre. Itt megindult a szervezés, toborzás, tárgyalás a magyar hivatalos fórumokkal, amelyek, mint a Máv. igazgatósága, is kijelentették, hogy itt tisztviselő-fölösleg nincs és igy a. személyzetet nem engedik át. A tisztviselők oly irányban is próbálkoztak lépéseket termi, hogy illetményeik beszüntetése mellett bizonytalan időre szabadságoltassanak. Ez sem megy. így tehát nem marad más hátra, minthogy a románok a tisztviselők átengedése miatt a magyar kormánynál interveniáljanak. Most már azonban a tisztviselők körében a bizonytalanság kezd erőt venni és a fényes Ígéretek dacára haboznak, hogy átlépjenek-e vagy nem. Az idő sürgeti őket és a kimutatásban szereplő tisztviselőknek a napokban útra kellene kelni. A Máv. beleegyezése nélkül átlépő tisztviselő természetesen elvesztené az államvasutaknál szerzett összes jogait. Kétes, hogy a Máv esetleg visszafogadná-e kötelékébe azokat, akik magasabb fizetésért,, hivatali előnyökért, önként elhagyták a szolgálatot. Másrészt nincs még biztosítva az átlépő tisztviselők családtagjainak a románok által való elhelyezé'e. Ez is nagymértékben befolyásolja, aggasztja azokat a családos tisztviselőket, akik az átlépés gondolatával foglalkoznak. Idegenbe, idegen szolgálatba lépni, lakás nélkül, télviz idején, bizonytalan eshetőségekkel — mindez érthetővé teszi, hogy az utolsó percben megingatja a tisztviselők elnatározását. Ugy értesülünk, hogy sokan visszamaradnak azok közül is, akik eddig hivei voltak a román leszámoló hivatalhoz való átlépésnek. Abban az esetben azonban, ha a Máv. igazgatósága — amire kevés remény van — szabadságolná az átlépni óhajtó tisztviselőket, az eddig jelentkezettek rövid időn belül elhagynák Szegedet. A közvilágítás veszedelme. A gázgyárnak ismét kifogyott a tüzelőanyaga és kedden este ez már érezhető is volt a gyengébb világításon. Számos magánlakásban hoszszabb időre, sőt véglegesen megszűnt a villanyáram. A kávéházakban és vendéglőkben is szünetelt egyideig a villanyvilágítás. Az áramszolgáltatást kerülete'nkint fölváltva szüneteltették időről-időre, hogy azalatt kellő áramot fejleszthessenek. A gázgyár olyan tökéletesen kifogyott minden készletéből, hogy a villamosáram teljes szünetelése fenyegetett már csütörtökre. A gyár igazgatója, Pongrácz Albert, levelet irt a polgármesternek s bejelentette neki a veszedelmet, arra kérve őt, hogy a Pick-féle szalámigyárból és a gyufagyárból rekviráltasson szenet. A polgármester, már a levél kézhezvétele előtt értesült a gázgyár széninségéről és intézkedett, hogy az még a szerdai nap folyamán így vagon szenet és tíz vagon fát kapjon. Ez a készlet elkerülhetővé teszi, hogy a világítás csütörtökre már teljesen beszünjék Pongrácz igazgató a gyár végső ínségében csupán apnyi szénnek biztosítását kívánta ugyan a polgármestertől, amennyi legalább az utcák világítására legyen elégséges, de a kiutalt mennyiség a magánvilágitásra is elegendő, nevezetesen a szén elég — egy napra, a tíz vagon fa is rövid időre. Pongrácz gyárigazgató elmondotta, hogy a közvilágítás veszedelme részint a szénszállítmányok elmaradásának, részint a közönség indolenciáinak tudható be. Októberben kellett volna megérkeznie Romániából a szénszindikátustól megrendelt negyedik szállítmánynak. Ez azonban elmaradt s egyelőre nincs is remény arra, hogy megérkezzék. Ami a közönség indolenciáját illeti, köztudomásu, hogy Szegeden majd minden háznál pazarul használják a villanyvilágítást, a gázt, jóllehet a hatóságok már többször nyomatékosan figyelmeztették takarékosságra a lakosságot. Szerdán este már redukált mértékben világították az utcákat. A külső részeken a világítás szünetelt. A polgármestertől kiutalt szén egy napra biztosítja a villanyvilágítást. Ha csütörtökön nem érkezik szén, péntektől kezdve nem lesz villamos-áram. A tiz vagon fa a gázvilágítás rövid ideig való biztosítására szolgál. Noske letartóztatja a forradalmárokat. Berlin. Az általános sztrájk, amelyet a német kommunisták a moszkvai szovjetkormánnyal egyetértésben akartak felidézni, hogy felhasználván a mai rossz gazdasági helyzetet, zavargásokat idézzenek elő és kezükbe kerítsék a hatalmai, teljesen megh'usult a kormány erélyes állásfoglalása és a nagy munkástömegek józan magatartása következtében. Noske hadügyminiszter, aki most egyik proklamációt a másik után bocsátja ki, n igyszámu agitátort tartóztatott le. A hitóságok nagymennyiségű röpiratot koboztak el, amelyeket a Spartakusok adtak ki agitációs célokra. A polgárőrségek állandó készenlétben vannak és a mai helyzetben ugy látszik, hogy a kormán/ megnyerte a csatát, hanem azért még súlyos eseményektől lehet tartani. (Le Journal november 9.) Bázel. Berlinből jelentik: Az elmúlt éjszakán az összes katonai épületeket és fegyverraktárakat önkéntes vállalkozók szállták meg, hogy megakadályozzák a raktárak kifosztását, amire a kommunisták törekedtek. Mostanáig semmiféle összeütközést nem jelentettek be. Mindamellett azonban a polgárőrség készenlétben marad Nagy-Berlin minden városnegyedében. A független szocialisták és a kommunisták vezetői közül hatvanat letartóztattak, a kommunisták legfőbb vezetőjét azonban nem tudták megtalálni. Ma reggel a rendőrség két kommunista-gyűlést, amelyet Berlin egyik kül2-es és 3-as $zámu cijareffahüvelyek a legjobb minőségben és a legolcsóbb napiárak mellett kaphatók a Médî Spécialité szivarkahüvely főraktárában Szeged, Jókal-UÍca II. sz. Telefon 15—20.- — Úgyszintén valódi FEKETE C£UB cigarettapapír kapható nagyban és kicsinyben. i? városában akartak megtartani, szétoszlatott. (Le Matin november 10.) Demobilizáció Jugoszláviában. Páris. Belgrádból jelentik: A hadügyi és tengerészeti miniszter rendeletet bocsátott ki, amelynek értelmében mindazok a katonák, akik a második korosztályba tartoznak (30-tól 38 évig) és jelenleg szabadságon vannak, szabadságuk leteltével nem kötelesek csapattesteikhez bevonulni, amennyiben ezen korosztályok leszerelésére vonatkozó rendeletet a legrövidebb időn belül kiadják. (Le Temps, nov. 9.) 1 millió 500.000 munkás sztrájkol az Egyesült-Államokban. London. New-Yorkból jelentik: Hivatalos jelentések megállapítják, hogy jelenleg a sztrájk ban álló munkások száma körülbelül 1 és fél millió. Politikai körökben megerősítik azt a hirt, hogy Wilson elnök ipari konferenciát szándé kőzik egybehívni, amely meg fogja vitatni ar alkalmazandó rendszabályokat, keresni fogja a megegyezés lehetőségeit a munkások és munkaadók között. (Le Journal, nov. 9. Paral-buffet Szeged, Széchenyi-tér 5. sz. g HÍREK Rikkancsok vagy ripacsok. Igen tisztelt Szerkesztő ur! Miután b. lapja keddi számában „Rikkancsok vagy ripacsok" cimü cikkben egyenesen megkérdeznek engem, tisztelettel felelek rá. Őszintén, mi^or utólag megtudtam, hogy a színészek a „Színház és Társaság" első számát a korzón árusították, helytelenítettem a dolgot. A színészeim azonban olyan két, egy objektiv s egy subjektiv indokkal magyarázták meg viselkedésüket, hogy igazságukat eltagadni magam sem tudom. Objektív indokuk az, hogy egy igazán nívós és a szemre is kellemes megjelenésű uj színházi lapnak nagyon örültek. Subjekiiv indokuk meg az, hogy az uj lap szeikesztője — egy nagyon kedves kolleganőjük férje egyúttal és aki egy másik színházi lap részéről már a lap megjelenése előtt súlyos meghurcolásban részesült. Egyébként a színészeim éppen az Önök cikke kapcsán kijelentették és kértek, hogy ezt az Önök tudomására hozzam, hogy a Szinház és Társaságot nem óhajtják rendszeresen árusilani — csak a születés napját tisztelték meg ezzel — és hogy részükről a jövőben szívesen megteszik ezt minden olyan szegedi sajtóorgánumnak, amelyik a szinház szeretete mellett ő velük szemben tárgyilagos méltányossagot gyakorol és emberséges hangot használ. Azt pedig, hogy lapot árusítottak, ma, mikor volt katonatisztek cipőt pucolnak, a megszállott területeken táblabírák fát vágnak napszámba, lealacsonyító dolognak nem tartják s nem hiszik, hogy ezért jogosan járna ki nekik a „ripacs" elnevezés. Maradtam a Szerkesztő urnák kész hive Almássy Endre, színigazgató. • Almássy Endre' ebben a levelében maga beismeri, hogy helytelenítette a dolgot. Helyes. Ami az objektiv és szubjektív indokolást illeti, erre röviden ez a válaszunk: Talán még sem a negyedik színházi lapban reklámozott színészek illetékesek annak megállapítására, hogy nívós vagy nem nivós az a lap, amely azért indult, hogy őket pesti mintára agyondicsérje és arcképüket közölje? Talán még sem ugyanezek a reklámozott színészek dolga, hogy két színházi lap kanapépörében éppen ők és éppen ilyen Ízléstelen módon ítélkezzenek? Ez lehet túlságosan szubjektív eljárás, hogy en>hén szó'jur.k, dc az objektivitástól nagyon tr;Vo! áll. H így a lolleganő férjónek üzlete jól menjen, ezt ilyen módon talán mégsem lehet a szegedi színtársulat égisze alatt' megalapozni. / tavalyi művészi nívóból véleí'enül iltmaradt Étsy Emiliát kérdezze meg Almássy Endre: kapható lenne vájjon ő, aki istenáldotta, vérbeli