Délmagyarország, 1919. november (8. évfolyam, 235-259. szám)

1919-11-13 / 244. szám

Ára 40 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 96.— K félévre . 48.— K negyedévre 24.— K egy hónapra 8.— K Fgyes szám ára 40 fill. Vasárnapi szám ára 60 f. Szerkesztőlég: KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM A szerkesztőség telefonja: 305. Kiadóhivatal: KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM A kiadóhivatal telefonja: 306. Szeged, 1919 VIII. évfolyam 244. szám. Csütörtök, november 13. A nemzeti hadsereg Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam. Ezt irta Ferenc József ama nevezetes napon, melytől kezdve az emberiség tőrténeimének bizonyára uj korszaka fog datálódni. Mi már, akiket azóta, amikor e mondás elhangzott, sem & kor, sem a nélkülözés, sem 'á harctér nem vitt el az örök elmúlásba, nagyon jól tudjuk, hogy Ferenc József nem mindent gondolt és fontolt meg jól. Azzal például aligha számolt, hogy a háború megtörölheti a Habsburgok Istentől származtatott (.hatalmát és azt a rabláncot is, amely Magyarországot Ausztria és az uralkodó család szekere elé kötötte. Nem szabad elvesztenünk a háborút, mert mi nem vagyunk olyan helyzetben, mint az antant államok; nekünk nincs, amit elveszítsünk, ha mi vesztünk, mindent vesztünk. Ezzel a mondással akkor kedveskedtek és akartak lelkesíteni vezető államférfiak, amikor már nyakig benne voltunk a háborúban. De ha jól emlékszünk, mindjárt a háború első telén Vázsonyinak egy állítólagos mondása is bejária az országot, amely ugy szólt, hogy Isten mentsen meg bennünket, magyarokat, attól, hogy a központi hatalmak győzzenek. Nyilvánvaló, hogy Ferenc József, a vezető államférfiak és Vázsonyi közül csak az utóbbi féltette a tisztán felismerhető magyar érdekeket. A központi hatalmak győzelme a porosz : (Hohenzollern) és az osztrák (Habsburg) j katonai és rendőri szellem példátlan elhatalmasodását vonta volna maga után, elviselhetetlenül megerősítette volna az uralkodó családok dinasztikus politikáját, Magyarország függetlenségi törekvéseinek pedig jóidőre megásta volna a sírját. Sok veszteni valónk volt, tömérdeket vesztettünk is mindannyian, akiket a háborúba belehajszoltak. De mindent csak az vesztett, akinek az életét okkal féltették, a törékeny, öreg, a halálra régen megérett monarchia. Olyan nemzete, amely annyit vesztett volna a háborúban, mint mi, nincs Európának. De Lengyelországon kivül olyan állama sincs, amely annyit nyert volna. A háború nyomán támadt megrázkódtatások eddig nem engedtek időt és ideget a nemzetnek, hogy függetlenségének, melyet évszázadok óta szinte folytatólagosan vivott szabadsághaicok szenteltek meg, méltóképen örvendeni tudjon. De nem is került még semmi a szemei elé a függetlenség tényezői közül. Mióta a háborút befejeztük, forradalmak pusztították az országot. Előbb a vörös, majd a fehér terror. A vörös terror miatt vonult be a román hadsereg Budapestre, de a fehér terror miatt volt kénytelen és képes mostanáig ott maradni. A helyes irányba való kifejlés első tünete, hogy a szervezett nemzeti hadsereg bevonulhat a fővárosba. Lehetetlen meg nem látni, hogy a nemzeti hadseregnek a fővárosban elismerten való megjelenése az önálló nemzeti élet első jogszerű megnyilvánulása. Leheletlen ennek nem örülni, hiszen már az első napon ugy kellett volna lenni, hogy a magyar ember áhitva és babérral kezében várja a nemzeti hadsereg katonáját. Károsnak és ütineprontónak találjuk ma kutatni, hogy ki és mi volt az oka, hogy nem igy történt. Szivünk a jelen kevés örömén anda'og és szemünk a jövőbe néz. Nem politizálu -k, amikor a katonáról beszélünk. A helyét, a szerepét, a hivatását szeretnénk megjelölni a független Magyarországban. Annyira közismertek azok az okok, amelyek eddig idegenné, sőt gyakran gyűlöletessé tették a lakosság előtt a közös hadseregei, hogy felesleges őket részletezni. Ez okok legnagyobb része már megszűnt. Az önálló magyar hadseregben nem fogják mellőzni, üldözni a magyar fiut. Kaszárnyáinkon nem a kétfejű sas fog terpeszkedni és a katonazenekar ünnnepi száma nem a Gotterhalte lesz. Szalónképes lett a Himnusz a kaszárnyákban is és a magyar katona vezényszava ezentúl minden ezredben a nemzeti nyelv lesz. A többi, közelférkőzni egészen a polgárság szivéhez, azzal állandó összeölelkezésben élni, elsősorban a nemzeti hadsereg tisztikarán múlik. A hadsereg maga a lakosság. A hadsereget a nép tartja fenn adóval, táplálja vérrel. A háború bebizonyította, hogy mindannyian katonák vagyunk. Addig tehát, mig másra nem szolgáltatnak okot, a lakosságnak arra van meg minden oka, hogy szeresse, becsülje, tisztelje és támogassa a nemzeti hadsereget. A forradalmakból kezdünk kijönni. Az első komoly lépés a kibontakozás felé a Horthy fővezérrel való megállapodás volt. A hadsereg többé nem egy kormányé, nem egy párté, hanem a nemzeté. így legyen és erre tanítsanak meg minden katonát. A katona pedig szűnjön meg politizálni, ne ismerjen különbséget szegény és gazdag, zsidó és református, munkás és polgár között. A katona az egész nemzet büszkesége legyen, akire bizalommal bizhassuk biztonságunk és nyugalmunk védelmét, ha kell, visszaszerzését. Az események most már gyorsan fejlődnek helyes irányba. Az a kormány, amely hihetőleg az utolsó forradalmi kormány volt, kénytelen kezéből kiadni a hatalmat. Jön az első olyan kormány, amely birtokában lesz az alkotmányosság minden ma elképzelhető és megteremthető föltételének és eszközének. Innen, ha még tömérdek akadály és nehézség árán is, a békeszerződésen, a nemzetgyűlési választásokon és a nemzetgyűlésen át a mindig jobban megszilárduló rendhez és a föltételeit egyre jobban megtaláló termeléshez kell vezetni az útnak. A megnyomorított, kiéhezelt, sokat szenvedeti, de teljesen meg nem tört független Magyarországnak létérdeke ez. A nemzeri hadsereg a megújhodás ez első nehéz lépéseiben, de később is, akkor támogatja hivatása magaslatán az országot, ha példát mutat az önfegyelemből, a rendtartásból, az önmérsékletből, a kötelességtudásból. Ha a helyén marad, amint mindenkit oda kell utalni. Ha a polgárok egyenlő jogait fogj'a védeni, amire a főparancsnok vállalkozott. Ha az egész nemzeté lesz, hogy azután az egész nemzet szivébe zárhassa. Betiltották a péksütemények készítését. — Ki az oka a kenyérhiánynak? — Petróleumot oszt a közélelmezési hivatal. — Az árvizsgáló-bizottság ülése. — (Saját tudósítónktól.) AÍ árvizsgáló-bizottság kedden délután Csonka Ferenc elnöklete alatt ülést tartott, amelyen megállapította a Braun E. cég részére érkezett fa árát és pedig a fogyasztóknak métermázsánként 75 koronában, ipari vállalatok részére 97 korona 50 fillérben. Magánosok vagontételben fát nem kaphatnak. Az árvizsgáló-bizottság foglalkozott a Müllercégtől átvett 11.000 liter petróleumul, amelyet literenként 9 kor. 40 filléres árban a közélelmezési hivatal fog kiosztani. Az ülés legfontosabb tárgya a kenyér és lisztellátás kérdése voll. A bizottság oly módon vél enyhíteni a nincstelenségen, hogy maximális árakat a kenyérre és lisztre mindaddig nem állapit meg, amig a város egy bizonyos időre annyi lisztkészlettel nem fog rendelkezni, hogy ezalatt az idő alatt a fogyasztók ellátását feltétlenül biztosítani tudja. Addig ugyanis, amig az ellátáshoz szükséges liszlkészlet nem áll rendelkezésre, a maximálás csökkéntőleg hat a kenyérgyártásra. Kenyér úgyis nagyon kevés van, persze rettenetesen drága. A kenyérinség enyhítésére egy másik módozattal is próbálkozik a tanács : betiltotta a fehér péksütemények készítését. Csütörtöktől kezdve további rendelkezésig semmiféle fehér süteményt elő nem állithatnak. Az ellen nincs kifogása a bizottságnak, hogy nulláslisztből süssenek kenyeret a pékek. Nincs szükség hosszabb okoskodásra annak megállapítására, hogy az árvizsgáló-bizottság határozata legkevésbé segit a katasztrófális liszt- és kenyérhiányon, legfeljebb azt éri el, hogy a fehérsüteményeket kenyéralakban kell méregdrágán megvásárolni. Mert hogy a pékek egy fiiért sem hajlandók veszíteni készítményeiken, akár kenyér-, akár pedig süteményalakban dolgozzák f;l a lisztet, több mint bizonyos. A valósággal kétségbeejtő bajokon csak egyetlen mó lon lehet némileg segíteni: elegendő lisztkészletbeszerzésével. Még mindig hátramarad a másik nagy baj: az esetleg beszerzendő liszt is olyan drága, hogy a szegény ember képtelen megfizetni. Szegeden ma már 16—18 koronába kerül egy kiló kenyér, azt is fel kell kutatni és csak hosszas utánjárással lehet hozzájutni. A pékek sorra csukják be boltjaikat. Egynémelyikének van még néhány napra lisztje. Ha azt is"feldolgozzák, aminthogy fel kell dolgozniok, néhány napon belül az összes péküzletek bezárulnak. önkéntelenül is felvetődik a triviális kérdés: hová vezetnek ezek az állapotok és ki felelős a bajokért, amelyeket a sokszor panaszolt közlekedési mizériák és a megszállásokozla nehézségek ellenére is feltétlenül meg lehetett volna előzni ? Szegeden még néhány hónappal ezelőtt rengeteg liszt volt felhalmozva. Ugyanakkor a lakosság lisztellátását játszi könnyedséggel lehetett volna aránylag olcsó árakon biztosítani, de vonatszámra szállították el innen a lisztet. Ki felelős azért, hogy a liszt néhány hét alatt elvándorolt Szegedről, uj pedig nem jött helyébe? Sok lótás futás után nagynehezen sikerült tiz vagon lisztet itt tartani a városnak. Ez a liszt nyolc napra elegendő. Mi lesz nyolc nap múlva! És ennek a tiz vagon lisztnek az ára is kilónként 12 koronába kerül, ha nem még többe ? Feldolgozva a kenyér kilója leltétlenül 14—16 koronába kell hogy kerüljön! Az árvizsgáló-bizottság legújabb határozatáról Király Albert, a pékmesterek szakosztályának elnöke a következőket mondotta : — A rendeletet megkaptam, de hogy holnapig mikép közlöm az összes pékekkel — nem tudom. Külömben majd megtudják a lapokból. Ha nem tiltották volna be a süteménykészitést, akkcr se bírtuk volna sokáig a mai viszonyok között. A nulláslisztet 15 kor. 50 fillérben kell ma vásárolnunk. Szállítási költségekkel 16 koronára "rug kilója. Hatvanfilléres sütemények mellett nagynehezen megtaláltuk volna számitásainkat. De milyen árban adjuk a kenyeret, ha a liszt kilója 16 korona, amikor a 10.000 koronás fával és magas munkabérek mellett kell dolgoznunk. Sok pék már egyáltalában nem süt, mert nem fizethet rá az üzemére. A hatóság ellátatlanul hagyott bennünket és kizárólag a csempészekre vagyunk ráutalva Azt hiszik rólunk, hogy mi szivesen támogatjuk a láncosokat a fogyasztók rovására. De meg kell tennünk, hacsak nem akarjuk valamennyien kiírni az üzlet ajtajára, hogy kenyér nincs. Magunk is belátjuk, hogy lehetetlen megfizetni a nulláslisztből készült kenyeret I Volt idő, amikor 6 koronás árban annyi lisz et vehettünk volna, amennyit akartunk, de nem mertünk belemenni nagyobb vásárlásba, mert az árvizsgáló-bizottság akkor a kenyér érát ' kor. 20 fillérben maximálta. A magam részéről örömmel adnám át műhelyemet a városnak. Lássa el ő liszttel, nekem pedig adjon munkámért fixfizetést. így a legsúlyosabb viszonyok között kéli dolgoznunk és minden pil!:inatban fenyeget bennünket a lehetőség, hogy a kihágási bíróság e!t- kerülünk Schweiger Simon pékmester a határozat r * a következőkép nyilatkozott: — Most hallom, hogy nem szabad Bötiji fehérsüteményt Nincs más hátra, minthogy becsukjuk a boltot és eibocsássuk munkásainkat, mert se liszt, se kenyér... Mekkora lehet a fogyasztók panasza, ha & pékek is panaszkodnak. Azzal már lekéstünk, hogy előrelátást ajánljunk a hatóságnak ai életbevágó kenyérkérdés elintézésénél. Anélkül azonban, hogy túlozni akarnók a baj jelentőségét, sürgős köibelépésre és körültekintő óvatosságra hivjuk fel a hatóság figyelmét. A városkormányzó sajtóirodájából. Kirótt pénzbírságok. A városkormányzó-tábornok 1919 november 6., 7., 8., 9., 10. és 11-én kelt elhatárolással a következő bírságokat rótta ki az alább felsorolt személyekre a kiviteli tilalom megszegéseért : Kovács Géza (Hmvásárhely) 60, Szabóné Huszka Mária (Hmvásárhely) 70, Tóth Lajos és Kopács Emma (Hmvásárhely) 90, Lesko Erzsébet (Hmvásárhely) 40, Szabó Mihály (Hmvásárhely) 90, Tatár Lajos (Hmvásárhely) 50, Kiss Ferenc (Szeged) 150, Horváth Józsefné (Szatymaz) 100, Lobozár Péter (Szeged) 500, Mosó Krisztina (Szeged) 600, Földesi Bálint (Szeged) 1000, Borbély Jánosné (Dorozsma) 500, Maróti János (Dorozsma) 500, Maróti István (Dorozsma) 600, Kenderesi Ernő (Szeged) 10, Klein Vilmos (Budapest) 500 korona. 1919 november 9-én kelt elhatározással 500 korona birsággal sújtatott Savanya János szegedi lakos, amiért vonakodott kocsi„Rövidárus" m Gizella-tér 3. szám. m Férfi és női ingek, harisnyák, keztyíik, gallérok, nyakkendők, zoknik, Férfi és női szabókellékek! Lyukselyem, gépselyem, quipsli, szabókréta, szabó tük, csontgombok a legolcsóbb árban kaphatók. 278 „RÖVIDÁRUS" Gizella-tér 3. szám.