Délmagyarország, 1919. november (8. évfolyam, 235-259. szám)

1919-11-06 / 238. szám

fcy Ára 40 fillér. ^Jf ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 96.— K félévre . 48.— K negyedévre 24.— K egy hónapra 8.— K Egyes szám ára 40 fill. Vasárnapi szám ára 60 f. Szeged, 1919 Vili. évfolyam 238. szám. Igazságosan. A fizetésrendezés bizonyára sürgős. Ezen a véleményen lehetett, úgy gondoljuk, a tanács is, különben nem rendezte volna a városi tisztviselők fizetését. Most, amikor a város állítólag nyakig úszik az adósságokban és íerhekben. Mégis nagyon helyesen tették, hogy a tisztviselők fizetését rendezték. Annak ugyanis, hogy a városnak nincs pénze, hogy nem tudja olyan arányban emelni a bevételeit, mint amilyenben a kiadásai — bizonyára csak átmenetileg — nőnek, mindenki inkább láthatja a kárát, mint a tisztviselő. Szívesen mondogatják, hogy az az ember, aki a tisztviselői pályára lép, szegénységi fogadalmat tesz és hogy a ma romokban heverő ország újraépítésének munkájából az oroszlánrész a tisztviselők vállaira fog nehezedni. A szegénységi fogadalom, már megengedjenek nekünk a szerzetesek, nem a legszebb perspektiváju jövőt nyitja e nagyon is anyagi, sivár és hívságos világban. Valamit, különösen annak, aki szegényül is született, mégis ér, különösen abban az esetben, ha e szegénységi fogadalomért kárpótlásul egzisztenciájának és mindennapos kenyerének biztosítását kapja. Telt-e azonban a mindennapi kenyérre abból a fizetésből, amit a városi tisztviselők eddig kaptak? Bőven ezután se fog telni, de az a pár garas, amennyivel ezután többet kapnak, enyhíteni fogja nyomorukat, amire bárkit becsületes munkáért kényszeríteni nem erkölcsös és nem okos dolog. A tanács azonban nem következetes. És mert nincs közgyűlés, amelyen szociális érzésű városatyák erre figyelmeztethetnék, sietünk ezt a munkát elvégezni. Egyes ágakat ugyanis, a - már régen is rossz recipe szerint, nem akar most részesíteni a fizetésrendezés — itt elmondhatjuk, mert valóban áldás-áldásaiban. Egységes állami rendezést, meg mi mindent vár. Ismerős nóták ezek, de rossz, hogy még mindig hallani kell. Szándékosan nem soroljuk fel, nem is kerestük, hogy kik és hányan vannak, akiknek a fizetését nem akarják rendezni. Mert mindenkiét rendezni kell, rendezés alatt a törzsfizetésnek a többiekével arányos megjavítását értve. Sok mindenre tellett ennek a városnak a háború kitörése óla, akár kiadásról, akár az állam részére való előlegezésről volt szó. Kellett az Ábrahám-kormány részére is, mint utólag kiderült, nemcsak az a tízmillió, amit legnagyobbrészt kisemberek zsebéből vettek kölcsön csak a jó Isten tudja, milyen hosszú időre. Legyen hát, még pedig elsősorban legyen pénz, akár kiadásra, akár előlegezésre, mikor arról van szó, hogy a tisztviselők helyzetén javitsunk valamit, a tisztviselőkén, kik a munkás mellett az élet legszánandóbb páriái. Építeni szeretnénk. Gyönyörködni abban, hogy a romok gyors eltakarítása után szorgos kezek munkája alkot és termel. Ez vezet bennünket politikai irányunk megválasztásánál és ez vezet, amikor mosí sem, mint eddig sem, egy politikai gordiusi csomó felmutatásával akarjuk kielégíttetni a tisztviselőt. Mert nem igaz, hogy a hazafiasság követeli a tisztviselőtől, hogy tűrjön, hallgasson, nyomorogjon. A hazafias? ág egészen mást követel. Á hazafiasság azt követeli, hogy a tisztviselőt ne engedjék nyomorogni. Aki államférfi hazafias, az megelőzi, hogy a tisztviselő tengődni, kínlódni, feljajdulni vagy követelni legyen kénytelen. Ehhez azonban az kell, hogy a hazát vagy a hazöfiasságot ne akarják a maguk részére kisajátilani egyesek, osztályok és pártok. A haza édes mindnyájunké és áldó, segítő kezét — természet- és államellenesen — ne a nagybirtokosok, hanem a kisemberek, a munkások, a tisztviselők, a kispapok, a közlegények hóna alá nyújtsák. Könnyű lenne, politikai célt is szolgálna, igy beszélni. A városnak, mint mondják, nincs pénze. Hatalmas összegeket költött, előlegezett és kölcsönzött az államnak. Ma már mindenki előtt nyilvánvaló, hogy sokkal, de sokkal jobb helyzetben lennénk, ha viszonyaink rendeződésének megkezdése nem halasztódott volna el Fríedrich István makacssága miatt hosszú és drága három és fél hónappal. Milyen parányi egyéb, nagy bajokhoz képest, amelyeket Friedrich miatt szenvad el az ország, hogy a tisztviselők továbbra is várni és tűrni kénytelenek. Kérjék számon Fiiedrichtől, de fizetésjavitás nincs. Ez jó pártpolitikának, de nem az ország érdekében való okos cselekedet vagy beszéd lenne. Nem erősítette Friedrichék helyzetét, A városkormányzó rendelete. A kisiparosok kérelmére, a város polgármestere és a Nemzetközi Élelmezési bizottság véleményének meghallgatása után, a tábornokvároskormányzó a következőket rendeli el: 1. November 6-tól kezdve villamos-áramszolgáltatás 12-24 óráig történik. 2. A legszigorúbban tiltva van az áramot 18 és 21 óra között motorok hajtására felhasználni. 3. A jelen rendelet 2-ik §-a ellen vétőktől haladéktalanul megvonatík a villanyteleppel való összeköttetés. De Tournadre s. k., tábornok-városkormányzó. hogy a kényszerhelyzetbe^ levő tisztviselők részéről bizalmi aláírásokat gyűjtöttek. A megbuktatásnál sincs szükség a tisztviselőkre. Ne vonják be a tisztviselőt is az állandó politizálásba, amit nagy kedvteléssel tettek meg az elmúló rezsim emberei, pedig sokkal többet árt a hazának, mint amennyit használ egyes pártoknak. A tisztviselő dolgozzék, szorgalmasan, jól és becsületesen. De teremjen munkájának, mint a földművelő, kereskedő vagy iparos munkájának, gyümölcse is. Ha másban nem, legalább abban, hogy a szegénység helyett, amelyre fogadalmat tett, ne sivár nyomor kisérje végig ez életben. A városkormányzóság közleménye. 1. A városkormányzó-tábornok a vakok intézetének felsegélyezésére a bírságalapból 2000 koronát adományozott. 2. A városkormányzó-tábornok 1200 koronát juttatott a szegedi csendőrkerület parancsnokságához, a csendőrség által október 14. és 31. között lefoglalt csempészáruk eladásából befolyt összeg egyötöde fejében. 140 széles kosztüm-kelme mtrje 98 K 140 „ tegeth. „ „ 160 „ Blous selymek métere ... 48 „ 328 Gerő és Tabár cégnél Szeged-Csongrádi Takarék pénztár palotájában, Széchenyi-tér 7. Ö

Szerkesztőség: KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM A szerkesztőség telefonja: 305. Kiadóhivatal: KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM - A kiadóhivatal telefonja : 305. Csütörtök, november 6 Utazás és árubeszerzés — £okba kerül a sáp. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi kereskedők valóságos legendákat beszélnek azokról az élményekről, amelyekkel egy-egy üzleti utazásuk jár. Ma már ott tartanak, hogy egyáltalában nem akarnak kimozdulni Szegedről. Az igazolványok megszerzése, Budapest, Nagyszeben, Belgrád stb. távoli helyekre való elutazás egy aláírásért, a sok átszállás és vonat-, utasvizsgálat, a fűtetlen, ablaknélküli kocsik, órákon, éjjeleken át való álldogálás a jéghideg vagonfolyosókon, az állomási hideg várótermekben való ácsorgások elveszik, különösen a már nem egészen fiatal kereskedők kedvét attól, hogy távolabbi vidékeket keressenek fel árufelkutatás, beszerzés céljából. Egyes cikkek ma Szegeden alig kaphatók. Csak egy példát emlitiink fel a sok közül: lámpaüveget egy üzlet kivételével nem lehet kapni egész Szegeden. A szegedi üveg- és porcellán-kereskedők pedig hónapok óta készülnek Csehországba árukért, de csak a készülődésnél maradnak, mert fáznak az utrakeléstől. Pedig az árukat mégis csak Szegedre kell hozni és ezt meg is teszik a láncosok. Szomorú, de való, hogy a láncosok nélkül a legszolidabb üzletek sem tudnak megélni ma Szegeden. Okét nem érintik olyan érzékenyen azok a kalamitások, amelyek az uton léptennyomon az utasok elé gördülnek. Mindennapi eset például, hogy sokszor felelőtlen elemek kifogásolják az utiigazolványokat, amelyek azonnal elfogadhatók lesznek, mihelyt a kivetett 1000, néha több ezer korona mentesítő sáp megfizetődik. Egyik jól öltözött szegedi kereskedővel történt meg a napokban, hogy ;gyik Szegedhez közeleső állomáson, miután már elhelyezkedett a vasúti kocsi fülkéjében, rányitott egy egyenruhás vizsgáló és kijelentette, hogy az utiigazolványa nem jó. — De kérem, hiszen az egész Jugoszláviát végigutaztam ezzel és az igazolvány három hónapra érvényes I — Ne beszéljen — mondta a magát vizsgálóul feltüntető egyén. — Ha én azt mordom, hogy nem jó, akkor nem jó. Szálljon le! Az utas, aki két hét óta hányódott-vetődött, mint Noé bárkája, ijedten szállt le. Késő éjjel, pokoli sötétben vergődött végig a közbiztonságtól messze rugaszkodott utcákon, míg végre egy hotel cselédszobájában, rozoga díványon elmélkedhetett arról, hogy mennyivel jobb otthon. Másnap egy ismerősével találkozott, aki ezer korona ellenében hajlandó volt arra, hogy kitámogassa őt a kedves városból. Elintéződött. Azonban az uton bizonyos hiányosságok jóvátétele ujabb ezer koronába került a kereskedőnek, míg végül az utolsó állomás előtt, megint előtűnt egy kellemetlen szabálytalanság, amelyet Szegedről kellett elintézni ötszáz korona melléklésével. így kerül tehát egy alig 48 kilométeres utazás 2500 koronába, hozzá az utazási jegy ára száz korona. Ezek után részben érthető, hogy a láncosok egy cseppet sem szégyenlősek akkor, amikor az áruk értékét 30—50, sőt több percentes szállítási költséggel terhelik. A közönség pedig szörnyűködik, bosszankodik, évődik és szitkozódik. Szidja a kereskedőt, a láncost, a hatóságot, az életet és mindenkit Sajnos, ugylátszik, ezek az "g • A tudnia kell, hogy harisnyák, keztyük, női és férfi ingek, kemény és puha ingUnneü is! naStaS'és menijasszonui koszorúit, fátyolok ^ szabókellékek, mindennemű uri és női 278 divatáruk legolcsóbb beszerzési forrása „Rövidárus" Gizella tér 3. Friedrich a koncentráció ellen. — Giesswein Sándor ujabb nyilatkozata. — (Saját tudósítónktól.) A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának választmánya azt határozta, hogy szigorúan kitart vezére, Friedrich István mellett s nem fogad el olyan megoldást, amely eltérést jelentene a keresztény nemzeti iránytól és a keresztény pártok túlsúlyát negligálná. Kimondták, hogy minden tárgyalás csak Friedrich István személyén keresztül történhetik. Maga Friedrich annyi változást koncedálna, hogy két tárcát engedne át a liberálisoknak, nevezetesen azonban Heinrich Ferencnek és Simontsits Elemérnek (nem pedig Lovászynak s egy más igazi liberálisnak), továbbá két tárcát engedne a szociáldemokratáknak, még pedig Miakits Ferencnek és Vanczák Jánosnak. Ebbe a megoldásba nem megy bele az ellenzék, amelyben Friedrichék most már a Giessweinnél maradt keresztényszocialistákat is számítják. Nem megy bele azért, mert Heinrich Ferenc és Simontsits nem képviselhetik a liberális nemzeti pártot, amelynek ők legkevésbé liberális tagjai. A szélsőségesen reakciós Friedrichhel nem egyesülnek a szociáldemokraták, akiknek Friedrich István üldözője volt, akiket mindeddig politikai tényezőkül nem akart elismerni. Hogy Friedrich Istvánnal nem jöhet létre a koncentráció, azt világosan kifejezi Giesswein Sándornak egy ujabb nyilatkozata, amelyet a Clarknél történt kihallgatásáról fett. Giesswein Clarknek is elmondotta, hogy az ő véleménye szerint is csak koncentrációval lehet megoldani a bonyodalmat s minden tekintélyes pártot számba kell venni. A megoldást pedig az is sürgeti, hogy a jövő hónapban már a képzelhető legsúlyosabb gazdasági válság előtt fogunk állani és „ugyancsak nagy teherbírással kell fölszerelve lennie a kormány lelkiismeretének, ha ezért a felelősséget egyedül akarja majd vállalni". Mi is azt hisszük, hogy a legnagyobb büntetés az lenne Friedrichékre, ha nekik egyedül, a többi pártok nélkül kellene vállalni a békekötés és a gazdasági válság felelősségének terhét. De az a baj csak, hogy ebben a felelősségvállalásban a nemzet károsodnék meg a leghátrányosabban. Ujabban fölmerült egy középblokk terve is, amely a keresztényblokk és a demokratikuspártok közt mintegy középhelyet foglalna el s amelyben a Giesswein-féle keresztényszocialista-párt és a munkapárt egy része foglalna helyet. De ugy véljük, elég már a párt- és blokkalakulásokból. Egységesen csinálják meg a koncentrációt valamennyi párt részvételével. Friedrich nem lehet ebben mindvégig akadály. Sir Clark tárgyalásai most már végük felé közelednek. A keresztény blokknak Friedrich személye mellett való ujabb megnyilatkozása sem gátolhatja meg a kibontakozást. Épp ezért emlegetik állandóan miniszterelnököknek gróf Zichy Jánost, gróf Bethlen Istvánt, vagy gróf Andrdssy Gyulát,