Délmagyarország, 1919. november (8. évfolyam, 235-259. szám)

1919-11-05 / 237. szám

I 1 tór Ára 40 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁRA: i' egész évre 96.— K félévre . 48.— K negyedévre 24.— K egy hónapra 8.— K Egyes szám ára 40 fíll. 'j Vasárnapi szám ára 60 f. Szerkesztőség: KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM A szerkesztőség telefonja: 305. . Kiadóhivatal: KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM A kiadóhivatal telefonja : 305. Szeged, 1919 VIII. évfolyam 237. szám. Szerda, november 5. • ^ Giesswein vétőt kiált. É-s Giesswein Sándor: 'igy hivnak egy $ okos, kedves, bátor és jó papot, aki ;^azán keresztény és igazán szociális. komolyan és szószerint veszi a ke­reszténységet, a szeretet vallásának vallja, \nem e világból valónak, de e világba leszállónak, nem csinál belőle se politi­kát, se üzletet, se felekezeti, se faji gyű­lölséget, ez a bölcs és valódi pap a Krisztus tanítása szerint él, beszél és cselekedik. Ha,minden pap és minden keresztény olyan valódi vdna, mint ez a Giesswein Sándor, akkor, — nos akkor nem lett volna se forradalom, se bolsevizmus, se terror, se ellenterror, nem lett volrta világkatasztrófa se, mert egyszerűen nem lett volna — világ­; háború ! Giesswein Sándor kanonok az ötöd­féléves háború előtt, alatt és után egy­aránt azt hitte és hirdette, hogy az embereknek nem szabad egymást ölni, hogy a béke a legfőbb földi áldáé> > Hogy a Szeressétek egymást! igéje kate­górikus imperatívusz. Ő pacifista volt akkor, amikor a mai kereszténykedők javában szították a gyűlölet lángját, a háború lángját, az összeomlás lángját. Naiv volt, nem egészen jól látta o nagy összefüggéseket a nagy háború és egyéb nagy disznóságok között, (hogy például a sertésvámokról ne is szóljunk), mind­egy, ez a Giesswein Sándor mindig jó keresztény volt, valódi ember, becsületes pacifista, a béke barátja, a háború ellen­sége. A legnemesebb értelemben vett internacionalista, egy nagy nemzetközi vallás derék papja, a nemzetközi béke­liga magyarországi feje, az esperantista mozgalom lelkes katonája. Ma, amikor a kereszténység zászlaját húzzák árbocukra a politika legkülön­félébb kalózhajói, amiket hirtelen átfes­tettek és a zavaros vizekre küldöttek, ma, amikor véresszájú és sárgamáju demagógiát akarnak űzni a legszentebb jelszavakkal, ma valóban méltán kiváncsi e kavarodás, e vásár és e komédia szemlélője, hogy mit szólhat mindehhez ő, az igazi keresztény, a valódi pap, a béke barátja, a gyűlölet ellensége ? Giesswein Sándor szólt. Higgadtan és komolyan, de egy kis keserű iróniát le­het érezni a szavaiban. Egy kis kiábrán­dulást, egy kis méltatlankodás! a látvá­nyon, amely közéletünk bizánci porond­ját bizony ország-világ csúfjára elék­teleníti. Többek között ezt mondja szelid, jó Giesswein Sándor: „A béke tekintetében (a háború folyamán tett békeakciókra hivatkozik) a galileisták álláspontja sok­kal közelebb állott a pápa álláspontjához, mint bizonyos keresztény újságoké." Ezt ?) mondja, a pap, a keresztény, Giesswein kanonok. Továbbá ezt is ő mondja: „Meggyőződésem szerint a Lipótvárosban még ma is több keresztényi szeretet található, mint egyes „keresztény" újsá­gok szerkesztőségeiben." Ezt sem mi mondjuk, ezt is ő mondja, aki bizonyára elfogulatlan tanú ebben a dologban. És végül, rezignáltán bár, de azért szilárd reménnyel a jobb, szebb és tisztább jövőben, hirdeti Giesswein Sán­dor : A gyűlölet dühöngött itt öt esz­tendőn át. Tévesen cselekszenek azok, akik a szeretet megteremtése helyett ma a kereszténység jelszavával ujabb gyülöl­ségek csiráit vetik el . . . Így szólt a keresztény reneszánsz kellős közepén, a nagy fölbuzdulás nap­jaiban az Ur jámbor és bölcs szolgája, a római egyház kanonoka, akiről talán még ellenségei sem állithatják, hogy nincsen köze a kereszténységhez. Ma­gyarnak is van olyan jó magyar, mint mondjuk Friedrich István. Valami rothad abban a koncentrált Dániában, ha egy ilyen szelid és jó pap sincsen meg­elégedve a dolgaikkal és kénytelen az ő Krisztusa nevében tiltakozni a Fried­richék morálja és metódusa ellen . . . A magyar béke. — Magyar delegátusok a konferencián. — PÁRIS, november 2. A Bulgáriával való béke aláírása főkép a romániai helyzettől függ. Egy különleges román bizottság Párisba utazott, hogy az ötös tanáccsal megbeszélje a konferencia legutolsó jegyzékét a nemzetiségi kisebbségeket illetően. Ha ez a helyzet megvilágosodik, lehetséges, hogy a Magyarországgal való béke november közepén megköttetik. (journal des Débats.) A francia lap közleményének első részére vonatkozóan meg kell jegyezni, hogy a béke­konferencia a román területen élő nemzetiségi kisebbségek védelméről Románia meghallgatása nélkül intézkedett. Ez még Magyarország román megszállása előtt történt. Románia nevében Bratianu tiltakozott, a konferencia határozata miatt kormányválság is volt Romániában. A békekonferencia, ugy látszik, most respektálni fogja a román tiltakozást. A Journal des Débats közleményének második részét ki kell egészíteni azzal, hogy a magyar békének mielőbbi megkötése természetesen a belső politikai helyzettől is függ. Ezt a kiegészítésünket megerősíti az alábbi jelentés: Bécs, november 3. A Neue Freie Presse je­lenti, hogy a Chicago Tribüné párisi távirata szerint Polli, az amerikai békedelegáció vezetője, a békedelegáció ülésén kijelentette, hogy abban az esetben, ha a bolgár békeszerződés aláírá­sáig nem alakul meg Budapesten elfogadható kormány, akkor a magyar békeszerződést lezár­ják és átadják a francia külügyminisztérium­nak mindaddig, amig Magyarországban ura­lomra nem jut egy állandó kormányzat. Párisi lapok szerint a magyar kor­mány készül már a béketárgyalásra. A békekonferenciára a következő delegá­tusokat fogják kiküldeni: Gróf Apponyi Albertet, aki a küldöttség elnöke lesz, továbbá gróf Andrássy Gyulát, gróf Bethlen Istvánt, gróf Somsich külügy­minisztert és pénzügyi szakértőül Hegedűs Lorándot. (Le Maiin november 2.) A politikai válság megoldása. — Két koncentrációs kormányliszta. — (Saját tudósítónktól.) A jelek arra vallanak, hogy Párisban is kívánatosnak tartják már a Magyarországgal való béke mielőbbi megköté­sét. Ennek most már semmi sem állana útjá­ban, ha Friedrich István nem ragaszkodnék még mindig oly mereven ahhoz a hatalomhoz, amelynek ő maga a jogforrása. Friedrich István hatalmi önzése azonban legfölebb késlelteti a kibontakozást, az ország nagy kárára, de nagyon sokáig már el nem odázhatja. Az a párt, amely­nek csatlakozásától várja főképpen a Friedrich­kormány, hogy maradhat, az Országos Nemzeti Párt, nem hajlandó egymagában Friedrichék támogatására. Ez a párt a maga egészében nem adja föl a koncentrációt, minden párt egyesülésének elvét, a keresztény blokkal való koalícióért. A kisgazdákkal s a szocialistákkal pedig Friedrich nem akar egyezkedni, de az előbbiek sem egyezkedhetnek ővele. Friedrich továbbra is a keresztény blokk kizárólagos párturalmát akarja. Ezt azonban nem helyesli a keresztényszocialista-párt megalapítója, Giess­wein apát sem, aki hosszabb nyilatkozatában, amelyet a Magyarország munkatársának tett, többek között ezeket mondta: . — Minden magyar embernek óhaja az, hogy végre eljöjjön a megértés órája, az a pillanat, amely az ország minden politikai, társadalmi és szociális tényezőjét egy táborba hozza. Ennek a nézetének Giesswein bizonyára Clark, az antantmegbizott előtt is kifejezést fog adni. Bizonyára jelentősége van annak is, hogy Giesswein vasárnap két óra hosszat tanácsko­zott Lovászy Mártonnal. Kedden legelőször Giesswein Sándor apátot fogadta Clark, akinek tárgyalásai még egyre tartanak. Ezek a tárgya­lások más eredményre, mint a koncentrációs kabinet megalakítására nem vezethetnek. Párisi lapok különböző kombinációkat közöl­nek az uj magyar kormányról. A Maiin egy zürichi jelentés alapján közli, hogy az uj kor­mányba a következő politikusok vannak dezig­nálva: Peidl Gyula szociáldemokrata, Lukács László munkapárti, Heinrich Ferenc nemzeti­párti és gróf Zichy János keresztényszocialista. Szegedre kedden került le egy liszta Budapest­ről, amely az uj koncentrációs kabinet össze­állítását igy adja: Miniszterelnök: gróf Bethlen István, belügyminiszter: Friedrich István, külügy­miniszter: Andrássy Gyula, kereskedelemügyi miniszter: Heinrich Ferenc, földmivelési mi­niszter: Rubinek Gyula, kisgazdaminiszter: nagyatádi Szabó István, közoktatási miniszter: Huszár Károly, népjóléti miniszter: Garami Ernő, népjóléti államtitkár: Peidl Gyula. Ez a liszta épp oly kombinációnak látszik csak, mint az előbbi. Nagyon messzire azonban nem le­hetünk már attól az időtől, amikor a válság megoldódik. Külön állapítják meg minden vonat tűzifa árát — A hentesáruk makszimális árai. — — Az árvizsgáló-bizottság ülése. — (Saját tudósítónktól.) Az árvizsgáló-bizottság vasárnap délelőtt 10 órakor és hétfő délután 4 órakor Csonka Ferenc elnöklete alatt ülést tar­tott, amelyen dr. Somogyi Szilveszter polgár­mester is megjelent. A bizottság főkép a fa árának megállapításával foglalkozott. Hosszas vita után ugy döntött az árvizsgáló-bizottság, hogy nem állapit meg a tűzifára általános érvényű maximális árakat, hanem minden egyes vonat tűzifa beérkezése után esetenként fogja meghatározni kizárólag az illető vonattal érkezett tűzifára vonatkozó maximális árat. Eszerint a november 30-iki lejárattal megszabott maximá­lis árak érvénytelenek. Az árvizsgáló-bizottságot erre az elhatározásra főkép az a körülmény birta, hogy a tűzifát szállító vonatok hol kisebb, hol nagyobb hiánnyal érkeznek meg és nem volna igazságos, ha a nagyobb hiányt szen­vedő kereskedőnek ugyanolyan árban kellene a tűzifát eladnia, mint annak a kereskedőnek, akinek szállítmányából egyáltalában nem, vagy csak nagyon kis mennyiség hiányzik. A tü. fa beszerzése is hol nagyobb, hol kisebb költség­gel jár. Tűzifa szállítással egyébként ezidőszennt csak két cég, a Kereskedelmi és Gazdasági Részvénytársaság és a Braun E. cég foglalko­zik, amelynek legutóbb 150 vagon fája érke­zett. Ennek a fának árát métermázsánkéi ; Sí koronában állapította meg az árvizsg 'ló­bizottság. A vita során különben szóbakerülí a Dél­magyarorsZüg szombati cikke is, amely rámu­tatott azokra a súlyos anomáliákra, amelyek a fabeszerzés és ármegállapítás terén fennállanak. Annyi bizonyos, hogy egy kis előrelátással mindezeket az anomáliákat elkerülhettük volna és a mainál jóval olcsóbb árban lehetett volna biztosítani a város tüzifaellátását. Dehát benne vagyunk a télben és most már valóban csak az lehet fontos, hogy minél több tűzifa kerül­jön a városba és ha már méregdrágán kell a tűzifát beszerezni, legalább a tüzifauzsorának vegyék elejét. A árvizsgáló-bizottság megállapította, hogy a füstölt szalonna két centiméternél nem lehet vastagabb. A hentesek ugyanis a közönséges vastag szalonnát egyszerűen egy kis füsttel megcsapatták, hogy a füstölt szalonnára meg­állapított jóval magasabb áron árusíthassák. Egyszersmind szakértők meghallgatása után megszabták a hentesáruk árát is. A zsir árát 46, a zsírnak való és sózott szalonnáét 40, a hájét 44, a füstölt szalonnáét 48, a sertéskol­bászét 48 és a tepertő árát 30 koronában álla­pították meg kilónként. Végül a burgonya árával foglalkoztak. A bur­gonya kilóját a fogyasztók részére két koroná­ban, viszonteladók részére egy korona nyolcvan fillérben állapították meg. A bolgár béke. Páris, november 2. Jelentik, hogy a bolgár békét a jövő héten irják alá s hogy jelentős engedmények tétetnek Bulgáriának. Qournal des Debats.) Német-angol konferencia az éhínség leküzdésére. London. Néhány nap óta az angol főváros­ban nagy érdeklődéssel várják német és osztrák delegátusok megérkezését, akik „az éhínség leküzdésére alakult bizottság" ülésein részt fognak venni. A bizottság elnöke. lord Parmoor.

Next

/
Thumbnails
Contents