Délmagyarország, 1919. november (8. évfolyam, 235-259. szám)

1919-11-01 / 235. szám

Vi Ära 60 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁRA: • egész évre 96.— K jl félévre . 48.— K ' negyedévre 24.— K egy hónapra 8.— K Egyes szám ára 40 fül. Vasárnapi számára 60f. Szerkesztőség: KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM A szerkesztőség telefonja : 305. Kiadóhivatal: KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM A kiadóhivatal telefonja : 305. Szeged, 1919 VIII. évfolyam 235. szám. Szombat, november 1. Mindenszentek. I, - A halottak ünnepe is az élőkért van. kimegyünk a sirok közé, hogy emlékez­| zünk. Az élet igazi szépsége az emléke­zésben rejlik. A valóság mindig nyers, éles, durva és kíméletlen. A valóságban i, mindig nagy szépséghibák vannak. Élni \ annyi, mint csalódni és a beteljesülés csak arra való, hogy álmainkat és vágyain­kat megcsúfolja. A legnagyobb dolgok \ , szemlélői és részesei, éppen az izgalom I lázában, a pillanat mámorában nem lát­ják, nem érzik meg a dolgok valódi I 1 lényegét. Az emlékezet megszépíti a valót, ' az emlékezet elfödözi a rutát, elveszi a tények és arcok nyerseségét, élességét és érdességét. Mindenszentek és halottak ünnepe az ' emlékezés ünnepe, a lélek igazi ünnepe, a léleké, amely a nem ismert tartomány lakóit keresi föl, távoli, rejtelmes csilla­gokba költözöttekkel társalog az őszben, az elmúlás ködében, a hervadás fényé­iben. A kegyelel mécsei nem igen gyúl­hatnak föl az idén a sirok ormán, koszorúk éke nem igen virul fölöttük, F de a lelkünk annál inkább csillog az emlékek könnyétől és szivünk annál inkább fonja el nem hervadó virágainak koszorúját azok számára, akiknek köszön­hetjük, hogy élünk, mert ők halni tudtak értünk, áldozatul és váltságul adva ma­gukat messze jövendők boldogságáért. Magyar mindenszentek: van-e ennél fáj­dalmasabb és dicsőségesebb emlékünnep ezen a világon? Magyar vértanuk mártirológiája: van-e ennél gazdagabb és díszesebb könyve más nemzetnek, ennél fönségesebb és busább pantheonja más országnak ? Akik meghaltak, mert idegen zsarnok igájába hajolni nem tudtak, nem akartak. Kont és társai, Hunyadi László, Zrinyi Péter és társai, Bocskai, Bethlen és Rákócziak hajdúi, kurucai, Kossuth honvédéi? Akik 3. népjogokért és szabadságokért mentek a halálba. Dózsa György, Martinovics és társai és a dicsőséges sor végén a leg­killömb, Petőfi Sándor, aki már a világ­szabadságért esik el a harc mezején. Az aradi tizenháromról se feledkezzünk el. És azok, akiket idegen érdekekért kény­szeritettek a hősi halálba, a reménytelen és kilátástalan küzdelembe, a világ leg­szörnyűbb és legkegyetlenebb poklába, az ptödféléves háború sarába és porába, nyomorába és szenvedésébe, a legszo­morúbb és legfájóbb mártírhalálba. t > A sirok, amelyek északon és délen, keleten és nyugaton magyar fiuk fölött domborulnak, egy nép tragédiáját hirdetik korhadt fakeresztjeikkel, süppedt hant­jaikkal. Egy temető lett a világ éveken f! keresztül, egy halottak napja az életünk V hosszú időkön át és ebben a temetőben ;a magyarságnak van legtöbb és leg­drágább halottja és ez a hosszú, hosszú '.íalottak napja majdnem az örök elmúlás éjszakáját, az örök enyészet ködét bori­totta reánk. És akkor jött a forradalom és fegyveres autóinak, virágos társzekerei­nek dübörgését is túlharsogta a hang, mely a lelkek mélyéből tört elő, amely a magyar forradalomnak pacifista szinét adta; békét, békét, békét, az egész világ­gal, hogy végül megbékülhessünk az élettel, önmagunkkal. Mikor az őszi rózsák fölrepültek a katonasipkákra és csákókra, a frontokon még vonaglott, vergődött, döglődött és nem akart kimúlni a modern apokalipszis sárkánya, a Háború. Az 1918-iki msgyar forradalom néhány nap álatt levágta ennek a sárkánynak mindegyik fejét. Ez volt az első vivmánya a forradalomnak és ez az első vivmánya maga olyan nagy, olyan dicső és olyan fontos volt, hogy ezért magáért is meg kellett indítani. Őszintén szólva: meg kellett indulnia. Hiszen nem emberek csinálták, de a történelem igazságtevése. A magyar mindenszentek, az ötödféléves háború halottjai, vértanúi kikeltek név­telen és jeltelen sírjaik mélyéről és vétót kiáltottak az oktalan és céltalan öldök­lésnek. Az őszi rózsák tiltakoztak, hogy uj, fiatal áldozatok sirjai nőjenek a vég­telenségig. Minden szentek nevében végét kellett vetni a háborús őrületnek. Emlékezzünk és ne feledjünk! Szegedről küldöttség megy Sir George Clarkhez, {¡Saját tudósítónktól) Megbízható for­rásból nyert értesülésem szerint a leg­közelebbi napokban, valószínűleg szon­baton Szegedről küldöttség megy Buda­pestre Sir George Clarkhez, az anta ít­hatalmak magyarországi teljhatalmú meg-: bízottjához. A küldöttség összetétele arra enged következtetni, hogy a deputáció Friedrich István és az általa képviselt irány­zat érdekeben megy az antant-megbizott­hoz, akinek kezében a magyar politikai élet összes szálai ezidőszerint összefutnak. Kérdést intéztem eg/ ismert szegedi politikushoz, a Friedrich-irányzat egyik exponált hivéhez, akit a küldöttség vezetőjéül is emlegettek, mi igaz a küldöttségjárás hiréb31. Ezt a diplo­matikus válaszi adta : — Amennyiben rólam van szó, nem igaz. Tehát a küldöttség szombaton utazik. Magyarország térképe a békekonferencia előtt. (Saját tudósítónktól.) A háború al itt • vált barátunkká a térkép. A leghanyagabb diák, a vásott iskolakerülö, a tudatlan napszámos, a tudást lenéző korlátolt kispolgár mind bújta a térképet, mind geográfus lett. Mind tudta, merre folyik a Marne, az Isonzo, hol kell a mappán keresni Doberdot s Antwerpen, Verdun, Varsó csak tán a szomszédságban voltak s száz meg száz kis, soha nein hallott buta, sötét, istentől eldugott faluja széles Európának olyan ismert név volt, mint most a szomszéd kis­község. Az az érdeklődés, amivel vesztett vagy nyert csatáknak egy-egy uj helyérevetette magát a mindenkiben fölébredt geográfus, már valóságos falánksága volt az izgatott kí­váncsiságnak. S a térkép még mindig nagyon érdekel, de nekünk szomorú most az érdekes­sége. Azt ta'álgaljuk róla, hogy elvesztünk-e csakugyan mindent, amit idegen hatalmak szállottak meg, vagy hogy van-e még valami remény visszaszereznünk az elvett földünknek legalább egy részét. Most is barátunk a térkép s azt szeretnők, ha védelmezőnk lehetne. Egyszer s most már talán nem is sokára, mégis tárgyalni fognak velünk a békéről. Legyőzöttek vagyunk, nagyon sokat a tárgyalástól nem várhatunk. De remél­nünk lehet, " hogy a magyar föld térképének szembeötlő igazságait a békekonferencián is respektálni fogják. A Magyar Földrajzi Intézet egyenesen ezzel a céllal készítette el Magyarország uj, nagyalakú térképét, amelynek egy példányát Szegedre is megküldték a városi mérnöki hivatalba. Ko­gulowitz Manó és Bátky Zsigmond a térkép tewezői. A békekonferencia elé akarják terjesz­teni ezt a mappát, amelyen minden egyes köz­ség lélekszámát és népfajbeli összetételét s a lakosság tényleges letelepülőhelyeit, még a na­gyobb majorokat, különálló ipartelepeket is föl­tüntették a valóságnak megfelelő adatokkal, az 1910. népszámlálás, a Központi Statisztikai Hivatal kiadmánya alapján. Lelkiismeretes munka ez, semmi ferdítés sincs benne. Vilá­gosan rámutat arra, hogy a városok lakossága általában 60 százalékban magyar, olyan vidé­keken is, amelyeken más nemzetiség van több­ségben. Megmutatja, hogy tiszta magyar vi­dékek is vannak olyan megszállás alalí, amely állandóságra törekszik, hogy például a szom­szédos Hódmezővásárhelyen és egész környé­kén nincsen idegen nemzetiség, hogy Csongrád­megye maroknyi kivétellel magyar. Ezen a tér­képen van célzatosság, de az igazság célzatos­sága, amit, bizhatunk benne, nem fognak figyelmen kívül hagyni A térképből a legvilágo­sabban kitetszik, hogy a Tisza nem nemzetiségi határ, mert rajta messze földön tul is többség­ben van a magyarság. Hogy igazunk ném fog elhomályosulni, arra már bizonyság is van. A magyar lakosságú Muraközből, Baranyából és Pécsről kivonulnak a szerbek. Az erről közölt első hírt még meg­erősítette a szerbeknek az a kívánsága, hogy a pécsi bányák kitermelésének jogát adja nekik a békekonferencia. Ha Baranyát Jugoszláviához csatolnák, ha igy Pécs város és környéke is a szerbeké maradna, akkor ezt a jogot nem kel­lene külön kérniök. Bízzunk a térkép igazságaiban 1 Szegeden járt Tisza Ist­ván egyik merénylője? Két fiatalember szenzációs feljelentést tett a szegedi rendőrségen. Elmondották, hogy gróf Tisza István gyilkosa nemrég Szegeden járt, névszeíint ismerik és beszéltek a merénylő sógorával, Steinitz Sándor szegedi lakossal, aki elmondotta nekik a gyilkosság részleteit. A fiatalembereket dr. Papp Menyhért rendőr­kapitány hallgatta ki, szembesítette őket Steinitz Sándorral, aki mindenben megerősítette állí­tásukat. Papp rendőrkapitány jegyzőkönyvet vett fel a vailomásukról és a jegyzőkönyvet külön futárral küldte fel a belügyminiszterhez. Eszerint gróf Tisza Istvánra Gärtner Marcell vegyészmérnök, tartalékos főhadnagy tette az első lövést. Steinitz Sándor elmondotta a csendőrségen, hogy sógora tényleg kijelentette előtte, felesége és anyósa előtt, hogy ő főtte az első golyót Tisza Istvánba és a gyilkosság; részleteit is közölte velük. Ő m.-nt legdőszöifTisza István dolgozószo­bájába. Utánna jötíek a többiek. Tisza az Író­asztalánál ült és néhány percnyi izgatott pár­beszéd folyt le közöttük. A szóváltás közben Gärtner célbavette Tiszát és közvetlen közelből rálőtt. A lövés talált. Aüután társai is rálőttek Tiszára. Gärtner Budapesten lakik anyósánál, özv. Steinitz Jakabnénál az Izabella-utca 41. számú házban. Legutóbb a budapesti román útlevél­osztályban, dolgozott. A mult héten Szegeden volt és héifőn utazott vissza Budapestre. Sze­gedi rokonainak azt mondotta, hogy Bécsen kérésziül Párisba utazik. A rendőrség megszerezte Gärtner személy­leirását és megküldte a belügyminiszternek. A személyleírás szerint a mérnök két méter magas, rövid barna hajú, nyírott barna bajuszu, szikár, csontos, kissé beesett arcú, elegánsan öltözkö­dik és erősen költekezik. Órák és ékszerek részletfizetésre! Elsőrendű nagy javítóműhely! = (A Bj^uswetter-cégnek 10 évig volt elsőrendű szakmunkása.) Irifi József 287 mű órás és ékszerész Üܧ Dugonics-tér II. szám. == Törött aranyat a legtia » abb árban vesz.

Next

/
Thumbnails
Contents