Délmagyarország, 1919. október (8. évfolyam, 208-234. szám)

1919-10-17 / 222. szám

Szeged, 1919 október 17. DELMAGYARORSZAG 3 merőseí már hozták a rendőrségre a 17.000 koronát. Erre jegyzőkönyvet vettek föl az ügyről és a társaságot szabadlábra helyezték. Egyúttal azonban megindították valamennyi ellen tiltott szerencsejáték miatt a kihágási' eljárást és kitiltják őket Szeged város területéről. 5ZEZÜK Anderson meséiből. A padlás egyik zugában sok üres üveg bujt meg szorosan egymás mellett. Főkötőt viseltek hólyagpapirosból, de a főkötő már rongyokban lógott s piszok, por lepte el. Az üvegek "maguk is nagyon szennyesek voltak. Pedig valamikor milyen tiszta ragyogással mosolyogtak le az éléskamra polcairól 1 Paradicsom-lé piroslott át rajtuk. De megrokkantak szegények s most ott busulnak a padláson. Mellettük egy nagy faláda terpeszkedett. Ez a faláda kellemetlenül hencegett. Egészséges volt, termetes volt s örökösen gúnyolta a szegény, csempe paradicsomos üvegeket. A múltjairól szeretett beszélni, amikor még tele volt kockacukorral. — Nem szép a dicsekvés, mondotta mélabús szemrehányással a törött lábú nádszék, amelyet szintén arra kényszeritett a szomorú végzet, hogy ott kucorogjon a faláda szomszédságában. — Nem szép, a dicsekvés, mondotta a mélabús nádszék. Én is voltam valamikor dalia. Az ebédlőben ott álltam testvéreimmel a nagyasztal mellett, szép tiszta szobában. Minden reggel puha- ronggyal tisztogattak és még ecsettel is lecsiklandozták rólam a pórszemeket. És milyen boldogság volt, amikor ebédhez, vagy vacsorához ült le a család 1 Te persze ezt nem érted, mert sohasem voltál fönn a lakásban. Te nem tudod, mi az, mikor a nádszéknek ölébe ül az, akit szeret és megszokott. Nekem mindig, a fiatal házikisasszony ült az ölembe az ebédnél és vacsoránál. — A nádszék is henceg, — súgtak össze a szomorú, törött paradicsomos üvegek. — Aliért nem mondjátok ezt hangosabban? Miért nem mondjátok a szemébe ? — kiáltott föl haragosan a csonka petróleumoshordó, amelynek szétmálló dongáit át meg át szőtték hálóikkal a pókok. — Csak engem láttatok volna ezelőtt két évvel, folytatta büszkén a petróleumoshordó. Sötétkék voltam! Értitek! Sötétkék! Pedig sötétkék nem mindenki lehet! Domború voltam, a talpam és a fejem szürkésfehér. Szép fekete betűk voltak festve a fejemre: A. 0. C. Még én sem tudom, hogy mi az, de bizonyos, hogy nem lehet közönséges hordó, amelyiknek ilyen betűk vannak a fejére festve. — A peUóIeumoshordó is henceg, — súgták egymásnak a szomorú paradicsomos üvegek. Az öreg egér, amelynek az öregségtől már a szemei is romlani kezdtek, de amelynek még nagyon eles volt a hallása, odacincogott az üvegekhez: — Hadd hencegjen valamennyi: A láda is, a nádszék is, a petróleumoshordó is! Hiszen úgysem hsncegnek már sokáig. A csempe üvegek, akármilyen merevek és ridegek is különben, erre megszeppentek. — Hogyan ? — kérdezték az öreg egértől ? — Hát ugy, hogy nemsokára föltüzelik őket! A rokkant paradicsomos-üvegek nem értették világosan, hogy mit jelent az, hogy valakit föltüzeinek, de sejtették, hogy ez nem lehet jó, mert az egér igen komoly képpel mondta. — De hát miért tüzelik föl őket, kérdezte az egyik csempe üveg, hiszen nem vétettek semmit! — Nem vétettek, az igaz, de az emberek háborút viseltek, aztán forradalmat csináltak és most mindenből kifogytak. Nincs fájuk. Nem tudnak fűteni, fáznak. A pék nem süthet nekik kenyeret. A konyhában nem tudnak főzni. Azok, akiknek van még a padláson ládájuk, törött nádszékük és petróleumos hordójuk, egyelőre csak megvannak valahogy, de haragosak, mert félnek a nincsetlenségtől. Sokkal dühösebbek, mint azok, akiknek már semmijük sincsen. Akik mindenből kifogytak, nem verik már egy(Saját tudósítónktól.) Köztudomásu, hogy a város tanácsa, segíteni óhajtván a munkanélküliségen, Szeged tulajdonához tartozó erdők kitermelését határozta el. Egyelőre kísérletképpen három erdőrészletben kezdték meg a munkát a városban lakó olyan ipari munkások, akiknek nincs keresetük. Kiss Ferenc miniszteri tanácsos, akiiől a munkálatokról szakvéleményt kért előzetesen a tanács, azt mondotta annak idején, hogy a tervtől nem sok eredményt vár. Az erdők ugyanis távol fekszenek a várostól, a szokvány-munkabérek, illetőleg az ölenkint fiK0RZ0-M0ZI RT. Igazgató: VASS 5-VNDOR. + Telefonszám: 11—85. + Pénteken, szombaton és vasárnap, október hó 17., 18, és 19-én. cin (KDidsIem a bányáért) IV., V. és VI. rész 6 felvonásban. IV. RÉSZ. A borzalmai náuéjszaíga V. RÉSZ. A bánya mtáfámaáása VI. RÉSZ. oronlán oákml itya Előadások a hétköznapokon 5, 7 és 9, vasárnap 2 7» 4, 5, 7 és 9 órakor, Tasárnap iclitán 2 órator \i lm előadás! mást agyon, nem tudják, hogy abból nem lehet jól lakni. De azok, akiknek van némi tüzelni valójuk, nem fáradtak még ki egészen a dühösségből. — Hát azért kell a szegény ártatlan ládának, a nádszéknek s a petróleumos hordónak elpusztulniok, hogy az emberek dühössége elmúljon ? — Azért! — Pedig ez igazságtalanság, mondotta egy paradicsomos üveg. Ebben aztán mindnyájan megegyeztek. zetett munkadijak nem lehetnek olyan magasak, amelyek mellett a városi munkás megtalálhassa a maga számadását, azonkívül a beszállítása is igen költséges. Nem is gondolta a tanács, hogy sok munkás jelentkezik az erdőirtásra. De a várakozás ellenére mégis jelentkeztek munkások, akik azonban a kitermelés nehéz körülményerei való tekintettel a mut*:abérek fölemelését kérik. Kívánják nevezetesen azt, hogy ölenként 90 koronát fizessen a város a fa kitermeléseért. Igaz, hogy az eredetileg megszabott munkabéreket az alku során fölemelte a tanács, de a munkások azt mondják, hogy a kiszállittatások, az élelmezési költség akkora, hogy fölemészti a keresetet. Tekintetbe kell venni azt is, hogy a munka még szokatlan és így gyakorlat hijján a munkások, akiket a kivágott ölfa mennyisége után fizetnek, nem képesek még egyenként a megfelelő munkaeredményt elérni. A tanács eddig méltányos volt a munkásokhoz s bizonyára az lesz a jövőben is. Kiss Ferenc miniszteri tanácsos véleményének ujabb megkérdezésével, megbeszéli a tanács, hogy megadhatja-e a magasabb béreket. Ez a dolognak a munkanélküliség enyhítésére vonatkozó része. De van az ügynek egy másik, nem kevésbé fontos oldala is. Ez a fabeszerzés égető szüksége. A város hatóságának mindont el kell követnie, hogy a fainségen segítsen. Kétségtelen, hogy a tanács mindenfelé próbálkozik, ezideig azonban látható eredmény nélkül. Nemcsak szénben, de fában is nagy szükséget szenved a volt monarchia egész területe, aminek tőoka a szállítás nehézsége. Mivel nincsen elegendő szén, a vonatok nem közlekedhetnek ugy, amint kívánatos volna, amihez egyébként a politikai viszonyok is hozzájárulnak. Az erdővidékek fatermelvényeit nem lehet szállítani. Tűzifa-szükség van nemcsak nálunk, de Romániában, Jugoszláviában, Csehországban, Ausztriában is. Ezért olyan nehéz líizifát importálni. Ilyen viszonyok közt, ha akármilyen nehezen is, de ha a magunk erejéből és erdejéből fához juthníunk, akkor elsősorban a magunkéhoz folyamodjunk. Azt is tudjuk, hogy egyelőre nem lehet a sürgős szükséget kielégíteni abból a fából, smi még a lábán áll s hogy impórfra elkerülhetetlen és égető szükségünk Van. De a behozatali viszönyok későbbi javulására is alig számíthatunk. Ennélfogva már most ne is elsősorban azért, hogy a munkanélküliségen enyhítsen, hogy tehát mintegy jótékonyságot gyakoroljon, hanem a legközvetlenebb kényszerűségből kövessen el mindent a hatóságunk, hogy a Szegedhez tartozó erdőket fokozottabban kitermelje. Nem tudjuk, hogy a legintenzívebb kitermelésnek mennyi eredménye lehet, de ha a szükségletnek egy számottevő részét állandóan kielégíthetjük, már az is nagy haszon. A szegedi fakitermelési akció. 2-@§ és. 3-as-számú cigaretfahüvelyek a legjobb minőségben és a legol- WlAAí Qn^islií^ szivarkahüvely főraktárában Szeged, Jókai-utca II. sz. csóbb napiárak mellett kaphatók a IHvUl Op^UmiM* Te!efon i5_20. — Úgyszintén valódi FEKETE CiUB ciparettapapir kapható nagyban és kicsinyben. -' ?u