Délmagyarország, 1919. október (8. évfolyam, 208-234. szám)

1919-10-04 / 211. szám

ÍDELMAGYARORSZAO Ü Nem az egészségtelen pince Csak a gyors és okos cselekvés segit. — II ü A nyugati nagy vijágdemokráciák lapjaiból ájó szívvel olvashatjuk, hogy ott az állam ¡gyík munkásjóléti akciót a másik után indítja neg. Mindent elkövet, hogy a háborús ember­veszteséget pótolja, főként pedig, hogy egy nüvelt, munkára alkalmas nemzedék keletkez­ek. Ott belátják, hogy az állam fennállásának ehetősége a legszorosabban összefügg a mun­íára alkalmas generáció megszületésével. Angliában legutóbb egy igen megszívlelésre néltó indítvány hangzott el a parlamentben a Munkáslakások kérdésének megoldására, ahol ÍZ építőanyagok drágasága miatt megcsappant építkezés ugyanugy, mint nálunk, lakáshiányt skoz. Az indítványozó azt vélné leghelyesebb­nek, ha az állani fából épitteine megfelelő nagyságú és számú házat és ezzel enyhítene a lakásszükségen, hatályon kívül helyezve azon [örvényt, amely a városokban csak kőházak ípitését engedi meg. Ezek anyaga sokkal köny­nyebben és olcsóbban szerezhető be, mint a kőházaké és igy az állam aránylag rövid idő alatt kellő mennyiségű tágas, világos, levegős, száraz és ezek következtében egészséges házat bocsájthat a munkások rendelkezésére. Ennek előrebocsájtása után nézzük meg, hogy akarják nálunk ezt a kérdést megoldani, ahol valószínűleg többszáz százalékkal nagyobb a lakásínség, mint Angliában. Szegeden ugyanis, főleg a szegény néposztály részére, a lakás­mizéria egyenesen tűrhetetlen. Köztudoinásu, hogy Szegeden lakást csak ugy lehet kapni, ha nagyobb összeget fizetnek annak, aki lakását hajlandó elcserélni vagy átadni, sőt egyik napi­lapban megjelent egy hirdetés, amely szerint •alaki (valószínűleg nem szegény alkalmazott ember) tízezer koronát ajándékoz annak, aki hajlandó elcserélni háromszobás lakását négy­szobással. Természetes, hogy ilyen körülmé­nyek kőzött a szegényebb munkásnép kénytelen egészségtelen, nedves pihceodukba meghúzódni, vagy akinek még ilyen sem jut — amint a krónika szól — az a temetőben találhat mene­déket, mert ma már ott is laknak. Valószínűleg olvasták itt Szegeden is az Angiiából jövő hírt és elhatározták egyes urak, hogy kik, azt nem tudni, egy ilyen akciónak Szegeden való megindítását is. Rögtön meg is kezdődtek az intézkedések. Két kőmives' és egy rendőr nagy titokzatosan körüljárta a várost, megnézték a szegedi házakban levő pincéket, melyik nedves, melyik csak dohos, feljegyezték a pincék nacionáléját. Majd egyesek kaptak egy gyüiésre meghívót, amelyre természetesen a leg­többen nem" mentek el. Azután összeült a Ka­marában a zártkörű gyűlés, amely állott jobb­uiódu szegedi háztulajdonosokból, meg vállal­kozókból és képviselve volt a város vezetősége is. Elkezdték tárgyalni a munkáslakások kér­dését, amint a fentiekből kitűnik, a munkások kizárásával, pedig talán az ő bőrükről volt szó. de ez nem baj, ehhez a „demokráciához" már hozzá lehetünk szokva. Mikor ezek az urak összejöttek, akik közül többen természetesen háztulajdonosok lévén, mindegyiknek többszo­bából álló kényelmes lakása, azonkívül— mint a későbbiekből látjuk — fával és más egyéb­bel megtelt pincéje és kamrája van, megkez­dődött az ülés.; Elhangzott az indítvány, hogy mivel a munkáslakások kérdésének megoldása Szeged, 1919 október 4 tényleg égetően szükséges, engedjék át erre a célra a háztulajdonos urak pincéjüket, amelye­ket a város fog átalakítani és a költségükre 3—4 százalékos szükségadót fog a polgárokra kiróni. Azon hosszú ut alatt, amelyet ez áz eszme Londontól Szegedig megtett, ilyen szá­nalmas torzszülöft lett belőle. Nem elég rongyos, didergő és beteg gyer­meket láttunk az utcákon, nem volt még elég a sápadtképö, összeaszott, koravén, meR beteg nőkből és gyári mühelyiöltelékbői! Öljenek csak oda a munkásbiztositó pénztár tüdőbeteg­gondozójába, meg a tüdőspecialista orvosok előszobájába és nézzék végig egy nap, hány szánalmas kinézésű, sápadt és lázrózsáktól égő arcú, köhécselő, szomorú alak fordul ott meg, aztán verjék a mellükket inea kulpázva, hogy a mai „demokratikus" világban ilyen indítványt mertek tenni. Hány és hány áldozata van főképen itt Szegeden, az alföldi porfészek miazmákkal telt hazájában a tuberkulózis pusztító beteg­ségének; milyen nagy sereg telne ki azokból, akiket ez a pusztító betegség küldött fiatal életük tavaszán a föld alá. Most, amikor minden egyes ember dolgozó kezére százszor és ezerszer annyi szükség volna, mint eddig, csak ezt tudják indítványozni, ahelyett, hogy egy egészséges intézkedéssel tényleg igyekez­nének gátat vetni valamiképen a rettenetes képét előre mutogató téli nyomornak. Nem azokon mult. akik a gyűlést össze­hívták, hogy az indítvány megvalósítása dugába dőlt, hanem azokon a háztulajdonosokon, akiknek téli burgonyájuk és fájuk be van már szerezve és a munkáslakásokba (pincékbe) már beráktározták és nem tudják máshova vinni. Ennyi tehát Szegedén a munkásemberek, a munkáskezek értéke: Rengeteg építésre alkalmas faanyagot ár­verezett el a kincstár Szegeden a napiáraknál is olcsóbban, amelyet élelmes vállalkozók vettek meg és a városnak nem jutott eszébe, hogy baraképitési célokra maga vegye meg. Pedig ezzel enyhített volna a lakásnyomoron, mert ha azt indítványozta volna, hogy fűthető bárakokat épít és ezzel segit a lakásínségen, nem esett volna meg rajta az a szégyen, hogy a szegényebb népet a pincébe akarja dugni, hogy a fa és burgonya helyett az lakjon ott. Azt fogjuk ismét hallani, mint rendesen: „nincs erre elég pénz", de ha az Ábrahám-kormány részére tudtak tiz milliót szerezni, ugy erre a célra is lehetett volna, ha másként nem, kényszerkölcsön utján a szükséges összeget előteremteni, erre sem kellett volna talán több tiz milliónál. Azt hisszük, a legelemibb szükséglet elégíttetne ki akkor, ha a téli hideg időben a szűköl­ködők lakást kapnának. A barakok építése amellett nem lett volna a városnak meddő intézmény, mert a munkások az ilyes egész­ségesebb lakásért szívesen megfizették volna azt a lakbért, amit ma a háztulajdonosoknak fizetnek. Az építéssel egyidőre enyhített volna a város a munkanélküliségen, szabályozta volna a tűrhetetlen magas lakbéreket, teremtett vo|na lakást és segített volna valamelyest a nyomoron. Addig; amig jobb viszonyok követ­keztek volna be. ez is jó lett volna De ha már ezt nem tették, ugy legalább próbálkozzanak meg most valamivel'. Talán még most iSi lehet ilyen építőanyagot szerezni a yároskofmányzóság segítségével és felhasználva az enyhe, hosszú őszt építhetnének ilyen fahá­zakat. De ne patópáloskodjunk tovább, mert különben, be nem látható következményei lesz­nek a hideg, nedvés szobákba szorított, meg a szabad ég alatt tartózkodó, sőt a temetőkbe felállított lakóhelyeknek és a város vezetőségére hárul majd a felelősség, há a beteg, agyonfa­gyott emberek száma annyi lesz, hogv nem tudják őket a szegedi rozzant kórházban elhe­lyezni. A 12-ik órában vagyunk, itt az .ideje, hogy valamilyen komoly intézkedés tétessék. Ne várjunk arra, hogy a munkáskezek, megunva a dicsőséget, odamenjenek, ahol törődnek velük es ahol lakásban lakhatnak, mert akkor hiába fogják befűteni a gyárak kazánjait, nem lesz aki doigozzon. Szabó József. Tervek a bankjegy­kérdés elintézésére. — A bankjegyek lebélyegzése. — öt­ven százalékos kényszerkölcsön. —­A korona - érték megszűntetései Budapest. A pénzügyi helyzetet ezidöszerint elsősorban a bankjegykérdés érinti. A papír­pénzek ügyének rendezése, a felülbélyegzés, az esetleges kényszerkölcsön és külföldi kölcsö­nök ügyében egy hírlapíró kérdést intézett a Pénzintézeti Központ vezetőségéhez, ahol a kö­vetkező f lvilágosííást adták: - A felelős pénzügyi állásban tévők hely­zete valóban nehéz. A pénzügyi kérdés meg­oldására irányuló tervekről elsősorban azért nem lehet nyilatkozni, mert a megoldásra ha­tározott terv még nem alakult ki és minden időelőtti nyilatkozat alkalmas lehet arra, hogy bel- és külpolitikai helyzetünket a financíák szempontjából megnehezítse, feltéve, hogy a nyilatkozatokat tendenciózusan felhasználták. — A bankjegyek felülbélyegzéséről és egy szóbanforgó kényszerkölcsönröl megjelent nyi­latkozatok már is mutatják hatásukat. A kény­szerkölcsön hírére a »tájékozott" és a tájéko­zatlan publikum egyaránt eszeveszett külföldi valuta vásárlására adta magát. Ennek termé­szetes következménye, hogy a márka, frank egyaránt ijesztő emelkedést mutat és ezzel pénz­ügyi helyzetünkben ujabb rosszabbodás állott be. — Ennek a vásárlási tendenciának, amelyet a kényszerkölcsön elől menekülők idéztek föl, semmi komoly értelme nincs. Tudott dolog, hogy az osztrák békeszerződés kötelezi Ausztriát hogy az aláírástól számított két hónap alatt a területén lévő bankjegyeket felülbélyegeztesse, ami nem egyéb, mint az Ausztriában található bankjegyek mennyiségének megállapítása. Ez a kötelezettség természetesen a velünk kötendő békeszerződésben is benne lesz, mert ezzel szorosan összefügg az Osztrák-Magyar Rank egyidejű likvidálása is. Mivel azonban ennek a felülbélyegzésnek Ausztriában és nálunk is egy­időben kell véget érnie, valószínű, hogy mi a felülbélyegzésre rövidebb határidőt fogunk kapni. ­- A bankjegyek mennyiségének megállapí­tása után tényleg tervbe van véve egy 50 százalékos kényszerkölcsön kivetése, ez azon­ban ezidöszerint még a megbeszélés stádiu­mában vart és semmi megállapodás nem történt A GAMBRINÜS-BÖFFÉ-be Feketesas-utc Keieti-palot megérkezett a világhhü Szt. István dupla friss finom felvágottak, pástétomok, szendvicsek gők jéjgbámtve ksptiatöft. Gámbrinas-csemege, Ganlbrinus-nférrtik TELEFON 836. SZ. állandógin és pezs­•i öanibrihus-gyongye" Tiszta, szolid és figyelmes kiszolgálás. 50® yocmwwgg II MB II I - :

Next

/
Thumbnails
Contents