Délmagyarország, 1919. október (8. évfolyam, 208-234. szám)

1919-10-19 / 224. szám

-— - —-—•— "1 1 tcar Ára 60 fillér, Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 96.— K negyedévre 24.— K félévre . 48.— K egy hónapra 8.— K Eeves szám 40 fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség telefonja : 305. ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 96.— K negyedévre 24.— K félévre . 48.— K egy hónapra 8.— K Eeves szám 40 fillér. A kiadóhivatal telefonja: 305. eged, 1919 VIIL évfolyam 224. szám. Vasárnap, október 19. először és valójában az anekdotamentes és népszinmümentes magyar parasztot, utána Gárdonyi, a gyöngéd és Móricz Zsigmond, az erős szerelmii népies. A világháború nyitotta föl végre és jó későn a-hivatalos irók és egyéb szolgabirók fekete és rózsás pápaszemét a hazai népi erő látványára, ekkír azután a hűvösen előkelő idegen, Herczeg Ferencz ur is leszállott kaszinói magaslatáról és vidéki turnéján elegánsan selypítve beszélt a mélyen tisztelt uraim és hölgyeimnek, hogy milyen vitézül vedi a hazát a világ legnagyobb és leg"s . —= dicsőbb balekja, az a bizonyos józan magyar nép. Ezt a magyar népet eddig inkább csak emlegették, no meg választásokkor megdolgozták és világháborúkor fölhasználták pótolhatatlan emberanyagnak, de tanítani, fölvilágosítani, nevelni, törődni vele, meghallgatni, megérteni és segíteni a baján : erre eddig nem ért még rá a hivatalos és félhivatalos hazai politika. Ezek a gondolatok elménk' környékezék, midőn is azt olvastuk, hogy a magyar kisgazdák valódi vezére zászlajái készül kibontani Tömörkény István városában. Z Kisgazdák 00 lagyarország az a csodálatos föld, amely te tisztára agrárius ország és ahol mégis «ynévnek tekintik a parasztot. A parasztok ságában parasztnak lenni szégyen. A legfyobb magyar paraszt, Arany János Tolazon ütődik és sértődik meg a lelke tyéig, hogy Laczfi nádor őt parásztnak litja, őt, aki a béresek kőzött emelgeti a rencés rudat a nagy határ mezőben. Az Halmi népiesek között nemrég nagy vita azon, hogy gyalázat-e a paraszt nevezet, <y egészen tisztesség? Te paraszt! — aek ezt vélik a szemére és ha a köpködő kon vagy a rongypiacon is, annak a legjobb sértést mondották, amit csak kofák öii mondani lehetséges. Ha egy iróról állapítja meg a kritika, hogy népies, az smerés és tisztesség, de ha azt irják róla, ;y parasztos, ezzel alaposan be is fűtöttek d. Kölcsey Ferenc éppen a parasztos mi,'át hangoztatva tört pálcát a Csokonai éz Mihály magyar géniusza fölött. Külföldön, mondjuk a müveit nyugaton, ez óképpen van és pedig őszintébben, és beíletesebben. A skót Róbert Burns nem llott és nem szégyell paraszt-költőnek lenni, gy ugy moudjam, a legnagyobb parasztnak világon. B.ranger is büszkén daloija egyik ;szebb és legegyénibb hangú chansonjában, gy: Paraszt vagyok, paraszt! Dánia nemik parasztország, sőt paraszteldorádó, de /úttal ezt tartja és méltán, legfőbb és legzabb dicsőségének Audersenje, Jacobsenje Georg Brandese melletti bálunk a parasztot, vagyis a föld népét, a ódi népet, sokáig komikus figura gyanánt ,élték. Petőfinek kellett jönnie és dalolnia és rekednie, ennek az isteni parasztnak, hogy kissé megváltozzék az irodalom lenézően olygó ábrázata a magyar paraszttal szem1. Mert bizony még azután is elég sokáig, ndjuk a világháborúig, a hivatalos magyar láom körülbelül annyit és ugy törődött a gyar paraszttal, az igazi néppel, mint a hidios hatalom, a szolgabíró. A mi Tömöryünk revelálta a világ és a magunk számára A tisztviselő-kérdések megoldása. — Az állam építtessen lakásokat. — (Saját tudósítónktól.) A gyakorlati eredmények számitásbavétele alapján megállapítható, hogy a köztisztviselő a 4—600 négyszögöl területű kertgazdaságból a jószágtartással (baromfi, sertés, házinyúl, méhes stb.) mintegy 4000 korona jövedelmet teremthet. Ez az összeg a pénz jelenlegi elértéktelenedése mellett sokkal jelentősebb; mintha a tisztviselő készpénzben venné kézhez és egyúttal a természetben való ellátás kérdését oldja meg jelentős részben. Állandó érték, amelyet a pénzérték változó esélye még nem befolyásol, mert a tisztviselőt, ha a kertjéből minden konyhaszükségletet fedezni tud, valóban nem érinti, hogy a piacon egy kilogram burgonya 60 fillér-e vagy 3 korona. A 4CD koronát is kitevő összeget tehát egyéb szükségleteinek födözésére fordíthatja. A további szükségletek között szerepel a tisztviselőknél a családi ház építésének kérdése. Minden józanul és okosan gondolkodó tisztviselőnek hő vágya egyedül lakni. Szívesen lemond a tisztviselő a lakbéréről, amely egy 30 évig szolgáló tisztviselőnél körülbelül 28— 36 ezer koronának felel meg. Oly összeg, amelyből az állam, csak egy kissé kedvezőbb gazdasági, termelési viszonyok mellett, 2—3, sőt 4 szobával bitó családi házat építtethet a tisztviselők részére. Lemond a tisztviselő a lakbéréről és örömmel eljogadja a természetbeni lakást, ha örök tulajdonául nem szerezhető is meg, bár ez a tisztviselőre nézve feltétlenül elönyősebb lenne. Erre, bizonyos módozatok mellett, alkalmat is kellene adni a tisztviselőknek, egyelőre azcnban'nem az egyes, hanem a tisztviselők összességének humánus és gyors segitése kötelessége az államnak. Az állam jobb és hasznosabb befektetést szociális szempontból sem tehet, mintha mielőbb tető alá hozza a tisztviselő- és munkáslakások mege'pilésének évtizedek óta húzódó kérdését. A tisztviselőház 30 év alalt a lakbérekből kifizetődik és utána az állam tiszta jövedelmét fokozzák a megmaradt lakbérek. Most már a tisztviselők szempontjából, a természetbeni lakások, családi házak létesítése során, bár az áilamra tagadhatatlanul több költség hárulna, az lenne fontos, hogy a tisztviselő a 4—600 négyszögölnyi kertterületenegyedül lakjon. Ez lenne az a legmesszebbmenő támogatás, amelyet az állam a köztisztviselőnek kényelem, a gondtól voló mentesítés, a nyuga'o n, pihenés élvezése szempontjából nyújthat. Az ily építkezések, kertvárosra való berendezkedések természetesen csakis a városok körletén kívül valósithatók meg. Nagyobb vidéki városokban, igy Szegeden is, ez különös akadályokba nem ütközhet. Lássuk, hogy Budapest környékén egész virágzó kertváros- telepek létesültek, dacára annak, hogy a főváros környékén a területek árviszonyai nagyban korlátozták a kertek, telkek nagyságát. Szegeden például az Otthon által bérelt 170 holdnyi területen kivül 2—300 holdat, akár az ujszegedi részen is be lehetne népesíteni tisztviselőkkel, mint kertváros-telepesekkel. A terv megvalósítása természetesen sok-sok millió koronába kerülne. Nem kevesebbe, mint amennyit a tisztviselők megélhetésének végleges rendezése követelne. A jelenlegi tisztviselői lakbérek ugyanis fenn nem tarthatók, azokat előbb-utóbb ismét emelni kell. Ez ujabb számtalan millió korona lakbértöbblet-kiadást fog jelenteni. És emellett a tisztviselői nyomoron segítve nem lesz. Annyi segítést, pótlékot, fizetési többletet pedig, amennyit a tisztviselők a kerti gazdálkodás nyugalmas otthon mellett előteremthetnek, az állam soha nem adhat. A tisztviselői nyomor végleges megszüntetésére tehát csak az általunk jelölt, nagy vonásokban kifejtett terv és ut vezethet. Aki ezt az országos, krónikus és veszedelmes kérdést más uton-módon akarja orvosolni, az nyújthatja a beteg tisztviselői kar vergődését, de azt talpra nem állítja. Már pedig az ország érdeke még nagy anyagi áldozatok árán is, azt követeli, hogy az államháztartás mozgató kerekei, a tisztviselők, épek, egészségesek legyenek. Rossz gépezettel fekve marad az ország azon az uton, amelyen pedig nagy lendülettel kellene előretörnie: A szociális berendezkedések utján. Kulinyi József. íüvészi kivitelű iJr észülnek lámpaernyők