Délmagyarország, 1919. október (8. évfolyam, 208-234. szám)

1919-10-18 / 223. szám

r Szeged, 1919 október 17. DELMAGYARORSZAG 3 A Szeged-Csongrádi kölcsönajánlata a városnak — Folyósítani akarja a húszmilliós kölcsön nyolcmilliós százalékát. — (Saját tudósítónktól.) A pénteki rendkívüli tanácsülésen Bulogh Károly tanácsnok a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár . kölcsönajánlatárói tett jelentést. Nagyobb beruházásokra a város régebben husz millió korona kölcsönt akart fölvenni. A közgyűlés 1916 december 14-én tartott ülésén el is fogadott egy egyezményt, amely szerint a SzegedCsongrádi husz milliót ad kölcsön a városnak, ebből a bank 13 milliót folyósitott, 8 millióra pedig opciót biztosított a városnak. A 8 milliót azonban a város nem vette igénybe. Ezt az öszszeget ajánlja föl.most kölcsönképpen a SzegedCsongrádi 5'43 százalékos,50 évi annuitás mellett, de árfolyamkülönbözet cimén minden 100 koronából levonna 8'25 koronát. A tényleges kamat ennélfogva nem 5'43, hanem 5'88 százalék volna. A Szeged-Csongrádi beadványa egyébként szószerint a következő: Szeged város törvényhatósági bizottsága 1916 december hó 14-én tartott közgyűlése elfogadta a 20< millió koronás kölcsönre tett ajánlatunkat és annak alapján a város közönsége 12 millió koronát még azon évben igénybe is vett. A további 6 millió koronára opciót biztosítottunk a város közönségének 1921-ig, 50 évre 543 annuitás mellett, 91 75 árfolyamon, amely ajánlatunkat a közgyűlés ugyancsak elfogadta annak kikötése mellett, hogy a kölcsön feltételeinek megítélését ezen időkben magának fentartja. Az 1918. évben 2 millió korona kölcsönt folyósítottunk a város közönsége részére. Abban a föltevésben, hogy a Tekintetes Tanács a város közönsége részére biztosított opciókban megállapított feltételeket előnyösnek állapithatja meg, van szerencsénk ajánlatunkat az egész optált összegre, 8 millió koronára az eredeti feltételek mellett megtenni. Hajlandók vagyunk ennélfogva a város közönségének nyolc millió korona jelzálogkölcsönt folyósítani a már eredetileg kijelölt ingatlanok lekötésével 50 évre, 543 évi annuitás mellett és 91 '75 árfolyamon. A város közönségét terhelik a kötvény bélyege, bekebelezési költség, nyugta és szelvény bélyeg. Stornódij fejében két százalékot kötünk ki. Ajánlatunkat e hó 31-ig tartjuk fönn és annak elfogadása esetében a kölcsön folyó évi december hó 31-ig folyósítandó. Balogh Károly tanácsnok azt javasolta a tanácsnak, hogy fogadja el a kölcsönajánlatot. Balogh Károly ezt hosszasabban megokolta, főképpen két érvvel. Az egyik az, hogy a városi közélelmezésnek a szükséges tömegcikkek bevásárlására állandóan nagyobb tőkére van szüksége; az idegen valuta beszerzése, amelyen a vásárlás történik, szintén nagyobb tőkét igényel. A másik érv, hogy a város a munkanélküliségen főképpen építkezésekkel segíthetne, amire szinte tőke kell. Elmondta, hogy a város ezekre a célokra 20—30 millió kor. kölcsönt akart már beszerezni s ő a kölcsön ügyében Nagyszebenben és Prágában tárgyalt is már. A nagyszebeni kölcsön egeszen meghiúsult, de a prágai még mindig függőben van. Most hosszas vita fejlődött. Dr. Dobay Gyula szükségesnek mondotta a kölcsönt, de hátrányosnak tartaná, ha éppen most, amikor pénzviszonyaink. olyan rosszak, amikor a pénzünk értéke folyvást csökken, egy drága kölcsönügyletbe bocsátkoznánk. A főispán véleményében osztoztak a tanács tagjai. Azzal érveltek, hogy mi most alacsony értékű pénzt vennénk kölcsön s azt ötven évig törleszi.:nénk; fizetnénk kisértékü pénz helyett ugyanannyi névértékűt, de sokkal értékesebbet, persze a kamatokkal együtt. Lehet, hogy az a nyolc millió 100 milliójába is belekerülne a városnak. Taschler Endre főjegyző, tekintettel a nagy pénzszükségletre, belemenne egy nagyobb kölcsön felvételébe: de akkor is azt kívánná, hogy részletesen és határozottan állapítsák meg, milyen célokra keli a pénz, mert ha ez meg nem történik, a pénz elfogy és nem lesz belőle sem közélelmezés, sem építkezés. Balogh Károly tanácsnok erre azzal felelt, hogy a célokat részletesen is meg lehet állapítani. A várost szerinte semmi károsodás nem érhetné abból, ha a pénzt fölvenné, mert azt hasznos beruházásokra fordítanák. Dr. Szekerke Lajos szerint csak akkor nem károsodnék a város, ha a beruházásokat, nevezetesen az építkezéseket azonnal meg lehetne valósítani'. Dr. Dobay Gyula főispán szerint, ha már a kölcsönt fölvennék is, akkor is idegen, píldául frank-valutában kellene azt adnia a banknak, mert a mi pénzünk értéke egyre csökken. A tanács végül is ugy határozott, hogy szükség esetén a pénzügyi bizottság véleményét kéri ki a kölcsön ügyében. Utasitotta egyébként Balogh Károjy tanácsnokot, hogy tárgyaljon a Szeged-Csongrádival olcsóbb kölcsön iránt. A sajtó mint árdrágító. oo Balogh Károly tanácsnok, amint azt már annak rendje és módja szerint megírtuk, legutóbbi belgrádi útjáról is haza érkezett és utja eredménytelenségéről beszámolt a tanácsnak. A. tanács, mit tehetett egyebet, a beszámolót tudomásul vette. Ezzel, ha vacogva is, napirendre lehetne térni az ügy felett. De Balogh Károly előterjesztésének volt egy olyan része is, amelyet mára tettünk el. Nagy szenzáció, nem lehet vele néhány sorban végezni- és a pénteki lap számára összegyűlt sok anyag miatt nem foglalkozhattunk volna az üggyel érdeme szerint. Ez a szenzáció nem kisebb, mint az, hogy a sajtó "árdrágító. Nagy felfedezés az érdemes szenátor belgrádi utjának mérhetetlen jelentőségű eredménye. Kár, hogy a háború alatt nem küldték Belgrádba Balogh Károlyt. Ha visszajöhetett volna, esetleg már akkor szolgált volna útmutatással. Mennyi bajtól és fáradságtól kímélte volna meg a hatóságokat. Nem kellett volna kutatni a lánckereskedők után, — ugy se nagyon kutattak — akik tiz kézen adták át a portékát, míg a fogyasztóhoz jutott; nem kellett volna annak a számításába beleöregedni, hogy mennyivel nagyobb niost a tojás termelési költsége, mint négy év előtt volt; egyáltalán nem kellett volna kihágási bíráskodás, amely — csak most derül ki — méltatlanul-zaklatta a szegény kofákat, a bérkocsisokat; nem kellett volna árvizsgálóbizottság, hiszen a kávés, a pék nem árdrágitott volna. Az egész nagy kérdés egyszerűen elintézhető lett volna, csak be kellett volna szüntetni az összes lapokat. De ami késik, nem múlik. Még mindig meg lehet csinálni. Olyan idők járnak, amikor erre is akad ember. De kár, de kár, hogy Balogh Károly rég meg nem tette ezt a fölfedezést. Ha tudtuk volna, amit Balogh Károly mondott, hogy a sajtó is hozzájárul az árak általános emeléséhez, akár hiszi a tanácsnok ur, akár nem, bizisten van bennünk annyi önzetlenség, emberszeretet, jóság és okosság, hogy már rég beszüntettük volna az összes lapokat. Mi, újságírók. A tanácsnok ur ugyanis a tanácsülésen, amelyről azt mondják, hogy komoly aktus szokott lenni, azf a vicces állítást engedte meg magának, hogy a sajtó segíti a drágaságé Ehhez a megállapításhoz azért volt szüksé néhány drága belgrádi útra, mert csak így vi módjában megfigyelni, hogy Szerbiában nt emelkednének az árak, ha nem olvasnák itteni lapokban, hogy itt ilyen nagy, meg oly< nagy a drágaság. Diktum, faktum, eddig va Tehát az akasztófára való sajtó árdrágító. Né küle nem tudnák Szerbiában, hogy itt égtx kiáltóan magas árak vannak és potom ári dobnák utánunk a portékát. Nem akarjuk me< sérteni az olvasót azzal, hogy e korszakos fe fedezés eredendő hibáira pontok szerint n mutassunk. De megkérdezzük az érdemi tanácsnok urat, akit ha sokszor támadott i még többször támogatott a sajtó, hogy ugyan mit irtunk volna, vagy mit írjunk ? Ts Ián azt. hogy mi vagyunk az olcsóság és bc ség országa? Hogy az Isten áldja meg derék mészárosokat, milyen olcsón és mt hozzá egy darabka csont nélkül mérik a hust 1 Hogy Uram Isten, milyen Eldorádó ez, itt mé csak hirből ismerik a kristálycukrot, a sár£ nyerscukrot még abból se, itt, ha fölmarja \ a testünket, kockában, süvegben úszik min denki? Vagy talán azt, hogy a legszerényeb háztartás pincéjében is, mert itt a pince mir dig pince és sósam lakás, szép sorjában egé> a plafonig rakva négy öl fa és tiz mázs osztraui szén várja a nyers és erős ellenfele aki el fog jönni, a telet? Mondjuk, hogy i£ kellett volna írni. Azt már persze nem merjl mondani, mert hadat üzennének érte, hogy szerbek el is hitték volna. Mért nem figyel meztetett erre a tanácsnok ur 1914, vagy lej később 1918 októberében? Sokaknak kedves témája a sajtó, amibe igazuk van, hiszen ha a sajtónak mindenki témája, mért ne lehessen ő is téma. De sa nos, a legtöbben egészen tudománytalanul < hozzáértés nélkül foglalkoznak vele. Ezt el I *• hetne kerülni, csak ugy kellene eljárni, ami* az ujságirók szokták, ha valamihez nem érti nek, valaki hozzáértő embertől szakvélemén; kérnek. Ha jól emlékezünk, mi már adturi egyszer ilyen szakvéleményt a tanácsnok urna! Akkor ezt nagyon jó néven tetszett venni. Ezer tul is szívesen állunk rendelkezésére. Vélemc nyünk munkásságát, szorgalmát, érdemeit ille tőleg nem változott. De ezt a felfedezés* kénytelenek vagyunk kellő értékére lefokozr Téved tanácsnok ur, ha azt hiszi, hogy p inség annyira megfosztotta a lakosságot itélí képességétől, hogy az önök hibáiért a sajti fogja felelőssé tenni. É

RTESÍTEM nagyérdemű pácienseimet, hogy fogászati működésemet, amelyet anyaghiány miatt kénytelen voltam szüneteltetni, ujböl megkezdtem. BARTA ÁGOSTON FOGMÜTERME 305 KÍGYÓ-UTCA I. o TELEFON 13-64. VÉNUS ILLATSZERTÁR SZEGED, KELEMEN-ÜTCA 7. SZÁM, Munkások Általános Fogyasztási Szövetkezete TELEFON 120. Feketesas-utca 19. szám. TELEFON 120 Tagolnafe kíioáramroonkinf 48 koroná$ árban! Kékpénzben előre fizetendő.