Délmagyarország, 1919. szeptember (8. évfolyam, 184-207. szám)

1919-09-17 / 196. szám

DELMAGYARÓRSZAG Szeged, 1919 szeptember 17. helyzet belső konszolidáció nélkül változzék. Heinrich kereskedelemügyi miniszter a munkásság súlyos helyzetére hivta fel a minisztertanács figyelmét; — Szén nincsen, a drágaság elviselhetetlen, élelmiszereket a falu nem ad. . . Ki meri ezért továbbra is Viselni a felelősséget? — tárta fel őszintén a helyzetet. J-riedrich miniszterelnök izgatottan ugrott fel helyéről, de szava elveszett az általános zűrzavarban. Látszott, nem ura a helyzetnek. Szinte extázisban kiabálta tul a vitatkozókat: U~. Ha egyedül maradok is, állom a helyemet : Támadt erre olyan zűrzavar, amelyet évtizedek óta nem láttak a miniszterelnökség falai. Rubinek Gyula önmagából kikelve rohant az ajtó felé s becsapta azt maga után, hogy £sak ugy rengett bele az épület. Ilyen jelenet még a hirhedt népbiztosok korában is feltűnést keltelt volna. .Egymás után hagyták el az égületet 'Heinrich} Grün$ és Baloghy miniszterek Is, akik a rájuk várakozó politikusok előtt kijelentették, hogy a kormánynak e pillanatban már nem V- • ' tagjai. •• u • ' Kikből áll . a Friedrich-kormány e pillanatban, nem lelipt tudni. Négy tárca péntek óta gazdátlan, az bizonyos. Minden jókabátós embert miniszteri tárcával kínálnak. Hiába, mert eddig ésak egy „nagynevű" — az apja és bátyja érdemei alapján nagynevű szaktekintélyt tudtak rávenni, hogy „esetlég" vállálja az elárvult pénzügyi tárcát. Ez a nagynevű pénz ügyi kapacitás 'fcáró KoiányVFrigyes, aki egyelőre hajlandónak mutatkozik a miniszterségre bár nincs kizárva, hogy mire az é?kü letételéré kerül a sor, már maga Friedrich is, csak mint emlékre fog visszagondolni miniszterelnökségére. Sokpropáíkai Szabó István, Oláh Dáhier kegyelmes urak mellé ugy látszik nem nagyon kívánkoznak még a legelszántabb politikai stréberek sem a bársonyszékbe, még ha minden „hatalom forrásának", Friedrich István urnák űdiíő közelségében tölthetnének is pár percet, hiszen órákról alig lehet már szó. Keresztény testvéreim! Bocsássanak meg e megszólításért, de cikkem tárgya miatt erősen ki kell emelnem, hogy kikhez szólok, annál is inkább, mivel testvérem nekem minden ember, faj és vallásra való tekintet nélkül. Tehát: ¡^Keresztény testvéreim! Az ember furcsa teremtménye a természetnek, de még furcsább az ember gondolkozása, tette. A gondolkozást ki is kellene talán kapcsolnom, mert az nem igen létezik, inkább a tettekről lehet szó. Mindig túlbecsüljük magunkat és emiatt meggondolatlanul őrült dolgokat viszünk véghez! Egyik nevetséges, majd megrovandó cselekedetét a másikra tetézünk s csak akkor jajdulunk fel fájdalmasan, mikor dicső, komoly alapot nélkülöző munkánk kudarcot vallott. Testvéreim, keresztény, magyar testvéreim! Nem volt még tinektek elég ezer csapás, «orshónyatás, megaláztatás, háború, vérfürdő, belforradalom, testvérgyilkosság ?! Nem volt elég? Mi kell még nektek? Vér, újra vér... igen, boszu kell nektek! Hát miért! Miért ?! Semmiért! Csupán csak azért, mert egypár lelketlen kalandornak, egypár alattomos vérszopónak még mindig nem elég! S ti, kik gyengeségteknél, állhatatlanságtoknál, gerincteienségteknéi fogva arra hajoltok, amerre csak mások akarják, ti egy pillanat alatt elfeledve mindent, mindent mi szent, mi kötelesség, dörgő éljent kiáltotok harcra, háborúra, tücsökre, bogárra! Megint egy eszményi szépet, csodát, nemeset, fcgV: £rökké szégyenletes dolgot akartok cselekedni. Egypár önző, a mostani bujfogatókhoz.. setétben bujkálókhoz hasonló kétes egzisztenciájú, lelketlen ember bűne miatt, egy egész faj ellen agyarkodlók? Úton-útfélen fehér kis röplapot nyújtanak felém, — nagytitokban — melyben pogromról s efélékrő van Szó. Mire való ez? Vájjon elitéihető-e, megvethető-e az a család, melynek minden tagja becsületes, de egy közülük kiválik, rabló, gyújtogató, gyilkos, hamisító? Lelkedre, mégvetheted-e ezt a családot, az apa bűne miatt akaszthatod-e a fiát? Egypár gonoszszándékú ember miatt üldözhetsz-e egész fajt ? ' Nem és ezerszer nem! Ezt követeli törvényed, becsületed, józan gondolkozásod és főleg ezt követeli az a krisztusi szent tan, melyet követsz, illetve követned kellene, de akkor kissé magadba kellene tekintened, de nem teszed,-mert jói tudod, hogy ott olyant is látnál, melyért szégyeinéü magadat... Igáz az, hogy hazánkat majdnem egészen tönkretevő bolsevizmusnál a vezérszerep nagyobbrészt zsidók kezében vólt, de a borzalom kivitelében ti is, keresztények segédkeztetek. Raboltatok, gyújtogattatok és ártatlanokat gyilkoltatok ! A vérfürdőt kacagtátok, őrült fanatizmussal kívántátok, hogy minél több polgár vesszen el. Mindent kockára tettetek csak azért, mert egypár hatalomravágyó szép Ígérettel eicsábitott benneteket s ti keresztény testvéreim oktalan állatként, szó nélkül hajoltatok meg előttük, sőt mi több, szentnek, szabaditónak, Istennek .tekintettétek őket!... S most, mert megbuktatok, mert szemetekre vetik csúnya munkátokat, egyik sem büiiős, csak az, akire rákenjük saját hibánkat is. Testvéreim, kik oly büszkén ver tek melleteket, hogy keresztények, az egyedül üdvözítő egyház buzgó hjvei vagytok, kérdem tőletek, ezt tanitötta-e Krisztus ? . . . Nem gondolom, Jézus tanitó szavait nem tudom ilyértelemben venni... Szeretettel lehet csak szeretetet, békével, szent türelemmel, boldogságos békét teremteni, boszszuvai, megtorlással, egy ujabb, egy iszonyúbb bosszút, megtorlást szülhetsz. Keresztény testvéreim, miért gyűlölöd zsidó ¡estvéredet ? Miért haragszol reá ? Azért, mert hatalomra vágyik ? Te is! Azért, mert szellemileg emelkedik ? Mert tanúi, küzd, kitart eszméje melleit, mert szilárd, ingathatatlan és csak saját eszével dolgozik? Ezért? Végy példát róla testvérem te is 1 Vagy azért, mert Krisztust ők feszitették fel ? . . . Az idő rohamosan halad előre. Csillagok hullanák, csillagok születnek. Krisztus után egy uj Messiást várunk, ki ismét megvált bűneinktől. Bizonyos vagy-e benne keresztény testvérem, hogy az uj Megváltót nem-e te, ném-e mi kövezzük meg legjobban ? . . . v •Nem ezért haragszol s nem ezekért, hanem S§ak azért, mert kicsiny gyermekkorodban, mikor még romlatlan, fehér kis lelkedet nem mételyezte meg az önző, gonosz emberek rosszasága, ákkor kezdett hatalmába keríteni egy csúnya rém és ártatlan szivecskédet, gondolkozni kezdő fejecskédet telekezdte beszélni sok csúnya, csúnya, dologgal, köztük azzal is, hogy csak az ember, ki vallásodhoz, ki fajodhoz tartozik, aki ezen kivül esik, az csak ellenséged, kit gyűlölnöd, megvetned, eltipornod kell! Ezért, csupán csak ezért haragszol! Hisz magad is belátod, hogy csaló, sikkasztó, rabló, gyilkos, szóval rosszle.lkü ember a te táborodban is éppen ugy van.'mínt az övékében. Bujtogatsz, bosszút állsz-e, ártatlanokat a bűnössel együtt tiporsz-e el? Igen? . Ugy nem vagy keresztény, nem vagy Krisztus híve, csak egy vérszopó, ki megérdemled mostoha sorsodat és főleg azt, hogy folytonos marakodásod miatt a földet kihúzzák lábad alul Nyüjts kezet végre testvér és tartsunk össze ! Domonkos Margit. Renner osztrák államkancellár Ausztria jövőjéről. Miért akart Ausztria Németországhoz csatlakozni? Versailles. Dr. Renner osztrák államkancellár a Rádió-ügynökség tudósítójának a következőket mondotta: — A mai nap fordulópont az osztrák nép sorsában. Eddig egy nagy állani; része volt Ausztria, ezután a hatalmak akaratából kis állammá lesz, amely alig kétszerannyi lakost számlál, mint Svájc. Ha ebberi a fájdalmas állapotban a népszövetség, azaz a nagyhatalmak, kellőképpen és állandóan támogatnak bennünket, ebben az elszigeteltségben is megtudjuk állani helyünket. A súlyos haditerheket alig tudjuk elviselni. Gazdaságilag függésben leszünk valamennyi szomszédunktól. A csehektől és a lengyelektől függünk majd a szén miatt, a lengyetektől és románoktól a petróleum miatt, a magyaroktól a gabona miatt, a délszlávoktól a marhák miatt, az olaszoktól a tengerhez vezető ut miatt. A világ félreértette Ausztriának Németországhoz való csatlakozó szándékát és azt hitte, hogy ez tangermanizmus és nacionalista túlzás, holott a valóságban nem volt egyéb, mint kétségbeesésünk és elhagyátottságunk kifejezése. Zürich. A Svájci Távirati Ügynökség egyik munkatársa beszélgetést folytatott dr. Renner államkancellárral, aki a kővetkezőket mondotta : — ífju szabad-államunk heroikus elszánással aláirta a békeszerződést. A köztársaság, jól tudja, mily borzasztóak azok a terhek, amelyeket a szerződés népünkbe ró, fájdalmunkat még nem győztük le; talán sohasem is leszünk űrrá felette. A Szudéták vidékének, Déltirolnak és más német alpesi vidéknek tőlünk való elszakítása rendkívül súlyos csapás az uj államra nézve. A főbizottság határozata azonban azt mondta: Nincs más választásunk. A békeszerződés,- amikor Osztrák köztársaságnak nevez bennünket, nemcsak elismer minket, hanem megállapítja államformánkat is. Ezzel azután az a kérdés, köztársaság leszünk-e vagy monarchia, az-országra nézve végképpen eldőlt. A köztársaság megtudja majd védeni polgárait kikopott politikumok gyermekes kísérletei elől. Becsületesen megfogjuk kísérelni, hogy magunkra maradva is boldoguljunk. Ha azonban ki fog derülui, hogy képtelenek vagyunk a magunk lábán megállni, mert gazdaságilag túlságosan gyengék vagyunk, vagy mert hazánkat, mely ma védtelen ellenséges támadással szemben, a népszövetség nem tudja megvédeni: akkor majd a világhoz* tehát a népszövetséghez fogunk apellálni s abban az esetben a népszövetségen áll majd, hogy részünkre a csatlakozásra módot nyújtson. Izoláltságun semmi esetre sem lesz fényes. Szilárdan el vagyunk szánva arra, hogy szomszédainkkal békességben megférjünk, hogy ügyeikbe bele ne avatkozzunk s hogy minden kérdésben a népszövetséghez tartsuk magunkat. Reánk nézve a népszövetség léte, tevékenységé i és igazságos döntésé lényeges alkotórésze a — —•— ' .. u Szeged, Tisza Lajos-körütss Koröna-U. sarok. * (Központi Tejcsarnok mellett.)