Délmagyarország, 1919. szeptember (8. évfolyam, 184-207. szám)

1919-09-10 / 190. szám

Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. ELŐFlZÉTESi ÁRA: egész évre 96.— K negyedévre 24.— K feiévi-e . 48.— K egy hónapra 8.— K Egyes szám ára 40 fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség telefonja : 305. ELŐFlZÉTESi ÁRA: egész évre 96.— K negyedévre 24.— K feiévi-e . 48.— K egy hónapra 8.— K Egyes szám ára 40 fillér. A kiadóhivatal telefonja : 305. Szeged, 1919 VIII. évfolyam 190. szám. Szerda, szeptember 10. »— Mmonzii ss Németansztria. — Németausztria aláírja a békeszerződést. — A budapesti Reggeli Hirek irja: Bár az antantnak Németausztriával kötött békeszerző- j dése Nyugaünagyarország jódarab területét Németausztriának itéti: oda, Németausztria, noha felelőtlen osztrák agitátorok hónapok óta iázás tevékenységet fejtenek ki, hogy Nyugatmagyarország latkosságát a Németausztriához való csatlakozás szükségességéről, előnyeiről meggyőzzék, addig hivatalosan kevés jeiét- mutatta annak, hogy. a számáfa megitéit területgyarapodás örömmel töltötte él. Már. első Ízben, amikor, erről a kérdésről szó volt, német-osztrák politikusok kijelentették, hogy a megitéit területet csak akkor fogja elfogadni Németausztria, ha népszavazás,.győzi.meg arrói, hogy alakos^ ság túlnyomó többsége a Magyarországtól való elszakadás mellett nyilatkozik. Hogy mennyire vonakodik Németausztria a reá nézve kétes értékű ajándék elfogadásától, élénken bizonyítja az a bécsi kormánykörökből kapott jelentésünk, amely arról szói, hogy Németausztriának egyáltalán nem szándéka, hogy a nyugatmagyarországi vármegyéket erőszakkal) kerjtge hatalmába. E jelentés szerint azo3ztrák kormány, miejőít e területrészt birtokába venné, fel fogja kérni a magyar kormányt, liyilatkozzék, milyen álláspontot foglal el Nyugatmagyarország kérdésében. E nyilatkozatot a két kormány konferenciája fo^já követni, amely valószínűleg az arttant bevonásával fog megegyezni afelől, mi történjék ebben a kérdésben. Ha a magyar korrríány — mondja a jelentés — nem nyilatkoztatja ki abbeii hajlandóságát, hogy az ügy ezen a békességes módon szabályoztassék, ugy" Németausztriának az antanthoz kellené fordulnia és Utalva arra, hogy sem imperialista, sem kapitalista politikát nem kiván folytatni, az antantot megkérné, hogy e kérdést a békeszerződés alapján szabályozza. Auszfria egyébként alá fogja irni a békema hosszabb vita után elfogadta a főbizottság részéről indítványozott határozati javaslatot, amely szerint Németausztria önrendelkezési jogának a békeszerződéssel váló megsértése elleni tiltakozás mellett megbízzák dr. Renner államkancellárt a békeszerződés aláírásával. A tiltakozást egyhangúlag, az áliamkaneeliárnak az aláírással való megbízását 97 szóval 28 ellenében fogadták el. A magyarországi lakosság és a magyar zsurnalisztika nagyon jelentékeny részénék nincs ma sajtója. Az a röpirat, amelynek ön a szerzője, amelyről itt szó lesz, ennek is megdöbbentő okait tárja fel. A magyar kor^ mány egyszerűen nem engedi szóhoz jutni azokat, akik nem az ő politikáját szolgálják. Közállapotaink ilyen nagymérvű lesülyedésén csak szégyenkezni tudunk. Hová jutott megint, milyen meredek szélére szegény Magyarország! Ezt kelljen látnia a demokratikus Nyugatnak 1 így védik és igy fejlesztik nálunk a közszabadságokat I Az ön röpirata Szegeden is közkézen forog. Közlik, ismertetik és kommentálják a sajtóban. Olvassák persze a „zsidó-kérdésről" irott sorait is. Magam, aki nap-nap után irom és csinálom Szeged és a környék egyik legolvasottabb lapját, egy sor irást még nem szenteltem ennek az ügynek. Ha irtunk róla, mindig más irta. De lehetőleg kerültük a témát, mert nálunk a szerkesztőségben az a vélemény alakult ki, hogy bajos is, meg hiábavaló is a higgadt vita vagy meggyőzés hangján szólani azokhoz, akik akár mint tettesek, akár mint felbujtók csinálják a zsidóhecceket. Amit ön ír erről a kérdésről, azzal már foglalkozni kell. Még pedig melegében. Teljesen igaza van ugyanis, magunk is olyant nak ismertük, aki tollát és közéleti tevékenységét mindig a magyarság és a gyengébbek ügyének szentelte. Voltak tévedései is, de kinek nem voltak? A jóhiszeműséget és a jóiakarást azonban nem lehet elvitatni öntől. Ezek az okok késztetnek arra, hogy egyes, talán nem mellékes jelenségekre felhívjam az ön és mindazon tárgyilagosan gondolkodni tudó emberek figyelmét, akik röpiratát olvasták. Idézéssel kell kezdenem. Azt méltóztatik irni: „Dehát azt kérdezem minden józaneszü embertől ezen a világon: ennek a szörnyű nehéz, de feltétlenül megoldandó kérdésnek az a megoldása, hogy egynéhány száz zsidóembert megkínozzunk, egynéhány ezret a villamos-kocsikból kiráncigáljunk és magunkat megpiszkolva, őket testileg bántsuk? „Válogatás nélkül, csakazéri, mertzsidó?" Ezzel szemben — méltóztatik mondani — „gyorsan és intézményesen cselekedni kell". Ne nehezteljen meg, érte, Uram, de majdnem az a benyomásunk, hogy amit ön sürget, az egy modern.kiadású pogrom lenne, ön ugyanis tiltakozik a testi bántalmazás ellen, de intézményesen akarja biztosítani az állandó lelki és erkölcsi bántalmazást. Minden zsidóval szemben ? Miért ? Válogatás nélkül, csak azért, mert zsidó ? Azt tetszik mondani, hogy ez csak látszólag lenne illiberális intézkedés, mert nem a rnult korszak divatos liberálizmusa a világmindenség célja és teteje és hogy magasabb, a legjogosultabb államérdekből senki nem szólhat ellene. Hát arról, hogy mi -a világmindenség célja és teteje, még csak beszélni lehetne. Persze nem a pogromokkal kapcsolatban. De az, hogy mi legyen a mi eélunk, annyira nyilvánvaló, hogy nem lehet vitatni. Demokráciát, kulturát, munkát, békességet, minél általánosabb jólétet és minél szűkebb körre szorított viszályt! A liberalizmust nem engedjük, persze nem a mult korszak divatos liberálizmusát, hanem a lélekből fakadó, a meggyőződést át- és átitató, felekezeti különbséget nem ismerő, az osztályellentéteket enyhíteni és kiegyenliteni akaró, áldásos munkára valamennyiünket hívó, meg nem alkuvó és ha kell, harcos liherálizmust. Ez a liberálizmus azonban nem sürget, sőt nem iá tür semmiféle pogromot. A legjogosultabb államérdek, amelyre szintén hivatkozni tetszik, a legnyomósabb érv. Valóban ugy van e, hogy annak, ¡amit ön javasol, magasabb és a legjogosultabb államérdekből senkisem szólhat ellene? Nézzük- csak, milyen intézkedéseket javasol például a röpirat? Szórói-szóra idézek: „Holott eddig tűrték, hogy a főiskolák hallgatóságának hetvenhat százaléka zsidó legyen ? Hiszen nem kormányzásra, de egy iktatóhivatal vezetésére alkalmatlanok az olyan emberek, akik ezt a kérdést pogromokkal látják megoldhatónak ? Tessék, az aránositúst. megcsinálni." Tehát az arányositás lenne az egyik eszköz, amelyet a legjogosultabb államérdek parancsol. Az arányositás ugyebár azt jelenti, hogy kiszámítanák, hogy a zsidóság az összlakosság hány százaléka és ebben az arányban engednék be őket például az egyetemekre,, a középiskolákba ? Mert ajX, íjogy ezután is megtanuljon mind a száz százak* irni es olvasni, esetleg a legjogosultabb államérdek cimén sem akarnák megtagadni. Tehát hogy állunk itt ezzel a legjogosabb államérdekkel? Az-e az államérdek, hogy minél kevesebb legyen a tanult, a képzett, a tudó és tudós emberünek, vagy pedig az, ,hogy minél több? A magyar államérdek rovására volt-e, hogy olyan kiváló tudósok és erők, mint amilyenek Goldzicher Ignác, Alexander Bernát, Herczel Fülöp, Marczali Henrik, Kiss József, Ignotus és a többiek még, sokan, nagyon sokan fényt és dicsőséget hoztak a magyar névre? Mi az államérdek, amikor az egyetemi hallgatókról vallásuk szerint csinálunk statisztikát és azt látjuk, hogy az egyik vallásbeliek számarányukhoz képest sokkal, de sokkal jelentékenyebben vannak képviselve, mint a többi vallásfelekezetek ? Az-er hogy ezeket a számarányokat leszállítsuk, vagy pedig az, hogy a többiekét fölemeljük ? | ¡¡Az-e az államérdek, hogy minél kevesebbvagy pedig az, hogy minél több legyen a tudományosan képzett ember? Hát hová jutottunk ebbe az országban, hogy már az is baj, ha egy felekezethez tartozókról megállapít, ják, hogy tanulni, tudni törekszenek ? Még wr • es noi vásznak, chiffonok, zephyrek. Női harisnyák, férfi C ' zoknik, kötő pamutok, cérnák, Legszolidabb árban f keléngveártahá^ábait ssss & Oroszlán- és iskola-utca sarkin;