Délmagyarország, 1919. szeptember (8. évfolyam, 184-207. szám)

1919-09-27 / 205. szám

1919 szeptember 27. DÉLMAGYARORSZAG Árvay kapitány az előterjesztést elutasitotta, mert ez a védelem jogi fölfogásához tartozik és % vád megtétele végett áttette az ügyet a tiszti jfőügyészhez. -4&A nré^őbcszéd és az itélethozatah időpontját szeptember hó 3p-án délelőtt tizenegy órára tűzték k>. Ekszermunkét készítek megrendelésre ízlésesen rajz vagy minta szerint. Tört aranyat, brilliáns ékszért legmagasabb áron veszek. Gáspár (Orosz) Ferenc, Kölcsey-u. 2. = Nagy őrajavltó műhely. Bejárat közvetlen Gotlscháll hölgufodrász melléit. 294 Erber Simon „F0RTUIÍ3" Foglalkozik bankblzományl, kereskedelmi és közvetíts Irodája Szeged, Klauzál-tér 8. Telefon 16 30. a bankügyletek és kereskedelemhez iartozó minden ágazatokkal. Termények és ingatlanok adás-vételével. 304 Egy hét a vörös őrségen. Irta; Gregms Margit, a szegedi színház tagja. Húsvét hétfőjén a délutáni előadás alatt a színházi szolga bejött öltözőmbe és közölte vélem, hogy egy vörös katona keres. Ijedtség borzongatott végig, egész testemben reszkettem. Azt hittem, a terroristák jönnek értem. öltözőm ajtaja megnyílt és egy magát „vasas vörősőr"-nek nevezett katona lépett be hozzám. Közölte velem, hogy Jolán húgomat az éjjel elfogták és súlyos vádakkal terhelten a Zrínyi-utcai vörös őrségre szállitot.ák. Siessek a segítségére. Kérdésemre, hol tudta meg címemet és honnan ismeri húgomat, azt felelte, hogy Jolán húgomat reggelig őrizte, ő kérte föl, hogy értesítsen — És ugyati miért is ne segítenénk egymáson? — mondta; Egyik ember olyan, mint.a másik. Kommunista,burzsuj — mindegy. A derék vörös vasasnak majd a nyakába borultam. Az előadást nem mondhattam le, de szerepemet félig önkívületi állapotban játszottam végig és alig mostam le a festéket arcomról, rohantam a Zrínyi utcai vörös őrségre. Az első emelet 84. számú szobába küldtek. Ott egy elkényszeredett arcú, kellemetlen külsejű fiatal kommunista fogadott. Rátértem ügyemre és kértem, mondja meg, mi történt húgommal? Rámförmedt: Vége a hivatalos órának. Nincs látogatási idő. Jöjjön délelőtti Kérleltem, nagy elfoglaltságomra hivatkoztam. Merevsége lassan fölengedett. Hugómért küldött, aki egy vörösőr és egy detektív kíséretében megjelent az irodában. Szegényke nagyon sápadt volt. A fogházban töltött éjszaka erősen megviselte. Egész ruházata egy köpenyből állott, még arra sem volt ideje, hogy rendesen felöltözzék, ugy állították elő, ahogy az ágyából kíhurcólták. Megkérd estem, hogy mivel vádolják. —- H'árom mágnást követelnek rajtam, akiket állítólag megszöktettem. Utólag megírhatom, a vád nem volt álapnélküli. Jolán húgom, aki a lakáshivatalban volt alkalmazásban, egy munkástanácsi ülésen árról értesült, hogy a báró Bánffy-csálád három rokonát a kommunisták le akarják tartóztatni. Ezt az értesülését közölte a családdal. A mágnások érinek köszönhették, hogy hosszas pesti bujdosás után sikerült elmenekülniük. A beszélgetésre engedélyezett 3 perc letelt. A detektiv karonfogta húgomat és vitte a zárkába, csak annyit súghatott még elpienőben: — Eredj a villába és segíts! Egyedül maradtam a bolseviki elvtárssal. Tanácsot kértem tőle, hogyan gondoskodhatnám húgom védelméről? Gúnyosan vállat vont. — Itt ügyvédeskedésnek nincs helye 1 Mikor látta a rémületemet, még hozzátette: — No, 110, ne féljen, nem lövik főbe a nővérét, kap vagy 75 évet. Komiszul nevetett. Kikeltem magamból és a szemébe vágtam: -íz. —• A r$gi rend alatt ilyen hallatlan gonoszságok sohasem történtek! Megfenyegetett. Ha ilyen hangon besz'él, rögtön letartóztatom ! Észbe kaptam. így nem segíthetek a nővéremen. Lecsillapodva mentegetődztem- Felindulásomat megértheti. Utóvégre a húgomról van szÖ. Végigmustrált. Nem voltam túlságosan elegáns, nem csoda. Egy ócska bő kabát fityegett rajtám, amit sebtébpn magamra kaptam. Nagy ágyúnak előmutattam fényképes szakszervezeti igazolványomat is. Ez előzékenyebbre hangolta. Megkérdeztem, ki a bűnügyi osztály vezetője s vájjon be lehet-e jutni hozzá? — Megpróbálhatja. De nem sok jót ígérek. A bűnügyeket Schön Gábor vizsgálja fölül. Hírből csak ismeri ? Kajánul mosolygott és nagy kegyesen elbocsátott. A budai Bánffy-villába sietterrt. Benyitottam a kapun. A ház főbizalmia jött felém. A báróék főszakácsa. Megkérdeztem, tud-e arról, hogy a nővéremet letartóztatták ? Ha igen, segítsenek rajta. A főszakács ur alig méltatott figyelemre. Félvállról mégis megjegyezte: Én jelentettem föl. Hugóm iránti aggodalmamban és elkeseredésemben rászóltam : — Elég szemtelenség volt magától, hogy megtette, de még nagyobb pimaszság, hogy el is mer dicsekedni vele ! Ha húgom tett valamit, a maguk érdekében tette. Ezért csak hálával tartózhatnak! Hangos kitörésemre a főbizalmi elvtárs kicsit megjuhászodott: — Azért jelentettem fel, mert megszöktette az urakat. Én pedig urakat nem ismerek! Kellemes információ vojt, mondhatom I Az esti előadásra kellett sietnem. A drága Medgyaszay Vilma csillapított, vigasztalt, igyekezett enyhíteni bánatomat. Azt tanácsolta, menjek el Reinitz Bélához, vagy Gábor Andorhoz, ők benfentesek a kommunista-kormánynál, talán segítségemre lehetnek. Direktórium ötnapi próba alól mentett fel. Másnap elmentem Gábor Andorhoz, aki végighallgatta kérésemet. Kimérten és hűvösen csak ennyit mondott: — Sajnálom, nem exponálhatom magamat! Ugyan kihez és hová mehetnék? A vád elég súlyos, csak ön tehet érte valamit, a nővére! Mintha leforráztak volna! Egy kabaré-költőtől mást vártam. Legalább is több együttérzést és kollegialitást! Meglátogattam húgomat. Vittem neki élelmet, takarót, ruhaneműt. Most már elegánsan kiöltöztem. Meg is volt a foganatja. A proletárok szeretik a pompát és a pazar eleganciát. Én pedig imponálni akartam..A Zrínyi-utcai kapunál egy vörösőr meg is jegyezte: — No, ez sem proli! Csak a cipője többet ér 3000 koronánál. Most már — hála eleganciámnak — tíz perces látogatást engedélyeztek. Megtudtam, hogy Schön Gábor márkihallgatta nővéremet. Lehet, hogy rövidesen a forradalmi törvényszék elé kerül. Ezt megakartam előzni, elhatároztam, hogy felkeresem' Schön Gábort. Másnap egy tisztviselő kihallgatást kért részemre Schön elvtárstói. Szóbájába vezettek. Hugómat is felhozatták. - • •. Schön Gábor egy 27 év körüli, elegáns fiatale nber, meglepő udvariasággal fogadott. Helyet mutatott az íróasztala mellett. Megengédte, hoéy beszélhessek húgommal, ö, mintha ¡pít sem lettünk volna, félrevonult és hivatalos képpel két él\ltárssal tárgyalt Elegáns hanyagsága, melyet színlelésnek véltem, izgatott. Megszólítottam : — Megengedi, hbgy ínég néhány percig beszéli ¡essek húgommal ? — Ó kérem, ameddig csak tetszik ! Gondoltam magamban, most megkérem ezt a Schönt, hálHa célt tudok érni nála; Láttam, hogy végez az elvársakkal. Kedvesen mosolygott: — Művésznő, most rendelkezésére állok. A huga ügye? Bizony súlyos az eseti Az iratokat ugyán még nem tanulmányoztam kellően, de huga vallomása is elég kompromittáló! — Védtem a húgomat, mentségeket kerestem számára. Megjegyezte: — Jó ügyvéd vált volna magából művésznő I Az ügyvédeket pedig nem szeretjük! Másnap délelőttre magához rendelt. Minden bejelentés nélkül nyitottam be ajtaját. Két detektív és egy rövidruhás fiatal gépírónő ültek a szobájában. Engem is leültettek. — Érezze magát otthonosan művésznő. A huga ügyére majd később rátérünk. Sans géne beszélgetni kezdett emberével, A beszélgetés témája a vörös hadsereg felvidéki harcai körül forgott. Szörnyűködve mesélték, hogy bánnak a csehek az elfogott vörösökkel. Vörösre mázolják őket és ugy akasztják fel az első fára. Egyik barátjuk megszökött. Elfogták és a bajuszát szálanként tépdesték ki. Itt a beszélgetés megszakadt. Egy foglyot hoztak. Kiderült, hogy Bischitznek hívják, ügyvéd. Bátran beszélt. A fivére elhagyott szeretője jelentette fel bosszúból. Ő egész életében dolgozott, bányamunkás is volt Amerikában és vagyonát becsületesen szerezte, miért akarják elvenni tőle. Schön megveregette a vállát : — Persze, tiz-huszezer koronát expensnotákért érdemes dolgozni I — A fő, hogy dolgoztam, —felelte Bischitz, — az élelmesség pedig nem bűn. Schön a detektívekhez fordult: — Mit tegyek vele? Bischitz közbevágott: — A legokosabb lesz, ha hazaenged. A feleségem súlyos beteg, hasoperáción ment keresztül, halálra fogja busulni magát. — Majd meglátjuk! — szólt Schön és elvezette Bischitzet. Néhány pillanat múlva ismét kinyílt az ajtó és egy megkínzott képű, sovány asszony fordult be rajta. Bischitz ügyvéd és bányamunkás felesége. Schön elnevette magát: — Tudtommal ön most halálos beteg, hasvágást kapott. Az asszony sírt, könyörgött, hogy most kelt föl az ágyból. Könyörüljenek rajta és engedjék haza az urát. Schön megnyugtató ígérete után én kerültem sorra. Az asztalon húgom aktái hevertek. Báró Bánffyné vallomása nagyon terhelő volt húgomra nézve. A báróné azt bizonyította vallomásával, hogy tényleg Jolán húgom hírére menekültek el hozzátartozói. Schön felolvasta az aktát és másnapra újra beidézett. A következő napon délfelé, a Mária Valériautcán át, a Zrinyi-utca felé igyekeztem. Egy csoportosulás megállított Vörös katonák egy körülbelül 20 emberből álló csapatot kisértek a Ritz felé. Amint közelükbe értem, megdöbbenve ismertem fel közöttük húgomat. Elég jó társaságban volt. A foglyok csapatában masírozott a fiatal Éerchtold gróf, Sárváry Huszár Károly, Haller István és még egynéhány burzsoá. Sírva fakadtam és siettem tovább. Valaki megjegyezte közelemben: — Viszik a jórnadarakat! Meg nem álhattam szó nélkül: — Miért bántja őket, hisz azt sem tudja, kicsodák ? — Hogy kicsodák ? Politikai foglyok, viszik őket a Rítzbe ebédelni! Szeged, Tisza Lajos-körut és Korona-U. sarok. í (Központi Tejcsarnok mellett,)