Délmagyarország, 1919. szeptember (8. évfolyam, 184-207. szám)

1919-09-21 / 200. szám

3i eged,- Í9t9-«szeptember 21. m DÉLMAQYARORSZAQ: fk tüdőyész köfül. . . . Poros elsárgult akték között kutogatok. Huszonkét évvel suhanok vissza. Akkortájt egy fiatal otvos, ki ínég hitt ideálokban, humanizmusban és az Élet efféle lenézett Szépségeiben; beállított a jó öreg Pátfy polgármesterhez és memorandumot nyújtott át neki. A memorandum csúnya számokkal telistüzdéír hosszú írás volt : Szegedinek husz-év előtti tüdövészes halandóságáról tépte föl a leplet. A fiatalság hevületébe . s -- hadd mondjam ki nyíltan — könnyelműségében azt remélte a ftatal orvos, hogy nem hiába szántotta papírra az elrettentő sorokat és meglesz, amit írásban sürgetett : a szegedi népszanatórium. De csak egy gyönyörű köszönő levelet kapott és Szegeden még ma is husz év előtti csökönyösséggel fordulnak sírjykba a tüdővész áldozatai, kik elég oslobák meg nem gyógyulni a husz év óta hallható hivatalos kijelentésektől, mély szerint „a tüdŐyész kérdése állandóan napirenden van.' A husz év előtti fiatal orvos leforrázott szárnyakkal, de nem szűnő hevülettel azután Pestre készült- És ott az elhunyt halhatatlan Mesternek, Korányi Frigyesnek lelt hü salellese, m^jö később — dicsőség az ifjúság ragyogó emlékeinek — asszísiense. Az ő lelkének izzó kazánja lobbantolta lángra újból terveit, az Ö széni tüzének máglyájánál szilta magába a törhetlen hitet: nem szabad, nem lehet kivárni, mig Magyarországban a hivatalos hatóság megmozdul, hanem saját erőnkből; a porig sújtott társadalom hamu alatt pirosló energiáiból kell fölépíteni a magyarság legnagyobb ellenségéhek: a tüdővésznek erős;' megvihatlan várait. Így csináltuk meg Budapesten „a produktív munkákat végezni nem tudó holmi jótékonyságból" a világhirü »Erzsébet királyné szanatóriumot«, — ennek a lebécsűll társadalmi együttmunkálásnak méhében fogant meg és vált valóra a gyulai és debreceni tüdőbeteg-népszanatórium, amelyeknek oromzatán lángbefükkel ez a szó ékeskedik: Emberszeretet! Ezek a »produktív komoly munkát végezni nefn tudó« szanatóriumok vitták és és víjják évek óta acélvértezeitel a tuberkulózis elleni harcot és állnak egyben vádolóan örszág-világ elölt, hogy ebben a szerencsétlen országban égyetlen-cgyszer sem emelkedtek föl „hivatalos" karok, ha a tüdővész gyilkos tőré a tizedik — ötvenedik vagy éppen a nyolcvánézrédik áldozatánál tartott már. örökké ragyogó piedestál Korányi ki nem hunyó alakjának és igenis azoknak t» ,szép hölgyeknek és jó uraknak", akik a halhatatlan Mester elhívására a lélek nemes hevületével, önző polgárkoponyáknak megfejthetetlen idealizmussal, vérbe gyökeredző vággyal, mely nem a jelen, hanem a jövő álomképeiben él, olt tolongtak a Mesfér szobájában, aki' a messze ködösségben egy boldog, testben-lélekben törhetlen Magyarországot kutatott. t Igenis ezek a »szép hölgyek és jó urak« dolgoztak, verejtékeztek évtizedeken át hatóságaink helyett, akik üres közjogi vitákkal cipelték ez országot a mai katasztrófa felé ugyanakkor,! midőn a külföld kulturnépei százszámra építették ragyogóbbnájragyogóbb népszanatóriumaikat. Igenis Szeged város »szép hölgyeihez és jó uraihoz« kell most — husz év multán — fordulnom, hahogy látom, hogy pusztában kiáltó szó vált csupán ilt a husz év előtti följajdulás — ha látom hogy husz év után itt még mindig ¿sak „napirenden van a tuberkulózis kéfdése" —- ellenben husz év -óta állandóan napirenden tartja magái TüdŐyész őfensége és napirenden kivül a < vért, életlentartó apáti Husz éves elsárgult levél, — mily vádolóan tekintesz rám. Tán azt mondod; hogy itt kelleit volna maradnom és — marakodnom. Husz évig szélmalomharcot vivnom meg nem értéssel, gúnyos fintorokkal, irigy szájbiggyentéssel, nagyképű ostobasággal, mignem ideáljaimtól megfosztva, a szent céltól eltérítve tán azokhoz csatlakoztam volna, akik husz év óta „állandóan napirenden tartják a tiidővészkérdést!" Hát nem és — ezerszer nem 1 Husz év mullán újból koppgialok a falakon. És most már nem hölk szóval, nem csöndes és könnyen eltemethető memorandumokkal, hanem vészes döngetéssel, sikongó váddal az ajkamon: husz hosszú év óta nem tudott - I ¡utcfjuini ebben a várqsban sem Anépszandióriúm! Vfusz év óta kaszál féítartöz hatlanul ebben' a városbán a Sorvad^ sarlója es még mindig nincsenek zárt pöacélfalanxok, amelyeken a véres ká's/a kicsorbulna. v xA Husz év! Mennyi letöri szív, legázolt Wr föl á mélyből 1 — és vádol engem. Engem, ki husz év előtt hűtlenül elhagytam őket és csak most husz év multán, otthonomból kiűzve, vándorbottal a kezemben kereshetem föl porladó tetemüket, hogy lenkoltsam a sötét mélységekbe: — Már eljött végre a Ti világotok is 1 Nemsoká uj emberek lobogtatják a zászlókat. A zászlókat, amelyek § piros Életet, friss levegőt, puha kenyeret, dagadó párnákat lengetnek a nyomorgók, penészlakok, meglaposötfak százezrei felé . . ; f| Dr. Mülter Vilmos. A cipésziparosok a kereskedőkkel való tömörülés mellett. Iámét leszavazták az elöljáróságot. Az Ipartestület cípészipari szakosztálya pénteken este igen látogatott gyűlést tartott, amelyen tárgyalás alá vette a kereskedők és iparosok közös szövelségbe való tömörülését. Marosán Milán szakosztályelnök ismertette a közös szövetkezés szükséges voltát. Reá mutatott a mult bűneire és arra, hogy miért maradtak el a Szegeden létesíteni szándékolt gyárak és ipartelepek. Azért, mert a kereskedelem és ipar ügyeit nem hozzáértő egyének intézték és ha intézték, nem tartották érdemesnek a kereskedelem és ipar beavatott képviselői véleményének meghallgatását. Ahová nézünk, csak rombolás, pusztítást és széthúzást látunk. Pedig itt volna az ideje annak, hogy egyszer már az építés munkájához is fogjunk. Szemünkkel a Balkán felé kell néznünk, mert a jövőben ez lesz a mi piacunk, de terményeink elhelyezését csak a kereskedelem és ipar organizációjával érhetjük el. Szegedet ipari és kereskedői várossá kell fejlesztenünk, de ezt csak a kereskedőkkel való vállvetett munkával érhetjük el. Ezért van szükségünk a kereskedők és iparosok szövetségére, amelyhez a szakosztálynak csatlakozniaJkell, a saját érdekében is. Heger Mihály cipésziparos bizalmatlan az uj alakulással szemben. Ugy véli) hogy ez az alakulás újból csak a nagytőke előnyeit fogja szolgálni és elfeledkezik a kisiparosról, akinek a múltban annyi csalódásban volt része. Sérelmeikkel hiába mentek az illetékes tényezőkhöz : süket fülekre találtak. Megvert, letiport nemzet vagyunk, ezzel nekünk számolnunk kell jövő berendezkedésünknél és ha elpusztulni nem akarunk, sorsunk intézését magunknak kell a kezünkbe vennünk. Harminckét esztendeje tagja annak a politikai, pártnak, amelynek vezetői nem egyszer börtönbüntetést is szenvedtek elvekért. De azért ő nem ismer különbséget ember és ember között és őszülő hajjal is hirdetője a szeretetnek és megveti azt, ki vallása szerint lesz különbségei az ember között. 1 Szabolovits Miklós cipésziparos a közös szövetségbe való tömörülés mellett szólal fel és azt hangoztatja, hogy a jövőben meg kell szűnni annak a széthúzó és egymás ellen. irányuló munkának, mely a kereskedelmet és ipart a múltban jellemezte. Vénig Gyula kéri dr. Landesberget, hogy a szövetség közelebbi céljait ismertesse Dr. Landesberg Jenő köszönettel fogadja Héger Mihály aggodalmaskodásait ás a Vénig Gyulá által kért felvilágosítást a legnagyobb készséggel adja meg. Aki abban a hitben van, hogy a készülő szövetség a nagytőke vagy a nagyipar előnyeit akarja szolgálni és a kisiparost erre felhasználni ákarja: igen nagy tévedésben van. A nagytőke megtalálja a maga érvényesülésének útját a kisiparos nélkül is. Ez a készülő szövetség éppen a kisipar és a kiskereskedelem érdekeit tartja szem eiőtt és célja, hogy ezek is beleszólást nyerjenek ügyük intézésébe. A Szegedi Kereskedők Szövetsége majd egyéves fennállása óta és igen súlyos időkben is tanújelét adta a köz és nem az egyéni érdekért kifejtett munkásságának. Ne féltse senki a szövetségtől a munkásság érdekeit. Mi voltunk azok, akik a legnagyobb megértéssel és szeretettel karoltuk fel a munkásság jogos és szociális követelményeit és igyekeztünk azokat a megvalósulás stádiumába juttatni. Mi voltunk azok, akik a juniusi politikai sztrájk után igyekeztünk felfogni azt az ökölcsapást, mely a munkásságot az azonnali eibocsájtás rémével és igy a munkanélküliség, növelésével fenyegette. A Kereskedők Szövetsége volt az első, mely azt az álláspontot fogadta el, hogy senkit a politikai sztrájkból kifolyóan el nem bocsájt. Ezt az álláspontot fogadtatta el az Ipartestülettel is és ennek folyamánya volt az a meleghangú felhívás, mely a munkást a műhelybe hivta vissza és nem engedte még jobban kiélezni a munkás és a munkaadó közti érdekellentétet. Mi igenis védjük a munkaadók érdekeit, de nagyon megtudjuk találni azt a határvonalat, ahol már a munkásnak a jogos és szociális igényei következnek, amelyek kikQzdéséné! a munkásság bennünk hfi és megértő szövetségesre talált a múltban és fog találni a jövőben is, bárhogyan is változzanak az idők. Kéri a szakosztályt, hOgy csatlakozzanak a szövetséghez. A szakosztály égyhangu lelkesedéssel határozta el a szövetséghez való csatlakozását. Ezután a szakosztály az egyik helyi reggeli lapnak részvényaláirási felhívását tárgyalta, amelyet az Ipartestület elöljárósága pártolás végett küldött meg a szakosztálynak. A szakosztály tagjai már a lap címének említését Js nagy zajjal fogadták és állandó közbeSzeged, Tisza Lajos-körut és Korona-U. sarok. § (Központi Tejcsarnok mellett.)