Délmagyarország, 1919. augusztus (8. évfolyam, 159-183. szám)

1919-08-28 / 180. szám

Ara 40 fillér. - m' •1 • Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség telefonja : 305. ELŐFIZETÉSI ÁRA : egész évre 96.— K negyedévre 24.— K Félévre . 48.— K egy hónapra 8.— K Egyes szám ára 40 fftlér. Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-ÜTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonja: 305. Szeged, 1919 VIII. évfolyam 180. szám. Csütörtök, augusztus 28. A destruktív >c gf Attól a naptól kezdve, amelyen a bolsevizmus elleni szervezkedés az A. B. C.-ben először öltött testet, két hatalmas nem-bolsevista áramlat került egymással szembe. Az egyik, legnagyobbrészt azok, akik az A. B. C.-ben csoportosultak, A másik, amely az uj közéletben eddig alig juthatott szóhoz, a bolsevizmusban a feudális, reakciós és ötesztendős véres háborút viselő multat is bűnösnek találta, épp azért egy boldog, — amennyiben erről még szó lehet — megrázkódtatások nélküli, a termelő munkának élő, nyugalmas és gyarapodó jövő legbiztosabb zálogát a demokrácia és a progressziv elvek diadalában látta. A két tábor — hiába volt minden erőlködés — nem találkozhatott egymással, Azóta mozgalmas hetek, sőt hónapok multak el. Szegeden két, Budapesten három kormányt őrölt meg — nem a bolsevizmussal, hanem a két áramlatnak egymással való harca. Mi, kik szerény hasábjainkon a legnagyobb veszedelmekkel fenyegető hetekben is a világosság zászlóvivői voltunk, nem estünk kétségbe, nem mondjunk le és nem adtuk fel a harcot egy pillahatra sem. Bíztunk az események logikájában, a fejlődés kérlelhetetlen tőrvényeiben és a nyugati demokráciában. El tudtuk képzelni, hogy a kibontakozásnak még sok áldozata, nagy ára lesz. De azt, hogy e kibontakozás ne legyen teljes, nem lehetett velünk elhitetni. Az utóbbi napok eseményei hihetőleg minden kétkedőt megerősitette^ e hitében. Amit esetleg áz események nem végeztek el, arra most mi vállalkozunk. Először is: az A. B. C, és a még ma is teljesen szervezetlen demokratikus irány táborképe egészen megváltozott. Az A. B. C. elhalt, de részint életre támasztotta, részint megszülte ázöKat az Irányokat, amelyeknek a mai viszonyokhoz mérten — ¿nyílt vagy burkolt coljuk a feudalizmus csorbitátlan visszaállítása, a Habsburg-dinasztia „régi fényének" életrehivása, a harcos klerikálizmys legfőbb hatalommá való emelése, a legjobb esetben tehát mindennek folytatása ott, ahol szeptember végén elhagytuk! Ezeket a célokat, amelyek idegenek, sőt gyűlöletesek minden magyar ember számára, nagyon nehéz, mint1 szükséges arttíbolsevista eszméket elfogadni. Az ilyet még a nagyon „.egyszerű és nagyon jóhiszemű abcés seni hiszi. Innen van, hogy a reakéiős elemek túlbecsült, de azért túlságosan megnövekedőt tábora már is rohamosan fogy. A; jóltK&emü és hiszékeny emberek hatalmat. A másik tábor ellenben nő, hatalmasodik. A munkásság ujböl tömörül, szervezkedik a szociáldemokrácia szeplőtlen zászlaja alatt. A munkás erős keze a progressziv polgárság kézszoritására talán már ki is nyújtva. Itt nem lehet habozni, többé. Vagy-vagy. Vagy királyságot, vagy köztársaságot. Vagy demokratikus egyenlőséget, vagy a kiváltságok fentártását. Vagy továbbra is kisembereket pusztító fogyasztási adókat, vágy progresszív adózási rendszért. Vagy kenetteljes szavakat, vagy sürgős, okos és reális segítést a tisztviselőn, szilárd és biztos bázist a munkás egzisztenciájának. Vagy vallási és faji türelmetlenséget, vagy liberálizrnust. Nem hisszük, hogy az utolsó öf év megpróbáltatásain átment juagyar polgárságnak nehéz lesz a választás. Tapasztaltuk, hogy ugyanazok áz érvek, amelyek két hónappal ezelőtt még hatottak rá, már hatástalanul enyésznek el. Legtavolabb tartja mágát e megtévesztő érvek közül a házafiatlanság vádja és a destruktív irányzat hangoztatása. Azt mondják, hogy azok, akik a demokratikus Magyarországért harcolnak, hazafiatlanok és a destruktív irányzat képviselői. Nyilvánvalóan súlyos vád, amelyet még ma is sokan hihetnek el, épp azért egyszer szembe kell nézni vele. Mi hazafiatlanság, vagy destruktív szellem van abban, ha valaki nem akar staffázsul szolgálni ahhoz, hogy a Habsburgok visszatérésének útját egyengessék? Ma nyíltan és őszintén megmondhatjuk : volt idő valaha is a magyar történelemben, amikor a haza szeretete azonos volt a dinasztia szeretetével ? Egy-egy főúrnak, főúri családnak, sőt családfának is lehetett oka és érdeke a dinasztiát szeretni, de a dolgozó, a verejtékező, a küzködő magyar népnek, a béklyókba sokszor vert hazának és mindig kinullázott országnak soha. Arról pedig a demokratikus irányzat képviselői igazán nem tehetnek, hogy egyes állítólagos politikusok mindenben a régi időket kívánják és állítanák vissza, csak a Habsburgok iránt táplált érzelmeiket változtatták meg, még pedig a Habsburgok javára és a haza rovására. Hazafiatlanság vagy destruktív törekvés a köztársaság fentartásáért küzdeni, ragaszkodni a kivívott jogokhoz, követelni a munkásság és a tisztviselőség számára az életstandard megjavítását ? Hazafiatlanság vagy destruktív törekvés vezeti-e azokat, akik az ország jólétét, békéjét, boldogulását, jövőjét nem akarják kockára tenni sem dinasztiákért, sem egyes osztályok érdekének egyoldalú érvényesüléseért, sem mételyt és mérhetetlen veszedelmek csiráját hordó jelszavakért, amelyek számára — reméljük — nem sikerült megmunkálni a talajt? Az-e a destruktív szellem, aki óva int a felekezeti villongások kimélyitésétől, vagy pedig az, aki most a sok baj és szenvedés után az ország mérhetetlen kárára e villongásokat akarja állandósítani? Volt idő, amikor ilyen tetszetős jelszavakká meglehetett félemliteni, el is lehetett hallgattatni a liberalizmus és a demokratikus haladás egyes hiveit. Ezek az idők múlóban vannak. Az emberek kezdik visszanyerni tisztánlátásukat. Magyarországon jóidőre lezárult a destruktív irányok érvényesülhetésének kora. Aki pedig mégis szolgál destruktív célokat, az képtelen lesz magáról elterelni azzal a figyelmet, hogy a demokratizmus és a progresszivitás ellen kiáltozza teíitorokkal a destrukció vádját. Azzal pedig máglyára, aki hazafiatlan ebben az országban. De az-e hazafiatlan, aki Kossuth, Széchenyi, Petőfi és a többi nagy magyar, vagy pedig az, aki a Habsburgok recipéje szerint akar dolgozni? Az-e a hazafiatlan, akinek a Himnusz, vagy pedig az, akinek a Gotterhalte az imádsága ? Liberálisan gondolkodó, demokratikusan érző és a progresszivitásért harcrakész polgárok, sorompóba keli állni! Karöltve a szociáldemokrata munkássággal föl kell venni a harcot. Az ország jobb jövendőjéért, a polgárság és munkásság eredményteljes együttműködéséért, a belső és külső béke tartósságáért senkise sajnáljon kis időt, fáradságot és áldozatot. Alaptalan vádak és rágalmak senkitse riasszanak el, vagy tartsanak vissza többé. A jövő a haladóké, a bátraké, az egyeneseké, az erőseké. A jövő a mienk ! A külföld eseményei. — A világbéke kérdése. — Genf, A béke ügye Ausztriával, Bulgáriával és Törökországgal, ugy látszik, nem halad előre és a békekonferenciát legelsősorban a munkáskérdés foglalkoztatja. Angliában Lloyd George miniszterelnök nagy beszédét, amelyet közvetlenül a parlament elnapolása előtt tartott meg, élénk kritikával fogadják. A kormányelnök ellenségei szemére hányják, hogy sem az ír-kérdést, sem a szénkérdés problémáját nem oldotta meg. Washingtonban Witson elnök a republikánusokkal szemben arra törekszik, hogy a békeszerződést a népek szövetségére vonatkozó javaslatot a parlamenttel elfogadtassa. A belga fővárosban, Brüsszelben szintén keményen kritizálják ezt a két nagy diplomáciai müvet, mindamellett azonban egészen bizonyos, hogy a parlament ratifikálni fogja ugy a békeszerződést, mint a népszövetségre vonatkozó tervezetet. Franciaországban, a nagy erőkifejtések uíán, amellyel megnyerték a háborút, elérkezettnek az időt, hogy a kritika jogát minden vonatkozásban visszaállítsák az egész országban. Felső-Sziléziában aligha gondolnak a „szent egység"-re: németek, lengyelek, spartakuszok egyformán vesznek részt kisebb-nagyobb összeütközésekben. Bécsi jelentések pedig arra mutatnak, hogy ott Nyugatmagyarország okkupációjára gondolnak. (Journal de Genéwe.) A felsősziléziai probléma. Genf. Á német-lengyel bizottság legutóbbi ülésének kezdetén Wroblewszky államtitkár kijelentette a lengyel-bizottság nevében, hogy a felsősziléziai események következtében indokoltnak látja a tárgyalások megszakítását, mert, véleménye szerint, tárgyalni csak békés viszonyok között lehetjéges. Német részről Lohr tanácsos kijelentette, hogy legközelebb egy külön bizottságot fogn»k összehívni, Felső-Szilézia kérdésének tárgyalására.