Délmagyarország, 1919. augusztus (8. évfolyam, 159-183. szám)

1919-08-23 / 176. szám

Ara 40 fillér. Szerkesztőség : (SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség telefonja: 305. ELŐF1ZETESI ÁRA : egész évre 96.— K negyedévre 24.— K félévre . 48.— K egy hónapra 8.— K ' Egyes szám ára 40 fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁm. A kiadóhivatal telefonja : 305. ízeged, 1919 VIII. évfolyam 176. szám. Szombat, augusztus 23. \ nemzetgyűlési választások. | A Friedrich-kormány, a mi értesüléSnk szerint a nemzetyülési válaszíások kiírásának kérdésével is jglalkozott. Ezekre a választásokra az októeri forradalom óta készült a nemzet, de, íjnos, nem adatolt meg neki az alkalom a íegnyílatkozásra Távol áll tőlünk, hogy lért ma rekrimináljunk, bűnbakot keressünk, agy bárkit hibáztassunk. A nemzet mérhetően megpróbáltatások után'lép ismét az •nák elé, még pedig olyan körülményekJzöt', amelyek a most elkövetkezendő válaszsoknak kimagasló történelmi jelentőséget ilajdonitanak. A nemzetgyűlési választásokon ől el az a kotmányforma és vele együtt iivonk számos nagy, alapvető kérdése. Ez idit bennünket arra, hogy mindjárt akkor, mikor a nemzetgyűlés közeli összehívásának lső konkrét terve fölmerült, sorompóba állínk és az elkövetkezendő választási aktus áratlan jelentőségére rámutassunk. Már akkor, amikör a Károlyi Gyula-kormány negkezdte Szegeden működését, nyomatékoan hangoztattuk, hogy az antibolsevistalozgalomnak nem kell szükségszerüleg reakiósnak lenni. Ellensége lehet a bolsevizmuslak a puritánul progresszív gondolkozású tolgár is és a társadalom állandó rázkódtaásáí jelenti, ha tagjai nem ismernek mást, ísak szélső baloldali és szélső jobboldali rányzatot. A mindig szervezetlen polgárság alán soha nem volt annyira tehetetlen, néma s gyáva, mint ezekben a napokban, amikor Szótlanul tűrte, hogy a bölsevizmusból szélső ibboldali irányzatok kavargó vizeire vigyék z állam hajóját. Azóta hetek multak el, a prténtek után is elég idő ahhoz, hogy az mberek feleszméljenek. Bizunk benne, hogy •savunk ma már nem hatás nélkül múlik el, . polgárságnak legalább haladottabb gondolozásu elemei megértik, hogy miről van szó s megkezdik a szervezkedést A polgárságak ez a része karöltve dolgozhatik a szociálemokrata érzelmű munkássággal és rajtuk ettőjükön múlik, hogy a nemzetgyűlési váisztásokból az egész országban diadalmasan erüíjön ki a becsületes, józan, bölcs, de a igkisebb megalkuvást sem törü demokratikus rányzat. \ Ébredjen a polgárság, kezdjen munkába. .' napok és a hetek gyorsan múlnak. Talán fáris elkése t. De ha akár taktikából, akár /ávaságból, akár a túlzásig vitt gyakorlati ¿ok miatt tovább késlekedik, egész biztos, iogy nem lesz se ereje, se ideje olyan álasztási harcra felkészülni, amelyben a yőzelem pálmáját a haladó eszméknek ikerül kivívni. A magyarországi munkásság és pártszerezete visszatért a szociáldemokrata eszmékez,'amivel eltűnt a munkásság és polgárság lembenállásának merevsége. A megértés tjait évtizedekre biztosítani lehet, de ennek <zközei és módjai kölcsönösek. A munkásak a tőke elleni élet-halál harca megszűnik, v munkás meg tudja és meg fogja érteni, hogy a tőkét, amely nélkül termelni nem lehet, erősíteni kell. Viszont a tőke hagyjon fel szinte hagyományos ridegségével és miközben gyarapszik és hatalmas méretekben erősödik, a túlvilági lelki üdvözülés kétségkívül boldogító reménye mellett az eddiginél jóval többet nyújtson a munka embereinek is a föld szintén sokatérő javaiból. Közhelyek, ígéretek, programok, tervek, melyeknek megvalósításával évtizedekig vártak eddig, hírlapi és folyóirati cikkek, tudományos viták, melyek csöpögnek a jószivüségtől és a szociális áthatottságtól, többé nem orvosszerek. A progresszivitást és a szociális gondolkodást keresztül kell vinni, még pedig a lehető legrövidebb idő alatt, állami, társadalmi és gazdasági életünk minden vonalán. Tettek kellenek és ahhoz, hogy a tettek elkövetkezhessenek, a nemzetgyűlési választásokon teszik le az alapkövet. Bizonyára mindenki emlékszik még, hogy a csúfos kudarccal végződött háború legvégén milyen diadalmámor járta be az országot, amikor a királyság helyett a köztársasági államformára tért át a nemzet. Az, hogy a forradalomnak kilengései voltak és hogy közbeesett a közel öthónapos proletárdiktatúra, semmit sem vesz el annak a köztársasági államformának szépségéből, értékéből és előnyeiből, amelyet az októberi forradalom három pártja akart megcsinálni. A nemzetgyűlési választásokon ezt az államformát szankcionálni és biztosítani kell, mert ez a legfőbb garanciája annak, hogy az összeülő nemzetgyűlés egész állami életünket a legdemokratikusabb irányban épiti ki. A francia félhivatalos a magyar politikai helyzetről. József főherceg Magyarország kurátora marad és Lovászy Márton az ő külügyminisztere. Ez nagyon érdekes ellentét, amennyiben a kormányzó és a miniszter között nyilvánvaló az iditó okok különbözősége. József főherceg Lipót bajor hercegnek a veje és mint az osztrákmagyar hadsereg főparancsnoka az orosz fronton, kitüntette magát azzal a kitartással, amellyel vezette a katonai hadműveleteket a szövetségesek ellen. Lovászy Márton pedig tagja volt annak a Károlyi-pártnak, amely mennydörgött a Habsburgok ellen. Abban az időben, amikor a monarchiának Németországgal való szövetsége még erősen fennállott, ő volt az, aki elkiáltotta magát a képviselőházban : — „Mi mindannyian antant-barátok vagyunk !" Joggal kérdezhetjük, hogyan értheti meg ma egymást ez a két ember, akiket a múltnak oly sok kitörölhetetlen emléke választ el egymástól, annyira, hogy eljátszák a király és a kancellár szerepét ? Mi a vezető motívuma az ő együttműködésüknek? Talán Lovászy, elcsüggedve Károlyi Mihály példájától, elhatározta, hogy a lehető legrövidebb idő alatt túlad az összes demokratikus princípiumokon és egyszerűen a Habsburgok szolgálatába állván, elveszíti az antantnál hitelét? Vagy talán a főherceg tudja, hogy Lovászy, aki meggyőződéses barátja fog maradni az antantnak, kiválóan akar neki is szolgálni és ezért az antantnak is tesz némely engedményeket, mondván: „Ha érett lesz a gyümölcs, miért ne szedjük azt le?" Az a távolság, amelyben mi vagyunk, nehézzé teszi a probléma megvilágítását. De egyáltalában szükséges-e mától fogva azt megmagyarázni ? Azt vetik ellen, hogy József főherceg a népakaratot személyesíti meg, legalább is ideiglenesen és hogy nekünk nincs jogunk tiltakozni az ellen, hogy ő elnököljön a választásokon. Hozzáteszik még, hogyha a nemzetgyűlés össze fog ülni, ő lesz az, aki végleges alkotmányt fog adni az uj Magyarországnak. Ennek az okoskodásnak azonban az a legnagyobb hibája, hogy ellentétben áll a tényekkel. Beck Lajos, volt államtitkár, aki résztvett József főherceg uralmának restaurációjában, elmondotta az események lefolyását. Ez a leirás meg is jelent a „Neue Freie Presse" aug. 9-iki számában. E cikk itt következő összefoglalásából láthatjuk, hogyan nyilatkozott meg a népakarat Budapesten: Augusztus 4-én este Beck Lajos Budapestre érkezett és tárgyalásokat kezdett Peidl Gyulával, a Kun Bélát követő kormány elnökével. Azt tanácsolta Peidlnek, hogy álakitsun egy koalíciós kormányt, amelyben az összes pártok képviselve lennének. Ezután találkozott Friedrich ístvánnal — aki most a főherceg protektorátusa alatt ájló kormány elnöke — és Friedrich megbízta Beck Lajost, hogy tárgyaljon Peidl Gyulával avégből, hogy a kabinetváltozás barátságos módon történhessen meg. A megbízás átvétele után Beck azonnal visszatért Peidlhez, akit kényszeríteni akart a lemondásra. Peidl lényegében azt válaszolta, hogy ő itt a munkásság akaratából van és csak annak óhajtására távozik helyéről, Peidl állásfoglalása azonban nein zavarta meg Becket és barátját, Friedrichet, akik tovább folytatták munkájukat, amely azután hamarosan — mint azt tudjuk — eredményhez jutott. Ez az elbeszélés azonban homályosan hagy oly részleteket, amelyeket mi világosan szeretnénk látni. Az ismert részletek mégis elegendők arra, hogy bebizonyítsák, miszerint József főherceg uralmának nincsen semmi törvényes alapja. Sem Beck Lajos és barátai mozgolódása, akik miniszterelnökök akartak lenni, sem a főherceg rejtelmes tárgyalásai az „antant reprezentánsaival", sem Schnetzer tábornok katonai műveletei, amelyek számára a hadügyminiszteri tárcát eredményezték, sem a lovasrenciőrség eldefiürozása a Bristol-szálloda előtt, nem mutatják, hogy itt a népakarat nyilvánult volna meg. Lehetetlen elképzelni, hogy egy ilyen módon létrejött kormány szervezze a szabad választá-