Délmagyarország, 1919. augusztus (8. évfolyam, 159-183. szám)

1919-08-01 / 159. szám

4ra 40 filié' Szerkesztőség : SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség telefonja: 305. ELŐFIZET ¿Sí ÁRA: egész évre 9t>.— K negyedévre 24.— K félévre . 48.— K egy hónapra 8.— K Egyes szám ára 40 fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonja : 305. Szeged, 1919 VIII. évfolyam 159. szám. Péntek, augusztus 1. % Kezdjük meg a béketárgyalásokat Irta: Dr. Rózsa Andor. A magyar politikai válság elérte forrpontját. A szövetségesek jegyzéket intéztek Kuti Bélához. A jegyzek szerint a kibontakozás csak oly kormánnyal lehetséges, meiy az egész magyar népet képviseli. A jegyzékben -őszinte es igaz békevágy .nyilvánul meg: a szövetséges és egyesült hatalmak békét óhajtanak kötni a magyar néppel. Iránya komoiy és határozott: a szövetséges kormányok dolga továbbá saját felelősségükre oly intézkedésekhez folyamodni, amilyeneket ennek a kérdésnek különlegessége megkíván. Magyarország sorsdöntő órák előtt áll. Cselekednünk keii. Két irányzat közül kell választanunk. Az egyik a szomszédos kis népek segítségévéi fegyveres beavatkozással és véráldozat árán akarja letörni a bolsevizmust, a másik irányzat a bolsevizmust mélyebb okokból eredő társadalmi tünetnek itéli meg, melynek csak egy országa van: az alkotó, a pozitív paciíizmus. Tárgyalni a budapesti kormánnyal, megkötni a megegyezésen alapuló, erőszak nélküli, belső szociális békét, konszolidálni a mur.kások, a parasztok és haladó polgárok erejéből az uj, a dolgozó magyar köztársaságot. Oly kormányt adni Magyarországnak, mely birja,az egész népnek a bizalmát és ereje lesz ahhoz, hogy a győző nemzetek előtt Magyarországot a béketárgyalásokon képviselje. . A fegyveres beavatkozás mellett sok becsületes, jóhiszemű, hazáj'U féltő magyar ember van, kik azonban nem ismerik a társadalom fejlődési törvényeit és igy sem megérteni, sem megbocsátani nem tudnak. Van azonban köztük a világháború előidézésében bűnös kaiserizmus politikájának is hivei. Befelé, kifeié háborút akarnak és a régi rendszert felakarják támasztani. Ugyanők Szerbiára öt évvel ezelőtt halálos csapást akartak mérni, Tirpitzcel együtt küldték tengerfenékre az ártatlan emberek ezreit, sjia a parancsukra feldúlt Szerbiától várják a segítséget s míg ajkuk az antant dicséretétől zeng, szivük föiöft a német császár titkos amulettjét őrzik. Magyarországot az elmaradt balkáni kulturába akarják visszasülyeszteni, ami politikájuknak jobban megfelel, mint a világháború vérében megnemesült és újjászülető nyugati világdemokrácia. A másik tábor a békeszerető magyar nép. A maradék magyarság: proletáriátus, progresszív polgárság és parasztság. Mindenki vágyvavágyja a háború befejezését, a blokád megszüntetését és a termelő munka megindulását. A magyar nép nem • óhajt ujabb háborút, nem óhajt, oly titkos szerződéseket, amelyek a forradalom által újraszületett Magyarországot a szociális válságok előtt álló s elmaradt balkáni imperializmus rabszolgájává teszik. Aki az idők jelét megérti, aki hisz a társadalom fejlődési törvényeiben, az látja, hogy Magyarország egy uj, egy szebb, egy nemesebb megváltás felé halad. Felszabadítja a fejlődésben elmaradt és a közeljövőben szociálisan újjászülető Bálkán-imperializmust. Bármiként határozzon is a párisi békekonferencia, a francia és a magyar nép Sorsát egy szebb jövő összekötötte. Kormányok jönnek, kormányok mennek, a forrongó élet és a népek hatalmasabbak minden titkos szerződésnél. Magyarország, az uj, a megváltó, a szociális lendület felé tartó Páris felé néz. A francia és a magyar népet magasabb küíturális végze>k fogják egymáshoz hozni testvéri közelségbe. Magyarország lesz a nyugati kulturának szijárd pontja a forrongó Balkán szomszédságában, egyszersmint elszánt őre és védelmezője a világbékének, a népek önrendelkezési jogának, a csak lappangó, végleg el nem nyomott bolsevizmus és minden imperializmus világuralmi törekvéseivel szemben. Az ut világos. Az idő sürget. A szegedi és a budapesti kormány adja át helyét az egész nép bizalmát bíró, az antanttal szemben kötelezettségeket vállalni tudó, jeles és önzetlen férfiakból aiió országos kormánynak. Kezdjük meg a béketárgyalásokat Budapestiéi.! A magyar nép Bern fele tekint, várja az uj megváltót: Garami Ernő hazaérkezesét. A miniszterelnök és a külügyminiszter beszéde a főiskolai hallgatók (Saját íudösitónkiól.) A Magyar Főiskolai Hallgatók Nemzeti Szövetsége csütörtökön délután diszgy.ülést tartóit a városháza nagytermében. A gyűlésen, amelyen Ábrahám Dezső miniszterelnök és gróf Teleki Pál külügyminiszter is beszéltek, nagyszámú közönség jelent meg. Hölgyek igen sokan vettek részt s figyelemmel hallgatták a beszédeket. Molnár Miklós, a szövetség elnöke mondott megnyitót s egyetértésre, összetartásra buzdiíott. Hasonló szellemben beszélt Antal István, a következő szónok is. Mindkét beszédet nagy tetszéssel fogadták. Ezután P. Ábrahám Dezső miniszterelnök szólt az ifjúsághoz. A miniszterelnök beszéde. Ugy látom, mondotta a miniszterelnök, hogy a szenvedések acélozzák és tisztítják az emberi lelkeket és jeliemet. Az ötéves háborúnak szenvedései a magyar ifjúságból kiváltották az önfeláldozó, becsületes munkakészséget, törhetetlen hazaszeretetet. Mintha megváltoztak volna az idők, egészen más gondolatvilágot látok itt, mint ümilyenf csak nemrégen is láttam. A háború előtt mintha elítnt volna a fiatalság nagy, magasztos lelkivilága, gondolkodása. Különböző felekezeti körök alakultak — Szeníímre-kör, Galilei-kör — s az ifjúság politikai és társadalmi tevékenysége abban merült ki, hogy melyik tud a másikon nagyobbat ütni, melyik tud nagyobb villongást és hecceket támasztani. Emlékszem még arra, hogy miként beszéltek a márciusi fiatalok, tudom, hogy amikor egy-egy nemzeti gondolat került a közélet terére, mint pld. a véderővita, a fiatalság volt az, amely utcára vitte a nagy nemzeti politikát és lendületet adott azoknak a férfiaknak, akiknek hivatása és kötelessége volt azzal foglalkozni. Nem azt mondom ezzel, hogy a fiatalság politizáljon, mert nem politika az, amikor a nemzeti gondolatok ébrentartásával foglalkozik, I de igenis megállapítom, hogy a -fiatalság az utóbbi időben megfeledkezett arról a nagy, magasztos politikai ideálról, amely kell, hogy minden nagy nemzet fiatalságát hevítse. A magyar fiatalság „a háború utolsó éveiben nem töltötte be azt a szerepet, amelyet tőle mindenki joggal elvárhatott." Úgy lálom, hogy most újra elfoglalja azt a poziciót,' amelyre öt • egy nemzet élethivatása kell, hogy emelje. Azt ütöm, hogy a fiatalságban is megvan a bizalom és reménység, amely kormányunknak is alappillére. Ez a bizalom és reménység az, amely a nemzetet évezredeken keresztül óiy sok nehéz napon keresztül segítette. (A pálya megválasztása.) Vigyázzatok a pálya megválasztására. A magyarság a humanitárius eszmék és pályák iránt nagy előszeretettel viseltetett, de tudjuk, hogy az ujabb kor mindinkább a realitások felé törekszik. Igyekezzék tehát a magyar ifjúság a reálisabb életpályák felé törekedni, mert ez teszi erőssé nemcsak őket, hanem egyszersmind gazdaggá, kulturálttá a magyar nemzetet is. Nektek magasabb átlagmüveltséget kell elsajátítanotok, mint bárkinek a világon, mert ti nemcsak idehaza kell, hogy apostolok legyetek, hanem ki kell mennetek a külföldre, még nélkülözések árán is és hirdetnetek kell ennek a nemzetnek jogosultságát, hogy visszanyerje azt az alakulatot, amelyet ezer éven keresztül megtartott. Nekünk jogunk és kötelességünk hirdetni azt, hogy egyedül a magyarsag hivatott ezen a területen egységes államot alakítani. (Éljenzés.) (A vezetöszerep.) Tanuljatok, de egyúttal tanítsatok is. Tanítsátok, vezessétek azt az elemet, amely —fájdalom — kisiklott a magyar intelligenciának kezéből. Ti legyetek azok a vezérek, akik ezeket a szerentsctlen embereket a nemzetköziség talajáról visszavezetitek az ős-magyar nemzeti talajhoz. (Éljenzés.) A magyar intelligenciának nagy adóssága van a nemzettel szemben a múltban és még nagyobb adóssága a jövőre nézve A ti köteiességfek törleszteni ezt a nagy adósságot: a nemzet kulturális színvonalának emelését. Ragadjátok ki az illetéktelen vezetők kezéből a hatalmat, akik visszaélnek ezzel a hatalommal, mely őket soha meg nem illette. Most csak egyetlen célunk van és lehet. Tegyünk félre minden nézeteltérést, küszöböljünk 1 ki minden keserűséget egymással szemben, hó| ditsuk meg a mi gondolatunknak azokat is, akik azt hiszik, hogy okosabbak és bölcsebbek nálunk, amikor a nemzetközi elveket hirdetik.