Délmagyarország, 1919. július (8. évfolyam, 132-158. szám)

1919-07-16 / 145. szám

éra 40 fillér. Szerkesztőség^: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség telefonja: 305. ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 96.— K. negyedévre 24-.— K félévre . 48.— K egy hónapra 8.— K Egyes szám ára 40 fiitér. Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonja : 305. Szeged, 1919 VIII. évfolyam 145. szám. Szerda, julius 16. Két miniszteri beszéd. Azok után a beszédek után, amelyeket az uj miniszterelnök, a régi és az uj kormány keres­kedelmi minisztere a kereskedelmi és iparkama­rában mondott, kezd kibontakozni, hogy mit hirdet az uj kormány. A program már Ábrahám Dezső első nyilatkozata alkalmával rokonszen ­vesnek mutatkozott. A kevés konkrétumot tar­talmazó nyilatkozatban volt ugyanis egy mon­dat, amely az uj kormány politikáját ugy kör­vonalazta, hogy az októberi forradalom vívmá­nyainak alapján áll. Ez elég megnyugtató volt arra nézve, hogy nc kelljen rettegnünk teljesen elavult intézmények konzerválásától vagy éppen a reakciótól. De a Károlyi-kormány nyilatko­zatai és tettei, vagyis inkább a között, hogy nem tett semmit, olyan nagy ellentét nyilvánult meg, hogy az Ábrahám Dezső vállalkozásával szemben való állásfoglalásunkat is függővé kell tennünk addig, amíg meg lehet állapítani, hogy azok után, ^miket hirdet, mit hajlandó és mit tud tenni az uj kormány. A két vasárnapi' be­szédben azonban néhány olyan fontos passzus van, hogy azokra már most meg kell tennünk észrevételeinket. Azt mondja a miniszterelnök: „Ha itt-ott bizonyos megnyilatkozásokat látnak^ ne mél­tóztassanak mindjárt a kormány rovására írni, mert hiszen azokat mi is határozottan elitél­jük." Ez a mondat veszedelmesen emlékeztet azokra a részben megnyugtató, részben mosa­kodó állításokra, amelyek nagy számmal hang­zottak el a Károlyi-kormány idejében is. Se a polgárságnak, se a munkásságnak nem elég, ha a kormány csak elitéi bizonyos megnyilat­kozásokat, amelyeket annyira veszedelmeseknek tart, hogy azt kéri, hogy ne irják azokat az ő rovására. A kormány nem egy erkölcsi testület, nem egy társadalmi egyesület, amely bizonyos jelenségekkel rokon- vagy ellenszenvez. A kormánynak végrehajtó-hatalma van és köteles­sége közéleti szellemet teremténi, irányítani, bizonyos megnyilatkozásokat keményen megto­rolni, sőt kérlelhetlenül megelőzni. A polgár­ság is, a, munkásság is ezt várja a kormánytól, amely nem számithat és nem is fogja meg­kapni az összes társadalmi - rétegek egységes támogatását, ha habozni fog, szürke, gyönge vagy határozatlan lesz. Azt bizonyára mindenki örömmel látja, hogy az uj kormány szakítani akar a politikai szin­telenség rendszerével és hirdeti a demokratikus irányban való haladás szükségességét. Most még csak az van hátra, hogy programjának ez a — ugy látszik — sarkalatos elve jellemezze minden ténykedését. Azt mondja azonban a kereskedelmi miniszter a kereskedőknek és ipa­rosoknak, hogy kisérjék figyelemmel a kor­mány működését és ha azt látnák, hogy ettől az iránytól el akar térni, ne hallgassák el a kritikái sem. Bizonyára- egy véleményen lesz velünk a kereskedelmi miniszter abban, hogy messzehallhatóan kritikát mondani csak egy helyen lehet: a sajtóban. Demokratikus meg­győződéséről azzal tegyen tehát a;kormány Ieg-< először hitvallást, hogy szabadítsa fél teljesen a sajtót. Sokan emeltek az utóbbi hónapok kavargó eseményei közepette teljesithetetien kívánságokat a sajtóval szemben, amelyekről nyugalmasabb körülmények közt még beszélni fogunk. A magunk álláspontját igazolva látjuk például abban is, hogy amit a Károlyi-kor­mányról hirdettünk, azt lemondása után maga is kénytelen volt beismerni, a lemondás ma már ismeretes előzményeiből pedig arra követ­keztetünk, hogy állásfoglalásunkkal részünk volt a kibontakozás eddigi útjainak egyengeté­sében. A kereskedelmi miniszter^ egészen egyéni dol­gokat mond el, amidőn a nemzetköziségről be­szél, amellyel a munkásságot vádolják. Azok között a nyilatkozatok között, amelyeket erről a kérdésről aktiv államférfiaktól hallottunk, az övé talán a legliberáh'sabb, de a kérdést csak na­gyon egyoldalúan világítja meg. Helyes termé­szetesen az az álláspontja, hogy a munkásság szervezkedésétől nem lehet megtagadni azt az erőt, amelyet a nemzetköziség jellege kölcsö­nöz neki. Nyilvánvaló, hogy ez nem jelenti, hogy a munkásnak föltétlenül hazafiatlannak kell lennie, amint nem is az. Elfelejtette azon­ban a kereskedelmi miniszter megmondani, bizonyára jóhiszeműen, hogy jóvátéve évtizedes mulasztásokat, kitűnően megalapozott intézmé­nyekkel kell gondoskodni arról, hogy a munkás örömmel, büszkén és szeretettel valhassa ma­gát e haza fiának. Aki — bármi okból — nem huny szemet az események előtt, annak meg kell látnia és nyiltan meg kell mondania, hogy a munkásság például a háborúban azok között volt, akik a legnagyobb véráldozatot hozták, mig azokat, akik a hazafiságot és hazát első­sorban sajátították ki maguknak, igazán — egy két kivételtől eltekintve — mind itthon láttuk. A legvéresebb harcok idején sem tartoztunk azok közé, akik nem itthon, hanem a lövész­árokban láttak szívesen minden embert, de az mégis csak furcsa, ha egv hitbizományos, aki­nek jókora darab fold van a haza testéből birtokában, biztos helyről hazafiatlannak bélye­gez egy hatalmas osztályt, amely — részben a hitbizományi rendszer miatt is — eddig csak verejtékező és vérző fia volt ennek az ország­nak. Hangsúlyozzuk: szerintünk a szervezkedés jogát és szabadságát vitatni sem lehet. De a hazafiatlanság egyre gyakrabban elhangzó vád­jával még szembeszegezzük, hogy például a románok által megszállott területeken magyar vasutasok, akik szocialistád, megtagadták az uj impériumtól a hűségesküt, odadobták a kicsi, de biztos kenyeret, ami esetleg most nagyobb lehetett volna és koldusbottal a kezükben el­jöttek a szegény, a megnyirbált Magyarország belsőbb részeibe, ahol továbbra is magyarok­ként élhetnek. Ezzel szemben tudunk mágná­sokról, kik évszázados nemesi nevek hordozói, ; a magyar haza kiváltságos fiai, hatalmas föld­birtokok tulajdonosai és akik gondosan ápolt kdükön fehér keztyüvel megjelentek az idegen impérium egyik képviselőjénél, vájjon csak ha­gyományos udvariaságból-e ? Egyébként boldogok leszünk, ha módunk­ban lesz a kormányt támogatni. Boldogok leszünk nem magunkért és nem a kormányért, hanem e szegény országért, amelyben a bő­ség, a nyugalom, a rend, a boldogság forrá­sát, hiába, csak a munkás nyithatja meg. A kereskedő, az iparos, a paraszt, aki dolgozik. És a munkás. De nem a hazafiságukkal állandóan kérkedő, esetleg abból élő herék. Wimmer Fülöp és Bartos János ügye. — A miniszterelnök nyilatkozata. — Tíz aláírással ellátott jegyzőkönyv Bartos János kijelentéséről. — Tiltakozik a keresztényszociaíista-párt. — (Saját tudósítónktól.) Vasárnap délelőtt a kereskedelmi és iparkamarában, mint ismere­tes, gyűlés volt, amelyen P. Ábrahám Dezső miniszterelnök és Varjassy Lajos kereskedelmi miniszter a kormány programját fejtegették. Hangoztatták, hogy szükség van az összes társadalmi rétegek tömörülésére, hogy Magyar­ország uj jövőjét megalapozhassuk és bel3 kell kapcsolódnunk a nyugati demokráciák érdekközősségébe, hogy megszerezzük boldo­gulásunk feltételeit. A gyűlés végén felszólalt Wimmer Fülöp, a kereskedelmi és iparkamara elnöke, aki kijelentette, hogy Bartos János nyugalmazott főispán, volt országgyűlési kép­viselő egyik gyűlésen többek között igy szólt hallgatóságához: — Láttatok-e már boltot, amely nem zsidóé, láttatok-e már zsidót dolgozni? Wimmer Bartosnak ezt a kijelentését figyel­mébe ajánlotta a miniszterelnöknek és hozzá­tette, hogy azokat, akik az egyetértést Szeged lakossága közt megbontani igyekeznek ilyen és hasonló felszólalásokkal, el kell távolítani a városból. A kereskedelmi és iparkamarában történtek nagy viszhangot keltettek a városban és ennek a hatásnak ellensúlyozására Bartos János két kedd reggeli lapban nyilatkozatot tett közzé, amelyben megcáfolja Wimmer állítását és kije­lenti, hogy a neki imputált kifejezéseket nem használta. Ennek bizonyítására Bartos hivatko­I zik Ábrahám Dezső miniszterelnökre és a kor­S- élelmiszer-üzletben Fakeíesas-utca (Keleti-palota), Telefon 836. naponta választékos friss élelmiszerek kaphatók. U. m.: füstölt és főit sonka, császárhus, szalámi, kolbászok, szalonna, sajtok, élesztő, idei kovászos ugorka, zöld paprika, karfiol, friss tojás, jégbehütött málnaszörp szódával, jégbehütött aludt-lej, cukorkák, csokoládé, szardínia és naponta friss eredeti legfinomabb tószegi tea-vaj napi áron kapható. 283 Tiszta és figyelmes kiszolgálás.

Next

/
Thumbnails
Contents