Délmagyarország, 1919. július (8. évfolyam, 132-158. szám)

1919-07-15 / 144. szám

/ 2 DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1919 julius 15. Franciabarát-politika. — Mig ugyanis — mondotta tovább'— Ame­rikának és Angliának lehetnek olyán * érdekei, meiyek őket ' gazdaságilag "közelebb hozzák Magyarországhoz, Franciaország az, amely po­litikailag ránk támaszkodhatok. amelynek érdeke velünk együtt az, hogy politikailag egymást támogassuk. Franciaországnak számolnia keil azzal, hogy a béke megkötése után Németor­szágban revanche-politika fog keletkezni s szá­molnia kel! azzal a lehetőséggel is, hogy Né­metország majdnem bizonyosan kapcsolatba íog kerülni Ausztriává!, ha egyelőre meg is lehet akadályozni azt, hogy a két állam teljes terü­leti összefüggésbe kerüljön. Németországot,, ha gazdasági és érzelmi momentumok is közelebb fogják hozni Ausztriához és bizonyára keresni fogja az összeköttetést a nagy Oroszországgá! is, sőt valószínűleg kapcsolatba fog kerüini gazdasági vagy politikai tekintetben Olaszor­szággal is. Franciaországnak, amely jelenleg a kontinens legnagyobb hatalma, amely a közel­jövőben a szárazföldi hatalmak között azt a pozíciót fogja elfoglalni, melyet a háború előtt Németország foglalt el, súlyos érdekei fűződnek ahhoz, hogy Ausztria határán megálljon a né­met terjeszkedés, hogy itt legyen egy ország, melyben feltétlenül megbízhat s igy érdekei fű­ződnek ahhoz, hogy megtalálja Magyarország­gal a gazdasági és politikai kapcsolatot és oly támogatásban részesítsen bennünket, amely vissza fogja adni nekünk a termelés lehetőségét s akkor Magyarország ismét életképes lesz. — S amikor rámutattam arra, hogy egész külpolitikánkat az antant irányában kei! fel­építenünk, ebből levontam a konzekvenciát az ország belpolitikájára vonatkozóan is. Ha mi olyan belpolitikát akarunk inaugurálni, amely párhuzamos a nagy európai hatalmak, Fran­ciaország, Anglia sőt Amerika belpolitikájával, de amely belpolitika a külpolitikától függetle­nül egyedül is lehetővé teszi, hogy a romokon egy ujjáépitett Magyarország keletkezzék, ez nem képzelhető el másképpen, mint teljesen de­mokratikus polgári irányban. Lehetetlen az, hogyha az erőkei egyesíteni akarjuk, a mult bűneit újra kezdjük, hogy itt társadalmilag, felekezetileg folytonosan egymás ellen törjünk. Ha az erőket őszintén és becsületesen akar­juk koncentrálni, akkor félre kell tennünk min­den ilyen széthúzó momentumot, ha egyesek lelkében él is ez a reakciós érzés, kizárólag egyes bűnös emberek ténykedései következté­ben, ezt ki kell kapcsolni és azokra kel! hall­gatni, akik a szeretet igéjét hirdetik, akik azt mondják, hogy ma gvülölségnek nincs helye, mert minden társadalmi osztálynak és minden, felekezetnek együttműködésére szükségünk van, hogy ezt a szerencsétlen országot újjáépítsük. (Élénk helyeslés.) Ezután arró! szólt, hogy nagy bizalommal van Ábrahám Dezső személye iránt és kormá­nyának támogatását kérte. Majd gazdasági kérdésekről beszéit. Kijelen­tette, hogy termelésről egyelőre alig lehet szó. A kereskedőknek lesz feladata, hogy az orszá­got élelmiszerekkel ellássák. Ezt az osztályt a kormánynak a legmesszebbmenőleg kell támo­gatnia. A kereskedőnek vissza kell adni azt a szerepet, amely öt jogosan megilleti. A keres­kedelmet hagyjuk a kereskedőknek. Beszélt a Franciaországból' való export-kisérletekről, ame­lyek reménye szerint sikerre vezetnek. internacionalizmus és nacionalizmus Ezután még egy kérdéssel foglalkozott hosz­szasan. — Sokszor hallotta, — úgymond — hogy ő nem áll nemzeti alapon, hanem inkább az internacionalizmus eszméjével rokonszenvez. Erre vonatkozóan elmondja egy budapesti mun­kással való beszélgetését. A munkás a mai helyzetből kiveze'tő utat' abban jelölte meg, hogy helyes lenne, ha az egész szociálde­mokrata párt megszűnnék és nemzeti szociál­demokrata párttá alakulna. Erre ő — Varjassy miniszter — igy válaszolt: — Néni tudom belátni, miért ne lehessen j minden szocialista egyszersmind jó hazafi is, ha nemzetközileg szervezve is van a munkásság. .4 nemzeti szocializmus abban az irányban, hogy a munkásság részéről elvonja azt az óriási erőt, amely a szolidaritáshoz vezet, egyes ország munkásain keresztül, azt hiszem: bűn volna a munkásság szempontjából. A munkás­ság akkor, amikor a maga óriási erejét a nemzetközi szövetkezésben látja, egyben a leg­jobb hazafi is lehet. Hiszen az a francia szocia­lista, aki nem tagadja meg más országbeli i szocialista testvérét sem, a legkitűnőbb, néha I a sovinizmusig menő hazafi. Azt kell tehát hirdetni, hogy minden munkás kövessen el mindent az ország területi épségének vissza­állítása tekintetében • s kövessen el mindent, hogy ez ország gazdag legyen, a termelése minél tökéletesebb legyen, de amikor ezt teszi, nem szabad elzárkóznia az elől az emberi vonatkozás elő!, hogy a másik országbeli tár­sában is embert lásson. Nekünk akkor, amikor a nemzet jogait védjük, amikor ennek az ország­nak nagyságát akarjuk felépíteni, nem szabad megállanunk a hazafias jelszavaknál, hanem kötelességünk keresni az érintkezést a kül­földdel s amikor a munkás a legjobb magyar, nem szabad az emberi szolidaritás elől sem elzárkózni. Magyarország akkor1 lesz nagy, ha ezt a két eszmét teljes kapcsolatba tudja hozni s ép ugy, mint a munkásság, az egész polgári társadalom is a legnagyobb mértékben legyen nemzeti oiy értelemben, hogy mindaddig, mig az országok külön határokkai bírnak és min7 den ország ezeken a határokon belül keresi a boldogulását, mi magyarok is ezeken a hatá­rokon belül akarjuk az ország termelését kiépí­teni. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, hogy akkor, amikor az egész társadalmat össze kell hozni, ezeket az esz­méket is ki kell egyenlíteni és senkinek sincs joga ahhoz, hogy magát nagyobb hazafinak tartsa mint a másik. Egy osztálynak sincs több joga ahhoz, mint a másiknak, hogy magának monopolizálja a hazafiságot. Megvallom, éppen e fölfogásom miatt ért a legtöbb szemrehányás. (Hossas éljenzés.) Ezután újból a kormány támogatását kérte. Wimmer Fülöp, a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara elnöke mondott köszönetet a miniszterelnöknek és kereskedelemügyi miniszternek megjelené­sükért és biztosította őket arról, hogy a sze­gedi kereskedők és az iparosok a leglelke­sebben fogják a kormányt törekvéseiben támogatni. Felhasználja az alkalmat arra, hogy felhívja a kormány tagjainak figyelmét egy kellemetlen incidensre, amely a keresztény­szocialista párt egyik utóbbi gyűlésén leját­szódott. Az egyik szónok, Bartos János, többek között mondta: „láttatok-e már boltot, amely nem a zsidóé, láttatok-e már zsidói, aki dolgozott ?" — Én nem féltem — úgymond — Szeged város munkásságát, még kevésbbé Szeged vá­ros • polgárságát attól, hogy a felekezetiség bacillusával megmételyeztesse magát. Remélem azonban, a kormány módot fog találni arra, hogy ilyen dolgok ne ismétlődhessenek és akik azzal a szándékkal jöttek ide, hogy amit az egészséges testen nem tudtak elrontani, azt talán majd a beteg testén fogják megtenni, azok az urak> kíméletlenül távolittassanak el Szegedről. Tonelli Sándor zárószavai után a gyűlés véget ért. A franciák szabadságünnepe. (Saját tutósitónktól.) A Szegeden állomásozó francia csapatok impozáns módon tartották meg a francia nemzet nagy szabadságünnepét, a Bastille megostromlásának évfordulóján. Vasár­nap este félkilenc órakor kezdődött az ünne­pély zenéstakarodóval. A közönség már a kora esti órákban ellepte azokat az utcákat és tere­ket, ahol a francia csapatok átvonulnak. A kulturpatota előtti téren gyülekezett az ünneplő francia katonaság, amely a Széchenyi-téren és Kárász-utcán át haladt ezrek és ezrek sorfala közt a Dugonics-térre, ahol az esti ünnepség befejeződött. A zenéstakarodót megelőzően tüzi­játékoi rendeztek a franciák. A szines rakéták gyors egymásutánban úsztak a levegőben. Időn­kint nappali világosságot árasztanak a szikrázó, fehérfényü tüzcsomók. Sokan közülök lehulla­nak a parkokba, fákra és ott sisteregnek tovább Más fénycsóvák, mint tüzes hullámok úsznak a a levegőben, majd, mint a hullócsillagok, el­tűnnek. Nagyon szép látványosság volt. Az emberrajok összetorlódva tódultak előre a külön­böző utvonalakról és fonódtak össze a Széchenyi­téren. Késő este volt, amidőn oszladozni kez­dett a hatalmas tömeg és amikor a franciák szabadságünnepének első része véget ért. Hétfőn reggel diszfelvonulással kezdődött az ünnepély. Előbb díszszemle volt és kitünteté­seket osztottak ki. A reggeli órákban esett az eső, ezért az utvonalakat homokkal szórták be. Amikor diszfelvonulás kezdetét vette, kisütött a nap és a meghívott közönség a Széchenyi-téri bérszékekről pompás időben gyönyörködhetett a különböző fegyvernemekben és kiváló csapat­feiszerelésekben. Háromnegyed kilenckor jelezte a francia zenekar a csapatok közeledését. A parancsnokló tábornoktól jobbra az első szék­sorban ültek P. Ábrahám Dezső miniszterelnök, Varjassy Lajos kereskedelemügyi, Balla Aladár belügyi és Belicska Sándor hadügyi miniszte­rek, akik az előttük elhaladó tábornokot felál­lással üdvözölték. Feltűnést keltettek a félelme­tes tankok, ezek a rettenetes hadigépek, amelyek most békésen és' gzeiiden robogtak előttünk. * Nemzeti ünnepüket nemcsak katonai parádés felvonulással, külsőségekkel, hanem hangver­sennyel is megünnepelték a Szegedet meg­szálló francia csapatok. Az u:szegedi vigadó előtti térségen folyt le a két óráig tartó hang­verseny -és mint ez már Franciaországban ezen a nagy nemzeti napjukon szokás, ingye­nesen. Párisban, sőt a vidéken is, julius 14-én ingyen előadást tartanak a színházak a nép­nek. Változatos volt a franciák által rendezett koncert műsora, amely Charpy tábornok érke­zése után nyomban, pont 16 órakor kezdődött. Először Clavrie hadnagy elénekelte a Mar­seillaiset, amelyet állva hallgatott a közönség. Clavrie hadnagy két kijövet alkalmával Faust­ból a Valentin imáját, majd a Lakme opera egyik áriáját, a Bajazzók prológusát énekelte nagy tetszés mellett. Feuillarde hadnagy chansonokat adott elő tapsok kíséretében, nagy választék­ban, valamint ov e ugy nagyban és kicsinyben kaphatók a fHEDI szivarkahüvely főraktárában Szeged, Jókai-utca 11. szám alatt. ===== £ Telefon 15-20.

Next

/
Thumbnails
Contents