Délmagyarország, 1919. július (8. évfolyam, 132-158. szám)

1919-07-04 / 135. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1919. julius 2. Földönfutó vasutasok kálváriája. Ilymódon földönfutóvá lett a fiumei vasutasok' nagyrésze. Fizetést sehonnan sem kaptak, elszállításukról pedig nem gondoskodtak azok, akiket ígéretük erre kötelezett. Végre is az olasz Nemzeti Tanács vette kezükbe a sorsukat és gondoskodott róla, hogy a szerencsétlenek valahogyan Magyarországba jussanak. Udinén, Tarvis—Klagenfurton és Grázon keresztül küldi őket Kaposvárra. A mult hét szombatján indult el az első, harminc vagonból álló különvonat harmincöt családdal és most naponta megy Itálián át egy-egy földönfutó magyarokat szállító különvonat. Fiume városa meleg emberszeretettel intézi a szerencsétlenek hazaszállítását. A költözködőknek a város fejenként egy kiló nullás lisztet, ké\ kiló rizst, harminc deka kávét, két doboz tejkonzervet, tíz doboz húskonzervet, negyedkiló cukrot, egy kiló sót, egy kiló gyertyát, egy kiló szappant, egy liter olajat, egy kiló zsirt és három kiló kétszersültet adományozott az útra. Mennyivel különb és emberségesebb eljárás ez a zágrábiakénál I De mindez vajmi keveset segit a szerencsétlen földönfutókon. A szegedi kormányra hárul az a feladat, hogy ettől a szomorú sorstól megmentse legalább azokat, akiket még Fiúméból el nem szállítottak. Gyors intervencióval segíteni lehet még rajtuk és Fiume városának olasz Nemzeti Tanácsa bizonyára szívesen tenné lehetővé, hogy a magyar kormány az ottrekedt magyar alattvalók sorsát a kezébe vegye. Mert a vasutasokon kívül sok más alkalmazottja él még ott a magyar államnak. Ott vannak, hogy másokat ne említsünk, a tanárok, a tanítók, a volt kormányzósági és egyéb tisztviselők. Ezeknek helyzetét tisztázni, sorsukról gondoskodni kell, mert bün volna megengedni,. hogy Fiúméból eltávolíttatván, a kétségbeesés karmai közé dobja őket. Mi történik a többi magyar tisztviselővel ? A Fiúméban rekedt magyar állami tisztviselők ügyét ideiglenesen Egan Lajos miniszteri tanácsos intézi, a tengerészeti hatóság számvevőségi helyiségében. Ő utalványozza a magyar tisztviselők és tanárok fizetését a Magyar Altalános Hitelbank fiumei fiókjánál. Már tudniillik azokét, akik olasz szolgálatba nem léptek. Mert a kormányzóság főtisztviselői közül egyeseket szolgálatába fogadott Fiume városa. Így dr. Manasteriotti Heliodor miniszteri tanácsos, aki a kormányzóság pénzügyi osztályának volt a vezetője, most a város gazdasági hivatalát vezeti és mellé van beosztva Nádory István főmérnök, a kormányzóság műszaki tanácsosa is. Verneda Emil miniszteri osztálytanácsos az Ufficio di controlio per la ferrovia (vasúti számvevőség) vezetője és kivüle még a kormányzóság néhány fogalmazója is átment a város szolgálatába. A többiek azonban biznak és remélnek és vár-ák, hogy a magyar kormány rendelkezzék felettük. Addig pedig, míg ez a rendelkez?s megtörténik, a Magyar Nemzeti Kaszinóban találkoznak naponta egymással. A kaszinói élet igen élénk, mert Fiume tele van budapesti magyar menekültekkel. Akinek csak valami összeköttetése volt Fiúméval, az felhasználta ezt a kedvező alkalmat és odamenekült a vörös terror borzalmai elől. Ott van többek közt egy elterjedt képes újság tulajdonosa is, aki 70 karát gyémánttal és 2 milliónyi készpénzzel terhelten érkezett Fiúméba, ennyit tudott vagyonából megmenteni. E napokban érkezett meg Amerikából Garony Andor, az ismert iró és újságíró, akit a háború kinn lepett és ott tartott. Ar.gol újságokba irt ezalatt és darabjait amerikai színpadokon játszották. Ö tiozta hírül, hogy Fáy Nándor újságíró újévkor megőrült. A többi magyar, aki ma az olasz Fiúméban él/ szorgalmasan dolgozik és élénk részt vesz a kikötőváros lüktető kereskedelmi életében. Általános a vágy és a remény, hogy Magyarország megtalálja a politikailag elvesztett Fiúméval a szükséges gazdasági kapcsolatot. A magyar kormányon van most a sor, hogy céltudatos és okos politikával a magyarok eme óhaját valóra váltsa. Vermes Ernő. A budapesti ellenforradalom után. — Külföldi lapok a helyzetről. (Saját tudósítónktól.) A Neue Freie Pressenek Budapestről a következőket írják: Az ellenforradalom lefolyása bebizonyította, hogy nem aludtak e| azok az erők, amelyek szembe tudi nak szállni avval a politikával, mely Budapestből egy gazdasági temetőt akar csinálni. Budapest teljesen - magára van hagyatva, minthogy a vidék lakossága elzárkózik a kommunizmus elől. Nem tud táplálkozni és minden elmúló napon az ellenforradalom sikertelensége dacára is gyengülnek azok az erők, amelyek a tanácsköztársaságot fentartják. A vörös hadsereg összes harctéri sikerei semmivé váltak, mert a szovjetkormánynak vissza kellett adnia az elfoglalt területeket. Valószínű, hogy a párisi konferencia szóba sem fog állani a szovjet-kormánnyal, mert eddig az az elv uralkodik, hogy olyan diktatúrával, amely csak fegyveres, erővel tudja fentartani a kormányzását, nem lehet békét kötni és nem lehet az ilyen kormányt a nép által elismert kormánynak tekinteni. Egészen bizonyos, hogy a főváros proletárköreiben igen nagy az elkeseredés a szovjet kormány ellen. Kitűnik most már, hogy a matrózok, akik a szovjet-uralom elején Kun Béla és Pogányék leghűségesebb testőrei voltak, az ellenforradalomban igen fontos szerepet vittek. A dunai monitorokat, amelyek a Hungária-szállodát lőtték, ellenforradalmi matrózok szolgálták. Ezek. a monitorok ma már nincsenek Budapesten, hanem Baján, ahol a magyar nemzeti kormány rendelkezésére állanak. Azt sem tagadhatja a szovjet-kormány, hogy a vörös hadsereg tagjai résztvettek az ellenforradalomban. Ezidőszerint Budapesten csak igen kevés reguláris és szervezett munkásokból álló csapattest van. Kun Béla javaslata. A Le Temps tudósítója jelenti: Az osztrák nemzetgyűlés legutóbbi ülésén az elnök azt a kijelentést tette, hogy Bécs a világ legszerencsétlenebb városa. Nézetem szerint ez a jelző kedd óta inkább Budapestet illeti meg. A Magyar Távirati Iroda hivatalos sürgönye szerint, mely a bécsi estilapokban jelent meg, a szovjet budapesti végrehajtó-bizottsága egyhangúlag elfogadta a Kun Béla javaslatát, mely szerint a proletárdiktatúra ezentúl a legtágabb mértékben fog alkalmaztatni, a legszélsőségesebb eszközökkel és ha szükséges, vérbe kell fojtani a burzsoázia ellenforradalmát. Ezt a határozatot a bolsevistaellenes kísérletek egész sorozata következtében hozták, mivel tegnapelőtt Budapesten ellenforradalmi próbálkozások történtek, TARCA A „borzalom" irodalma és egy szegedi könyv. Évek óta állandó borzalomban és rettegésbek élünk. Háborúk és forradalmak dúlják föl lelkünket, földünket, nyugalmunkat és életünket. Sohasem volt bizonytalanabb a sorsunk, mióta a homo sapiens utódai a kultura baltáját kicsiszolták, mint éppen ma és éppen nekünk. És ehhez az idegölő bizonytalansághoz járul még valami: az, hogy teljes tudatában vagyunk ennek a nagy, mély bizonytalanságnak. Mi érezzük, hogy ennek nem igy kellene lenni, hogy ez nem igy volt nemrégen még, hogy mi egy — legalább látszat szerint — biztonságot és örömöket adó, régi, régi kulturába születtünk bele, amelyet a modern tehnika minden vívmánya tett tökéletessé, az automobiltól a nikotinmentes cigarettáig. És akkor jött — látszólag váratlanul és hirtelenül — ez az omlás, ez a romlás, ez a csőd, ez a katasztrófa, amely már évek óta tart és nő, mint a lavina és — ugy látszik — nincs menekülés. De talán mégis. Egyelőre — a valóságból az álmokba. A realitástól a fantáziához. Az igazi borzalomból a képzelt borzalomba. Ebből fakadt az az exotikusan gazdag és termékeny uj irodalomfajta, amelyet legfőbb, bár nem éppen a legkülömb művelői borzalom-irodalomnak neveznek. Ebből a meggondolásból és szándékból támadt a Hanns Heinz Ewersék, a Gustav Meyrinkék inferno-költészete. A nagy világbomlás boszorkánykonyhájának tüzénél főzték ezek a pokolian merész és érdekes németek a maguk furcsa, fanyar, sötét csillogásu irodalmi fekete levesét. Az'uj német irodalom Walpurgrz és Bertalan éjszakai rejtelmei a nagy világégés fényében világosodnak meg előttünk. Az ősei ennek a fantasztikus költészetnek, amely az idegekre megy, két nagy, komoly, szinte tökéletes rhüvészetü magányos: E. T. A. Hoffmann és E. A. Poe. Ők voltak a modern világirodalom első nagy kisértetlátói, első mély boszorkánymesterei, első igaz vajákosai és ők az életüket, az agyukat, az idegeiket áldozták ennek az irodalmi messe noire-nak, alkoholos transzban írtak, szegény, szomorú, elzüllött zsenik és ha lila hajnalokon hazafelé ballagtak a szük német utca során, vagy a komor amerikai munkásnegyedben, valóban volt eset, hogy szembetalálkoztak saját magukkal, hogy Olimpia, Antónia, Stella, vagy Lygeia és Leonora fehér kisértetét vélték a derengő szürkületben megpillantani. Még egy magyar ősre is mernék mutatni ebben, a drága jó Cholnoky Viktorra, a korán elmenőre, az örök emlékezetűre, akiben minden modern magyarok közt a legtöbb volt az avoni hattyú lelkéből és az ihlet lázából, amely megkuszálta és elröpitette titokzatos tájakra a gondolatait. A mai németek már okosabb és óvatosabb fiuknak' látszanak, ők inkább csak papiron látnak szellemet és nem Dionysos nedűjében és inkább elvben Rauch-künstlerek, mint valóságban. De érdekesek és az érdekesség több bennük, mint az értékesség. Az uj magyar irodalom jóidéig hallgatag volt ezen a területen, a fantasztikum és borzalom irodalmi birodalmában. Néhány egyéni és erős Karinthy-novella mellett néhány félénk és gyönge névtelen kísérlete: körülbelül ennyi volt az egész. Most Szegeden, amely ma kezd irodalmi fórumává lenni a megszállott magyarságnak, egy uj, eredeti és érdekes „borzalom-irodalmi" regény fog megjelenni. A szerzője, Naszády József, már évek előtt föltűnt a Magyarország regénycsarnokában egy hasonló zsánerű müvével, de még eddig, áldatlan viszonyok miatt, nem tudott odáig jutni, hogy könyvben is megjelenhessék az irodalmi fórumon. Ez az uj regénye, amelynek cime Asszonymalom, csupa újszerű exotikum és fantasztikum. Fordulatokban gazdag szerelmi történetek keretében egy rezignált, de végeredményében megnyugtató életfilozófia igazságai bontakoznak ki és az ötletes és tartalmas szerző az irónia villamos fényével is megvilágítja a fantasztikumot, megmutatva mintegy a rejtelmesség fonákját. Utile cum dulci van ebben az uj magyar regényben, amelyre már előre is felhívjuk az olvasó szives figyelmét és érdeklődését. Ebben a nagy könyvhiányban és könyvszomjban bizonyára jókor és jól jön az Asszonymalom és remélhetőleg meghozza rokonszenves és érdemes szerzőjének azt, amit minden komoly becsvágyu iró óhajt és pedig méltán! (j. gy.) '•"— -