Délmagyarország, 1919. július (8. évfolyam, 132-158. szám)

1919-07-27 / 155. szám

4 A városi kertgazdaság. Nagyon tisztelt Szerkesztő ur! A Délmagyarország julius 19. számáben megjelent »Felfordulás« cimü vezércikkében a város hatóságának kérdést tesz fel, melyre — mini irja — határozott feleletet kér. Felsőbb hatóságom felhatalmazása folytán készséggel teszek ennek eleget, annál is inkább, meji megvagyok győződve, hogy azok a higgadt és megfontolt emberek más véleményt alkotnák majd maguknak a város bodom kertészeléről, ha azt és annak intencióját közelebbről megismerik. Igen tisztelt Szerkesztő ur! Amikor a város a bodomi kertészetet házikezelésbe vette, két szociális cél lebegett előtte. Először : a szegény népet lehetőség szerint olcsó főzelékfélével ellátni, másodszor: a piaci árakat irányítani, hogy a lehetetlenségig felsrófolt piaci árakat letörje, — a piaci kiskirálynők és királyok legnagyobb bánatára. Már most nézzük, eiériük-e ezt? Május 4-én egy darab saláta volt a kofánál 80 fillértől 120 fillérig, a bodorni kertészet adta 20 fillérért, mire a szegény kofák — a legnagyobb lelki és zsebíájdalommal —• leszállították.50—60 fillérre. Mi a 20 filléres "árat tartottuk néhány piacon, aztán levettük 10 fillérre. A piaci 3 kor. 60 filléres 1 kg spenóttal szemben nálunk lehetett kapni 1 K 60 fillérért. A 80 és 100 filléres hónapos retek nálunk volt 40 fillér. Junius elején egy csomó (3 drb) kalarábéri csekély 5 koronát kértek és adtak a piacon s mikor mi megjelentünk a mi 2 koronás ugyanolyan karalábunkkal, egyszerre tudta a kofa adni 3 koronáért, ráfizetés nélkül. Gyümölcstermése a telepünknek alig volt, de azt , a néhány mm: ropogós cseresznyéi 6, a másodérő fajtát 4 koronáért adtuk a piaci 12—16 koronával szemben. Felsorolhatnám a többi terményeket is s mindenütt kitűnnék, hogy elértük a kitűzött két icéit, mert míg egyrészt sikerült a szegény népnek nálunk olcsóbb terményhez jutni, másrészt a piaci árak — ha nem is olyanok, mint a mieink — de jóval alacsonyab- f bak, mintha mi nem volnánk a piacon — egyelőre csak 7, alaposan megterhelt kocsival. Azt is irja Szerkesztő ur, hogy alig lehet a mi termelvényeinket a piacon látni. Hát erre azt felelhetem, hogy ez nagy tévedés! Tessék csak reggel ugy 4—5 órakor felfárádni a Széchenyi-térre s megtetszik láini, hogy bizony mi otivagyunk, de nem üresen ám, hanem 7 jól megterhelt kocsi zöldségfélével. Csak azok nem látják ezt, akik éjjel 11—12 óráig moziban, színházban, hávéházban, magánzsurokon szórakoznak, reggel pedig 9 óráig alusznak, pihenik az éj fáradalmait. Hát bizony ezek nem látják! De nem is az ő érdekükben van ez a telep, hanem a szegény népnek, azoknak, akik kora reggeltől késő estig robotolnak a betevő falaiért. Ezek pedig oitvannak hamarabb a piacon, mint mi a 8 km távolságból beérünk; akkor lepakolunk s azonnal árusítunk is, mert a munkás-, nép nem várhat 8--9 óráig, hisz neki a ' gyérmekeit kell ellátni előbb mindennel, szegényes házaiáját rendbe kell hozni, hogy már 6 órakor munkába léphessen, így történik aztán, hogy a szegény nép összevásárolja terményeinket jutányosán s mire nagyságos asszonyaimék kifáradnak a. piacra, hogy olcsó városi terményt vásároljanak, hát bizony már csak az üres árusitó asztalokat ialálja ott. Aki azt a nagy kényelmet szereii, hát legfeljebb megfizeti azt — kofa őnagyságának. S bizom benne, van is miből. S hogy feladatunkat szociálisan igyekszünk megoldani, semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy mi láijuk el a szegényházat, két népkonyhái, az erdélyi / menekültek és foglalkoztató-mühelv konyháját, á pénzügyigazgatóságnál alakult jóléti szövetkezetet stb. Azi kérdi Szerkesztő ur: Igaz-e, hogy a városi kertgazdaság termékeinek jelentékeny részét vendéglősöknek adja el a hatóság ?" Erre a kérdésre határozott feleletet vár. Nos tehát iessék: „Nem igazf" Egyetlenegy vendéglős sem vásárol tőlünk ezidén!- Horváth, a Hágis — régi ismerősöm lévén — feleségével s még egy hölgygyek kirándulást teltek junius 20-án s lakásomon meglátogatva, a telepről, nem a piacról, vásárolt 35 csomó broccoüi, 40 csomó kalaráboi, 15 kg zöldborsói é^s 30 drb salátái. Sem ezelőtt, sem ezután, sem ő, sem más vendéglős egy fillér ára terményi sem kapott, de nem is kéri. Hogy pedig fenti mennyiség korántsem képezi produktumaink jelentékeny részéi — bár meglehetősen el vagyok foglalva — összeállítottam, hogy ezidén eddig mii vittünk piacra, amit kizárólag kicsinyben a szegénynépnek adtunk el. Így következik: 28.930 drb salátái, 14.500 csomó karaláboi, 12 742 cs. vöröshagymát, 243 kg para;i, 4752 cs. retket. 2114 drb fejes kelt, 2215 cs. broccolii, 902 kg zöldborsói, 877. kg cseresznyéi. 566 drb fejes káposztái, 834 kg főzőiököi. 1737 kg zöldbabot és 1457 csomó sárgarépái. Egy kis számítás és meg fog győződni a közönség és Szerkesztő ur egyaránt álliiásaink igaz voltáról. .. A hatóságnak legfeljebb azt leheihe bűnéül felróni, hogy miért nem gondoskodott egy akkora kertészeiről, hogy iizszerannyit termelhetne, mini most. Igenis az elmúlt ősszel a roár meglevő telepet 80 kai. hold- ! dal akartuk bőviieni, így leit volna 150 j hold; erre nézve a bérleteket fel is mondtuk, de emlékezzünk a késő őszi földosztó eseményekre, a vissza.veit területeket vissza kellett adni a volt bérlőknek. Azt hiszem, ezzel elegei is tettem a felhívásnak s minden kérdésre megfeleiiem. A bírálat legyen a közönségé és Szerkesztő uré, kinek vagyok tisztelője Szeged-Bodomrét, 1919 július 22. Heiler István, városi főkertész. MODERHSZINPflD (H Fekete-ház kertheluiségében,) Vasárnap és következő napokon, Siemáctas uj mQ$o?l Narancsvirág. Operett 1 felvonásban. Féltékeny. Vigjáiék 1 fel vonásban. Magánszámok; == Bohózatok. Kuplék. = Tréfák. = Táncok. Heísnkint kétszer teljesen uj műsor! X tizmillióa kölcsöne. Még honnan lehetne pénzt szerezni. (Saját tudósítónktól.) Már a Károlyi-kormány, de különösen az Ábrahám-kormány alatt különböző tranzaciokról hallottunk, amelynek célja volt, hogy a kormányt pénzhez juttassák. Megértettük és méltányoltuk ezeket a törekvéseket, mert például a mai kormány munkaképességének is egyik akadálya, hogy r. korlátolt impériuma mellett pénze sincs. Az Ábrahámkormány meglepő és sajátságos módhoz folyamodott most, amely a városi tanács hozzájárulásával sikerült is. A terv az egyik multheti tanácskozáson merült fel, amelyen Balogh Károly tanácsnok is résztvett, aki nyomban kijelentette. hogy ő a maga részéről az ügyet támogatná. Ugy látszik, e tanácskozás eredményekép érkezett a város tanácsához a következő leiratSzeged város tanácsának! A magyar nemzeti kormány minisztertanácsának 1919 évi julius hó 11-én hozott határozata értelmében megkeresem, hogy — tekintettel a magyar kormányt pillanatnyilag igen súlyos anyagi helyzetére járuljon hozzá ahhoz, hogy a magyar kormány tízmillió koronás kölcsönt Szeged város garanciája meHett fölvehessen. Amennyiben pedig ezen formában a mai kivételes állapot következtében a kormány által lebonyolítható nem volna, kérem a tekintetes Tanács olyan irányú hatátoz.itát, miszerint a város közönsége által egyenesadó minőségben felveendő kölcsön utján a kormány rendelkezésére bocsáttassék. Szükségesnek tartom ann^k a megjegyzését, miszerint a kormányt a kölcsön felvételével kapcsolatban az összes költségek, valamint a kamatterhek teljes összegükben terhelnék. 1919 julius 11-én, Bársony s. k. A tanács szombaton előbb zárt, majd nyilvános ülésén tárgyalta a kölcsön, ügyét és a jótállást az itt következő feltételek mellett megszavazta : 1. A kölcsönt a magyar kormány részén a magyar állam veszi fel, amely a kölcsönért és járulékaiért az állam összes vagyonával és jövedelmével szavatol. 2. A város jótállást vállal és a szükséges reálbiztositékot nyújtja. A kormány a' tőke és kamat biztosítására leköti a városnak az állami adókat és jövedelmeket. 3. Alegbizza a tanács a polgármestert és a főügyészt a kötvény aláírásával, amelynek szövegét a tanács előbb megállapítja és utólagosan pedig a törvényhatósági bizottságnak mutatja be. Nem tudjuk,-hogy a kölcsön most már realizálható lesz-e, de ugv góndolju, khogy a kormánynak előbb más financiális müveletekhez kellett volna fordulnia. Sz-geden is, Bécsben is nagyon sok a nagyvagyonu menekült ember, akiknek megfelelő jótállása mellett tekintélyes összeghez juthatna a kormány. Az a sok nagybirtokos,' aki állandóan deklamál a haza megmentéséről, csak nem fogja megvonni segitő kezét a végszükségben szenvedő hazától ? Egész biztosak vagyunk benne, hogy a legelső bécsi pénzintézetek kapva-kapnának az üzleten, ha tíz milliónál áokkal nagyobb kölcsönt akarna is felvenni a kormány, amennyiben dúsgazdag nagy urak jótállnának az államért. Ha ez a mindig szerény, mellőzött, majdnem lenézett polgárváros tíz millióért tud jótáüani, álljanak elő a tettekkel azok az egyesek is, kiknek a Szegedénél sokkal, de sokkal hatalmasabb földbirtokaik és egyéb ingatlanaik vannak és segítsenek hazájukon. Nem is kételkedünk benne, • hogy ezt készséggel megfogják tenni és csak a kormány a hibás, hogy nem hozzájukfördult legelőször. U i« nagy választékwk ban, valamint ugy nagyban és kicsinyben kaphatók a (I\EDI SPIlC^ŰTE szivarkahüveíy főraktárában Szeged, Jókai-utca 11. szám alatt ' 3 Telefon 15-20.