Délmagyarország, 1919. július (8. évfolyam, 132-158. szám)

1919-07-27 / 155. szám

4 A városi kertgazdaság. Nagyon tisztelt Szerkesztő ur! A Délmagyarország julius 19. számáben megjelent »Felfordulás« cimü vezércikkében a város hatóságának kérdést tesz fel, melyre — mini irja — határozott feleletet kér. Felsőbb hatóságom felhatalmazása folytán készséggel teszek ennek eleget, annál is inkább, meji megvagyok győződve, hogy azok a higgadt és megfontolt emberek más véleményt alkotnák majd maguknak a vá­ros bodom kertészeléről, ha azt és annak intencióját közelebbről megismerik. Igen tisztelt Szerkesztő ur! Amikor a vá­ros a bodomi kertészetet házikezelésbe vette, két szociális cél lebegett előtte. Elő­ször : a szegény népet lehetőség szerint olcsó főzelékfélével ellátni, másodszor: a piaci árakat irányítani, hogy a lehetetlen­ségig felsrófolt piaci árakat letörje, — a piaci kiskirálynők és királyok legnagyobb bánatára. Már most nézzük, eiériük-e ezt? Május 4-én egy darab saláta volt a kofá­nál 80 fillértől 120 fillérig, a bodorni kerté­szet adta 20 fillérért, mire a szegény kofák — a legnagyobb lelki és zsebíájdalommal —• leszállították.50—60 fillérre. Mi a 20 fillé­res "árat tartottuk néhány piacon, aztán le­vettük 10 fillérre. A piaci 3 kor. 60 filléres 1 kg spenóttal szemben nálunk lehetett kapni 1 K 60 fillérért. A 80 és 100 filléres hónapos retek nálunk volt 40 fillér. Junius elején egy csomó (3 drb) kalarábéri cse­kély 5 koronát kértek és adtak a piacon s mikor mi megjelentünk a mi 2 koronás ugyanolyan karalábunkkal, egyszerre tudta a kofa adni 3 koronáért, ráfizetés nélkül. Gyümölcstermése a telepünknek alig volt, de azt , a néhány mm: ropogós cseresznyéi 6, a másodérő fajtát 4 koronáért adtuk a piaci 12—16 koronával szemben. Felsorol­hatnám a többi terményeket is s minde­nütt kitűnnék, hogy elértük a kitűzött két icéit, mert míg egyrészt sikerült a szegény népnek nálunk olcsóbb terményhez jutni, másrészt a piaci árak — ha nem is olya­nok, mint a mieink — de jóval alacsonyab- f bak, mintha mi nem volnánk a piacon — egyelőre csak 7, alaposan megterhelt ko­csival. Azt is irja Szerkesztő ur, hogy alig lehet a mi termelvényeinket a piacon látni. Hát erre azt felelhetem, hogy ez nagy té­vedés! Tessék csak reggel ugy 4—5 óra­kor felfárádni a Széchenyi-térre s megtet­szik láini, hogy bizony mi otivagyunk, de nem üresen ám, hanem 7 jól megterhelt kocsi zöldségfélével. Csak azok nem látják ezt, akik éjjel 11—12 óráig moziban, szín­házban, hávéházban, magánzsurokon szó­rakoznak, reggel pedig 9 óráig alusznak, pihenik az éj fáradalmait. Hát bizony ezek nem látják! De nem is az ő érdekükben van ez a telep, hanem a szegény népnek, azoknak, akik kora reggeltől késő estig robotolnak a betevő falaiért. Ezek pedig oitvannak hamarabb a piacon, mint mi a 8 km távolságból beérünk; akkor lepako­lunk s azonnal árusítunk is, mert a munkás-, nép nem várhat 8--9 óráig, hisz neki a ' gyérmekeit kell ellátni előbb mindennel, szegényes házaiáját rendbe kell hozni, hogy már 6 órakor munkába léphessen, így történik aztán, hogy a szegény nép összevásárolja terményeinket jutányosán s mire nagyságos asszonyaimék kifáradnak a. piacra, hogy olcsó városi terményt vásá­roljanak, hát bizony már csak az üres áru­sitó asztalokat ialálja ott. Aki azt a nagy kényelmet szereii, hát legfeljebb megfizeti azt — kofa őnagyságá­nak. S bizom benne, van is miből. S hogy feladatunkat szociálisan igyekszünk meg­oldani, semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy mi láijuk el a szegényházat, két nép­konyhái, az erdélyi / menekültek és foglal­koztató-mühelv konyháját, á pénzügyigaz­gatóságnál alakult jóléti szövetkezetet stb. Azi kérdi Szerkesztő ur: Igaz-e, hogy a városi kertgazdaság termékeinek jelentékeny részét vendéglősöknek adja el a hatóság ?" Erre a kérdésre határozott fe­leletet vár. Nos tehát iessék: „Nem igazf" Egyetlenegy vendéglős sem vásárol tőlünk ezidén!- Horváth, a Hágis — régi ismerő­söm lévén — feleségével s még egy hölgy­gyek kirándulást teltek junius 20-án s laká­somon meglátogatva, a telepről, nem a piacról, vásárolt 35 csomó broccoüi, 40 csomó kalaráboi, 15 kg zöldborsói é^s 30 drb salátái. Sem ezelőtt, sem ezután, sem ő, sem más vendéglős egy fillér ára terményi sem kapott, de nem is kéri. Hogy pedig fenti mennyiség korántsem képezi produk­tumaink jelentékeny részéi — bár megle­hetősen el vagyok foglalva — összeállítot­tam, hogy ezidén eddig mii vittünk piacra, amit kizárólag kicsinyben a szegénynép­nek adtunk el. Így következik: 28.930 drb salátái, 14.500 csomó karaláboi, 12 742 cs. vöröshagymát, 243 kg para;i, 4752 cs. ret­ket. 2114 drb fejes kelt, 2215 cs. broccolii, 902 kg zöldborsói, 877. kg cseresznyéi. 566 drb fejes káposztái, 834 kg főzőiököi. 1737 kg zöldbabot és 1457 csomó sárga­répái. Egy kis számítás és meg fog győ­ződni a közönség és Szerkesztő ur egy­aránt álliiásaink igaz voltáról. .. A hatóságnak legfeljebb azt leheihe bű­néül felróni, hogy miért nem gondoskodott egy akkora kertészeiről, hogy iizszerannyit termelhetne, mini most. Igenis az elmúlt ősszel a roár meglevő telepet 80 kai. hold- ! dal akartuk bőviieni, így leit volna 150 j hold; erre nézve a bérleteket fel is mond­tuk, de emlékezzünk a késő őszi földosztó eseményekre, a vissza.veit területeket vissza kellett adni a volt bérlőknek. Azt hiszem, ezzel elegei is tettem a fel­hívásnak s minden kérdésre megfeleiiem. A bírálat legyen a közönségé és Szerkesztő uré, kinek vagyok tisztelője Szeged-Bodomrét, 1919 július 22. Heiler István, városi főkertész. MODERHSZINPflD (H Fekete-ház kertheluiségében,) Vasárnap és következő napokon, Siemáctas uj mQ$o?l Narancsvirág. Operett 1 felvonásban. Féltékeny. Vigjáiék 1 fel vonásban. Magánszámok; == Bohózatok. Kuplék. = Tréfák. = Táncok. Heísnkint kétszer teljesen uj műsor! X tizmillióa kölcsöne. Még honnan lehetne pénzt szerezni. (Saját tudósítónktól.) Már a Károlyi-kormány, de különösen az Ábrahám-kormány alatt különböző tranzaciokról hallottunk, amelynek célja volt, hogy a kormányt pénzhez juttassák. Megértettük és méltányoltuk ezeket a törekvése­ket, mert például a mai kormány munkaképes­ségének is egyik akadálya, hogy r. korlátolt impériuma mellett pénze sincs. Az Ábrahám­kormány meglepő és sajátságos módhoz folya­modott most, amely a városi tanács hozzájá­rulásával sikerült is. A terv az egyik multheti tanácskozáson merült fel, amelyen Balogh Ká­roly tanácsnok is résztvett, aki nyomban kije­lentette. hogy ő a maga részéről az ügyet támogatná. Ugy látszik, e tanácskozás ered­ményekép érkezett a város tanácsához a követ­kező leirat­Szeged város tanácsának! A magyar nem­zeti kormány minisztertanácsának 1919 évi julius hó 11-én hozott határozata értelmében megkeresem, hogy — tekintettel a magyar kor­mányt pillanatnyilag igen súlyos anyagi hely­zetére járuljon hozzá ahhoz, hogy a magyar kormány tízmillió koronás kölcsönt Szeged vá­ros garanciája meHett fölvehessen. Amennyiben pedig ezen formában a mai kivételes állapot következtében a kormány által lebonyolítható nem volna, kérem a tekintetes Tanács olyan irányú hatátoz.itát, miszerint a város közönsége által egyenesadó minőségben felveendő kölcsön utján a kormány rendelkezésére bocsáttassék. Szükségesnek tartom ann^k a megjegyzését, miszerint a kormányt a kölcsön felvételével kapcsolatban az összes költségek, valamint a kamatterhek teljes összegükben terhelnék. 1919 julius 11-én, Bársony s. k. A tanács szombaton előbb zárt, majd nyil­vános ülésén tárgyalta a kölcsön, ügyét és a jótállást az itt következő feltételek mellett meg­szavazta : 1. A kölcsönt a magyar kormány részén a magyar állam veszi fel, amely a kölcsönért és járulékaiért az állam összes vagyonával és jövedelmével szavatol. 2. A város jótállást vállal és a szükséges reálbiztositékot nyújtja. A kormány a' tőke és kamat biztosítására leköti a városnak az állami adókat és jövedelmeket. 3. Alegbizza a tanács a polgármestert és a főügyészt a kötvény aláírásával, amelynek szö­vegét a tanács előbb megállapítja és utólagosan pedig a törvényhatósági bizottságnak mutatja be. Nem tudjuk,-hogy a kölcsön most már rea­lizálható lesz-e, de ugv góndolju, khogy a kor­mánynak előbb más financiális müveletekhez kellett volna fordulnia. Sz-geden is, Bécsben is nagyon sok a nagyvagyonu menekült ember, akiknek megfelelő jótállása mellett tekintélyes összeghez juthatna a kormány. Az a sok nagy­birtokos,' aki állandóan deklamál a haza meg­mentéséről, csak nem fogja megvonni segitő kezét a végszükségben szenvedő hazától ? Egész biztosak vagyunk benne, hogy a legelső bécsi pénzintézetek kapva-kapnának az üzleten, ha tíz milliónál áokkal nagyobb kölcsönt akarna is felvenni a kormány, amennyiben dúsgazdag nagy urak jótállnának az államért. Ha ez a mindig szerény, mellőzött, majdnem lenézett polgárváros tíz millióért tud jótáüani, álljanak elő a tettekkel azok az egyesek is, kiknek a Szegedénél sokkal, de sokkal hatalmasabb föld­birtokaik és egyéb ingatlanaik vannak és se­gítsenek hazájukon. Nem is kételkedünk benne, • hogy ezt készséggel megfogják tenni és csak a kor­mány a hibás, hogy nem hozzájukfördult legelőször. U i« nagy választék­wk ban, valamint ugy nagyban és kicsinyben kaphatók a (I\EDI SPIlC^ŰTE szivarkahüveíy főraktárában Szeged, Jókai-utca 11. szám alatt ' 3 Telefon 15-20.

Next

/
Thumbnails
Contents