Délmagyarország, 1919. július (8. évfolyam, 132-158. szám)

1919-07-25 / 153. szám

6 [;' S zeged, 1919 julius 150. DELMAGYARORSZAG 3 Választott bíróság dönt a sztrájk miatt elbocsájtott kereskedelmi alkalmazottak ügyében. — Értekezlet a kereskedelmi kjmarában. — (Saját tudósítónktól.) A Szegedi Kereskedők Szövetsége csütörtökön délután félhat órakor nagygyűlést tartolt a kereskedelmi és iparkamara tanácstermében. Holtzer Tivadar elnök üdvözölte a megjelenteket, majd a mult ülés jegyzőkönyvének felolvasása után, az elnök bejelentette, hogy a legutóbb lezajlott sztrájk következményeiből kifolyólag az a nézet alakult ki, hogy a Szövetség tegye magáévá a felmondottak ügyét és azt vigye választott biróság elé. Ottovay Károly tudomása szerint a Szövetség átiratot intézett az Alkalmazottak Szakszervezetéhez s megkérdezte, hogy a kereskedelmi alkalmazottak kommunista alapon állanak-e vagy sem. Erre az alkalmazottak határozott választ nem adtak. Holtzer Tivadar elnök: — A válasz már megérkezett. Ottovay: Ha nem szociáldemokraták, hanem kommunisták, akkor velük nincsen mit tárgyalni. Kérem a válasz felolvasását. Holtzer elnök Ottovay heves kifakadására megjegyzi, hogy Oltovay felszólalása teljesen felesleges, mivel itt semmi helye az izgatásnak. Választ adtak az alkalmazottak, amelyben kijelentik, hogy politikai pártállásukba, ami teljesen az ő magánügyük, beleszólást nem engednek. Az átirat szerint az alkalmazottak szocialisták voltak és azok maradnak. Az elnök szavai nyomán a kereskedők körében élénk ellentmondások támadtak. Végre a hangos követelések következtében az átiratot dr. Landesberg Jenő titkár felolvasta. Ottovay Károly: A Kereskedők Szövetsége nem politikai párt, azonban a kereskedelmi alkalmazottak határozottan politikai pártalapon állanak. Az a kérdés, hogy a magántulajdon szentségét elismerik-e az alkalmazottak, vagy nem. Aki engem a vagyonomtól megakar fosztani, én azt nem tűrhetem meg az üzletemben. Schweiger Mihály ügyvezető-elnök — miután az Ottovay felszólalása nyomán keletkezett izgalmas közbeszólások lecsillapodtak — kijelentette, hogy a Szövetség jelenlevő tagjai az átirattal kapcsolatosan egyugyanazon téves nézeten vannak. A Szövetség és a kereskedők az alkalmazottak politikai jogaiba, nézeteibe bele nem avatkozhatnak. Komoly kereskedő erre egy pillanatig sem gondolhat. A magántulajdon szentségének kérdését a szociális fejlődés fogja eldönteni, nem pedig a kereskedősegédek. A Kereskedők Szövetsége rendet, békét akar teremteni az alkalmazottakkal és ezen az uton haladva, nem avatkozhat azok magánügyeibe. Azt az akciót, amely a munkaadó és munkás közötti megértés elmérgesitésére vezet, nem támogatja. Az alkalmazottaktól a kereskedők becsületes munkát követelhetnek, viszont ennek ellenében a kereskedők adják meg az alkalmazottaknak azt a tisztes megélhetési módot, amely őket a munkaadóhoz felemeli, nem pedig ellenségévé teszi. Ez esetben a kereskedőnek nem lesz oka félni a magántulajdon szentségének kérdésétől. Szintén az átirat felolvasását kérte. Dr. Landesberg Jenő titkár ezután felolvasta az Alkalmazottak Szaksze-vezetének . átiratát. Az átirat felolvasása alatt Ottovay Károly ismételten hevesen közbeszólt, mire Landesberg titkár felkérte, hogy türelemmel hallgassa meg az átiratot: — Volt idő, amikor Ottovay ur az alkalmazottak érdekeit másképpen védelmezte, jegyezte meg Landesberg. Holtzer elnök az átirat felolvasása után feltette a kérdést, hogy a Szövetség tudomásul veszi-e. A nagygyűlés egyhangúlag tudomásul vette. Szász Ernő megállapítani kélte, hogy tulajdonkép mikor kellett az alkalmazottaknak munkábalépni. Landesberg Jenő titkár arra kérte a kereskedőket, hogy most ez ügyben a detail kérdésektől tekintsenek el. , Stauber Miksa kijelentette, hogy nem hive a békéltető-bizottságnak, mivel abban összetételénél fogva, a főnököknek minden méltányos ügye elveszett. Várnay Dezső: A nyomdászipar körében évek óta működik a békéltető-bizottság és minden kereskedő megpyugtatására mondhatja, hogy a tárgyalások során sohasem került szavazásra a sor. Mindig egyhangú határozatot hozott a bizottság. Nem tudja elképzelni, hogy ez a Kereskedők Szövetségében másként lehetne. A tárgyalásokon az érvek a döntők. A békéltető-bizottságra feltétlenül szükség van. Vadász Aurél: Szociális kérdésekben a Szövetség életében mindig a megértésnek kell a döntő szerepet játszania. A kereskedőknek tanulniok kell a multak szomorú tapasztalataiból. Bele kell nyugodniok abba, hogy áldozatok árán is a békét fent kell tartani. Ezt követeli a kereskedők érdeke. A Szövetség akkor jár el helyesen, ha az általa mindig kivánt választott bíróságot ez ügyben is elfogadja. Holtzer elnök ezután feltette a kérdést, hogy a Szövetség elfogadja-e a sztrájkból kifolyólag elbocsátott alkalmazottak ügyében a választott biróság döntését. A nagygyűlés Vadász Aurél javaslatát elfogadta. Dr. Kertész Béla ismertette azután a Kereskedők Szövetsége és a Lloyd együttes átiratát, amelyet a Nemzetközi Élelmezési Bizottság elnökéhez intéztek — s amelyet a Délmagyarország már teljes egészében közölt — jelentve, hogy az átirat egy példányát Balogh Károly tanácsnoknak is megküldötte a Szövetség. Ottovay hozzájárult az átirathoz, egyben felhívta a Szövetség figyelmét ama körülményre, hogy az ujabban egyre-másra alakuló szindikátusokban nem szakmabeli kereskedők, hanem földbirtokosok, közvetítők stb. foglalnak helyet. A Nemzetközi Bizottság által Szegedre szállítandó árukat tisztessséges kereskedői haszon mellett szivesen fogják a kereskedők árusítani. Ma ugyanis ugy állanak -a beszerzési ügyek, hogy árut pl. a vaskereskedők nem képesek Szegedre behozni. Ő kapott 150 vagon vasáru beszerzésére engedélyt, de azt semmiféle uton-módon be nem szerezheti. Itt nem segíthet más, mint a Nemzetközi Élelmezési Bizottság hatalma. Holtzer Dániel szerint árut birnak a kereskedők szerezni, csak az Élelmezési Bizottság az engedélyeket ugy adja meg, hogy azoknak az áruknak a beszállítása is .biztositható is legyen. Holtzer elnök kijelentette, hogy a szindikátusok, áruközpontok stb. alkalmi alakulások ellen a legmesszebbmenő harcot fogja a Szövetség fölvenni, mihelyt a normálisabb viszonyok bekövetkeznek, mivel a szabadkereskedelmet semmiféle berendezkedésekkel nem tűrik megakasztani. Landesberg Jenő titkár ismertette ezután a Szegedi Tisztviselők Otthona megkeresése alapján azokat a kedvezményeket, amelyeket az egyes kereskedelmi szakmák a legnagyobb megértés alapján az Otthon tagjainak és a szegedi köztisztviselőknek nyújtani hajlandók. Jelentette továbbá, hogy a szegedi rendőröknek és csendőröknek segélyezésére eddig 14540 korona, a Brauswetter Ottó-alapra pedig 559U korona gyűlt össze. A nagygyűlés Schweiger Miksa indítványára ugy határozott, hogy a rendőrök és csendőrök segélyezésére szánt összeget, miután azok fizetését már rendezték, csendőrök és rendőrök árváinak részére gyorssegélyképen a hatóságnak utalják át. A köztisztviselőknek nyújtandó kedvezmény körül fejlődött még ki hosszabb vita, majd egy árdrágitási eset bejelentésével foglalkozott a Szövetség. Ezzel az értekezlet véget ért. Hivatalos hatalommal való visszaéléssel vádolják a sztrájkoló köztisztviselőket. (Saját tudósítónktól.) Az általános sztrájk proklamálása igen nehéz diliemma elé állította a szakszervezetekhez tartozó köztisztviselőket és alkalmazottakat. Az általános sztrájk kimondása idején ugyanis a szellemi munkások szakszervezeteiben már tetőpontját érte el az a bomlási folyamat, amely ezekben a szakszervezetekben megindult. A szellemi munkásoknál tehát általános munkabeszüntetésről szó sem lehetett, pusztán csak arról, hogy a szellemi munkások szakszervezetei is demonstrálják a munkásság mozgalmával való szolidaritásukat. Ez történt az iga7 ságügyi szakszervezetben is, amidőn annak tagjai szintén sztrájkba léptek. Mint ismeretes, már a sztrájk első napján bűnvádi eljárást indítottak azok ellen a közhivatalnokok ellen, akik sztrájkoltak, aminek meg is volt a hatása. Másnap az igazságügyi szakszervezet tagjai is munkába állottak. Az üldöztetéseket azonban nem szüntették meg, azokat ma is folytatják és többeket elmozdítottak állásukból. Ebben a cikkben csak néhány Karton és batlszt ujdonságok reklám árakon BASCH ALBERTNÁL SZEGED, Kölcsey-utca ÍO. Fiacher Ixsó kézimunka-üzletének helyiségében. esettel foglalkozunk, amelyek rávilágítanak arra a retorziós politikára, amelyet minden ünnepélyes kormánynyilatkozat ellenére még ma is folytatnak. Az igazságügyi szakszervezet több tagja az általános sztrájk első napján nem ment be hivatalába. Másnap minden felszólítás nélkül föl akarták venni a munkát, azonban kijelentették nekik, hogy a szolgálatból elbocsátották őket. Erről később határozatot is kaptak a szegedi törvényszék elnökétől. A határozat indokolása szerint a dijnokokat el kellett bocsátani hivatali állásukból, mert junius 16-án a hivatalból engedély néjkül eltávoztak és oda aznap vissza sem tértek. "Minthogy pedig, mondja az ügyészség, hivatali kötelességük teljesítésének megtagadása az 1878. évi V. t.-c. 480. §-ában körülirt vétséget látszik megállapítani, bűnvádi eljárás indult meg ellenük. A bűnvádi eljárást természetesen a szegedi államügyészség indíttatta meg, még pedig hivatalos hatalommal való visszaélés címén. Az államügyészség — miután a kötelesség megtagadása, a vádirat szerint, összebeszélésre történt — bűntettnek minősítette a vádlottak cselekményét. A terheltek a törvényszék elbocsájtó határozatával szemben felfolyamodással éltek a táblához. Az ítélőtábla három felfolyamodást visszautasított, a törvényszék határozatát két