Délmagyarország, 1919. július (8. évfolyam, 132-158. szám)

1919-07-20 / 149. szám

Szeged, 1919 julius 16. ­DELMAGYARORSZAG 3 Ezután a különböző fegyvernemek képviselői jelentek meg a dobogón a szegbeveréshez. Töb­beknek jelmondata ez volt: — A Bánát visszafoglalásáért! Az egyik tiszt ezt mondotta: — A magyarországi kommunizmus leveréseért. A szegek beverése után a zászlótartó ma­gasra emelte a zászlót, diszjelt fújtak, a zene­kar pedig a Himnuszt játszotta, majd Kelemen Béláné zászlóanya tartalmas, lendületes beszé­det intézett Horthy Miklós hadseregfőparancs­nokhoz, akinek átadta a zászlót. A főparancs­nok a következő beszéddel válaszolt: — Méltóságos Asszonyom, igen tisztelt kö­zönség, katonák! Évszázadok óta ez az első alkalom, hogy egy magyar nemzeti hadseregnek, magyar nem­zeti színekkel ékesített felszentelt zászlót adnak át. A nemzet büszkeségét jelképezze, őseink erényeit juttassa diadalra ez a zászló. A sze­gedi magyar asszonyok és honleányok nem szolgalelkeknek szánták ezt a zászlót. Katonák ! Jelszavunk ez legyen : Ezzel vagy ezen. Kato­nák, ha fegyvert nem fogunk, elveszítjük a ha­zát. De én tűrhetetlenül bizom benne, hogy a haza élni fog, ha a poklák kapuit is kel! meg­döníenünk. Lelkes éljenzés követte a hadseregfőparancs­nok szavait. Ezután a hadseregfőparancsnok a zászlót megőrzés végett átadta Diendorfer Miksa alezredesnek, a 46-os ezred parancsnokának, aki a zászlót az ezred nevében lelkes, buzditó szavak kíséretében vette át. A 46-osokat érte — mondotta — az a kiváló kitüntetés, hogy a kezei közé tették le ezt a zászlót. Oltalmunkba fogadjuk. Vele élünk vagy halunk. Talán al­kalmunk lesz rövid idő alatt Budavár ormára tűzni ezt a zászlót és ez elsősorban a szegedi hős ezrednek dicsősége lesz. A testvéri szere­tet és nem vérengzés a célunk. Kivánom, hogy ez a zászló a magyar testvériség és béke szimbóluma legyen. A hatásos beszéd után az ezredparancsnok a zászlót a zászlótartónak adta át, majd a zászló iránti hűségre föleskették a katonaságot. Az eskümintát Filger százados, ezredsegédtiszt olvasta fel. Az eskütétel után a zászlótartó az ezredparancsnok kíséretében a dobogóról a zászlóval elvonult, a csspatok tisztelegtek, a zenekar a Himnuszt játszotta. A kivezényelt "csapatok ezután diszmenetben vonultak el a hadseregfőparancsnok és a kor­mány előtt. A csapatok példás rendben, fe­gyelmezetten, a Hunyadi-induló lelkesítő üte­mei közben fejezték be az impozáns katonai aktust. Kereskedők tanácskozása a drágaság enyhítéséről. (Saját tudósítónktól.) A drágaság letörésére irányuló akció ügyében a Szegedi Lloyd Tár­sulat szombaton délután öt órára a Szegedi Kereskedők Szövetségét együttes ülésre hivta meg a kereskedelmi és iparkamara tanácster­mébe, amely teljesen megtelt a különféle szak­mák képviselőivel. Az ülést V/einer Miksa, a Lloyd elnöke nyi­totta meg. Ismertette, hogy a Szegeden müködö nemzetközi bizottság elnökének, Ostrorog angol ezredesnek a leghatározottabb óhaja a tul ma­gas árak letörése. Ezért szükséges a Lloyd és a Kereskedők Szövetségének együttes tanácsko­zása, hogy ebben a fontos ügyben közös meg­állapodásra jussanak. Felkérte a jelenlevőket, hogy véleményeiket, javaslatukat a legőszintéb­ben és legcélravezetőbben tegyék meg, nehogy a kereskedők érdéi egy esetleges nemkívánatos beavatkozás utján szenvedjenek. Vadász Aurél szerint a Kereskedők Szövet­sége azért létesült, hogy a kereskedőket érintő ügyekben a Szövetség meghallgatása nélkül dönteni ne lehessen. Ezidőszerint az a helyzet, hogy a nemzetközi élelmezési bizottság utasí­tást akart adni a varos tanácsának az árak egyszerű letörésére. Ebben az ügyben Balogh Károly tanácsnokkal sikerült megállapodni, hogy az akció a kereskedők meghallgatásával történjen. Elsősorban a fő élelmezési és ruhá­zati cikkek árai kerülnek megállapításra. Ennek keresztülvitelére a legcélszerűbb ez a közös értekezlet. A legális kereskedelem érdeke, hogy az árak rendeztessenek és a lánckereskedők mellett a tiszteséges kereskedők is gyanúba ne jöhessenek. Az elnökségnek a módozatokon konkrét javaslata nincs. Baloghnak két terve van. Először ugy véli Szegeden az árak szabá­lyozásának keresztülvitelét, hogy az összes ke­reskedelmi készleteket leltározzák és ennek meg­felelően az eredeti számlák stb. alapján meg­állapítják azokat az árakat, amelyek mint legmagasabbak kérhetők. — És mi lesz, ha nincsen számla, fuvarle­vél ? — kiáltozták többen. A másik terv szerint az uj beszerzésekre vonatkozólag az egyes szakmáknak szükségleti jegyzékeiket be kell nyújtani, hogy kinek miből, milyen, mennyi árura van szüksége a jövőben. Eszerint az áruk beszerzése jövőban a keres­kedők kezéből kivétetnék. A szétosztás alkal­mával természetesen a kereskedők részére tisztes haszon mellett az eladási árak is meg­lennének állapítva. Stauber Miksa megállapítja, hogy most a kereskedőkre egy uj diktatúra fog "következni. A kereskedőktől követelik az árak leszállítását, de a termelőre nem gondol senki. A hatóság semmit sem tesz a piaci árak letörésére. Az élelmezési bizottság ezentúl csak a legális kereskedőknek állítsa ki a behozatali igazol­ványokat. Törjék le a különféle vesztegetési költségeket, akkor olcsóbb lesz az áru. A leltá­rozásról jelenleg beszélni sem lehet. V/einer Miksa Stauber felszólalására jelenti, hogy a piaci árak letörése is sorra jog jönni. Ostrorog ezredes éppen ezekkel az árügyekkel kapcso­latosan utazott Belgrádba. Holtzer Emil szerint a textil-árak megállapí­tására konkrét javaslatot tenni nem lehet. Ha a kereskedők a régi árakon akarnák adni az árukat, akkor felkopna az álluk. Kertész Béla ajánlja, hogy a Lloyd és a Kereskedők Szövetsége konkrét javaslatokkal forduljon a hatóság utján a nemzetközi élel­mezési bizottsághoz. A kereskedelmet bürok­ratikusán nem lehet kezelni. A leltározást nem lehet megengedni, ellenben ha a hatóságnak árdrágitási esetek jutnak tudomására, kérlelhe­tetlen szigorral büntessen. Javasolja szakosztá­lyonként árvizsgáló-bizottságok* szervezését. A város kereskedelmét oly megszorításokkal, mint Balogh tanácsnok tervezi, nem lehet meg­bénítani. Kroó Adolf a lánckereskedők működése ellen kelt ki élesen. Paul Adolf javasolta, hogy a nemzetközi bizottság hozza Szegedre az árut és ossza szét, de csak iparigazolvánnyal biró kereskedők kö­zött. A kiskereskedők pedig szintén detailáron kapják az árut. Glűck Lipót véleménye szerint a leltározás most lehetetlen. A hatóság gondoskodjék arról, hogy a piacra bekerüljenek az elsőrendű cik­kek. Ha elegendő áru lesz, nem lesz láncke­reskedelem. Indítványozza, hogy a kereskedők a lánckereskedőktől ne vásároljanak. A javaslatra nagy ellentmondások támadtak: — Ez nem lehet, megáll a behozatal. Flamm Artúr a nagy zaj elültével konstatálta, hogy a szegedi kereskedők, sajnos, jelenleg a láncosokra vannak bizonyos mértékben szorulva. Szerinte nincsen Szegeden kereskedő, aki lán­costól ne lenne kénytelen vásárolni. — De igenis van! — jelentkezett egy kereskedő. Ha a láncosokat kizárjuk, — folytatta Flamm — persze nem a tisztességteleneket értem, akkor Szegeden a kereskedelem, holtpontra jut. A ha­tóság eddig nagyobb árdrágító volt, mint a ke­reskedők. Bokor Adolf: Minden tisztességes kereskedő megérzi, hogy mikor áli tisztességtelen láncos­sal szemben. Ma ugyan mindenki kereskedő­nek érzi magát, aki árut tud ajánlani. Boldog, boldogtalan járja az üzleteket, hihetetlen áru­ajánlatokkal. Ezeket le kell törni. Mindenáron! Egyébként mi is okai vagyunk a drágaságnak — legyünk csak őszinték, hiszen ezért jöttünk ide, hogy őszintén tárgyaljunk. Itt van a textil. Ugyanazt az árut egyik kereskedő 24, a másik 26, vagy 30 koronáért árusitotta. Ez illegitim eljárás. A hatóság tehát joggal bizalmatlan. Magunkra is vessünk tehát. Az élelmicikkek árainak letörése körül még semmi sem történt. A hatóság a bodomréti kertgazdaság terményeit nem a nehéz adókat fizető polgárságnak adja el elsősorban, hanem a kofáknak juttatja. Szü­kebbkörü bizottság kiküldését kéri, mivel eze­ket a fontos kérdéseket egy ily nagy ülés ke­j retében megvitatni nem lehet. Winternitz Márton és Winternitz Izidor szin­! tén a lánckereskedők ellen szólaltak föl. | Boda Bertalan véleménye szerint az, ha a kereskedők a leltározás ellen olyan élénken ! tiltakoznak, azt a véleményt keltheti, hogy Szegeden nagyok az árukészletek. Az élelme­zési bizottságnak módiában áll ennek az ellen­kezőjéről meggyőződni. Kulinyi József arra kérte a kereskedőket, hogy járjanak jó példával elől az árak leszállí­tásánál. Érdeke ez ma az egész városnak, a város nyugalmának. A kereskedőknek mint megértő, intelligens társadalmi rétegnek kell elsősorban lendíteni azon a szerencsétlen helyzeten, amellyel kapcsolatban a fogyasztók érdekei, a társadalom békéje állandóan feszült­ségben van. Kölcsönös megértéssel, kis jó­akarattal, a tarthatatlan drágaságon könnyű lesz enyhíteni. A piaci árak is le lesznek törve. De valahol végre is meg kell ezt a megváltó akciót kezdeni. Pick Jenő: Ha nem ismerjük föl a Kulinyi által helyesen megmutatott veszedelmet, akkor mi fogunk ismét szenvedni. A lakosság tü­relme fogy. A szegedi békés állapotokat min­denáron fönt keil tartani. Egy szükebbkörü bizottság szervezését kéri, amelynek jelentsék be az egyes szakmák a szükségleteiket. Vadász Aurél a fölszólalások után megálla­pította a közös értekezleten elhangzottak alap­ján a határozati javaslatot, amelyet az értekezlet egyhangúlag elfogadott. Eszerint: A Szegedi Lloyd Társulat és a Sze­gedi Kereskedők Szövetsége elhatározta, hogy a kereskedők egyes szakcsoportja megállapít­ják szükségleteiket, Balogh Károly tanácsnok utján a Szegeden működő nemzetközi élelme­zési bizottság elé terjesztik, azt kérve, hogy a szegedi kereskedők összes szükségleteit a nem­zetközi élelmezési bizottság szerezze be. Az Öngyújtó nagy választék­ban, valamint fü?Stötfelk ugy nagyban és kicsinyben kaphatók a /TIED! SPE^l^í-ITE szivarkahüvely főraktárában Szeged, Jókai-utca 11. szám alatt. • § Telefon 15-20.

Next

/
Thumbnails
Contents