Délmagyarország, 1919. július (8. évfolyam, 132-158. szám)

1919-07-19 / 148. szám

[;' Szeged, 1919 julius 19. DELMAGYARORSZAG 3 fehérliszt 25—35 korona és Így tovább, a zöldség minden fajtáján át. Még jó volna, ha ezek mellett az árak mellett megfelelő meny­nyiségek állanának rendelkezésre, de a horri­bilis árak dacára egyre nehezebb a beszerzés, mert ugy Budapest környéke, mint az egész Szovjet-Magyarország falusi lakossága állandó passzív rezisztenciát folytat a felhozatal tekin­tetében, ugy, hogy a budapesti nagy vásár-, csarnok előtt közönséges fejes salátáért 2—300 emberből álló sorok állanak, már kora hajnalban 5—6 órakor. A tejfelhozatal (Saját tudósítónktól:) A mai nagy idegen­forgalomban is föltünü, érdekes vendége van Szegednek néhány nap óta: Koudret bej, Ada­kaleh szigetének török kormányzója. Vájjon ki nem érdeklődnék még a jelenlegi zivataros, komor napjainkban is Jókai bűbájos Senki­szigete iránt? Van-e akinek képzelete szívesén meg nem pihen az ottani csendes, nyugalmas, békességes törökvilág poézisen? Sietve ragad-' tam meg a kínálkozó alkalmat és fölkerestem a kormányzó ural, hogy megkérdezzem, most is oly idillikus élet folyik-e kisded birodalmá­ban, mint folyt egykor, boldog béke idején. Súlyos csalódás vár arra, aki amolyan tur­bános, őszszakállu muzulmánnak képzeli Atla­kaleh kormányzóját. Korántsem az, a kor­mányzó ur kitűnő megjelenésű, elegáns világfi, akit választékosan előkelő öltözködésével, gon­dos frizurájával, rövidre nyírott angol bajuszá­val odasem képzelne az ember Adakaleh ódon falai közé. Koudret bej magasállásu tisztvise­lője volt a török külügyminisztériumnak egészen a múlt évi május 28-ikáig, amikor jelenlegi tisztségébe kinevezték. Azóta él az elrejtett dunai paradicsomban és intézi ottani honfi­társainak sorsát. Koudret bej barátságosan fogadta mai láto­gatásomat és lekötelező szivélyességgel vála­szolt kérdéseimre. Mindenekelőtt bemutatta kísérőjét, Szulemán Tevfik urat, akiben impo­náló külsejénél fogva inkább valami ünnepelt sportbajnokot sejthetnénk a csendes adakalehi muzulmán helyett. Szulemán ur egyébként egy előkelő herkulesfürdői szálloda tulajdonosa és csak a szezonon kiviili időt tölti csendes szülőhelyén. Meglehetősen jól beszél magyarul, ezért kisérte el a kormányzót Szegedre. — Mi hozta kormányzó urat Szegedre ? — volt első kérdésem. — Itt élő honfitársaim helyzetét akartam megismerni és sorsukról, amennyire lehetséges, gondoskodni. Elsősorban a felsöinariskola török növendékeiről van szó, akilfmöst hazájuktól és hozzátartozóiktól teljesen elszakítva élnek a vendégszerető magyarok között. Az első évfolyambelieket már tavaly hazaküldtük, a felsőbb osztályokba járók azonban ittma­radtak és ezek hazaszállításáról most ter­mészetesen szó sem lehet. Él a diákokon kivül még mintegy 20—25 török alattvaló Szegeden, többnyire cukorka- és fagylalt-árusok, ezek iránt is érdeklődnöm kell. Megnyugtattam a kormányzó urat, hogy Szeged lakossága, bár maga is szűkös viszo­nyok között él, nem hagyja cserben az itt tanuló török ifjakat. Azután Adakaleh sorsára terelődött beszélgetésünk. — A világháború zaja több ízben zavarta meg Adakaleh nyugalmát, mondotta a kor­mányzó. A szerbek és a románok isAdakalehn át lövöldöztek a magyar partokra és ezalatt sokat szenvedtek a sziget csöndes lakói. Az 1916. évi román betörés alkalmával kerültek a legsúlyosabb helyzetbe, amikor a sziget egész lakossága, mintegy 7—800 lélek, Újvidékre me­nekült. Ott éltek hét hónapon át, amíg Macken­sen felszabadító offenzívája ismét lehetővé tette visszatérésüket. Boldogan éltek azután csendes otthonukban egészen a mult óv őszéig, amikor a bolgár front áttörése és az ezt követő ese­szintén igen silány, ugy, hogy az orvosi ren­deletre előirt és csecsemők táplálására szol­gáló édestej legtöbbszőr teljesen hiányzik és a csecsemők is kénytelenek az erősen fel­vizezett savanyu tejet táplálékul elfogadni. Aigner Upét Szeged, Kor-ona-utca 15. szám, (zsidó templommal szemben.) L 272 menyek nagy nyugtalanságot keltettek a kis szigeten. Az orsovai magyar határrendőrség ugy intézkedett, hogy Adakaleh lakossága Szegedre meneküljön, ha az előnyomuló ellenség meg­szállná a szigetet. Erre azonban nem került a sor. — Az előnyomuló antantcsapatok, — foly­tatta Koudret bej érdekes reminiszcenciáit — csakhamar elérték a Dunát. Előbb a szerbek szálltak partra a szigeten. Nem bántottak sen­kit és parancsnokuknak megmagyarázva kivált­ságos helyzetünket, arra kértem" öt, hogy tartsa velünk szemben érvényben a berlini szerződés határozmányaít. Kérésem eredménnyel is iárt és a szerbek elvonultak a szigetről. Hasonlóképen jártak el a később partraszálló románok is, ők sem zavarták tartósabban nyugalmunkat. Bí­zunk benne, hogy bármikép is alakul ki az uj politikai rend, Adakaleh muzulmánjai tovább élvezhetik majd eddigi kiváltságaikát. — jelenleg nagyon nehéz a megélhetésünk. Kormányommal már több, mint egy éve nem érintkezhetem. Honfitársaim főfoglalkozása, a dohánykereskedelem teljesen pang, mert nem kaphatnak dohányt Törökországból. Az idegen­forgalom is szünetel, alig akad olykor egy-egy látogató) holott még a mult évben is 37.000 idegen látogatta a szigetet. — Az élelmezés gondjai igen nagyok. Most Szerbia élelmez bennünket. Románia'adna szí­vesen élelmiszert, de neki magának sincs ele­gendő, olyannyira, hogy a románok még hoz­zánk is átjönnek élelemért. Ma még teljesen el vagyunk zárva a külvilágtól, de reméljük, hogy ez a blokád nem tart már sokáig és ha majd a közeli Herkulesfürdőn ismét megindul a fürdőélet, ennek kirándulói újból föllenditik kis szigetünk forgalmát. — Addig pedig csendesen meghuzódunk regényes otthonunkban, melynek belső élete zavartalan. Van mecsetünk, van török iskolánk, körünkben tartózkodik már hónapok óta Omer Feridun, a kiváló tudós, aki a török nyelv ta­nára volt a budapesti keleti akadémián és je­lenleg nagy kedvteléssel oktatja az apró török csemetéket. A közigazgatást magam vezetem titkárommal, a rendre nyolc török csendőr ügyel . . . Irigykedve hallgattam a kormányzó ur sza­vait és titokban magam is odavágyódtam nyu­galmas otthonának hűs falai közé. Azután ismét Szegedről beszélgettünk, melynek hatal­mas arányait és élénkségét alig győzte dicsérni. Délután a kultúrpalotát látogatta" meg Koudret bej és szombaton reggel hazautazik parányi birodalmába. Vermes Ernő. HÍREK — A drága belgrádi liszt. A Szegeden lévő nemzetközi élelmező-bizottsággal a város élelmiszerrel való ellátása iránt tárgyalást foly­tattak a tanács megbízottai. Ez a kiküldött bi­zottság a tárgyalások eredményeképpen 300 vagon lisztet kötött le Belgrádban, amely meny­nyiség augusztus, szeptember és október hóna­pokra lett volna elégséges. A szerb kormány azonban métermázsánkint 380 koronában szabta meg a buza árát. Ha ehhez a szállítási, zsáko­lást, kirakodási, őrlési költségeket hozzászá­mítjuk, akkor — a mostani szegedi lisztárak mellett — 1840 koronát kellene a városnak ráfizetnie minden vagonra. A tanács ezért arra kérte a nemzetközi élelmezési bizottságot, hogy a liszt' alacsonyabb áron való átengedésére te­gyen illetékes helyen lépéséket. A misszió érte­sítette a tanácsot, hogy kiküldöttei szombaton indulnak Belgrádba, hogy a szerb kormányt engedékenységre birják. Mivel Balogh tanács­nok gyöngélkedő, a fanács őhelyette más meg­bízottat fog kiküldeni. — 8 korona 50 fillér egy kiló petróleum. Közöltük, hogy egy hollandus kapitány ötven vagon petróleumot kínált eladásra a városnak. A készletet, amely Romániából hajón jutott Szegedre, egy kereskedőkből alakult szindi­kátus vásárolta meg. A szindikátus által meg­állapított árakat pénteken mutatta be a tanács­nak Balogh Károly szenátor. E szerint a pet­róleum kilogramja önköltségi árban 6 koroqa 60 fillér. Nagykereskedőknek kilcnkint 7 kor. 25 fillérért, kiskereskedőknek 7 korona 75 fillérért adja a szindikátus. A fogyasztó 8 ko­rona 50 fillért fizet egy kilograméxt, literekre átszámítva a nagykereskedő 6, a kiskereskedő 6"35, a fogyasztó 7 koronáért kap egy liter petróleumot. Fizetésül mindenféle törvényes pénzt el kell fogadni. Azokat a kereskedőket, akik a petróleumot árdrágítás vagy lánckeres­kedelem céljaira eldugják, vagy elcsempészik, szigorúan meg fogják büntetni. — üövá lehet másodfokon föiebbezni a tanács határozatai ellen. Az egyik városi kéményseprő valami ügyében folebbezett ú városi tanács végzése ellen. • Ezzel kapcsolat­ban fölmerült a kérdés, hogy milyen fórumhoz lehet most a tanács határozatai ellen másod­fokon fölebbezni. Fölebb.ezési fórum volt ugyanis másodfokon régebben a törvényhatósági bizoít­ság, az első forradalom után pedig a nép­tanács. De mind a kettő megszűnt. Dr. Turóczy Mihály városi főügyész a kéményseprő ügyében azt a jogi véleményt adta, hogy a jelen viszonyok kö­zött „a főispáni teendők ellátásával megbizott köz­igazgatási szerv", tehát most a polgármester volna a második fokú fölebbezési fórum. Ez azonban nem egészen bizonyos s talán nem is egészen helyénvaló. A tanácsnak különben ís gyakran kell, kedve ellenére, a maga felelősségére vég­érvényesen dönteni. — Az R. 34. utja. Párisi lapok jelentik, hogy az R. 34. jelzésű angol kormányozható léghajó Amerikából visszajövet, Írország partjai köze­lébe érkezett. Mint ismeretes, ez a kormányoz­ható léghajó a mult héten Európából Ameri­kába repült és 108 órai megszakítás nélküli re­pülés után julius 6-án érkezett meg Newyorkba. A léghajó néhány napig Newyorkban vesztegelt s azután jul. 10-én útnak indult Európa felé. — Mely területek tartoznak a nagysze­beni kormányzótanács hatáskörébe? Nagy­váradról jelentik: A nagyszebeni román kor­mányzótanács rendeletileg uj tisztázott formáját adja a megszállott területek azon részének, mely • a kormányzótanács hatáskörébe tartozik. Esze­rint a kormányzótanács hatáskörébe tartoznak a következő területek: az északi határ Máramaros­SZEMOE MI HÄLV UR! DIVAT ÉS KONFEKCIO ÜZLETE FEHÉRNEMŰ EK MÉRTÉK KELEMEN -UT6A 12, SZ. 288 UTÁN IS KÉSZÜLNEK. = Törökvilág a Senki-szigetén. — Beszélgetés Adakaleh kormányzójával. —

Next

/
Thumbnails
Contents