Délmagyarország, 1919. június (8. évfolyam, 123-131. szám)
1919-06-25 / 127. szám
2 Szeged, 1919 junius 25 Mi lesz a szegénysorsu szegedi felsőiskolásokkal. csak saiát és családtagjaik gyomrára költik azokat a keserves filléreket, amelyeket a mindenkori kormányok mostohaságának köszönhetnek. Nem tudja megérteni, hogy a Szegedre szállított gyarmat- és teksztilárukat miért kellett oly drágán kalkulálni. Zágrábban egy méter zefír 13—16 koronába kerül, mig Szegeden ugyanaz az áru 28—32 korona. Szegeden a megérkezett áru méterét 18 korona 50 fillérjével adták ki a kereskedőknek és most 30 koronáért is alig kapni. Több példát sorol föl, amelyeket megbízható, becsületes kereskedőktől szerzett, tisztviselőtársaitól nyert adatul. Ezeknek az orvoslását és a kereskedők mohó haszonvágyának mérséklését kéri. Tonelü Sándor a teksztiláruk árának emelkedésével kapcsolatban megjegyzi, hogy az áru árát azért kellett magasabbra emelni, mivel a lira értéke az áruszállítása alatt emelkedett. Kulinyi ezt a magyarázatot is hajlandó elfogadni, azonban azt mégsem tudja megérteni, hogy annak az árunak," amely már a szegedi kirakatokban 21 korona 50 fillérrel volt szignálva, miért kellett egyszerre eltűnni és 30 koronás árral visszakerülni. Ez és ezekhez hasonló esetek igen különös érzéseket váltanak ki a tisztviselőkből. Elek Márton egész sereg példát sorol fel a szegedi piacról. Indítványozza, hogy a kereskedők szövetsége hasson oda, hogy a Szegedre érkezett áruk árának kalkulálásához, az áruk szétosztásához stb. müveietekhez a tisztviselők is hivassanak meg. Az áruk egy részét afikszfizetésü alkalmazottak között árusítsák ki. Dr. Kontor Ernő erélyes preventio intézkedéseket kér. Mert lehetetlen helyzet az, hogy amig a kereskedő, iparos, termelő dúsan teritett asztalhoz ült és ül, addig a tisztviselőség egyebet sem tesz, mint nyomorog. Tonelli Sándor az elhangzott panaszokat nagyrészben jogosaknak ismeri el, mégsem lát kivezető utat. Még Kulinyi József szólalt fel ismét, majd Holtzer Tivadar kijelentette, hogy a szegedi kereskedők baráti jobbot nyújtanak a tisztviselők mozgalmához és hiszi, hogy ennek rövid időn belül érezhető eredménye is lesz. Az értekezlet tehát nem tudott konkrét eredményre jutni. Az akciót azonban az Otthon egyik bizottsága tovább vezeti. TARCA Ez az én vérem. — Juhász Gyula verseskönyve. — A hajnal a kertek alatt leskelődött és a város végén várta a folyót. Hüvős párákban szállt a hidig, halkan és frissen kacagott, elsuhant a vörös abroszos asztalok kőzött s már messze járt, amikor a vizekről elindult a szél, világosságot hintve az alacsony és alvó házak tetejére. De az öreg és beteg paripa, a béna és züllött fiáker előtt, végsőkig elomló fáradságban imhol mozdulatlan maradt és a korcsma, amelytől éjfélkor könnyek között és ez egyszer magánosan búcsúzott örökre a Költő, nem ébredt többé álmából. A vonat már messze járt, harmadszor tért meg távoli útjáról, amikor a mély völgyek utoljára üzentek és a városka, amely elfelejtette köszönteni a szomorú vendéget, már búcsúztatta is első őszi éjén a vándort. A bujdosó, aki a vadorzó kölcsönpénzén indult el keresni uj sorsot és uj bánatot, sietségében nyitva felejtette a zsalugátert s valahol Esztergom alatt ébredt, álmodozván az éjjelekről és távoli utakról, amelyeken a testvér égi vándor fénye porzott. A Kürtben másnap kevesebb bort mértek, egy távoli házból magános nő éneke hangzott és a Költő fáradtan és boldogan a nagy úttól és mély éjszakáktól, az őszi alkonyatban a Tisza felől közelitette meg a szülői házat, amelyen harmadszor kopogtatott be immár váratlanul.. . Azóta itt él Juhász Gyula Szegeden. A váradi lázas és szép dáridók, a szigeti remeteség, a lévai néhány hét és a bujdosás a határmenti kis városka elcsöndesült utcáin, (Saját tudösitónktól.) Azok a szegedi tanulók, fiuk, leányok, akik az idén érettségi vizsgálatot tettek, nagyon nehéz helyzet előtt állnak. A gimnázium és reáliskolai matúra rendszerint nem jelenti egy életpályára való készülődés végét. Utána főiskolai tanulmányok következnek, de az ország súlyos viszonyai miatt nem lehet tudni, hogy következhetnek-e olyan jóeszü és szorgalmas szegényebb diákok számára tudniillik, akik tovább is tanulni akarnak. Budapestre szokott menni továbbképzés céljából a legtöbb szegedi tanuló. A főváros esik hozzánk legközelebb az egyetemi városok között. Ott van tudományegyetem, műegyetem, kereskedelmi akadémia, ott vannak a művészeti akadémiák, technikai iskolák, az iparművészeti intézet, szóval mindenféle főiskola. De Budapestre nehéz, csaknem lehetetlen az utazás. Ha szeptemberig talán majd szabaddá válik is az ut, a szülők nem szívesen határozzák most magukat arra, hogy a gyermekeiket fölengedjék. A másik nagyobb egyetemi városunk Kolozsvár. Azaz, hogy csak volt. Az ottani egyetem ugyanis már a románoké. Pozsony egyeteme a csehek, Debrecené a románok kezén van. A jómódú szegedi polgárok, akiknek fiai, lányai könnyebben mozoghatnak, a mi értesüléseink szerint leginkább svájci német, vagy francia egyetemekre akarják küldeni továbbtanuló, felnőtt gyermekeiket. Vannak diákok, akik Bécsbe készülnek, de számos vélemény szerint Bécsben sem várható még szeptemberre egy teljesen lehiggadt politikai helyzet kialakulása. Azonkívül a német-osztrák fővárosnak rendes élelmezése még jóidéig ütközhetik nehézségekbe. S az ellátás ott rengeteg pénzbe kerül, a mit már nem a jómódú, hanem csak a gazdag ember viselhet el könnyedén, áldozat nélkül. A gazdagok egyébként bizonyosan segítenek magukon. De mi történik majd a szegénysorsu, talentumos diákokkal ? Ezeket kizáróan arra utalja a kényszerűség, hogy kijárják maguknak az engedélyt Budapestre^ De ott valóban nem kis megpróbáltaelhagyott és álomba borult állomásai voltak csak az élet pillanatra megállt és ismét tovább rohanó vonatának, a költészetében azonban vajmi kevés fejlődést mutatnak, amely befejezettségében, tisztaságában, összes külső és belső értékeiben, ugyanannyi szent nyugtalanságot, az ébredés illatát és szinét mindig magában hordó lemondást ajándékozott a tökéletes művészet aranykelyhében most is, mint már első versköteténél. Akkor, amikor a gyermeki őszinteség tisztaságával és erejével ható elragadtatás is szegényes dicséret lenne csupán és a legegyszerűbb megállapítás is a megokolást egyáltalában nem tűrő bámulat letompított érzéskifejezése: igazán nehéz a bírálónak Juhász Gyuláról beszélni és éppen ezért érthető és megengedhető, hogy fölszabadítsuk magunkat a hivatalos bírálat konvencionális formái és formaságai alól. Azokat a jelenségeket persze, amelyekről a férfiasságot, nyíltságot és föltétlen tudást affektáló uj művészi értékelés megfeledkeznék, Juhász Gyulánál, főképen azonban ennél a köteténél, mint tényeket és igazságokat meg kell állapítani s ha nem is az egyetlen, de mint a legmagasabbrendü értékeket kell igazolni és elhitetni. • Hogy Juhász Gyulának egyedülvalóságában van az ereje, hogy egyetlen akkorddal végtelent ad, hogy a lázadása is halk és a csöndje is erő, hogy a kezét alkonyatkor lopja a szive fölé és a legforróbb napja is egy esti óra illatától szelid, mind olyan igazságok, amelyeket már bizonyára örömmel állapítottak meg mások is, mindezek azonban másodrendű értékekké halványulnak abban a pillanatban, amikor kifejezetten a lírájáról, a Juhász Gyula lírájáról, mint liráról van szó. Mert igenis nálunk ma ez az egyetlen lira, amelyeket lehet ugyan körülményesebben megmagyarázni, de jobban, érthetőbben, mindent magában foglalóbban nem: ez az a lira, tás vár rájuk. A szegénysorsu diák a maga erejéből tartja fönn magát, leckeadással, irnokoskodással, hivataloskodással foglalkozik mellékesen, még ha kap is ingyenes élelmezést a meuzán. Csak igen kevés kiválasztott az, akinek valami ösztöndíjas, teljes, jó ellátása van. De most, amikor ezrével vannak munkanélküliek a szellemi munkának annyi sok térségén, igen nehéz lesz elhelyezkednie annak, aki tanulni is akar. Tudvalevő, hogy Szegedről több egyetemi hallgató a városi tanács fölhatalmazásával Kolozsvárra utazott tárgyalás céljából a jogi fakultás néhány tanárával. A professzorokat Szegedre hívták meg, hogy itt tanfolyamokat tartsanak. A tanárok, akiket állásaiktól megfosztottak a iománok, szívesen jönnének Szegedre, ha az itteni francia parancsnokság utján szabad elutazást biztositanának nekik a románok részéről. A kolozsvári egyetem jogi és bölcsészeti karának tanárai igen nehéz helyzetben élnek s személyi érdekből is örömmel cserélnék föl Kolozsvárt Szegeddel. Az orvosprofesszoroknak természetesen biztositottabb helyzetük van, mert magángyakorlatot folytathatnak. A tanárok hát eljönnének, ha az utazást lehetővé tennék nekik. A városnak kellene őket fizetnie, de a tandíjakból is lehetne jövedelemre számítani, annyival inkább, mert minden valószínűség szerint a vidékről is jönnének Szegedre magyar diákok. Amióta a kiküldött szegedi egyetemi hallgatók visszatértek, meglehetős nagy idő telt el s azóta megakadt azoknak az egyetemi tanfolyamoknak a dolga, amelyeket Szegeden megnyitni akartak. Dr. Gaál Endre kulturtanácsnok dr. Kelemen Béla közoktatási miniszterhez utasította a diákokat s azt reméli, hogy a tanfolyamok kérdését kedvezően fogják megoldani. Az üggyel mindenesetre ajánlatos volna már most, halogatás nélkül foglalkozni. Azt hisszük, ha rendszeres jogi, esetleg bölcsészi ^ és orvosi tanfolyamokat létesítenének, azoknak nemcsak szegényebb sorsú, de számos jómódú ! hallgatóik is volnának. amely Juhász Gyulánál kezdődik és Juhász Gyulánál végződik. Hogy azután az Annabáltól Thonuzobáig, Beatrice szőkeségétől Berenice szőkeségéig az emlék daloló taváról melyik észrevétlenül megindult hullám hozta el a késő esti órán az éneket, azt az arra bujdosó égi fények, éjféltől szökött szelek és megriadt csönd üzenhetik meg csak azoknak, akiknek a szivükben minden szép sóhajtásra verni és játszani kezd a zenélő óra. A bánata, amely harmatként hull alá mindenik versében, üde rétet illatosít és csöppjeiben mindig kék eget tükrözve sohasem durvul keserűséggé; a fájdalma szárnyakon száll és e fájdalomnak az érintése az álombeli kéz simogatásánál lágyabb; az emlékezése fáradt gyermek drága pihenése az anyaölben; a vágya a megálmodott szőkeség álma a magános verandán; a szerelme, a hervadhatlan, egyetlen örök emlék a szűzi csodálat és remegés tiszta és szent zavarában; az öröme: hogy nem adatott örvendezni néki. A művészetéről, a tudásáról, költészetének első pillanatra megállapítható alkotó elemeiről, mint alkotónak egyéb vonatkozású értékeiről, realizált művészi és egyéni sajátosságairól ez uj köteténél nem egy napilap hivatott külön is megemlékezni, azt, amit uj verseivel a magyar irodalomnak adott, a változott viszonyokkal úgyis boldog örömmel fogja megállapítani a hivatalos kritika is. Az a néhány szó és megjegyzés, amely föntebb elhangzott, a köteles, de megkülönböztetett köszönet volt mindössze azért az ajándékért, amelyet a költő verseskönyvének megjelenésével szülővárosának adott. A könyv, amely Gergely Sándor erősen egyéni és értékes művészi címlapjával jelent meg, kapható minden könyvkereskedésben.