Délmagyarország, 1919. május (8. évfolyam, 99-122. szám)

1919-05-21 / 114. szám

Ara 30 fillér. SitrkESíJSség: SZEGED, HASASZ-UICfi 8. SZAm. ft saefSuizÜsíg Seiefossísj 305, ELŐFIZETÉS! ARft: í-géss évr; 96— K. negyedévrs 24,™ K. íálévra . . 48 — K. ejrv hónapra 8,— K, Egyes szám éia 30 fillér. MSadóhlvataii SZEGED, KARASZ-UTCA 9. SZAft. A kiadéhlvafeS lelefonja! 305. Szeged, 1910 VISia évfolyam 114, szám. Szerda május 21. R városkormányzó rendeletei, Abábaképezde igazgatói állásának ideiglenes betöltéséről. Beszéltem Mann tanár úrral, a szegedi bátbaképezde igazgatójával és komolyan meg­vizsgáltam azt a heüyzetet. amelybe a tanár ur került annál! a két változásnál fogva, amely vele az utóbbi időben történt. Kikértem az orvosok és hivatalnokok vé­leményét és arra a meggyőződésre jutottem, hogy Mann tanár ur nem képes.tovább ve­zetni a képezdét anélkül, hogy máris megtá­madott egészségét még jobban ne veszélyez­tetné. Az a hirnév, amelynek Mann tanár ur örvend és azok a meglbecsüihetetilen szCigá­latok, amelyeket a köznek tett volt. arra in­dítanak, hogv meghagyjam fizetése élvezeté ben. Egyszersmind megbízom a városi' köz­kórház igazgató-főorvosát, dr. Boross József urat, Mann tanár ur helyettesítésével a b:. baképezde adminisztratív vezetésében. Amint egy magyar kormány el lesz is­merve, helyén való lesz pályázat utján vég­legesen betölteni aj adminisztratív vezetői ál­lást. És akkor Mann tanár ur nyugalomba mehet, amint ebbeli kívánságát már ki is fejezte. Természetesen Mészáros doktor ur foly­tatja tanári működését az intézetben és ellát­ja ott az orvosi teendőket a Boross doktor ur adminisztratív vezetése alatt. Engedély egy nytlyáno* helyiség újbóli megnyitására. A Gcra Imréné,--tulajdonát képező nyil­vános helyiség újbóli megnyitására, (Gizella­tíren 'évő kávéház) á jelen rendelet megje­Inítésétől számítva, az engedélyt megadom. Betrix ezredes, s. k. Szeged város kormány­zója. A lakásügy rendezése. Az ezredes kormányzó njra tanulmányoz­ta a • rekvirált lakások kérdését az Ítélőtábla és az ügyvédi kamara elnökével egyetemben. A város polgármestere i.s szíves volt hoz­zá] áruin i véleményével. Az összes vélemények egybevetésével az ezredeskor-mányzó a következőket rendeü el: I. Az igen nagy számban levő rekvirált lakásokat a jelen pillanatban nem lehet szn­baddá tenni a lakosság nagymérvű megnö­vekedése miatt. 0a azonban a rekvirált lakás bérlője panaszra adna okol, lehet jelentéssel élni a labáshivaialboz, mely valamilyen meg oldást fog találni. . A lakáshivatal végzése ellen a járásbíró­sághoz lehet fellebbezni. II. Ha egy rekvirált helyiség lakója tá­vozik, a megürült lakást nem lehet újra igénybe venni. III. Uj rekviráló snak semmilyen ürügy alatt nincs helye. A városkormá-ny/ó ezredesi Betrix s. k, Utazás a szomjúság országán keresztül. — Ezt a cikket Betrix ezredes-városparancsnok, őrnagy korában irta, 1910-ben, a Je sais tout" (Mindent tudok) cimü párisi folyóiratban. A cikk arról a merész expedícióról számol be. amelyet Betrix a Sahara halálos homokján 8000 tevéből és kíséretéből álló karavánnal vezetett, — Átkelés a nagy sivatagon. Egy napon, mielőtt útra keltünk, feléje közeledtem és kérdeztem: — Mit csinálsz? — Imádkozom, — felelte csöndesen és ünnepélyes hangon, — kérem az istent, hogy tévútra ne vezessen, mert különben mind­annyian el fogtok veszni. Az első napon dombos és he'yenkint még cserjés, gyepes területeken haladtunk át. De amint elhagytuk az Aouzigner hegyet, melynek lejtőjéről egy ős falu nyomai lát­szanak, ahonnan- egy monolithe (kőoszlop) bucsut intett felónk, megkezdődött Alára sík sivatagja. Amikor elragadtatásomnak adtam kifejezést a hatás alatt, amelyet a nyugodt, meleg vonalak és a mindenség mélv csöndje gyakoroltak reám, a vezető azt mondta: — Várjál ho-htaputánig; olyat fogsz lát­ni, ami igazán szép. a. Ténérét, annak fensé­ges fövényhalmaival. És amidőn ez a nomád az ,,ő'' sivatagjáról igy beszélt, olyan áhíta­tos érzések szállták meg, mint a Bretágne emberét, amikor a tengert említi. Közben Kelet felöl havas szél kereke­dett, amire gyorsan touaregi fekete fátyolok­kal befedtük arcunkat, nehogy a forró és ma­ró fövénnyel telített légáramlatok száj- és orrnyákiháiityáinkat ki-kéídjék, Amidőn! Téí­neré elé értünk, Azbinoink elhatározták, hogy ezt a nagy eseményt a vidék szokásai sze­rint fogják megünnepelni. Mintegy harminc Touareg átöltözködött fekete rablónak, telemázolták arcukat miitt­denféle lehetetlen rajzokkal és aztán lánd­zsákkal felfegyverkezve, szabályszerű táma­dást színleltek a karaván ellen. Vezérük feu­hangon hirdette, hogv ő a „sivatag ura" és méltatlankodott a fölött, hogv őt magányában megzavarják. Azt kérdezte tőlünk, mi újság van az emberlakta országokban, mert nála azonkívül, hogv két felesége egyugyanazon napon hét-hét gyermeknek adott életet: sem­mi különös nem -történt. Erre következtek a ho-mlotthaju, vad táncok, melyek emberein­k ;t kitűnően mulattatták és miután az ál­rablóknak kifizettem az átvonulási váltságdí­jat, a karaván folytatta útját. Déltájban elértük az egyetlen élőfát, a mely Beurkott és Faschí között létezik. Ve­lünk voJt 25 bárány, amelyek többnyire a te­vék hátán elhelyezkedve utaztak. Az egyedül álló fa- majdnem mlegörjitette a szegény ál­latkákat; mintegy jelszóra leugrottak ekvi­páz.saikról, odarohantak a fa alá és tele lé­lekkel átadták magukat a régen nélkülözött árnyék élvezetének. Nagv küzdelmünkbe ke­rült őket wtnan elhajszolni, A fa kergébe be­véstük elvonulásunk keltét. 1907. október 13-át és este 10 órakor elértük gyalogszerrel Ténére első fövényhullámát, de itt, dacára 17 órai fárasztó menetelésünknek, csak haj­nali 2 és fél óráig időztünk. Fölébredve, bá­gyadt szemünk elé, melyből a rövid, de édes pihenés után az álmot alig dörzsöltük ki, egy igazán fönséges látvány tárult. Kibontakoz­tak előttünk, európai szem előtt teljesen is* meretlen és vezetőink: Hadji-Kara által már három nap előtt jielzett, a sivatag nagy Du­nái, csodás fantazmagóriáiban. Ugv tetszett, mintha a végtelen láthatáron a lelket és lá­tóidegeinket egyaránt simogató, meleg, lágy vonalakat valatmi rejtett magnetikus áram hozná mozgásba és szemünk -láttára alkotná meg azokat a megszámlálhatatlan étherikus finomságú fodros fövénydombokat, amelyek az egész síkságot elborítják. Egyik halom (Düná) a másikba kapcsolódik és a szemlé­lésükben gyönyörködtünk mindaddig, mig per spektivánknak a távoli nagy homokhegyek ha­tárt szabtak. Egyre a perzselő naptól heví­tett, izzó és lábunk alatt omló dombokon fel és alá kellett mennünk, miközben egv át­tetsző tüzes köd lebegett körülöttünk. Az volt a benyomásunk, mintha egy -mesebeli és átlátszó tündérlakta- tenger fenekén járnánk. A homok valósággal Mvt a -lábunk alatt. A menetelés egyre kínosabb lett. Egyszerre a távoli égbolton egy fekete folt lett látható, amely egyre nagyobbra növekedett felénk. Madársereg volt az, amily eltévedt a siva­tagban. Néhány percig gondolkoztak és az­után rávetették magukat a karavánra.. Meg­szállták az állatokat és elhelyezkedtek em­bereink vállain és fejein is. A szegény szár­nyasok nagyon ki voltak éhezve. Méghagv­tam, hogy lássák el őket. bőven éle'emmel és vízzel, ami után megerő-ödve csakhamar nekibátorodtak; előbb csak aü egyik ke'lt szárnyra, majd a többi- is követte példáját, hogy ebből -a vigasztalan országból elmene­külve, együttesen folytassák útjukat nyugat felé. Mi is nagyon kivoltunk merülve, mert alig a'uditunk. Embereim minden este 5 lab­dacs kólát kaptak, de dacára óvintézkedé­sünknek, kettő közülök éjjel, társaik haho­ta ja. közben, leesett a tevéről. Reggel három órai alvás után. vadásza­ink napfelkeltekor már észrevették -z Ígéret oázisának kéklő hegyeit. —„Faschí! Faschí! — kiáltották nagy örömmel és üdvözlések le­adása közben. Másnap (bevonultunk Agramba, ahol EM1­mábókodaérkezett tisztek már vártak teánk. Faschí oázisa egy elveszett szigetecske a sivatag óceánjában, 800 lakost számlál. Egyetlen falu van rajta, amely .vastag agyag fa lai van 'bekerítve és görbe, keskeny utcák­kal átszelve, amelyekben apró sötét házikók helyezkednek el. Agran lakosai datolya; rméssel és rő­főzéssel foglalkoznak, mely utóbbit sódus for­rásaik szolgáltatják. Eze-k a források Chnd­jira hegységből fakadnak. Itt rejtőzködnek többnyire a karavánokra :eskelődő rablók. Agram lakosai a támadások kivédésére az úgynevezett Birnit (erőditméuy) emelték. Az erőd 30 méter széles négyzetet alkot, erős vastag falakkal, amelyek 4 toronyba a

Next

/
Thumbnails
Contents