Délmagyarország, 1919. május (8. évfolyam, 99-122. szám)

1919-05-11 / 106. szám

m. 1A őf IMfÉMsM Szeged, 1919. május j A szambád tanácsülésen foglalkoztak az Örvizyédaleinmeii és egy állandó bizottságot lalakitottak a következőkből: Elnök: dr. Somogyi Szilveszter polgármester. ' (helyettes' elnök: Bokor Pál h. polgármester, 'előadó: Berzenczey Domokos főmérnök. Jegyző: !Biró Benő h. főmérnök. Bizottsági tagok: a írancia parancsnokság és a magyar utászzászlóalj kiküldöttei, továbbá: Nagy Gyula osztálytanácsosi, Dragodán Pál műszaki tanácsos, Reök Iván igazgató-főmérnök, Tirtsch Bélit őrnagy, karhatalmi parancsnok, Simák (Ferenc városi osztúlyméraök, dr. Turóczy Miháy főügyész, Scultáty Sándor főszámvevő, dr. Szakács József uradalmi ügyész. dr. Borbála rendőrkapitány, Vajas József és Korom iMilhály gazdák. Ugy volt, hogy az árvízvédelmi bizottság szombaton délután tartja első ülését, da a tagokat erre a határidőre összehívni még nem lehetetett. • A védőgátaknál állandóan őrség figyel s az ármentssitő társulatok folytonos készenlétben vannak. További áradástól még tartanak. Nagy baj, hogy sem a Tisza felső folyásának, sem mellékfolyóinak áradásáról semmiféle jelentés sem érkezik. A szombati rnegenyhülít idő ramélhetővé teszi, hogy az esőzések országosan megszűnnek. I^larinkovics Rezső öngyilkos leff. tudósítónktól.) Marinkovics Rúzs 3 ionvvtis *áza dos, aki a háború ideje ala't az orosz harctéréit elvesztette az egyik saemervilágáí cs félszemmel is tovább küzdött a különböző harctereken, szombat reggel a közúti hiclcn öngyilkosságot követett, el. Leült a hid párkányzatára, revolverével fejébe lőtt és riyomnan beledobta magát a Tisza hullámaiba. A viz egyre dagadó árja elsodorta, a vitéz századost, akinek holttestére ínég nem bukkantak rá. Egy hét óta a családja és baráti köre észrevette, hogy Marinkovics rendkívül nyugtalan. ideges, alig nyúlt ételhez és álmatlanság gyötörte. Környezete és barátai aggódva szemlélték állandó nyugtalanságát, levertségét és egyre faggatták, hogy mi az oka szótlanságának? Alig érthető hangán válaszolt : — Meggyanúsítottak, rágalmakat szórnak rám, a katonára., aki sosem akartam más lenni, mint katona. Nem tudom elviselni ezt az állapotot. A családja vigasztalta, ihogy sose törődjék a rágalmakkal, amik nem érinthetik az ő tiszta, egyenes jellemét. 3>e Mariiuikovics nap-nap után idegesebb és buskiomoirabb lett és az öngyilkosság gondolatával foglalkozott. Csütörtökön akarta végzetes tett-tét elkövetni, amiben azonban felesége, akit rajongásig szeretett, megakad ál yoz ta. •Szombatan korán reggel eltávozott lakásáról. Felesége, aki gyöngélkedett, 8 óra felé észrevette, hogy az ura otthonhagyta a gyűrűjét. az óráját és a pénztárcáját. Rosszat sejtett és Magdus leányát elküldte hazulról, Iiogy nézzen a mostohaapja után. A fiaital i©áiuy ;>t'.(önszerüen a hid felé ment, ahol a feljárónál! csomóba verődve' álltak emberek, akik a Tisza vizét nézték és ujjal mutatták a helyet, ahol Marinkovics elmei-ült. —- Mi történt? — kérdezte izgatott hangon a remegő kislány. — Fejbelőtte magát egy katonatiszt és belevetette magát a Tiszába, — Százados és félszemű? — kérdezte lázasan a. kisleány, akinek szemei már megteltek könnyel. Az emberek igent intettek, mire a szerencsétlen kisleány a fejéhez kapott és szívszaggató hangon kiabálta: — Az én apukám, az én jó apám! Az öngyilkosságról Hoffmann Ignác malom1ula.ido.nos értesült első ízben, akinek Marinkovics levelét 8 óra tájban kézbesítették. Az öngyilkos százados, mielőtt végzetes tettét elkövette, ceruzával három oldalas levelet irt, amelyben bejelentette öngyilkosságát. A levél a következő: Kedves jó Náci Bátyám! Végzetes tettre szánom el magam, amidőn soraim olvasod, már nem vagyok az élők sorában. Beteg idegzetem oly nagy mértékben erőltettem meg, hogy a további esetleges szenvedéseket nem bírnám el. Utolsó nagy kérésem Hozzád: vedd pártfogásodba az enyéimet, kíméletesen tudasd velük és mondd el nekik, hogy szerelmem .sokkal nagyobb, min'íngy i szégyent hozzak reájuk. Bűnöm az, hogy az amúgy is gyenge alka: raterőmmel nem tudtam rendelkezni és láti szólag ugy tűnök fel- mint a többi gyalázatos. Esküszöm neked, hogy semmi piszkos dologí ban nem vettem részt és amit tgttem, jóhi: szemiileg csinátbam. Mondd meg az én drága szeretett feleségemnek, hogy utolsó sóhajom is hozzá száll. Végzetes szándékom: a hid korlátján főbelőni magam és a Tiszába esni. Éljetek boldogul. .Isten veletek. Reggel 7 óra. Budi. Amikor Hoffmann Ignác megkapta ai levelet, azonnal a rendőrségre sietett, családjának tagjai pedig Marinkovicsnét keresték fel, aki izgatottan várta kis leánya hirhozását, hogy hol találta meg a mostohaapját. A kisleány félkilenc felé kisirt szemmel állított haza és görcsös zokogás között 'mondta el a katasztrófát. Mariiikovics százados miután megborotválkozott, pár perccel hét után azzal a kijelentéssel távozott eb hogy bemegy a 46-os •kaszárnyába. Az utón egy hordárnak két levelet adott át, amelyek közül az egyik Hoffmann Ignácwak, a másik parancsnokához; Dindorfer alezredeshez volt cimezve. Amikor a levelek elküldését elintézte, a hid felé igyekezett, ahol már — hetivásáros nap lévén — nagy volt a. forgalom. Egy páír Percig le és alá sétált a hídon, majd felugrott a lámpaoszlop kőpárkányára, zsebéből kirántotta revolverét és a. fejébe lőtt. Utána nyomban beleesett a Tiszába, amelynek árja elragadta. Emberek, akik a hídon álltak, látták, hogy a viz egyszer felvetette, de csak egy pillanatra, ami után végleg elmerült. Csolnakkal mentek az elmer ülés irányában, de a holttestre nem találtak rá. A szomorú véget ért százados esetét teljes részvéttel tárgyalták a városban, ahol ugy ismerték Marinkovics 'Rezsőt, mint egyenes jellemű emberit, tiszta karaktert és vitéz katonát. Több .kitüntetést szerzett a. véres háború ideje alatt és nemcsak felébbvalói méltányolták, dé a legénység m amely a legteljesebb szeretettel vette körül. Üsief megnyitás! Értesítem a t. vevőközönséget, hogy a „Kék csillag" cégtől kiléptem és üzlethelyiséghiányában ideiglenesen Fischer Izsó kézimunka üzletében Szeged, Kölcseí-utca 10. sz. a. férfi és női divatáru raktárt rendeztem be, hol áruimat a legjutányosabb árakon árusítom. Basch Albert. Kézimunka üzletemben Szeged, Köicsei-utca 10 sz. a. sablon minták és famodelek nagyobb mennyiségben káphatók. 82i Fischer Izsó. Endre is dekadens volt és ezt igyekeztek rásütni Szomoryra is, aki a novella-irodalomban ép, olyan forradalmi újszerűséggel indult, mint Ady a lírai költészetben. .Szomory a szinmüirást társadalmi drámákkal kezdte. A polgárias elbájatsodásban szenvedő, 'égi, unott problémákon vergődő -társadalmi drámák után meglepetést keltett <e® az iró, tij témáival, friss egyéni hangjával Szomory nem tett koncessziókat a színpadnak, a vérbeli iró gőgjével fitymálta le a drámaírás szerkezeti szabályait, amelyek nélkül spodig nincs tartós színházi siker. A drámáin keresztül i;s fokozni tudta, azonban az érdeklődési személye és irodalmi működése iránt. •Szomaryt nehéz volna Összehasonlítani más imagyav Íróval. Bgésaen .külön helyet foglal cl 'liitteraiUiráii.kban s az idők távlatában, ugy vélem, iki fog emelkedni -kortársai' közül. Az hizonyOs, hogy Szomory ma a legegyén i tehetségű -s talán leggazdagabb nyugati kultiiráju uór.k, a Harry Kussel Domaai szépségben és erőben minden képzeletet felülmúló harltéri leveleinek halhatatlaai írója. Zsenié li-s művésze a pazar pani]>á,iu nyelvnek. A szavak a drágáik© csiszólteiágával csillognak a fóliában. Ks mindig egyéni, a hangja. a. drámáiba® is. Molnár Ferenc, «zinpaíi ii « k másik magjr lirilcnsia, no int éles megfigyelő, Fest nyelvén beszél, Szomory a színműiben is. hangban és szavakban mindig önmagát adja. Szomory nak. akinek az írásai olyannyira. dákórativ hatásúak, színes pompájuak, el •kellett érkeznie a történelmi drámához. Festői szépségű,,meleg ragyogású képei, 'odavetett, pompás színfoltjai — emlékezzünk csak a Mária Antónia megkapó szili foszlányaira, — a történelmi dráma stílusos keretében érvényesülnek igazán teljes pompájukban. A Habsburgok színpadi költője Szomory. Első történelmi drámája, a „Nagyasszony" után a szerencsétlen szőke habsburgi királyasszony tragédiája következett a francia forradalom lángoló színpadán s utolsó a trilógiában TI. József, amely Szomorynak kétségkívül legkiválóbb darabja, — annak ellenére, hogy az Akadémia a Vojnich-dijra érdemesnek találta. Merész lendületű, izgalmas érdekességü darab, nemcsak cselekményénél, hanem stílusánál fogva is. Gyönyörű erőpróbája ez a szinmü egy zseni rendkívüli tudásának. II. József nem a titkos kalandok királya volt, — e dráma sem királyídiU. {Ennek a császárinaik nem volt ideje könnyű szórakozásokra szabad perceit a művészetnek szentelte. Szerette Mozartot, jobban, mint -más császárok akár egy jó szivart. Roppant sokat dolgozott, mint a leglelkiismeretesebb hivatalnok. Sietnie kellett, csak harminckilenc éves korában került a trónra és sok iterve, vágya volt s minden t-min dent megakart valósítani. Sokat iküzködött, haircolt s végül elbukott. megsemmisültek a tervei, az álmai. Élete tragikuma, hogy neki. aki gőgös daccal szegzett homlokot mindennek, megalázkodva s letörve egyetlen tollvonással kellett ledönteníe mindent, amit véi-e verejtékével alkotott. Nem maradt belőle más, mint egy bágyadt gesztus, egy fáradt pillantás, mellyel — a túlsó part felé közeledve — búcsúzott egy nőtől, akit szeretett, akiért többször kinyújtotta remegő karját, de akinek ajkát soha nem érinthette. Mi marad meg az életből . . . Egy bágyadt gesztus, egy fáradt pillantás, egy könny, egy mosoly, egy pillanat illúziója. Vad, elfúló szeretői voltunk elillant lidérctüzeknek, — mondja Szomory — koldusai vagyunk életünk ragyogó .kincseinek. Minden emulik s egy-egy emlék máglyája életünknek, amit odadobtunk lázas hazugságoknak. Keressünk vigasztalást a művészetben, a művészi élmény örök kincs, felejthetetlen emlék, éltető illúzió — gördüljön szét hát e függöny ! |