Délmagyarország, 1919. május (8. évfolyam, 99-122. szám)

1919-05-29 / 121. szám

pf—" IRMFFI-OYARORSZAA Szeged, 585. május 31. szerhelyzetét nagyon is hajlandók ma minden téren kihasználni. A gáz- és villany — fa, szén és petróleum hijján — nélkülözhetetlen, de azért az áraikat nem 'keli! éppen az égig emelni. Ezek után megkérdezzük: tia ugy áil a helyzet, ahogy Szekerke tanácsnok mondja, hogyan tanúsíthatott a hatóság olyan botrányos érzéketlenséget a közönség legetsőrendü'érdekei iráni, hogv a légszeszgyár ismeretes közleményének megjelenése után nem informálta a fogyasztókat? Hogyan tűrhette, hogy az ismert tulmagas árakat1 szedjék, — mert sok fogyasztótól már szedték — mikor azok szerinte sem illetik meg a vállalatot? , A szegedi tisztviselők nyomasztó helyzete. (Saját tudósít,ónktól.) A háború alatt alrg mult el egy hét, hogy a Délmugyar ország szóvá ne tette volna a szegedi tisztviselők összeségénék érdekeit. Kötelessége volt ez, mert a tisztviselők a" társadalomnak azon rétegei közé tartoznak, amelyek legtöbbet szenvedtek, nélkülöztek a (háborúban. A váltakozó kormányok a (háborús pótlék időszakról idő szakra prolongált segélyén és a családi pótlék emelésén kivül minden szép ígérettel adósak maradtak, ugy, hogv a tisztviselők 75 percentjének alig van 100—150 percenttel több jövedielime, mint a,háború előtt volt, holott köztudomásu, hogy minden élelmi, ipari, háztartási és ruházati cikknek 500—2000 percentes áremelkedése van. És mégis, noha Szegeden mintegy 10.000 tisztviselő és közel 5000 nyugdíjas tisztviselő él, minden intézkedés, áremelés,, árdrágitás ugy történik, mintha senki nem számolna a tisztviselők teherbíró képességével. Nyíltan megállapíthatjuk, hogy nem is •számol senki, a tisztviselők ügyével nem akar törődni senki, miivel ez igen kellemetlen ügy, egy rendezhetetlen kérdés. Legalább a régi kormányok is annak tartották. Ennyiben aztán körülbelül el is intéződött a tisztviselők megélhetésének kérdése. Felmerül tehát önkéntelenül! a kérdés, hogy miből élnek meg a tisztviselők Szegeden. Ebben a városban, ahol eddig minden héten csak drágábbak lettek a közszükségleti cikkek árai, ahol a tisztviselő sem magának, sem a 'gyermekeinek, sem a felelségének egy rend ruhát nem képes készíttetni, hiszen egy férfiruha 1400— 2100, egy gyermeknuba 300—1000, egy női nyári ruha 600—1400 koronába kerül, nem is elsőrendű anyagból. Ebben a városban, ahol egy pár férficipő 250—300, egy gyermekcipő 200—260, egy női 200—350 koronába kerül. Ezek ugyan nem mindennap beszerzendő cikkek, de ott, ahol három-négy gyermeíc van, havonként váltakozva kell ruhára, cipőre átlagban 2—300 'korona kiadást felvenni. Most már a szegény emberek kifogytak a íehé:nemüből, harisnyából, zsebkendőből, ágyneműből és egyéb háztartási cikkekből. ^Lerongyolódtak, fizikailag elerőtlenedtek. És még sem történik az érdekükben semmi. De igen. Valami. Az utolsóig való kiuzsorázások. Az árakkal. Az árukkal. A kenyérrel. A tüzelőanyaggal. És most 5 percentes haszonrészesedéssel a város részére a •gázzal, villanynyal. S most a házbérek is emelkednék. Szinte hihetetlen, hogy a tisztviselőség mindezt1 fedezni bírja. Egy állami tisztviselőtől nyert adatok alapján, — amely adatok helyességéről meggyőződtünk — állítjuk fel a következő elszámolást. Az egyik tisztviselő magávai együtt négy családtagot számlál. A havifizetése mindenféle hivatalos levonás után tisztán 700 korona. Igen. Akármennyire hihetetlen, 700 korona. A 700 koronából havonta a következő rendszeresen visszatérő kiadásokat kell fedezni: Cseléd 80 —K Fűszer számla 60 —K Tej 30 liter á 3 korona 90 — K Cukor 3 kg. á 13 korona 39 —K Mosás, vasalás, szappan 60 —K Gáz, világítás, tüzelés (a legújabb egységár) 180 — K Cipő, ruha (havi átlag) 100 —K Liszt 28 'kg. á 3 korona 84 — K Piac naponta 10 korona (?)' 300 — K Apróság 30 —K Összesen: 1023 — K amely összeg szinte a legképtelenebbül minimális igényeknek megfelelően van beállítva. A helyi viszonyokkal ismerősök azt fogják mondani, hogv a beállított összegek nem helytállók. De mi kénytelenek vagyunk Helytállónak elismerni, mivel egy szerény ;iszíviselőtöí szereztük azokat. Tehát a 700 koronával szemben tisztviselőnek 1023 korona kiadása \an. 4 tulkiadása 453 korona. Ebben még nincsen se vízdíj, se szemé:*!hordás, sem bértöbblet, s&m doktor,, sem patikaszer és nincsen benne még sok minden. Egy könyv, egy szinház, egy mozielőadás és semmi, semmi, amire egy kulturembernek szüksége van. Miből és hogy él tehát a tisztviselő? Milyen méretű, rettenetes nyomort szenved át, ha ínég 1200 korona,is a havi fizetése? Mit ebédel és mit vacsorázik nap-nap után? Gondoljanak erre is, ajmikor árakról, igényékről, elvekről, rendszerről és egyebekről beszélnek. Igy nem mehet tovább. Még egy levél a polgármesteri felhívásról. / Megszoktuk már, hogy a nagy drágaság miatt a termelőket és a kereskedőket okoljuk csupán, arról pedig megfeledkezünk,, hogy ezeken kívül a folyton fokozódó nagy drágaságot a hosszú háború és az antant gazda sági blokádja idézték elő leginkább ... A polgármester ur bölcsen gondolkozott akkor, amikor fölhívását megírta. Dolgoztatni kivánja a tőkét, hogy a meglevő nyersanyag munkába kerüljön, jövedelemhez jusson a munkás, gyarapodjon a tőke és kész- I áruhoz jusson a fogyasztó közönség. Ugy I gondolhatta, hogy ha mindért tényező oida áll a háború előtti helyére,, akkor a normális élet lassan, de biztosan visszatér. Nehéz, de biztos ut az, melyre az embereket vezetni kivánja. A gyáros nyersanyag és tüzelőanyag hiányára hivatkozik, kér, könyörög, érvel, súlyos okokat hoz feli, azt véli, hogy ily módon majd anyaghoz jut és nem lesz kénytelen tökéjét hevertetni, megbízható munkásait pedig elbocsájtani. A munkás is oda áll a nyilvánosság ele, értelmesen, okosan bizonyítja és megokolja igazát. Bizonyítja, hogy nem csak érvelni,. hanem számolni is tud. Végül elhárítja magáról a felelősséget és ráhárítja azt a drágaság okozóira. Én a fogyasztók szenvedő táborához tartozom, leszögezhetem azt az igazságot, hogy sem a polgármester, sem a gyáros, sem a munkás nem tudja megmondani nékem, hogy ezt az igazán rettenetes állapotot miképen lehetne leghelyesebben megszüntetni? Én nem tudom, más sem tudja, egyet azonban én is tudok, más is tud róla, hogy minket fogyasztókat a termelők és a tisztességtelen haszon mellett üzérkedők döntötték — másodsorban — ebbe a tűrhetetlen helyzetbe. Harmadsorban pedig azok a kis- és nagyiparosok, akik még ma is nagyon szerénytelen összeget követelnek munkájukért és portékájukért. Bátor vagyok ide iktatni egv példát: Egy önálló üzlettel biró szabóiparjs békében kifordított és újból összeállító't egy öltöny használt ruhát 40 Krért, ma 400 K-t kell fizetni érte. Békében egv ilyen ipa-.os miihelyében egy fazonmatnkás heti fizetése 40 K volt1, ma 200 koronát kap. Ki a szerénytelen, az önállóiparos, vagy a munkás? Ugyanezen az aránytalanságok áhanak fenn minden iparágnál és a kereskedelemnél. Az üzemek tulajdonosai sokkal több összeget gyűrnek zsebre, mint amennyit arányba lehetne hozni azzal az összeggel, amit alkalmazottaiknak kifizetnek. Azért aztán pártolom a munkást, mert a háború folyamán egyetlen egy sem gyűjtött vagyont, de a kis*- és nagyiparosok, a kis- és nagykereskedők, termelők meg egyébek kilencven százaléka tőkéjét megsokszorozta. H. Kovács Sándor, leszám. hív. irodakezelő. Vagyonelkobzás Bulgáriában. A Renasterea Romana irja: A bolgár parlament a napokban szavazta meg azt atörvényjavaslatot, amely feljogosítja a pénzügyminisztert, hogy a katonáknak és polgári hivatalnokoknak a háború alatt szerzett vagyonát az állam javára e'kobozza. Tudjuk, hogy Bulgáriának már van egy régebbi, ugyanilyen törvénye, amelyik szerint a magasabb rangú polgárok bármikor elhívhatok, hogy igazolják, hogy mikor és hogyan szerezték) vagyonukat. Ma a szobranje még szi. gombbá ifceezi uj törvénye utján a régi törvényt, amikor elrendeli, hogy a hivatalnokok és katonák pénzét és általában vagyonát elkobozzák, amelyet az alatt az idő alatt szereztek, amikor csak becsületből lettek volna kötelesek szolgálni. Helyes intézkedés ez, valamint. a hadinyereség megadóztatása is helyes azokra, akiket nem bántott, hogy állásukban hallgatást vállaljanak és haráesojanak akkor, amikor a katonák ezrei pusztulnak el, amikor annyi embernek kell az ágyuk tüzében kimúlnia. Azt mondják, hogy vannak dolgok, amelyeket akár az ellenségtől is el kell tanulnunk, mert az nem - it sülyedést, hanem emelkedést.^A franciák nem röstelték soha a háború tartama alatt a németektől tanulni Mi is megcsinálhatjuk — irja a nevezett lap — egyszer ezt, amit a bolgárok. Vagy nálunk talán nincs egyetlen néhány száz lei fizetésű hivatalnokunk, aki néhány százezer leit szerzett1? Telefon 16—21. Boldogasszony-sugárut 3. sz. ércfényező, mázoló és festő ipartelep SZEGED, londonikörűt 14, sí. Telefon 527. A mázoló munkákat csakis valódi tiszta lenolaj kencéből készüli olajfestékkel készítem. Elvállalok e szakmába vágó mindennemű fa- és vasbutorok, portálok, üzletberendezések és. épületek festését, mázolását és zománcfényezásét a legmodernebb és a legjobb kivitelben, a legmesszebbmenő felelősség mellett. ' 273