Délmagyarország, 1919. május (8. évfolyam, 99-122. szám)
1919-05-28 / 120. szám
mmmm»m\ l-IIHI Slltlí ft >ÍA«*ASZ.UTCA * SZÁM. Szeged, 1918 E&OFiZETESi AHA; igess 96 - K. negyedévre féiéwre , . 48.— is. epv hónaprs Egyes kzaru ára 30 fillér. K(ael6lbtv0l«lii 3í.ícae&, Í*. STASZK 8C5£*t»ij98 s 305, . évfolyam 120 szám Szerda, május 28. Hatvan tagú Néptanács alakul. — Tárgyalás Betrix ezredesnél — A munkásság képviselői nem vesznek részf. — Kedden délután a munkásság képviselői megjelentek Betrix ezredesnél!. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester és a polgárság jelenlétében arról tárgyaltak, hogy a munkásság is vegyen részt a város közigazgatásában, illetőleg a megalakítandó néptanácsban. Ferenczi párttitkár volt a munkások 'küldöttségének előadója, aki a francia . városkormányzó előtt is kijelentette, 'hogy a szocialista munkásság a jelen helyzetben minden politikai tevékenységtől tartózkodik, s a városi közigazgatásban sem akar részt venni. Betrix ezredes erre azt fellelte: — Konstatálom, hogy a polgárság békejobbot nyújtott a munkásságnak, de a munkásság ezt nem fogadta el. Ezután még elmondotta érveit a munkások argumentumaival szemben, de Ferenczi megismételte, hogy a munkásság csak paszsziv magatartást tanúsíthat. Betrix ezredes ezután a polgármesterrel tárgyalt a nép tanács megalakításáról!. Az uj néptanács 60 tagból fog állani s foglalkozási ágak szerint lesznek benne képviselve a polgárok. A munkásság képviselői számára üresen hagynak helyeket, arra az esetre, ha a szocialista párt felfogását megváltoztatná. A polgármester elaborátumot terjeszt Betrix város'kormányzó elé s abban megjelöli majd a néptanács megalakításának irányelveit. Amint az ezredes az elabórátumot áttanulmányozta, megalakítják a néptanácsot. A polgármester kedden délelőtt igy nyilatkozott a néptanács megalakításának szükségességéről : — A város közigazgatásával járó felelős33BBatMM«san«*HMBBHBaBiiHaaaaaH;»iiiaoiitEBE>.aB!is!ai (Saját tudósitónktól.) A légszeszgyári áremelésről keddi számiunkban közölt tiltakozás a legnagyobb visszhangot keltette városszerte. A cikket, amelyet közöltünk, tömérdek kisfogyasztó képviseletében juttatták hozzánk. Természetesen magunk is foglalkoztunk volna a dologgal, az állásfoglalás1 horderejét azonban kétségtelenüli növelte, hogy ez alkalommal — a fogyasztók is megszólaltak, még pedig a kétségbeesésig kergetett ember erőteljes szaván. A légszesz és villamos áram egységárainak emeléséről eltérők a vélemények. Vannak, akik szerint nem szabad áremelést koncedálni, mások szerint — átmenetileg emelni kell az egységárakat. Arról azonban egyhangú a vélemény,, hogy az az áremelés, amelyre nézve a tanács állapodott meg a légszeszgyárral, elviselhetetlen séget — mondotta — én és a tanács a mai nehéz viszonyok között különösen nem vállalhatjuk. Kell valami képviselete a város lakosságának, amely velünk a felelősségben osztozzék. Nagyon óhajtandónak tartom, hogy a néptanácsban a munkásság képviselői is résztvegyenek, de erre nincs kilátás, mert legutóbbi értekezlletűkön a szocialista munkásság képviselői kijelentették, hogy teljesen passzív magatartást tanúsítanak. terheket róna a kisegzisztenciákra. Ezt még a légszeszgyárnak is be kell látni. Valahogy, iha Hétre is jött a megállapodás, segiteni kell a dolgon. A vállalat elégedjen meg kevesebbel, a tanács pedig képviselje nagyobb erélylyel a lakosság érdekeit, Kedlden ebben az ügyben a következő levelet kaptuk: Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Engedje tmeg, hogy a Délmagyáj'ország mai száma vezetőcikkében foglaltak leközléseért, mellyel bennünket, fix fizetésű szegény tisztviselőket, örök Itáliára lekötelezett, Önnek igaz köszönetünket kifejezzük. Az itteni gáz- és villanytelep oly telihetetlen igényekkel lép fel, hogy ez ellen mindenkinek, ki becsületes munkával nehezen keresi kenyerét., állást kell foglalni. E végből mai napon az „Otthon" elnökA légszeszárak emelése. Nietzsche a Carmenról. Bizet Carmemjének szegedi bemutatója alkalmából! érdekesnek találjuk közölni azt a kis tanulmányt, amelyet Nietzsche, a modern gondolkodás egyik mestere, a Zarathustra költője irt erről a hires francia operáról, miután huszadszor hallgatta végig Bizet mestermiivét. Nietzsche véleménye egyoldalú vélemény, de ez a zseni egyoldalúsága azé a z;;en:é, aki mindent a maga hatalmas .'lueszének különös és rejtelmes 'lényében látott. Mikor a sils-mariai remete ezt a Car ménről szóló tanulmányt megírta, éppen ekko'r ábrándul ki végleg a nagy Wagnerből, akinek tiszteletére szentelte annak idején első nagy müvét, A^ tragédia születését. Később túlságosan és "betegesen romantikusnak és szemfényvesztőnek tartotta Wagnert, a Parsifal misztikus muzsikusát és az ellentét kedvéért is hódolt Bizet gazdag dallamul zenéjének. Tudvalevő, hogy Bizet Cammenjét párisi bemutatójakor nem méltányolta a közönsége és ez a félreismerés és közöny a nagy francia zeneszerzőt valósággal a hallálba kergette. Csak azután tündökölt föl Carmen szerencsecsillaga és érte meg azt a dicsőséget, hogy a legnagyobb modern német szellem Richárd Wagnerrel szemben fejezte ki iránta föltétlen és raijongó hódolatát. íme Nietzsche szenzációsan- érdekes és egyéni írása, amely ia napló vallomásos őszinteségével és frisseségével hat ma is, a szegedi bemutató idején: I. Tegnap — ellhiszik-e ezt nékem? — huszadszor (hallottam Bizet 'mestermüvét. Újra szielidl áíjtatossággal hallgattam végig/, nem szaladtam meg. Meglep ez a türelmetlenségem felett való győzelem. Mily tökélletesitő egy ilyen mü! Az embert magát is remekművé formálja. — És valóban, mindannyiszor!, asányszor Canment hallottam, mind filozófabbnak éreztem magamat, mindig jobb filozófnak, mint amilyen egyébként vagyok: annyira bátorrá, boldoggá, indussá, babonásísá tett ... Öt óra hosszat ülni: a szentségnek első étappeja! — Szabad-e megmondanom, höigiv Bizet orkesztere az egyetlen, a melyet még elbírok? Ama másik orkeszter, amely mostanában felülkerekedett, a Wagneri, brutálisan, mesterkedöen és1 .ártatlanságával" egyúttal és emellett a modem lélek mindhárom érzékszervéhezi egyszerre sziá'lyán, — mily hátrányos nékem e Wágneri orkeszter! Én siroceonak nevezem. Vége, v n jó időmnek. A Carmen zenét tökéletesnek vélem. Könnyeden, hajlékonyan, udvariassággal közeledik. „Ami jó, az könnyű, minden isteni, finom lábakon szalad:" esztétikámnak ez első mondata. Ez a muzsika gonosz, raffinált, fatalisztikus: amellett népszerű marad,, —raffináltsága a fajé és nem az egyéné. Gazdag, Es precíz. Épít, organizál, befejeződik: ezzel alkotja meg a zene polypjával, a „végtelen melódiává!' szemben az ellentétet. Hallottak már valaha szenvedőbb, tragikusabb akcentusokat a színpadon? És hogyan születnek ezek? Grimace-dk és minden hamisítás nélkül! És hazugsága nélkül a nagy • • . lusnak! — És végül ez a muzsika intelligenciát és muzsikust tételez fel a hallgatóban, — ezzel is szemben állván Wágnerrel, aki bármi lett légyen is egyébként, mindenesetre a világ legudvariailanabb zsenije volt. (Wágner egy tárgyat annyiszor emleget, amíg az ember kétségbeesik és elhiszi.) És ismétlem: megjavul bennem az ember, ha ez a Bizet szól hozzám. És jobb muzsikussá válok és jobb hallgatóvá. De lehet egyáltalán jobban hallgatni? — Füleimet'e zene alá ásom s igy hallom az okait is. Ugy vélem, hogy átélem keretkezését — veszélyektől reszketek, amelyek egy-égy vakmerő; .'get követnek, elragadnak boldog, pillanatok,, amelyekben Bizet ártatlan.' — És különös! alapjában nem is gondolok rá, vagy nem is tudom, hogy mennyire rája gondolok. Mert közben egészen más _ gondolatok szaladgálnak a fejemben . . . Észrevették-e már, hogy a muzsika a szellemet szabaddá teszi? Hogy a gondolatnak szárnyat ad? Hogy az ember annál filozófabfcá válik, mennél muzsikusabb? — Az elvontságok szürke ege, mint a villámok nyomán, megvonaglik: a világosság a tárgyak minden finomságához elég erős; a nagy problémák a megfoghatósághoz közelednek; a világ, mintha hegytetőről ietci^'ínők az egészet. — Ezzel a filozofikus pátoszt ''imsmmsssmmm mms >"•8355?! BMM