Délmagyarország, 1919. május (8. évfolyam, 99-122. szám)

1919-05-22 / 115. szám

Párisi újságok. Párából egyre jönnek a lapok. Napilapok, divatlapok, folyóirtok. A jó öreg Revue ik's deax Mondes májusi száma is megérkezett. A párisi Budapesti Szemle a háború alatt majdnem katonai és diplomáciai szaklap lett, most mintha megint visszatérne bele ••>?. irodalom. Szinházi kritikája Bataille uj drámájával foglalkozik behatóan, René Douniic irta, a jeles irodalomtörténetiró, iaki majdnem Olyan komoly és szigorú, mint az öreg Sarcey volt. A Foemitta is megjött, a francia nők kedvence, elegáns giccseivel, szines és színtelen képeivel. Ez a párisi Szinház és Divat, ugy látszik, nálunk i:s pótolni fogja a Módét és az eddig oly népszerű Das Weibet. Tompora mutantur, német divat után francia divat. Gartenlaube után lllustration. Könyvek is jöttek, modern francia regények, novellák, elvétve versek kollekciója, a francia rajzolómüvészet polgári fantáziája tobzódik bennük. A kemény gerincű Octave Mirbeau, a szelíd Theuriet, a fanyar Jules Renard, a merész Jean Rcchepin, az olcsó böleseségii Marcel Prevost és a valóban halhatatlan és egyet en Daude (persze Alphonse és nem León, akit szívből nem kedvelnek az irodalmi franciák) érkeztek legújabban Szegedre a könyveikkel, amelyek nem éppen uj keletűek, de legalább jó drágák. Hiába, a kultúrának ára van, különösen kis és legyőzött népeknél. A francia újságok rő'unk egyre irnak, de ujabban keveset és határozatlanul. Ellenmondó hirek keringenek a magyar dolgokrój Párisban. A német jobban izgatja a franciát, de legjobban a bolsevizmus, amelyről állandóan hasábokat irnak. A francia színészek és artisták, hegy a művészetre térjünk az áldatlan politikáról, szindikátusba tömörültek, a párisiák éppen ugy, mint a vidékiek, a' férfiak és a nők külön montsre gyűlésen Max Dearlv és Irma Perrot '(biztosan budapesti) gyújtó beszédeket tartottak a színészek szociális helyzetének gyökeres megváltoztatása érdekében, harcot hirdettek a színigazgatók' és szinházi irgyní'kck zsarnoksága ellen, a mely különösen a lövészárkok idejében szinte tűrhetetlen volt. Ezután nagy lelkesedéssel megakki rótták a színészek és egyéb színpadi művészek szindikátusát és csatlakoztak !a C. G. 7'.-hez. Egy másik párisi szinházi szenzáció Sarait Bernhard. utódának, egy 44 éves színésznőnek öngyilkossága, aki pontban a Kamélkis "i';'gv előadása előtt, amelyben a címszerepet kellett volna játszania, a spanyolfalra fel akasztotta magát. Az öreg Sardou fedezte föl a szegény színésznőt, akit a Thermidorban játszatott és aki két felnőtt leány anyja volt. Az egyik operában Pelleas és Melisandét. Debussy operáját újították iö'. Az Akadémia legújabb eseménye, Francois Curelnek szék foglalója, egy hosszú és mégis érdekes em lékbeszéd elődje, a finoman előkelő Paul Her vieu felett. Cureliel ismét egy forradalmárnak indult modern vonul be Richelieu intézetébe, méltó társa a kócos cigánynak, Richepinnek és az örökké fiatal és uj Anatole Francénak. Richepih különben előadást tart valami románbarát egyesületben a román lélekről ami VIII. évfolyam 115 van. A magyar lélekről egyelőre nem beszélnek. A Le Temps irodalmi szenzációja egy kis leleplezés, amely szerint az öreg Dumas némely regényét albérletbe adta valami Maquet nevű urnák, aki többek között a világlirö Három testőrnek is egyik szerzője a bemutatott levelek szerint. A gazdag szegény Alexandre Dumas pérenek annyi gondja és gondolatja volt. hogy nem győzte egymaga megírni a regényeit. Nemcsak dolgozott, de dolgoztatolt is, mégis ugy halt meg e nagy szellemi tékozló, mint a templom egere. Csütörtök, május 22. Más Henry Matisse, aki forradalmat csinált a francia festészetben, az első expreszszionista Párisban, kollektív kiállítást rendezett müveiből. Tempóra mutantur, ugy irnak róla némely lapok, mint egy beérkezettről. Ki tudja, 'milyen uj fiatalság, erő és merészség döngeti azóta a kapukat? A lövészárokból jönnek, a pokolból, hogy égbe törjenek! Mert örök az élet és örökké megújuló. Csak jöjjön is az a fiatalság, azzal talán majd inkább szót értünk, szenvedők, jövőt akarók, emberek. (j. gy.) B£SaS£«aa«BSSt;ESS!BE8BSB Episfola a gyöngyvirágos miséről Irta: Várossg Gyula. A városháza harangja mult vasárnap féltízen kettőt vért s a belváros ódon temploma uri néppel színültig megtelt, A szegedi nép százados elnevezése szerint ekkor kezdődik itt a. hölgyek sok virágjától szagos mise. Igen, ez az uri, a szagos, ma gyöngy virágilla tn mise. Gyöngyvirág -borította el a Mária szelíd nézésű szobrát, ez fehérlett szt. Antal lábainál, nyugodott a nők keblén s a férfiak gomblyukaiban. Mintha a szorongó uri nép gyöngyvirággal ékes, kissé letompított kedélyű násznép lenne: ugy tetszett nekem, hogy' itt mindenki vőlegény, menyasszony és ez lakodalmi menet. A pap is fehérben, minden tavaszias, kábító szagtól terhes a párázat, könnyű fátyolozottsággal némileg csak a tekintetek borúsak. A rémes mult és szorongató jelen átsuhanó árnyéka az arcokon. A nép mintha valami különöset várna. Nem tudom. Nekem nincs kiválasztott templomom; ahol az áhítat utáni vágy utolért, ott dicsérem a rosszakat is áldó és a jókat szenvedésekkel megpróbáló Urat; böl az orgonás boltivek alatt, hol a susogó Tisza partján, vagy a csillagkoszorus szabad ég alatt. Ott. álltam a szt. sir oltárának dobogóján s mindent észrevehettem. Elmúlt az áldozásra figyelmeztető csengetyii szava is, s szokás ellenére a tömegből senkit nem láttam távozni. Mise után falán valami előkelő esküvő lesz, n szorongó nép hihetőleg ezt várja. Ha.jabáos főkántor az ő lágy, ezüstosengésii hangján remekül énekelt. — „Ne feledkezzél meg szegény magyarokról" . . . Elárvultságunk zokogó szavaira sok szemből szivárgott alá a könny, fakadt nehéz sóhaj, a pap is, mintha a keszkenőjét vette volna elő. Hiszen mindenünk oda: hazánk, nemzetünk, szabadságunk! Csak koldus botunk, idegenekért lövészárkok odúiban szerzett nyomorúságunk, ki nem érdemelt, rongyosságunk, éhségünk és kére sz t i'ef esz i t et te n utolsókat vonagló magyarságunk maradt. , Mise végén a pap kifordult az oltártól felénk. Kezében egy ív papirt tartott. És a hogy beszélt s később, ahogy olvasott, fiatalos gyermekarca fehér lett, mint a papiros, ajkai reszkettek, mint kezében a nyitott levél. Akadozott, valamely lelki gyötrődés környékezhette. Csak pár '.ót mondott; — Egyik pap társunk ballépéséről kell fájdalmas Tjirt adnom . . . Zsibongás támadt, mindenki odafigyelt. Mii az, kiről van szó? És következett a levél fölolvasása szaggatott, bus, síri hangon. Az első szavakból tudtam- miről van szó, — papi temetésről. És én mindig csak az ifjú levitát néztem, alig figyel-em a szöveget, lelkének csupán a vívódását, láttam. Edzettebb lelkű, az élet viharát jobban próbált, idősebb emberre kellett volna bízni e nyilvános birói igazságszolgáltatást, A te kezedben nagyon reszket a levél. Együttérzés . . . sajnálat . . . mi járta át a te fiatal lelkedet? Hiszen akár papi, akár világi emberé legyen az ifjúság, az mindig tavaszt, virágerdőt, madarak fönséges énekét, álmodozó reményeket és a boldogságban hinni tudó gyermekies szivet jelent, És mi megértettük ezt a levelet, megértettük a magas egyházi személy mély fájdalmát és ítéletének szigorúságát is. E fájdalomhoz és kirekesztő ítélethez neki kétségtelen „joga" volt. Meg kell nyugodni, e téren nincs vita. Talán az esetet lehetett volna magelőzni, vagy kisebb nyilvánosság melleit" kevesebb fájdalommal elintézni? Az .nem ránk tartozik. Az ügy véget ért s egy hét óta Szegeden mindenki tudjá, hogy nálunk egy pappal formailag kevesebb s egy házas emberrel tényleg több van. Az emlékezés, a. gyorsan muló életnek eme édes álma, még szabad, ezt semmiféle hatalom nem tilthatta be. Gyöngyvirágos misének halványareu lévitája jöjj és emlékezz velem. November hatodikán'te is ott voltál a fiatal papok szegedi nagy gyülekezetében, hol kimondottátok, írásba is foglaltátok, hogy nem esik jól minden embernek egyedül lenni, tehát erről, de törvényes utón, tenni k&U valamit. Nem voltam ott, de később, a ti mégértő öreg barátotokat, közibetek kértétek országunkat átfoglaló gyülekezetek fejéve tettétek. Soha nyíltabb uton nem járt senki, mint ini. A mi szándékunk a homlokunkra volt irva: mindenki tudta, olvasta s a megkér dezett hithű intelligencia elfogadta. Igy volt Szegeden, igy volt a fővárosban is s a nyilatkozó papok kilencvenöt százalékánál. És jött a januári nagy p * u országgyűlés, főpá sztori tudom ás vétellel, sőt választási beavatkozásul. Fagyos hidegben, törött ablakú űjtasaaasEao&mxiBBissBBBi