Délmagyarország, 1919. április (8. évfolyam, 73-97. szám)

1919-04-19 / 89. szám

xm,MA r+y momzm Szeged, 1919. április 19. mentén húzódó 170 holdnyi, több mint háromszáz parcella szaporította.- Az egyéb kiskertekkel- együtt, amelyeket omás egyesületek osztottak ki tagjaik részére, mintegy 6000 csa'ád nyári és nagyrészben téli szükség été van biztosítva. A kiskert-gazdaságok életrevalóságát a kertek évről-évre szaporodó száM bizonyltja leginkább. Az idén a nagyobb kerttulajdonosok a szántással ejgy kissé megkéstek. Oka önnek az. hogy a város területén szántóigát alig .tehetett fkapaii. A kis- és középbir tokosok ugyan is a nehéz viszonyok és .mostoha időjárás kövefeiaztíben az őszi szántásokat nem igen bírták elvégezni és igy elsősorban a saját fö«deikeí szántották fé. .Ma egy kis 'hold felszí másáért 160 koronát is elkérnek a szántásra •vállalkozók. Egv katasztrális holdért 240 koronát kell fizetni. Ez mind nem volna baj. Egy-kétszáz korona ima nem játszik szerepet akkor, araikor a szükség parancsol.. Kész ekét azonban sem a gazdaságii gépraktárakban, sem a vasárusoknál nem lehet kapni. Meg/íeüietős hiány van kapában és ásóban is. Egy kapáért 8. ásóért 6—7 koronát, egy ásónyélért 2.60—3.00 koronát kell fizetni. Szóval, az uj kisgazdáknak nem olcsó az uj beruházás. A vetörnagvak beszerzése körül is nagy bajok vannak. Burgonya métennázsájáért 200 koronát, sőt ennél többet kel! -fizetni. Kukoricáért ugyancsak ilyen árakat, de magasabbakat is kérnek és kényszerből adnak is. Veíőborsót már nem lehet kapni. Káposztamagért kilogramonként 6—800 koronát fizeinek, azonban ez jis alig kapható. Egyébként arra. hog.y milyen árakat kell fizetni a vetemény magok után, jellemzésül szolgáljon, hogy egy tökmagért a piacon 2—4 fiúért kérnek. A tarka babnak egy kis mérőjéért, a melybe ötven szem fér, két koronát ke'; fizetni. Természetesei] azok, akik már a tavaszi veteménymagök áraival tisztában vannak és az előző években is foglalkoztak kiskertműveléssel. egyik évről a másikra a saját termékeikből tesz ne* t1 ragokat, mert bizony a je cr.legi viszonyok mellett drágán keh meg.izetni minden kapavágást, Kínt a kiskertekben azért seré:' /en folyik a murva és a volt katonatiszt, i biró, tisztviselő, bivata'szolga, postás, kié:r:énysep Az njsEegedi vandalizmus. Aizon kevesek közé tartozom, akik hétfő óta, amikor a közúti hidat újból megnyitották, nem voltak Újszegeden, Mindjárt az első napon az emberek rettenetes tömege tolongott át a hidon és hiába, Újszeged akkor szép igazán, ha magány és csend terül el bon taikozó bimbói, érett rózsái ós hatalmas lombkoronái fölött. Majd ilyenkor akarom viszont; látni. Mikor egészen a régi lesz. .Szép és csendes, mint. egykor, szürke hétköznapok nyugalmas délutánjain. De a vandalizmusról, aminek elkeresztelték a szegedi közönség első napi ágtöréseit és virágcsempészetét, már is külön véleményt jelentek be. Ha jól tudom, a régi elemi iskolában is tanitoták, liogy aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Niagy boldogság lenne, ha „Szegeden annyi jó ember laknék, mini ahány vasárnap ós hétfőn kezében az ujszegedi ligetben letört ágakkal büszkélkedett az utcákon. Annyit miud -Ü esetre jelent ez sí vandalizmus, hogy disponállsága a jóságra sokkal több embernek van, mint a hogy hisszük. Hiszen nagyon sok bizonyíték van egyébként arra, 'hogy ICropotk i nékn ak igazuk va;* v ember a természettől fogva 713 rő, kovács, lakatos és minden proletárja ennek a varosnak eggyé olvad a íö'ú szeretetében és műveli azt versenyt izzadva hogy •biztosítsa a megéhetését önmagának s eike riilje azokat az uzsoraárakat, amelveke- eddig még Jefő'ui nem sikerült. Romáin Roüatid: A vagyonmegoszfásról. Kinek kell .a társadalmi létfeltételek erkölcstelenségétől, az emberi vagyon eloszlásának botrányos egyenetlenségétől többet szenvednie, mint a szellemi munkásnak! A művész éltenhal. vagy tnilltomos lesz, egyedül a divat szeszélyéből, vagv azokéból, akik erre spekulálnak. Egy társadalom, amely pusztulni h agyi a elittjét vagv túlzott mértékben jutalmazza, természetellenes társadalom: megérett arra. hogy elsöpörtessék a föld sziliéről. Minden embernek, akár dolgozik, akár nem, joga van az életnek egy minimumára. Minden munkát, ha jó, ha közepes, jutalmazni kell; de nem valódi értéke szerint (kii lehetne ebben csalhatatlan biró?), hanem a dolgozó egyén jogos és normális szükségleteinek megíe'elően. A művész, a tudós, a feltaláló számára, aki díszére szolgál, a társadalomnak módjában van és kell elegendő .ellátást biztosítania, hogy időt és alkalmat nyújtson neki, hogy továbbra is díszére váljék. Semmivel sem többet. A Oioconda nem ér eg> milliót. Egy pénzösszeg és egy mairemek között semmi vonatkozás minősen; a mü sem %'ette, sem alatta nem áll! a pénznek, hanem kiviife. Neim arról van szó, hogy megfizessük; hanem arról, hogy a művész megéljen. Adjátok neki mit enni és módot arra, begy nyugton doígozbassták. Esztelen és ízléstelen dolog, hogy mások tulajdonának tolvajává akarjuk tenni. Mert nyersen ki kell mondanunk: minden ember, akinek többje van, mint amennyire a maga, az övéit megélhetésére és értelmének normális fejlesztésére szüksége van, tolvaj. Amennyi neki fölösen van, annyi hiányzik másoknak. Hányszor mosolyogtunk e! szomorúan, ha Franciaország kimeríthetetlen gazdagságáról a tengernyi vagyonról hallottunk beszélni, mi dolgozók, munkások, inteüektiielék; férfiak és nők egyaránt, akik mióta a világra jöttünk, abban merülünk ki, hogv annyit keresünk, amennyi megment az éhhaláltól hogy gyakran még azt sem tudjuk megkeresni, mert legjobbjainkat 'áljuk kidőlni -- mi, a társadalom erkölcsi és szellemi kiválasztottjai! Ti, akiknek a táuvc javnál nagyobb részetek van a világ gazdagságában. a ti gazdagságotok a *ra szenvedéseinken és szegénységünkön épül. De ez egy csöppet sem zavar meg benneteket, van elég szofiztn.r."'!.. amely megnyugtasson; a megszente'i tha donjog, a létért való tör vény szer'i küzdelem., az ÁHam-Mo'och magasztos érdeke és a Haladásé, ezé a mesebeli szörnyé, ezé a kétes jobbé, melynek föláldozzuk a jót — .! mások javát. Mindamellett io: •;< és ezís valamennyi szofizmátok sem fogja tudni soha megdönteni: „Nektek tn1 sokatok van az életre. Nekünk nincs elég. Petiig mi anynyit ériink, mint ti. Némelyikütik oed'g többet ér. mint ti valamennyien együttvéve &esti divatot Kedves, édes-kedves, maga jói tudja, hogy a pistácia beül zöld keverékkel volt töltve és .elomlott a szájában, a nougari égett mandola, csokoládé és .porcukor gyúr,májából öntötte egyforma sablonokba a főcukrász, a café á la créme rózsaszín papírját-pedig dologtalan ujjacskák bontogatták Gerbeaud tükrös-fényes boltjában,. Mindez elmúlt rnose az uj tavasszal Gerbq^ud csak szakszervezeti igazolványra ári ; és a Gizella-téri boltban nem á!l halk spalier fiatal kisasszonyokból borotvált urakból, sarkantyús Ims.zárt.iszíekbő' és egyéb Mpótvárosiatóból, ^ •ha belép Auguszta főhercegasszony.. U.i divat van a hűtlen 'Budapesten: az emberiek dolgozni próbálnak. A kávéházak asztalai bámulva nézik az utcán loholó törzsvendégeket, akikről eddig talán azt gondolták, hogy csak délben - a letelepedéshez — és este a fekelís-hez működtet"k most olyan tevékeny lábaikat. Mindenki tülekedik, furakodik, hogv leülhessen a munka nogy asztalához, mert az a hir járja, hogv dolog nélkül ezután senki sem élhet. E rossz hir igazságában talán már az c-n misták .is hisznek: hiszen napról-napra látják, hogv '.'esó jó, ami rossz, gonosz, selejtes és antiszociális van benne, azt a mai zilált és megmételyező gazdasági renden fölépült társadalmi és állami együttélés során égetődött bele. Teliát kikorrigálhatjuk (magunkat: a virágot minden ember szereti. Igy is van: szereti. ,Lehet e tehát vandalizmusnak nevezni, ha a szegedi ember kedves Újszegedéről, amelyet hosszú hónapok után végre viszontláthatott, az első látogatások alkalmával a legkedvesebb emlék: egy szál virág, vagy egy ág nélkül, amelyen a levelek már zöldek, nem tud hazajönni? A virág egyébként is furcsa jószág. Szép, amikor az angol vagy francia módra rendezett, parkban virít, 3>e akkor is szép, amikor itthon szerény és szűzi egyszerűségében húzódik meg egy vázában és azért uralja az egész szobát. A virághoz jogom van. A parkban is, itthon is. Ha leszakítom, mert szeretem, legfőjebb azért vagyok vandál, inert bizonyára mások is szeretik, nagyon sokan, a. kik már nem élvezhetik, ha én letéptem és li.'.ahoztam, de semmi esetre csak azért, mert letéptem. Az individualitás és a nagyközönség szempontja itt szembekerülnek egymással. És alig valami kell a kiterjesztő jogi magyarázatból annak bizonyítására, hogy nekem van igazam. A szociális állami rendben ugyanis minden a közé, az aranytól talán ép a virágokig. Nincs jogom, de alkalmam s« arra, hogy bármit is elvonjak v összességtől vagy legalább a nagy többségtől a magam épülésére, örömére és gyönyörére. De ma? Mcgvehetem drága pénzen a legszebb képeket és zárva tarthatom a lakásomon. Azt mondják, műértő és műpártoló vagyok. Kibérelhetem a tengert, összevásárolhatom és ehetem a legfinomabb és legválogatottabb ételeket, utazhatom külön vonaton vagy külön fülkében. Azt mondják, van szivem é- tudok élni. Vásárolhatok — törvényes vagy kevésbé törvényes formában — a legszebb nők közül Azt mondják, tudok .szeretni, engem lehet szeretni, vagy sikereim vannak a nők körül, ha pedig nagyon törvényes Vagyok, hogy szép nőt vettem feleségül. Ha kertész vagyok és tenyésztem a virágot, hogy majd, ha a piaci árak, esetleg egyéb körülmények megengedik, letépjem, akkor derék polgára vagyok a bonnak. Ha átmegyek a kedves, a szép, a régen látott Újszegedre, hol a fák árnyékában sokat sétáltam és álmodoztam, hol csendes utakon annyiszor szőttem édestervek hálóját, melyeket az élet mindig átlyukasztott és a szép tavaszi napon boldog örömöm.iJM-'r • .n "•BHHPÜÍf)