Délmagyarország, 1919. április (8. évfolyam, 73-97. szám)

1919-04-02 / 74. szám

4 ÖÉLMAGYABQESZAG Szeged, 191.9. április 2. 29-től kezdve a Pénzintézeti Központ pénztárában lehet átvenni. 8. Vitézségi és más hasonló érmeket, valamint rendjeleket, ékszernek kell tekinteni; irományokat csak a pénzügyi népbiztosság engedélyével lehet kiadni. 9. A rekeszben talált lezárt csomagot vagy borítékot fel kell bontani és tartalmát » XIII. számú rendelet, valamint a jelen utasítás szerint kezelni 10. A személyazonosság megállapítása tekintetében és -egyébként, előirt óvatossági rendszabályok változatlanul hatályban maiadnak. Meghatalmazást akkor lehet figyelembe venni, ha kifejezetten a rekesz tartalma feletti rendelkezésre szól, a meghatalmazó elhalálozása. esetére is hatályos és 1. vagy az intézet két, tisztviselője előttemezte; 2. vagy az aláírást állami közjegyző ihitetesitette; 3. vagy pedig a másalakban kiállított meghatalmazás alapján a meghatalmazott a képviseleti jogkört már huzamosabb időn át tényleg gyakorolta. 11. A kulcsok átadása az 1919. évi március hó 28. napján kezdődik és nyolc munkanapon át tart. Azokról a rekeszekről, amelyeknek kulcsa elveszett, az adófelügyelő megbizottjáifak kell jelentést tenni, aki jegyzékbe foglalja. Ezeknek, valamint oly rekeszeknek a felnyitásáról, amelyeknek bérlői a kulcsot át inem adták, külön rendelkezés fog történni. 12. Az eljárásról három példányban kell jegyzőkönyvet készíteni, a Pénzintézeti Központ pénztáránál folyó hó 31-ik napján átveendő nyomtatványok felhasználásával. Egy példányt a rekeszben kell elhelyezni, a másodikat az adófelügyelőnek átadni, a harmadikat pedig a félnek kiszolgáltatni. 13. A Mdatrezorban lévő értékeknek, úgyszintén a szabad letétben elhelyezett lepecsételt borítékoknak felbontásáról későbben történik intézkedés. 14. Az egy napon felnyitásra kerülő rekeszek kulcsait célszerű külön borítékban előkészítve rendelkezésre tartani. Budapest, 1919. évi március hó 28. A pénzintézetek ellenőrző bizottsága Biernwn n s. k. 'Dr. Iván s. k. inuuiiuniHninwHiiiHmnuiHimiiiaiHHunmiiiuuuHiuiiii ••••••••••«••••••• Osztályharc é$ forradalom Oroszországban. Irta: Bucharin Nikoláj. Márcftis-áprílis. Február 23—24-én kezdődtek a sztrájkok és tüntetések Pétervárott. A katonaság: a rendőrséggel való első összeütközések után a nép pártjára állott. A gépfegyveres iendőröket lefegyverezték vagy agyonlőtték. A. jelentéktelen számú cárhii csapatok ellenállása megvolt törve. A zsarnok palotáira íelvonták a forradalom vörös zászlóját. 11. Sándor cár meggyilkolásának évfordulóján, március elsején aratta győzelmét a forradalom Moszkvában. Március 2-án sápadtan és összetörve irta alá Miklós cár a vasúti kocsiban a trónról való lemondását. A birodalmi duma fügefalevelével leplezett önkényuralkodói hatalmát megfojtotta a nép felkelése. Beszélik, hogy Miklós, mikor megtudta a tróntól való megfosztását, kétségbeesetten kérdezte: „Mit is csináljak?" Valóban nem volt már semmi tennivalója. Az önkényuralom napjai elmultak. Az elemi csapások aíatt összeomlót; az elnyomatásnak ez az óriási gépezete, mely a szenvedő népek legjobbjainak megalvadf vérétől volt rozsdás. A néptömegek mélyeben — a proletárságban, a parasztságban, a városi kispolgárságban és a hadseregben — az egész idő alatt végbemenő molekuláris folyatnátok olyan sok forradalmi erőt gyűjtöttek össze, hogy a döntő többség a nép pártiára állott. Az önkényuralomnak ez a katasztrótáiis gyorsaságú összeomlása váratlanul érte legharcosabb osztályokat. Az összeomlás (gyorsasága összefüggésben állott az események egész menetével, a cárizmus ellen Irányuló társadalmi erők óriási súlyával. De ez nem csak a lezuhantakat ejtette bámulatba., hanem azokat is, akik a lezuhanást előidéz ték. A forradalmi sorok egy pillanatra megállottak, 'imntegy megdöbbenve saját Sikerüktől. A proletariátus nyíltan lépett fel egész tö megével.s határíala:i hősiességgel mindenkit megelőzött, mert titkos szervezete- ki voltak épitve. Forradalmi ere e leginkább volt megszervezve és fegyelmezve, de tömegszervezet fölött még sem rendelkezett. Még kevésbbé lehetett a kispolgárság s részben a parasztság szervezeteiről beszélni, fis végül nem sikerült megalkotni a forradalmi szervezeteit a hadseregnek sem, meh pedig csaknem egy szív egy lélekkel támadta meg főparancsnokságát és „istenitett vezéreit'" és tette tönkre a cári fegyelmet -és szervezetet. Az egyetlen, legkezdetétö! fogva szerveFordította: Szamuely Tibor. zett erő felett a szabadelvű-imperialista burzsoázia rendelkezett. Azonban ez volt legKevésbbé a forradalom mozgatója. Sőt ellenkezőleg. Vezére, Miljukov, áruló módon „vörös • rongynak" nevezte a forradalom zászlóját. Hírhedt jelszava volt: „Inkább vereség, mint a forradalom". A burzsoázia tudta még az 1905. év tapasztalataiból, hogy a forradalom nem csak a cári uralomra veszélyes, hanem a „Bildung und Besitz", a „műveltség és- vagyon" nagybérlőire is. Ezért volt a burzsoázia: „Őfelsége (felelős ellenzéke". De most é'ére volt állítva a kérdés: támogatják-e egyenesen Miklós kormányát vagy nem? A cári uralom bukása nyilvánvaló volt. A szabadelvű burzsoáziának nem maradt más hát-, ra, mint a nép „pártjára állani" és működésbe hozni régi szervezeteit, a „haladó csoportot" s elsősorban a „népszabadság" .pártját, az összes „nem politikai" szervezeteket s végül a nagy ágyút, a birodalmi dumát. Külsőleg általános volt a barátkozás. Megvénhedett monarchisták sietve köztársaságiakká festődtek át; a háztulajdonosok i leszedett háromszínű lobogók helyett kitűzték a rendszerváltozás piros zászlaját; az államhivatalnokok kokárdáikat vörös jelvényekkei cserélték el, sőt még a volt rendőri el ügyelők is vörös szallagocskákat viseltek sebtiben átalakított felöltőjük gomblyukában. A „forradalom" mindenfelé hűvös szö lett, amihez gyöngéden vonzódtak azok. akiktegnap még nem találtak elég szidalmazó szót ennek a forradalomnak a leköpésére. Az októbrista fekete hulignok dumájának elnöke, Rodzianko, elismerte — a „nép" iránti „testvéri" érzését fejezve ki, — hogy „szivből" nem lehet semmi kifogása a nép követelése ellen. A fekete huligánok közismert szervezője, a megrögzött rnonarchista, ugyanazoknak az „élő erőknek" a gyilkosa, mikről most csak lelkesedéstől elragadtatva tudtak beszélni, Sulgin. az alkotmányozó nemzetgyűlésre a következő kijelentést tette: „Ha valaki nekem két nappal ezelőtt azt mondotta volna, hogy én meg fogom hallgatni ezt a követelést és -nemcsak hogy nem fogom kifogásolni, hanem rnég azt is elismerem, hogy nincs más megoldási mód, mint saját kezemmel jrni meg 11. Miklós lemondását, az illetőt is. önmagamat is őrültnek, eszeveszettnek tartottam volna. De \m nem kifogásolhatok éppenség gel semmit sem." Igen, alkotmányozó nemzetgyűlés kell az általános, közvetlen, egyenlő és titkos választójog alapján. Mindezek az urak. a nacionalistáktól a baloldali kadetekig, akik a legjobb esetben is csak apró udvari változásokat s néhány szerény „alkotmányos biztosítékot" óhajtottak — összeszorított fogakkal bár, dc ugyanazt a „vörös rongyot"^ lobogtatták jobbra-balra a „közönség előtt", amitő ők maguk jobban megijedtek, tnint ahogy a bika megijed a torreádor vörös posztójától. De az idillikus külső egyáltalában nem felelt meg a belső valóságnak és a „nagy nemzeti" frázisnak hangja az osztályharc tényét sem meg nem gyöngíthette s még kevésbbé semmisíthette meg. A jobban szervezett burzsoázia erejének központi szerveképen megalkotta a maga központjából az ideiglenes duma bizotiságo* Ugyanazon éjjelen csaknem ugyanabban az órában megszületett Péterváron a munkáskövetek tanácsa, amely egyszeriben etfogtaica irányító szerepét a proletár és. kispolgári tömegek fölött. Kél körü'ményt keli annak megértésére megemiitenür.k :io<v az a hatalom, melvet a nép vi.oit ki. miért ment át az imperiarv t burzsoáz:r; kezébe. Az első. ami itt szerepe, játszott, a burzsoázia nagy szervezettsége, a másik, a w'nkásosziály vezéreinek, helyesebben. akkor uralkodó szárnyának meg i kuvása. ugyanazok P. pártvezérek, kik igy ennek alapi TN BE vonul* ak a félimperialista KÍT mányba, Kibékithet'en forradalmi pózba »'»£• ták maglika* s féltek kezükbe venni a hatalmat. Az ö szemükben az orosz forradalom mindenekelőtt a burzsoázia forradalma volt, gyáva polgári gondolkodásuk szerint minden lépés a burzsoázia uralma ellen „felesleges", a „burzsoá''-forradalom szent jogának megsértése volt. Az ő szemükben az volt a forradalmár megváltozhatatlan kötelessége, hogy a megriadt burzsoá kísérletével ijesztgesse a munkásokat. Az orosz forradalom legelső bűne a kispolgári „sz-ociálizmusnak" ez a taktikája volt. Korzó Mozi R.-T. : || Telefon: OR. I] 11-85. Telefon: 11-85. Igazgató VASS SÁNDOR 151 Szerdán és csütörtökön ll e 4 felvonásban. Főszerepben Gunnár ToSines. Előadások fél 5, 6 és fél 8 órakor,