Délmagyarország, 1919. április (8. évfolyam, 73-97. szám)

1919-04-01 / 73. szám

Sze(?«3.1©19 április 1. DÉUM1ACYAH0KSZÁ.Ö 3 Osztályharc és forradalom Oroszországban Irta: Bucharin Nikoiáj. 5 \7 1007—1914. közötti ellenforradalom idején megszületett és 'kifejlődött a finánctöke, mely szindikátusokat, trösztöket alapított., ezeket a bankok ágyasává tette és monopolisztikus egyesítések szoros' gyűrűjével iparágak egész sorát vette hatalmába. Az orosz finánctőke keresztapja a „külföldi" finánctőke — a francia, a néni a-t és a belga töke voit. Tulajdonképpen, az iparvállatok 'kiviteli igazgatói és a bankok vezérei képviselték értékállományát és személyeit, kik ugyancsak „dolgoztak" az orosz földön s ugyancsak hozzájárultak ahhoz, hogy az európai Js az amerikai kapitalizmus ez ujabb szervezeti formája megnövekedjék. A finánctökével ogyidejii- leg keletkezett az imperialista burzsoázia uj, , eddig még sohasem átott alakulata is, mely' 'nek politikai szószólója az úgynevezett „népszabadság pártja" lett. Az előbbi, a -technikailag haladó burzsoáziára támaszkodó szabadelvű ellenzék, átalakult a harcos imperializmus pártjává, a jólelkű, szabadelvű professzor — minő az öreg volt — a nagyhatalom gonosz védőjévé, az isteni „birodalom" ridegszivii tisztelőjévé, s főleg militarista függelékévé. Sztruve Péter, a szociáldemokrácia árulója küzdötte fel magát az imperialista őrültségeknek — a német mintára (Orössere • Deutschland) átírt „Nagy-Oroszország" jelszavának (a „nagy" szó ebbén az esetben az összes kicsiny, s lehetőleg a többi népek gaz megfojtását jelenti), a pánszláv agitációnak, a „nemzeti kulturérfékek" (elsősorban a hadsereg és a hajóhad) összegyűjtésére irányuló propagandának ás a „nemzet megszemélyesítésének" —- első apesto'ává. A Sztruve ur személyében a „Vjéhi" gyűjtemény s a „Ruszkaja Míszl" cimü lap, Rabusinszki Péter moszkvai vezér és pártfogó-jizemélyében a „tudomány" és „ipar" szoros -szövetsége állott az orosz imperializmus elméleti várának szolgálatában. Mint ennek elismert vezére lépett fel Mi!jiikovv á kadetek vezetője és szintén tanár. Mert az igazat megvallva, minden aljasság megtalálja, a maga tanárát. Igy cseperedett fel a dühöngő ellenforradalom védő szárnyai alatt av „haladó kapitav iizmus" imperialista ellenzéke, mely a „miivel;" földbirtokosokra s a finánctőkére tá^ maszkodott. 1911. tavaszáió' kezdve megindu'nak. az , iparban észrevehető fellendülés folytán, a munkásosztály gazdasági harcai. Ezek a min* dent lángba borító harcok világosan felismerhető politikai jelleget öltenek. Az 1913. és 1914. években a sztrájkolók száma csaknem eléri ílz „őrült" 1905. év sztrájkolóinak számát. Abban az időben, mikor a szabadelvűek hazafias imperialista érdekszövetsége kialakul, világosan észrevehetők már az uj fórraclabm hullámai. Pétervár utcáit barrikádok borítják. Mindez ugyanakkor történik, mikor Poincaré, a francia köztársaság elnöke a cárhoz utazik, — hogy a háború elökészitése érdekében hízelegjen. És az ő köztársasági füléhez is eljut a pétervári proletárság kiáltása: „Le a cárral!" A világháború kitörése miatt maradt cl 1914. őszének a forradalma. A civilizált világ koronás mészárosainak jól előkészített háborúja mindenütt óriási erőt ad a militarizmusnak. A militarista rémuralom bilincsbe veri a nyugtalan proletárságot. A második Internacionálé csődje és a megalkuvó szociáldemokrácia áruló iköpönyegforditása meggyöngíti a forradalmi akaratot. Az uralkodó osztályok imperialista vezérlete szoros pártszövetséget Fordította -.Szamuely Tibor. köt velük, egyesítve a földbirtokos-bölényeket „művelt" el.enségeikkel. Ugye, figyelmet sem érdemel a magán, belső egyenetlenkedés a nemzetközi rablás közös ügye mellett? Vájjon nem kell-e előbb közös erővel leteríteni a becses zsákmányt, s nem csak azután lehet-e osztozkodni rajta? 5 vájjon nem közös „szent" fel adat-e a vagyonosok egységes frontját megcsinálni, a „fellázadó rabok" felkelése esetére? Igy keletkezik az osztályközi béke, a „Burgfriede", mely kifejezésnél már tiz kilométernyire meg lehet érezni a junker származás szagát.. Ez az idillikus kép még tökéletesebb Lesz, mikor a kadet Miljukov az „ellenség rémületére" összecsökolódzik Puriskeviccsöl, ki ugyanannak a szervezetnek volt az ivadéka, amely valamikor-Miljukov koílegája ellen gyilkosait, JoJhloszt és Herzensteint felbérelte. Annál mélyebb -volt az őszinte keresztényi megbocsátás ünnepének a szociális alapgondolata, mert ez annak az útonálló 'bandának volt megegyezése, annak a tagjai kötöttek egymással hűségükben vérszerződést, kik azelőtt; kölcsönös civakodásban egymás vérét ontották. Es hogy az egyezség egyenesen a rablásra történt, azt maga a DaPilanellák hőse, Miljukov kürtölte világgá. Az orosz imperializmusnak az az eiőénekese, ki már régen beléphetett volna a cári külügyminisztériumba. ő szállította az elég nyílt háborús programot, amely 'Galíciának és UgorOroszor sz á« n a k. Posenneik, K ele t poroszo rszág egy részének, Konstantinápolynak és a Dardanelláknak, Drinápolynak, a Márványtenger partjainak és Török-Örményországnak stb. elfoglalását tiizte ki céljául. A finánctőke imperialista céljai egybe estek a cárizmus fél hűbérúri rablóterveivel. A közös cél egységes csoportba forrasztotta őket össze. Ez az egyesülés egyébként nem. bizonyult hosszú életűnek. Természetesen nem azért, mert a burzsoázia szabadságszeretete robbantotta szét. .hanem, mert a finánctőke szemében a hűbérurak államhatalma túlságosan tolvajnak és- megbízhatatlan szolgának bizonyult. A 'földbirtokos hűbérurak a valóságban olyan osztályt alkotnak, amely kivül áll a termelő munkakörén; e mágnások, „társadalmi. tevékenysége" kizárólag abban áll, hogy felfalják és elpazarolják a parasztok könyörtelen kifosztásával .szerzett összegeket; „rnüvetségük" kizárólag azoknak a vendéglőknek földrajzi fekvésének ismeretében merül ki, ahol kikéjelgik magukat a megvásárolt idegen ringyók'kal. De ha a hűbérurak egész osztálya ilyen, akkor még inkább érvényes ez a jellemzés képzett részükre, a magasrangu hivatalnokokra és az „udvarra". Miklós udvara mintha menedéke lett volna a féktelen és természetellenes erkölcsi ziillöttséenek, ahol az egészségtelen erotika vallásos mázzal vonódott be, a Raszput-in-fél orgiák pedig istentiszteletekké alakultak át. A felső államkormányzat tulajdonképen Cseberják Vera tolvajbarlangjának volt a pontos másolata. Amikor a társadalom legfelsőbb köreiben szégyenletes drámák felvonásai játszódtak melyek mindenikének külön cime volt Üiusfalás, „szuehorniinoviáda" „raszputiniáda") a zemsztvókban és a városi szövetségekben, részben pedig a birodalmi dumában elsáncolt ellenzéki ^burzsoázia azt suttogta a fülekbe: Szégyen gyalázat. A nép azonban azt. harsogta: „Le a csalókkal! Le a cárral! Le a tolvajokkal és árulókkal! Az imperialista burzsoázia a cár letétele érdekében folytatott propagandát és a cinikus iNikoláj Nikoliajeviccsel kacérkodott. A kispolgárság háborgott és elégedetlenkedett. A proletárság azonban már világosan felállította jelszavait; Le a cár-izmussal, éljen a demokratikus köztársaság ! Már az első forrada'omban (1905 -1907) kiderült, hogy a forradalmi áradat fő mozgató, ereje a proletariátus. És különösen a proletariátusnak ez a megfelelő érettsége, mely o-sztálycélokkal és osztálypártjának, a szociáldemokráciának, vezetése alatt lépett fel, viszszaüzte az úgynevezett „haladó" burzsoáziát, az ellenforradalom táborába. Már az első forradalom idejében közel voltak a kadetok a hatalomhoz, miniszteri tárcákról folytattak -árnyalásokat a cári kormánnyal. A forradalom leverése eltolta,ezeket a kilátásokat néhány évvel. De ha a pro etariátus már az 1905—190? években a cárizmus elleni küzdelem elismert vezéreként szerepelt, ez még kifejezettebb formában ismétlődött meg a háború idején. A proletárság voit az egyetlen osztály, amely megkísérelte, -hogy nyilt utcai harcban lépjen fel a felső hatalom ellen. A cárizmus dühös ellentámadása a munkások agyonlövetése volt Kosztromában, Ivanovo-Vozneszenszkbei' stb. De a háború rendszeresen rávezette a munkásokat a lázadásra: a gyári törvények eltörlése, az összes rendőri szervek egyre növekedő erőszakosságai, a inunkásszervezetek feloszlatása, a drágaság, az éhség, a harcmezőkön való pusztulás, — mindez elősegítette a proletártömegek közveten fellázitását. De a parasztság nagy tömegei sem szenvedtek kevesebbet a háború következtében. Elvonták tőitik a munkáskezeket, elrekvirálták marháikat, értéktelen papirost adtak nekik mezőgazdasági szerszámok helyett s igy végeredményben szétrobbantották a parasztgazdaságot. „Béke, kenyér és szabadság!" — terjedt végig a városi negyedekben. „Béke, föld és szabadság!" — válaszolt hangosan a falu. Végül volt még egy harmadik erő is. a mely észrevehetően háborgott. Ez a hadsereg volt. A hadsereg, melyet a cár ügynökei, miniszterei és hivatalnokai áruba bocsátottak, minden oldalról megloptak, kiszolgáltattak fekete-bandaibeli tábornokok féktelen önkényének, kik közül sokan már „gázoltak emberekben", megszerezték már a gyakorlatot a munkások és parasztok ellen vezetett büntető expedíciókban — ez a hadsereg nem maradhatott nyugodtan. Nagyrészt — parasztokból és munkásokból állott. Amint meggyöngült a militarizmus összetartó ereje, eltűnik egy pillanatra a parancsnokoktól való félelem — minden erejével jelentkezik a hadsereg osztályjellege. A forradalom lendülete kidöntötte a trónnak ezt az utolsó támaszát is. A cárizmus már nem rendelkezhetett azokkal az erőkkel, amelyekre szüksége lett volna, miután az életre hivatott, de eddig elmaradt paraszttömegek millióit ibeledobta a háború örvényébe. A rabló kétfejű sasnak mindkét feje lehullott 1917. márciusában, abban a hónapban, melyben a világtörténelem annyi hősies eseménye történt. Vászon áru/( ! jrfenyasszonyi koszorúk, fátyolok Qeignernél, Jókai-utca 7. 250 II. •mirm "1 " 1 • i érdekébe áll szivarkapapirokat, szivarkahiivelyeket a MJMaenkmek MÉDI SPECIALITE hygienikus szivarkahüvely főrak** J ' %ában vásárolni. 219 Szeged, Jókai-utca 11, szám. Telefon 15—20. eladás ugy nagyban, valamint kicsinyben.